Brassói Lapok, 1927. november (33. évfolyam, 248-271. szám)
1927-11-02 / 248. szám
li. 5 i .il. gal követelhetik, hogy abból aránylagosan jusson a kisebbségi színházaknak is. Ezenkívül a krajovai színház a háromhónapos színiszzon egész ideje alatt vagy egyáltalában nem, vagy pedig csak egészen minimális jegyadót fog fizetni, míg a magyar és német színházakat huszonhat százalékos vigalmi adó nyomorítja. A kisebbségi publikum tehát méltán háborodhatik fel, hogy akkor, amikor a maga színházának látogatásakor minden jegy után huszonhat százalékot fizet adóban, még külön terheket rónak rá, hogy a krajovaiak színházát eltartsa. A szocialista tanácstagok ezenkívül szóvá akarják tenni azt, hogy Temesváron a munkanélküliek száma több mint háromezerre rúg és a temesvári városi tanács eddig semmit sem tett a munkanélküliek érdekében. Meg akarják kérdezni a polgármestertől, amikor egy háromhónapos színszezon támogatására több milliót tud áldozni a város, miért nem kísérli meg inkább a nyuiikanélkiai kérdés megoldását, és ebből a hatalmas összegből miért nem ad a munkanélkülieknek segélyt. Ha azonnan a város mégis mindanyáron színházi célokra kívánja ezt az összeget fordítani, úgy, megkövetelik, hogy hára egyformán részesedjék a város minden nejözeliségén k szd ebből az összegből, és ne privilegizálják azt egy színház számára. . . Az érdemes felszólalások és az akció híre hamar elterjedt a városban és mindenütt nagy érdeklődéssel várják a legközelebbi tanácsülést, ahol a kisebbségi lakosság kívánalmai el fognak hangzani hogy Elnyomott népei* Vádaszt emelne!* JHannafib közlemény) Gyilkosság Perzsiábára A bahai mozgalom hetven évvel ezelőtt keletkezett Perzsiában; egy új béketant hirdet és az újkori perzsa történelem első szellemi mozgalmának tekintendő. A perzsák 77 év óta állandóan üldözik és kínozzák azokat a honfitársakat, akik e tannak és mozgalomnak hívei és hordozói. De nem szabad csodálkoznunk azon, hogy a mohamedánok gyilkolásban lelik kedvüket, mert a gyilkolás, régi időktől fogva, elválaszthatatlan része vallásos hitüknek: adjahadi, a más vallásúak elleni háború értelmében, de gyilkolási kedvnél inkábbondolkodásba ejtő az új mozgalom híveinek alálkészsége. Itt egyelőre a kettő gyilkolási és halálkészségének csak egy példáját akarom idézni, ezer hasonló példa közül. Egy 1926. május havában kelt teheráni levélből vesszük a következő tudósítást.: »... Még egyszer kell beszélnünk nektek azokról a kegyetlen üldözésekről, melyekkel egy mohamedán horda Jahrom városában lakódélperzsiai város hű munkatársainkat sújtotta A múlt hónapban néhány muzulmán Sirász városában összeesküdött a jahromi bahai hivők ellen, hogy pokoli terveket hajtsanak végre; az egyik embernek, Siyed Mohamednek meghagyatott, hogy az alávaló szándékot tetté változtassa. Miután ez az ember három cinkostársával megérkezett Jahromba, a helybeli fanatikus muzulmánokat azonnal uszítani kezdték a bahaiok ellen. A négy cinkos intrikájának rövidesen megvolt a sikere, rágalmazó mendemondák terjedtek el a szent ügyről — még szónoki emelvényről is hintették a mérget, úgy, hogy pár nap múlva már üldözni kezdtek két bahait és súlyosan bántalmazták őket. A bahaiok panaszt tettek az illetékes hatóságnál, de a gyanú már igen mélyen begyökereződött, semhogy a kormány közbelépésének haszna lehetett volna Néhány katona azt a parancsot kapta, hogy tartóztassa le az üldözőket; ezek elmenekültek és egyben utasították az asszonyokat és a gyermekeket, hogy sértsék meg a katonákat, dobálják meg kövekkel és kiáltsanak segítségért. A kiáltásokra odasiettek az ellenséges hordák, az említett cinkostársak vezérlete alatt, ostrom alá vették a piacteret, behatoltak az üzletekbe és fosztogatni kezdtek. Azután megtámadták Seid Hossein Rouhani házát; mivel őt magát nem tudták megtalálni, kirabolták a házát és felgyújtották. Miután elvonultak a pusztulás hevéről megtalálták azt, akit kerestek és elfogták. Végig hurcolták az utcákon, botokkal és bunkókkal ütötték, késekkel és kardokkal szúrták, mikor közelebb volt a halálhoz, mint az élethez bedobták egy másik bahai, Agha Mohammed Hassánnak a házába , akivel szemben hasonló kegyetlenséggel jártak el. Innen az orgyilkosok a két áldozatot a szintén bahai Mohammed Rezának házába horolták akit éppoly kegyetlenül megkínoztak. Ugyanabban az időben a csőcselék megostromolta Said Abbas házát, Said Abbast elfogta, a házat kifosztotta és a gyermekeit addig verte, mig eszméletlenül terültek el. Azután szétoszlott a csőcselék az egész városban és ahol egy bahaira bukkantak félholtra verték, vagy megölték! Néhány orgyilkos behatolt Ostad Hassan házába, megkötözték Ostad Hassant és addig verték, míg eszméletét elvesztette. Mikor azt hitték, hogy meghalt, ott hagyták az utcán és tovább mentek más bahaiokra vadászni. Mikor az áldozat haldokolva feküdt az utcán, jött egy kerbelai mohamedán (Kerbela, szent város Mezopotámiában) egy fatuskóval halálos ütést mért az agonizáló fejére, abban a reményben hogy ezet az örök üdvösséget érdemli ki magának. Ennek a mártírnak két fiát megkötözték és rettenetesen megverték; az idősebbet, aki panaszt tett a kormányzónál elfogták, és ő is apjának tragikus sorsára jutott volna, ha valaki közbe nem lép és nem szabadítja ki. Három további bahait egy mecsetbe hurcoltak, hogy ott megöljék őket, de valaki megkönyörült rajtuk, közbelépett és megmentette őket. A tömeg megtámadta Mohammed Kazim házát, az embert vejével Sokrolával együtt elfogták. Kazimot agyonütötték, Sokróla megmenekült. Agha Mohammed Safit elfogták, és bár a katonák megszabadították, üldözői tovább üldözték, s megölték. A legközelebbi vértanú Mesedi Abban volt, akit egy fejszentéssel veszélyesen megsebeztek. A csőcselék fáradhatatlan ördögiességgel folytatta munkáját: a bahaiaknak 20 házát kifosztották és felégették, a lakók hulláit egy mocsárba dobták és kövekkel fedték el. Lehetetlen ezeknek az ördögöknek a kegyetlenségét leirni, így például Mohammed Riza apját arra kényszerítették, hogy kötelet kössön fia lábai közé és maga hurcolja el őt a kivégzés helyére. A Nemzeti Tanács összeköttetésbe lépett az illetékes hatóságokkal, elégtételt kívánt és tovább is követeli. Kívánatos volna, hogy a kormány ebben az ügyben igazságosan ítélkezzék, a gonosztevőket büntesse meg és adja vissza a kifosztottaknak tulajdonukat.« Itt befejeződik a levél... ».. "ia jól akar szórakozni úgy látogassa meg a Maxim-kabarét, ahol belépődig nélkül szórakozhat Al'Oiv lu*/. nen'.'-r 2. A román nemzeti párt gyűlést tartott Marosvásárhelyen Vásárhelyi tudósítónktól. A román nemzeti párt marosmenti tagozata tegnap gyűlést tartott Vásárhelyen dr. Vescan szenátor elnöklete alatt. A gyűlésen, — amelyen a párt ihlrvei igen szép számmal gyűltek össze — megbeszélték a mostani politikai bonyodalmakat s a kormány erőszakos intézkedéseit. Egyhangúan bizalmat szavaztak a párt vezérének Maniu Gyulának és a párt vezetőségének. Több felszólalás után elhatározták hogy a küzdelmet folytatni fogják lankadatlan erővel és kitartással, mindaddig, amíg elérik azt, hogy Románia mai politikai látképe megváltozik. A gyűlés végén összeállították, annak a küldöttségnek a névsorát,, amely a november huszadiki gyulafehérvári nagygyűlésen a városi és a megyei nemzeti pártot képviselni fogja. " Ének az ifjúsági srónHalakról írta: BENEDEK ELEK Levelet is kaptam egy derék falusi paptól, akinek nagy a gondja. Argelescu miniszter úr nem tudom, hány ezredik rendeletemiatt, amely ifjúsági könyvtáraik felállítására kötelezi a felekezeti iskolákat, s bezárással fenyegeti meg, ha rendeletét neta teljesítik. Minthogy igen szegény az eklézsia, arra kér, hogy könyveimimel vessem meg a könyvtár alapját, s egyben adjak tanácsot, hogy a találgatni könyvein kívül mely könyvek szerzendők meg. Istennek derék szolgájátaleg kellett szemsoritandmt: száznál több gyermek- és ifjúsági könyvemiből tíz sincs meg kisbaconi könyvtáraimban, a többi Budapesten rekedt, vagy látom még azokat valaha, vagy sémi. Mások könyvét sémi ajánlhatom, bár fejből is le tudnám írni akár száz jó könyv címlét is, mert mit tudom én, hogy Angelescu úr milyen könyvtárt akar: román, vgy magyar nyelvül-e. Azt tanácsoltam hát az aggodalmaskodó papnak, hogy mielőtt egy könyvet is vásárolna, tájékozódjék illetékes helyen (s ezt tanácsoló,mi az összes felekezeteknek is) hogy miit akar voltaképpen Angeleseu úr. Ez a tájékozódás mindenképpen kívánatos, mert hisz köztudomású, hogy Angelescu úr anélkül, hogy érdeklődött volna, micsoda könyvek vannak a magyar állami iskolák könyvtárában, válogatás nélkül minden könyvet beszállíttatott Bukarestbe, ott is — a tudomány nagy szégyenére — a tudós akadémia épületébe, ahol most nyilván igen jó dolguk van az egereknek. Egyszer már nyílt levélben szólítottami fel Angeleseu urat, hogy »adja vissza könyveinket«, de Angeleseu úr aligha olvasta levelemet, ezt az »énekeimet« sem fogja hallani, pedig ebből megtanulhatná, hogyan kell összeállítani egy minden tekintetben kifogástalan ifjúsági könyvtárt. Éppen kerek negyven esztendeje, hogy amagyar parlamentben az akkori Tisza-kormány figyelmébe ajánltat amég szárnypróbálgató magyar ifjúságii irodalmat, s ne ön telt bele tíz esztendő. Wlassich miniszter szervezte a Népiskolai Könyvtárakat intéző bizottságot, melynek rövidesen Nikiler volt a neve, s mielyinek az volt a dolga, hogy megbírálja az ifjúsági könyveket, sőt azokat is, amelyeket. Írójuk bemi egyenest az ifjúságnak irt de az ifjúság is megérti és haszonnak olvas* hatja ! A Nikib-nek 12 tagja volt középiskolai és egyetemi tanárok, népiskolai tanítók, tagja volt többek közt a tóti fiubló hercegpra-* mássá lett Csernoch is, sőt miit mondjak, tagja volt csekélységem is. Volt ennek a Nikibnek még 50 külső tagja is, lakik közt kiosztottuk a könyveket bírálatra s e bizárlatokat az NjMK két-két belső tagja ellenőrizte. Merem állítani, hogy kerek e földön nem volt, s nincs oly nagy gonddal, oly szigoru kritikával megtestedt ifjúsági könyvár, mint amilyen volt. (s van mi is) a magyarországii állalmi és felekezeti iskoláknak. A bizottság nem tűrt meg oly könyvet, mely valamelyik osztályra, fajra, felekezetre sértő volt. Sohasem felejtelm el, hogy Csernoch volt az, aki keményen elitélt egy, a Szent István társulat által kitaroott antiszemitáskodó ifjúsági könyvet. És azt sem felejtem el, hogy a bizottság egyhangúlag dobott el egy különben jól megírt könyvet, amelyben egy rotván diák állandó gúny tárgya volt magyar diáktársainak. Ebbe a könyvtárba felvettük a világirodalom leghíresebb ifjúsági könyveit. Örömimlől sorozódott be két kötet román népmese, mely az általam szerkesztett, több mint 200 kötetes Kis Könyvtárban jelent meg, a melynek gyarló fordítását én másaim egészen újra irtam. Mondanom se kell, hogy Angelescu úr nagyobb dicsőségére, a román népmeséket is eszik az egerek, ha eddig ugytak meg nemi ették. Tudok esetet arra, hogy a könyvek nem kerültek be Bukarestbe, hanem a tanfelügyelő hamarosan végigszaladt a könyvjegyzéken, a »veszedelmes« könyveket, vagyis a történeti könyveket, a történeti vonatkozású elbeszéléseket, Vörösmarty, Petőfi, Arany. A lej mára esett. Száz lej Zürichben 3*18 svájci frank. 100 lej 0 625 dollár . I 1 dollár . 161-375 lej 100 lej 2 stilling 7 p | 1 angol font 788 lej 110 lej 3 52 pengő || 1 pengő . . 2835 lej 100 lej 2 568U arany m. 1 márka . . 3870 lej ICO lej 20 55 cseh kor. || 1 cseh korona 4 80 lej 1 svájci frank 31-225 lej