Brassói Lapok, 1904. augusztus (10. évfolyam, 175-198. szám)
1904-08-02 / 175. szám
Tizedik évfolyam. Brassó, Ili04 Kedd, augusztus 2. 175. gjggggggjggggggggpBMjg^gM 'HNTIWIji mi lHlHI I1 W szám POLITIKAI LAP &z®Fl£©S3£5Bé3r dl laa^iiTOföi: ,: BRASSÓ, KAPU-ÎJTCZâ 60. SZÁM. Eg^z évre 20 kar. Fél évre 10 tor. Itegyd évre 5 tor. Egyes szám ára 8 fillér. Kapható az összes hírtapelárusitóks AL txasatwtuBi. Vámpolitikai kérdések. Brassó, aug. 1. (S7—y.) Sokkal életbevágóbb, elsőbbrendü kérdések azok, melyek az ország közgazdasági jólétére kihatóak, mint azok, melyekből a közjogi szőrszálhasogatás meg talán a politikai akarnokság is nemzeti sérelmeket nevelt. Ezek a sérelmek bizonyos feszült viszonyt teremtettek a király és nemzet között, s még feszültebbet a velünk barátságos, s egymásra utalt államok között, az ország óriási anyagi és erkölcsi kárára. Nem mindegy, hogy az ország, kivált most, amikor a természeti mostohaságok miatt nagy gazdasági válság fenyegeti,miből él meg. Ezért kellene a nemzeti vagyonosodás talaját is művelni. És itt óriási fontosságúak a vámpolitikai kérdések. Ezekben azok a kormányképviselők, akik szakavatottan is erős fixpontokon dolgoznak érdekeink védelmére, már megkezdték a tárgyalásokat úgy Olaszországgal, mint Németországgal. Majdnem ki van zárva, hogy Olaszországgal rövid idő alatt egyezség jöjjön létre, mert a horvámkérdésben kiegyenlítketlennek látszik az ellentét. Az asz kormányt kellemetlenül lepte meg a magyar képviselők szilárd magatartása, mert biztosan számított rá, hogy legalább évenkénti 800.000 hektoliter apuliai fehér bor számára kedvezményes vámot eszközölhet ki. Magyar részről viszont arra számítottak, hogy az olasz kormány már a borvámkedvezményről végleg lemondott. Most a kiábrándulás kölcsönös. Németországgal most már alighanem az eddiginél is kedvezőtlenebb viszonyok közt fogják tovább folytatni az alkudozást. Időközben ugyanis fontos lépés történt Oroszország részéről Az orosz minisztertanács elnöke, Witte a volt híres orosz pénzügyminiszter fölkereste Billow gróf német kanczellárt Norderney tengeri fürdőben s azt hiszik, hogy a két államférfi meg fog egyezni egymással a német-orosz kereskedelmi szerződés tárgyában. Oroszországnak ugyanis pénzre van szüksége s mivel az orosz államkötvényekkel már nagyon is elárasztott franczia közönség, elkedvetlenedve az e papírok árfolyamcsökkenéséből szenvedett több száz millió veszteség által, már nem igen hajlandó újabb orosz kölcsön befogadására. Oroszország most a német pénzpiacon akar kopogtatni s arra kéri a német kormány támogatását. Hogy ezt kinyerje, kész belenyugodni a német gabonavámokba, miként azokat minimális tételekben az új vámtarifa megállapítja, így el lenne hárítva a német-orosz kereskedelmi szerződés főnehézsége. Ha pedig egyszer Németország megegyezett Oroszországgal, akkor könnyebben beszél velünk. Minket ugyan nem annyira a gabonavámok, mint az állatbevitelünket megnehezítő állategészségügyi rendszabályok s azoknak német részről túl szigoru, sőt gyakran részakaratú kezelése érdekel. Ha ezen a téren engedményeket nem kapunk, akkor nekünk magyaroknak semmi hasznunk a kereskedelmi szerződésből s szakemberek véleménye szerint jobb, ha meg nem kötjük kezeinket. Az osztrák érdek azonban úgy Németországgal, mint Olaszországgal szemben szorítani fog bennünket arra, hogy bár minden haszon nélkül, belerenjjnk valamiféle szerződésbe és segítsünk megmenteni Ausztriának annyit, amennyit lehet. Természetesen a kereskedelmi szerződések megkötésének lényeges föltétele, hogy a magyar-osztrák vámterület, közössége megmaradjon. Hogy azonban az osztrák parlament a vámszövetséget s az ezzel kapcsolatos többi kiegyezési törvényt megszavazza, arra most sincs semmi kilátás. Az akadály, a „Brassói Lapok“ tárczája Homályban. Irta : Borossó Miklós. Komor sötétségben botorkálok, A fényt, világot keresem, Czéltalan czél, a melyre vágyom S az álmot űzöm, kergetem. Utatlan után haladok fel Bár rögbe botlom untalan, S tovább tartok vérző szivemmel Mig bennem érző szikra van. S a létnek tengeréhez érve Holtuman lidércz-fény lobog; E pontot sóvár szemmel nézve: S a part mohón felém ragyog, Mig lelkem vágyón által szállott Vergődve bár habok felett, Egy érzés villan át agyamban: Oh ! partot érni nem lehet ! . . . Fővárosi levél. — A „Brassói Lapok” eredeti tárcája. — Budapest jul. 30. Budapest elsősorban mulatós város. A fényes utczák, a zsibongó forgalom, az utczákon járó-kelő ezernyi elegáns úr és hölgy azt a benyomást kelthetik az idegenben, hogy a magyar metropolisban nem ismerik a szegénységet s ha esténkint elhalad a fényben úszó utczákon, a számtalan kávéházitól a zene ütemei csapják meg, a gummikerekü kocsik százai vidám urakkal és hölgyekkel nesztelenül robognak tova a meleg éjszakába — azt hiheti a szemlélő, hogy ez a gondtalanok és vidámak városa. Van is ebben sok igazság. De a főigazság mégis az, hogy ez a csillogó külső bizony nagy nyomort, sok bűnt takar, hogy bizony itt nehezebb az élet, mint a nyugalmasabb vidéken, ahol ha nem is szórakoznak annyit az emberek, de nem is nyomorognak ilyen sokan. Mégis elsősorban mulatós város Budapest. A fővárosi ember életelemévé vált az, hogy amikor csak az ideje és a pénze megengedi, szórakozzék. Ezért nyáron, amikor a tehetősebbek, vagy akik a dolguktól ráérnek, kimenekülnek a háztengerből, nyaralni, fürdőzni, bár megcsappan a főváros lakossága, de akik itt maradnak, azok csak úgy kiveszik a részüket a szórakozásokból nyáron is mint télen. Ha leszáll a nap a budai hegyek mögött s enyhet adó hús váltja fel a kánikulát, megindul a népvándorlás Ősbudavárába. Szinte tipikus mulatóhelye lett ez a milleniumi esztendőben épített érdekes faváros Budapestnek. Bizony az érdekes építményeken kívül alig van már itt valami, ami a komor ünnepies régi Budára emlékeztet, amelyben a spahik és janicsárok voltak az urak s Mátyás király palotájában zsarnok szultánok félholdja lengett. Minden izében modern mulatóhely ez az ősbudavára. A nyílt színpadon, a