Brassói Lapok, 1927. július (33. évfolyam, 145-170. szám)

1927-07-02 / 145. szám

­ Veszedelmes a tekintélyek rombolása Gépkocsinkig volt időnk azon töprengeni, miként lehet az, hogy a király által szente­sített törvényt egy csendőrszázados, sőt egy kis őrmester is lényegében m­egváltoztassa. Hogyan lehetséges az, hogy a prefektusnak, a kormány bizalmasának rendeletét alanyos hatósági közegek semm­ibe sem veszik? Vagy talán a prefektus rendeletét nem szabad ko­molyan venni? Avagy a kisebb hatóságok nagyobb urak Romániában, mint a vezető szerepre hivatottak? Ha ez így megy, mahol­nap a falusi bakterek is akadályt fognak gör­díteni a miniszter rendeletei elé! Hát ez nem bolsevizmus? És miként lehet az egyes ha­tóságok ügyköre olyan rendezet­len, hogy ered­­ménytelen. Meddő vitákra adhat alkalmat? Az ilyen állapot a tekintély lerombolását eredményezheti. o­o.u. szám. Keresztúron sem dől el a vita, ki nagyobb az a jegyző vagy a csendőrőrmester ? Délután Keresztváron a komédia újból megismétlődött. Itt a primaria épülete, előtt két fegyveres csendőr állott feszesen, min­denre készen. Az egyik talán veszedelmesebbnek akart feltűnni, mint a másik, mert fegyverének vé­gére még a bajonettjét is felfűzte. Egyszercsak megjelenik az őrmester. — Kölcsönös bemutatkozások után erélyesen a tudtunkra adja, hogy a népgyűlést ő sem engedélyezi. Bemegyünk a községi irodába a román jegyzőhöz, hátha segíteni tud ügyünkön. A nótárius szívélyesen fogad Udvarias­­kodik. Megnézi a prefektusi engedélyt Meg­állapítja, hogy az szabályosan van kiállítva, azt is elismeri, hogy a jelölt urak pontosan eleget tettek az előírt jelentkezéseknek, tehát nincs ok arra, hogy a gyűlés megtartását el­tiltsa. Az őrmester ezzel szemben hangsúlyoz­za, hogy előtte kellett volna az uraknak je­lentkezniük, mert a községben ő a legna­gyobb hatalom. A másik jelentkezés semmis! A jegyző sem hagyta magát, s a törvény­könyvet veszi elő és felolvassa a paragra­fust, amely szerint a község legfőbb rendel­kező hatósága a notar commnal Hosszabb hatásköri vita után a jegyző az őrmester úrral tanácskozó­ra vissza­vonul a szomszéd szobába. Jelentős komolysággal távoznak. Tárgyal­nak. Aztán még komolyab­ban jönnek vissza a fontoskodó konzíliumról. — Nos, mi a döntés?, — kérdezzük ér­deklődéssel a notárt A jegyző ünnepélyes hangon ismétli meg újra: Uraim, én, amint már említettem, a népgyűlés megtartását szívesen engedélyezem. Önök a prefektusi rendelet minden pontját teljesítették. Az gyűlés ellen akadályt nem gördítek ! — És őrmester úr net szól hozzá? — Én a jelentkezés elmulasztása ir­­­a­t a népgyűlést nem engedélyezem! — válaszolta röviden a csökönyös őrmester. Nem volt más hátra, az erőszak előtt meghajolva, távoztunk a községházáról. Bízzunk saját erőinkben! Ilyen események után Megrendül minden hitünk az igazságban Választó­polgárok! Okuljatok e szomorú tényeken. Ne az erőszakoskodóikat kövessétek, ha­nem az igazságkeresőket! Előre bátran! S akkor győzni fogunk! Keresztvárról Bodolára érkeztünk. Itt is a csendőrség akadályozta meg a népgyűlés megtartását. Csakhogy az utcákon dacos, kemény­­ma­gyarok biztatóan tekintettek felénk, s kalap­­lengetve üdvözöltek mindenütt. Mikor Hétfalu felé haladtunk, a poros országúton ballagott a mindenható őrmester­­ért, hogy álljunk meg. Megálltunk. Felkérezkedett az autóra! Magunk mellé, vettük. Lekuporodott az autó ajtajára, s boldogan vigyorgott. Megtudtuk, hogy regáli ember, s Mol­dovairól való. Panaszolta, hogy naponként mennyit kell gyalogolnia, s hogy Müven fá­radtságos szolgálata Van. — És mi, Magyar urak, mivel nincsen szívünkön kéreg, még Im­eg is tudtuk sajnálni ezt a szerencsétlen, panaszkodó, felfújt nagy­ságot. * T. O. o,. ..v.o. ».vi'Uîi 1927. július 2. ígéretek liberális aranyeseje hullott nagyváradra Háromszáz millió ipari hitelt kap a város és visszaadják a katholikus gimnáziumot­­! Miért támogatja a zsidóság a kormányt ? NAGYVÁRAD. (A Brassói Lapok tudósí­­tójától.) A liberális párt vasárnapi népgyűlé­sén mintegy nyolcszáz ember jelent meg. Mosoly tábornok, volt munkaügyi miniszter, akit felállva, tapssal fogadtak, Bota Gheor­­ghe megnyitó beszéde után, melyben a béke és rend érdekében valónak mondta a libe­rális kormányzást, a kormány programját ismertette. Beszéde közben sűrűn fordult az újságírók felé és kifejtette, hogy a bihariak jól ismerik őt, még évekkel ezelőttről, mikor csapataival rendet jött teremteni Nagyvárad­ra. Nagyon szereti a váradiakat és mint poli­tikus is az ő érdekeiket kívánja szolgálni, ígéri, hogy" a közgazdaság, pénzügyi és köz­­lekedés terén javítások lesznek. A kisebb­ségeket megnyugtatja, hogy ő a legteljesebb testvériség és­­barátság híve és a jogok tisz­­telet­ben tartását hirdeti. Minden erejével az ipar, kereskedeelem és közgazdaság fellendí­tésén fog dolgozni. Nagyváradnak három­száz milliós ipari hitelt kell kapnia. Végül kijelenti, hogy ő katona és nem ügyvéd, és senki sem vághatja az arcába, hogy nem tart­ja meg, amit ígér. (Taps.) Putyei szatmári rendőrprefekt a szövet­kezeteknek ígért 8—10 százalékos kölcsön­. Csak annyi adót fognak kivetni, amennyi az országos kiadásokat fedezi, ígéri továbbá, hogy becsületes lesz a közigazga­tás és hogy a premontreiek gimnáziumát visszaadják. Fildermann (Bukarest) másfélórás be­szédét azzal kezdi, hogy az ország legelső polgára őrelsége (felállva tapsolnak.) a leg­­megfelelőbb kezekbe tette az ország sorsát. Ismerteti azokat a szempontokat, melyek a zsidóságot a kormány támogatására ve­zették. A liberálisok, mondta, sok egyenlő jogot szereztek a zsidóságnak, de kell, hogy törvényileg rendezzék a zsidó kultuszkér­dést. Autonómiát, vallásszabadságot, a szom­bati ünnep törvényes elismerését, s az is­kolák szabadságát" követeli. Rámutat arra, hogy az antiszemitizmus ellen a kormány, garantálja a zsidók testi és vagyoni bizton­ságát. Bratianu az ország érdekei ellen való­nak tartja az antiszemitizmust. Palesztina messze van, fejezi be szavait Fildermann, a zsidóknak itt kell bollogulniok. (Taps.) A király mondta, hogy mindnyájan küzdjenek együtt az ország érdekeiért. (Taps, éljenzés). Dr. Jacobi Emil kolozsvári ügyvéd és Klein Miksa máramarosszigeti jelölt beszédei után a népgyűlés rendben véget ért Lezajlott a Magyar Párt seregszemléje Szilágysomlyón Báró Jósika János elmondta, hogy Maniu Gyula is helyesli a magyarság állásfog­lalását SZILÁGY,SOMLYÓ. (A Brassói Lapok tu­dósítójától.) Tíz órakor még nagy csöndes­ség van. De azért valami lázas feszültség vo­nul keresztül a kisvároson, úgy, hogy ön­kény­telenül érezni lehet: itt ma valami fog történni. És tizenegy óra felé egyszerre csak hirtelen elkezdenek robogni az autók, ko­csik vágtatnak, s a főutcán, a régi minorita gimnáziumtól kezdve az új városházáig tele van néppel az utca. És mégis csönd van Valami áhitatos, nagy csöndesség ül az ar­cokon, s ahogy az ünneplőbe öltözött falu­siak hangtalanul figyelik az úttesten robogó autókat, olyan mélyen m­egható ez. És olyan szép ez a sok magyar arc, ahogy itt állnak mintegy nagy m­­agyar ünnepre várva. Tizenegy óra alig múlt el egy néhány perccel, amikor megindul a menet, be a vá­rosháza kapuján, az udvarban lévő szinház termébe. Itt ülnek, állnak, egymásra támasz­kodva, lihegve a melegtől, de azért nagy, kitáguló szemmel figyelve a színpadra, ame­lyen most komoly, nagy­ férfiak nem játszók, hanem élik a Magyarság kálváriás játékát A Magyar Párt jelöltjei eljöttek a történelmi hagyományokkal és árral ékekkel terhes kis szilágysági városba, hogy programmbeszédet tartsanak. Az engedélyt nagyon nehezen kap­ták meg s ezért ne® is mehetnek ki falazni propaganda körútra,­­a nagyobb helyeket természetesen azért felkeresik). (Mert minden egyes helyre külön engedély kellene, de még aztán az időből sem futja s ezért a Kraszna és Berettyóparti falvak magyar lakossága, a ki csak tehette, mint­ eljött, hogy meghall­gassa a jelölteket. Az arcokon feszült várakozás. Dr. Bolc­zó Zoltán, a zilahi Magyar Párt elnöke nyitotta meg néhány szóval a gyűlést, a szilágy me­gyei magyarság nevében kijelentve, hogy a vármegye Magyarsága feltétlenül követ­ni fog­ja azt, amit a Párt­központ előír. A válasz­tóikkal ismertette a Központ által jelölteket, mivel a szilágyságiak az egy báró ,Jósika Já­nos kivételével, nem tudtak a vármegyei em­berekből jelölésre ajánlani senkit. A központ Szilágy vármegyének olyan illusztris jelölte­ket választott ki, hogy az egész megye ma­gyarsága büszkén látja őket a Magyar Párt önálló listáján. Báró Jósika János volt képviselő beszámolója Elsőnek a képviselőjelöltek közül báró Jósika János beszélt. Rövid szavakkal vázol­ja azokat az eredményeket, azamelyeket a Ma­gyar Párt és ő, mint a Szilágyság egyik kép­viselője értek el. Szép magyar arcán szerény mosollyal beszél azokról az ügyekről, ammi­lyeket az ő személyi közbenjárására intéztek el sikeresen. Azután folytatja, hogy most sem ígér és nem mond hangzatos szavakat, de a jövőben is, mint a múltban, az államsegély, az iskola és templ óra ügyeket fogja szem előtt tartanni, ezért fog verekedni. Ismerteti a megjelentekkel a Magyar párt amaz állásfog­lalását, hogy egyik román párttal sem akar paktálni most, hanem mindenre elkészülve, függetlenül minden Más párttól, megy bele a választási harcokba. Elég volt a paktumból, mondja. Mindenkitől csak hangzatos ígérete­ket kaptunk, de amikor annak valósítására került a sor, akkor jöttünk rá, hogy ismét csak szavakat kaptunk, elhangzott üres sza­vakat, azért a komoly, ránk Magyarokra na­­gyon is komoly tények­, hogy a szavazatain­kat leadtuk. Ez indította a Magyar Pártot arra, hogy most már igyekezzen megállni a saját lábán, hiszen mi már túl vagyunk a kezdet nehézségein, a magyarság Már egy­ komoly Megszervezett egység, s mint felnőtt emberek szilárd és tántoríthatatlan lépések­kel megyünk egy cél felé. S ez a cél, hogy, megkapjuk a jogainkat, azokat a jogokat, a­melyek megilletnek bennünket. A liberális kormánnyal le netal paktál­­nátunk, mert azok a sebek még nem gyógyul­tak be, amelyeket a négy éves liberális uralom ejtett a magyar­ság szivén. A nacionalcaranisták állnak itt Erdély­ben s főként a Szilágyságban legközelebb hozzánk, d­e mégis helytelen dolog lenne, ha velük összefogva küzdenénk. Maniu Gyula, a nacionálcaranista párt elnöke is helyesli azt, hogy a magyarság kü­lön listával akar a választásokba menni. Ma­ltin Gyula kijelentené nekem, hogy vélemé­nye szerint a magyarság nagyon jól teszi, ha nem forgácsolja szét az erejét a külön­böző pártokba való beolvadással, de egysé­ges listával akar győzni, vagy elbukni. Sze­rinte még az is öngyilkosság lenne, ha a Ma­gyar Párt a nacionalcaranista párttal pak­­tálna, mert a két román párt között olyan Minden előfizetőnek joga van­ havonként egy tíz­szavas lapÚFII APRÓHIRDETÉSRE a „BRASSÓI LAPOK"-ban. Feltételeket lásd az „Aprdhirdetések" róva! elején

Next