Brassói Lapok, 1927. május (33. évfolyam, 96-120. szám)

1927-05-01 / 96. szám

2. old­al, 31­. szám, BRASSÓI LAPOK 1927. május 8. meliták a brassói egyesült szak­szervezet május elsejei népgyűlé­­sét és szinielőadását BRASSÓ. (A Brassói Lapok tudósítójá­­tól.) A brassói Egyesült Munkásszakszervezet titkára és egyik megbízottja fentjárt szerkesz­tőségünkben és előadta, hogy május elsején a munkásság törvényes ünnepnapján nép­­gyűlést akart tartani és Garami Ernő ismert darabját, a Megváltás felé­t is elő akarta adni A szervezet az engedélyeket a nép­­gyűlésre is, az előadásra is idejekorán meg­kapta, meg is tett azokra minden előkészü­letet. A népgyűlésre kibérelte az Apolló ter­mét, az előadásra a Vigadót, kinyomatta a jegyeket és elárusította, a szerepeket a sze­replők betanulták, s pénteken délben, ami­kor már csak egy nap van hátra május el­sejéig, a rendőrség minden előzetes eljárás nélkül arról értesítette, a szervezet veze­tőségét, hogy betiltja a népgyűlést is, az előadást is. Mi, a polgári világnézet m­eggyőződéses hívei ismételten kifejtettük, hogy a hatósá­goknak ez a politikája a munkáskérdéssel szemben mindenre vezethet, csak jóra nem. "A május elseje törvényes ünnep és énen a munkásság kedvéért, a munkásság számára lett azzá. A népgyűlés joga tehát egyet je­lent a gondolat szabadságával, s a ható­ságoknak pedig épen elég eszköz áll rendel­kezésükre ahhoz, hogy a népgyűlések sima lefolyására vigyázhassanak. De a gyűlés jo­gának elvétele magának a gondolatszabad­­ságnak a megsértése és megsértése az alkot­mánytörvénynek is. Garami darabját pedig a magyar munkásság mindig játszotta, az ügyészség természetesen Brassóban is enge­délyezte a darab előadását és annak írója Mac­Donaldnak, a volt angol miniszterel­nöknek és Vandervelde-nek, a belga mi-­­ niszternek eszmetársa s olyan politikai párt­nak a képviselője, amelynek minden par­lamentben van szerepe, — csak a román par­lamentben nincs, — igazán érthetetlen tehát, ha a brassói hatóságok az engedély meg­adása után egyszerre kifogásolják és meg­tiltják az előadást. Ismételjük, s ahányszor szükség lesz rá, mindig ismételni fogjuk, hogy a gondolat­­szabadságot épenúgy követeljük a munkás­ság számára, mint a kisebbségek számára, mert alapvető része az a polgári jogoknak. S ha a hatóságok egyszerűen az elnyomás álláspontjára helyezkednek, ezzel csak el­­mérgesítik a helyzetet és csak a titokban folyó propagandára teremtenek ürügyeket. Május 15-én Prágában nyílik meg a kisantant konferenciája PRÁGA. A kisantant külügyminiszterei­nek háromnapos konferenciáját május ti­zenötödikére Prágába hívták össze. A tárgysorozaton általános nemzetközi és du­­namedencei aktuális politikai kérdések sze­repelnek. Kávéházban, étteremben és minde­nütt, ahova magyarok járnak, kö­vetelje a „BRASSÓI LAPOK*-at, Románia legelterjedtebb magyar v . . . napilapját. Életfogytiglani fegyházra ítéltek egy volt brassói honvédk­iss­et Márkosfalvi Barabás Gerő alezredes a hadbíróság előtt BUDAPEST. (A Brassói Lapok tudósí­tójától.­ A budapesti hadbíróság előtt Apátit,­ ezredes hadbíró elnöklete alatt négy napon át érdekes ügyet tárgyalt. Márkosfalvi Borsi­bás Gerő alezredes — aki a háború előn és a háború alatt a brassói 21. honvédgya­­logezred tisztje volt — volt a vádlott, aki a csehek számára történt kémkedés vád­já­val terhelten állt a haditörvényszék előtt. Tegnap hirdették rá az ítéletet, amely az alezredest életfogytiglani­­egy­házra, rendfokozataitól, kitünteté­seitől és nemességétől való meg­fosztásra ítélte. A tárgyaláson megállapítást mért, hogy 1921-től letartóztatásáig, 1926. februárjáig, mint a vár­osmikolai vámőr szakaszt­­tar­s­­noka, a esetiekkel összeköttetés aibért állt és a pozsonyi hírszerző osztály vezetőinek bizal­mas adatokat szolgáló látott ki a magyar ál­lam fegyveres erejéről. Megállapították azt is, hogy­­Barabás Gerő egyszer Bécsben talál­kozott a pozsonyi hírszerző osztály, vezető­jével ak­i bemutatta őt utódjának. »«te vert Ahol ijedelem nélkül nem lehet sétálni... Váratlan fütty a föld és ég alkonyt csendjében — Az ötméteres földsáv amit bevetetlenül kell hagyniok a határ földes gazdáknak — A csempész libapásztor-leány, a megszökött ökörcsorda és egyéb problémák a határ­mentéről i­­AGY­LAK. (A Brassói Lapok kiküldött munkatársától.) Már egy órája vagyok együtt Bábry Pállal, a tót társadalom bec­sült és jel­legzetes alakjával, s nem fogyok ki a bámultat hós Ember, akiről azt mondhatom, hogy a tót nép minden tulajdonsága fellelhető benne, a tót létek minden fájdalmának eszen­gő­je. Az első pillanatok óvatos aggályai ha­marosan eltűntek Fábry Pál homlokáról s azóta nyíltan közvetlenül tárja fel a sebeket, a veszedelmes halandóval a határon . Községi biró voltam Nagylakon s csa­ládomban már-már tradicionál­is illendősége számba ment, hogy minden generációban le­gyen egy Fábry jegyző, vagy egy Fábry biró .­tala mégis annyi zavartatásban és kellemetlen­ségben van részem, a hatóságoktól, mintha notórius csirkefogó volnék ". Fábry ugyanis azok közé a földbirtoko­sok közé tartozik, akiknek birtoka a­z új ha­­­tárvonal folytán felerészben Romániához, fe­lerészben Magyarországhoz tartozik, így az­után legjobban ismeri a határmenti föl­dmű­­vestársadalom baját, bánatát. — Nem törődünk mi sokat a politikával, bár mégis bennünket tartanak a legveszélyé­­lyesebb halandóknak Itt az átkeléskor" irre­de­nta magyarok vágyaink odaát román ké­meknek tartanak bennünket. Közben itt is adózunk, ott is adózunk. Mindig van valami új rendelkezés. Például a határőrségi végig a határ mentén minden birtokosnak megt­il­tot­ta, hogy a határtól 3—5 m­éter szélességű földsávot bevessék. Fölszántani föl kell de bevetni nem szabad, mert amit ott kevetnek, és ami ott terem, az a határő­ségé. Ez egy­magában négyszáz négyszögöl kárt jelent hol­danként. Hol a különböző vámszerű szolgáltatás? Hát az átkelési könyvecske, amelyet oly szi­gorúan vesznek, hogy még egyetlen leányukat sem vihetik ki a birtokra, mert nem kaptak­­részére átkelési engedélyt. Bizony 200—300 ezer fejébe van évenként a határ Odaát 42 holdja van, amelyet harmadába művel egy magyarországi bizalmasa. Áthozni persze semmi mit sem hozhatnak át. Ilyesmiből származhak a legtöbb kellemetlenségek. Egyszer egy pásztói­ leány áthajtott a határon egy­ libanyá­jat. Hát körülkerítették a határőrök s majd­nem lelőtték. A hatóságoknál azt vallotta: nem tudta, hol van a határ. Egy gazdának 1­06 ökre átszökött a határon Magyarországról. Nosza megbírságolták 90 ezer lejjel. Egy gazdát lelőttek, mert néhány tojást átjusso­­lott a határon.. Másikat áld eladta a ménjeit, másfélévi fogházra és pénzbüntetésre itérte­k, mert az eladott mének állami lovak voltak. Jőt használhatjuk ki, ami évenként csak kö­rülbelül ötezer lejt jövedelmez a községnek. Lám, itt ahol csak föld és föld és a menny csodatiszta kéktsége van, ide is el­­kis­ér bennünket a köznapi fájdalom, a mil­lió emberi rosszaság megnyilvánulása. Itt va­gyok a leggazdagabb és a legszívesebben munkálkodó nép földjén s a baj és bánat nem marad el. S itt a zöld fa és a kék ég­bolt végtelen harmóniájában hirtelen éles fütty riaszt fel bennünket álmodozásunk­­­ból. A vámépület mellől a szí lerázó, égő su­garak sötét alakra hullottak, aki fegyveresen ál­lt és mikor meglátott bennünket, békési bámulóit a vidéknek, vészfüttyel hivott oda bennünket a határra. Itt nem lehet büntetle­­nül sétálni s mintsem hogy mi is marad­an­dóbb emléket vigyünk magunkkal a törté­­­nelmi helyről, szépen eleget tettünk a feL­­hivásnak és előrementünk a határőrség poszt­jáig, ahol igazoltuk magunkat. *** : - I •­rr ! ... Fábryné m­ár roppant izgatottan várt minket, mintha rosszat sejtett volna. Mikor újból betoppantunk a Fábry-kúriára, meg­­­ittunk sziveresítőtül néhány pohár bort. Az­után bíróné asszonyom vette át a szót, kirá­­molta a szekrényből a szebbnél-szebb kézi­munkákat, amelyek a leány férjhezmeltetele után még idehaza maradtak. A kézimunkák­ban is nagyon finoman és sejtelmesen meg­húzódott a nemzeti mint­a és s­okkal több volt rajtuk a praktikus és egyetemesen csin­­teljes ízlés... (s. l.) . Váratlan fütty a végtelen harmóniában ___Felkészülünk és a friss tavaszi alko­ny­a­tban kisétálunk a faluból, a pályaudvar irányába, amely­ már Magyarország földjén fekszik. Kétoldalt gyönyörű, füves rét. — Itt, az úgynevezett tolvaj ne­ve­d után, akartuk felépíteni a szegények város­negyedét Az állam azonban nem­ járult hozzá a terv­hez, s most a 150 hold földet csak mint lege ! Felakasztotta magát egy nyolc­éves fiú, mert nem játszhatott mezítláb Gyermekdráma Tighinában BUKAREST. (A Brassói Lapok tudósí­­tójától.) Az orthodox húsvét szombatján meg­rendítő gyerektragédia történt a besszará­­biai Tighinában. Vraciuc Valentin, egy államvasúti gé­pész nyolcéves és fia arra kérte az anyját, hogy vethesse le a cipőjét és a harisnyáját mert meleg az idő s ő szeretne mezítláb szaladgálni az udvaron. Az anya megtagadta a kérés teljesítését, mire a gyerek sírva kiment a konyhából. Elérkezett az ebéd ideje, a gyerek azon­ban nem volt sehol. Hiába hívták, kiáltot­ták a nevét, nem jelentkezett. Keresésére indultak, s a szerencsétlen gyermeket a hálószobában találták meg, fel­akasztva egy szájra a vaságyon. A kisfiú hur­kot csinált a szíjból, bedugta a fejét a hu­rokba, aztán leugrott az ágyról. Amikor a szülők megtalálták, még volt élet a kis Va­­lentinben, de a gyorsan hívott orvos meg­érkezéséig megszűnt élni. Az anyának már csak az a kötelessége maradt, hogy az asztalra kiterített kis holt­test köré tegyék azokat a süteményeket és színes tojásokat, amelyeket húsvétra az ő számára készítettek. A Mifiu drámája mély részvétel keltett­e egész Tighinában.

Next