Brassói Lapok, 1928. február (34. évfolyam, 25-48. szám)

1928-02-01 / 25. szám

1928. február 1. BR­ASSÓI LAPOK 3. oldal, 25. szám. Néhány virágsteál egy város bu­RCSokrából Egy lsesseális apa — A leggavallérabb férj — A találékony feleség SZATMÁR. (A Brassói Lapok tudósító­jától.) A véletlen hozz­á magával, hogy a szat­mári törvé­n­zéken ma r­élelőtt három o­o­yan Ügyet tárgyaltak, am­e­l megrázóan világítja meg a mai lezü­­lött erkölcsöket. ■ " ’íme: K.­óiólör terrorral és üti egekkel arra kéry ze itelte az na gyéves ’eínyá , ho y ve le bgü’iös yiszottyi to y lásson és megöléssel fenyeg­eté meg arra az csere, ha err­ől bár­kinek is szólni merne. A leány egy darabig tűrté ez apja brutalitásait, de végre is min­dent bevallott édesanyjának. Az apa eleinte tagadta a borzalmas­ vádat és a leányát a felesége jelentétében félholtra verte, de a­mikor az orvosi vizsgálat igazolta a leány állításait, megtörten ismerte be szörnyű bű­nét. A törvényszék a bestiális apát három évi börtönre ítélte. A másik eset már kevésbé tragikus, de nem jellemző. Az ifjú fé­j szerelmi eltávolo­dása a megöregedett feleségtől és a koros asszony minden raffinériája és figyelme fiatal urával szemben, akit minden áron meg akar magának m­ernteni. Tea-estélyeket rendezett az asszony és mindenkor meghívott két-három­­ fiatal le­ányt, akiknek az volt a feladataié, hogy az urát jókedvre hangolják, és mindazt nyújt­sák neki, amit az ilyen fiatal leányok adhat­nak és amit az ura tőle már némi igen fogad el. Történt azonban, hogy egy ilyen esté­lyen résztvett leány az erőszakos brutali­­zálásért feljelentést adott be az öreg­asszony ifjú ura ellen és magát a feleséget is meg­vádolta bűnrészességgel. Miután a törvényszék megállapította, hogy a fiatal leány nem azon, nők közé tar­­tozik, akik erénydíjat érdemelnek és a bru­­talizáló férjtől kisebb pénzösszegeket is el­fogadott, nem­ látott bűncselekményt fenn­forog, és az ifjú férjet és az öregedő felesé­get a vád és következményei alól felmentette.­­ A harmadik eset egyenesen tragikomi­kus. S. Antal szerelő, Róza nevű­ feleségével nem a legjobb családi életet élte. Ezért a férj, hogy könnyítsen sanyarú helyzetén el­határozta, hogy szabadjára engedi az asz­­szo­nyt és beleegyeztett, hogy barátjával K. Pál segédmunkással együtt élj­e. J­óhi­szemüs­égébe ahja­bba is belement, hogy az ifjú pár azy­ár lakásába vonuljon be, illetőleg írott szerződéssel bérbe adta a saját lakását a la­o-okkal és a feleségével együtt, az asszony barátjának. Szerződést csináltak, amelyben k kötötte, hogy a bérbe adott bú­torok és egyéb tárgyak visszaszolgáltatandók S.-nak, abban az esetben, ha a felesége jó útra térne. S. közben mégis meggondolta a dolgot, és el akarta szállítani a butorokat, a rámsavat és a feleséget is. K. Pál azonban hallani sem akart arról, hogy a drága Rózát vssza­adja és felbontsa a szerződést, amelyet a sze­re­cs­éti­ti férjjel kötött a but­orhasználatra és Rózára vonatkozó tag. S. Antal eleinte könyörgött, majd fe­nyegetőzni kezdett, végül kijelentette Rózá­nak, hogy­­ jörjon vissza, minden meg van bocsátva. És a nő fóntra­ tért, az ura kar­jaiba omlott, mi­által a szerződés rögtön felbomlott. Ilyenformán teljesen érthetetlen volt a barát dühe, aki összerombolta zúz­ta a l u’O'okíit, ngbory azok is a férj karjaiba o’T’O'jaink Az összerombott lakásberendezés miatt fogják terbe a segédmunkást, a kit a fúró ig­az enyhítő és szerelmi körülmények figyelembe vételével kettőezer lej p pénzbün­tetésre i'élt. A kártérítési igényt pedig a pol­gári bírósághoz utasították. A hozsnálay és a diákc­s A­­elh­ujfalusi diós­ég leleplezi, mi szerepe tug a nagyváradi és szolozs­­vári események­n­en a liberális szabinetnek — Február 15-én országos diák*­sztrájk kezdődik — Visszaveszik az egyetemekre a kizárt hallgatókat — Kínos botrányok egy memorandum körül BUKAREST (A Brassói Lapok tudósító­jától.) A decemberi rombolások hullámai, melyek lassan-lassan már elülni látszottak, egy memorandum nyomába, mely tegnap került nyilvánosságra, ismét felkavarták a közélet amúgy is viharzó tengerét. A nagy­váradi és kolozsvári események felelősségé­nek kérdése az, amit ismét nyilvánvalóvá teszi, hogy a gyászos emlékezetű diák­­kongresszus aktáit nem­ lehet néhány bűn­bak elítéltetésével lezárni; tévedett a kor­mány, amikor azt gondolta, hogy Brau József zsidó pincér elmarasztalásával elintézte a rombolások felelősségének problémáit. Ez a p I láttán immorális és felháborító ügy min­den perfid vádaskodás és mosakodás elle­nére önmagától erjed tovább s ma ismét ott áll, hogy a Kormány helyzete — európai szempontokbó­­­­ élve a dolgot — tak­arta. A kései fordulatot a nem­zetvédő diák­ság egy memoranduma idézte elő, mely szó­szerinti szövegében tegnap került nyilvános­ságra. A memo­randum, melyet az ország csere­­szes di­ákvezérei aláírtak, semmi kétséget sem hagy aziránt, kik provokálták és segí­tették elő anyagilag is az erdélyi rombolá­sokat. A kormány bűnös A memorandum, miután részletesen tag­lalja a Nagyváraddal összefüggő eseménye­ket, azt a konzekvenciát vonja le, hogy a kormány a rombolások után az ország kül­földi presztízsének megmenté­sért »felhábo­rító üldözést« kezdett a diákság ellen, s karakterisztikus, hogy ez az üldöz­és éppen azokat sújtotta, akik a legkevésbbé bűnösök. Miután a fenti állítás bizonyítására a me­moran­dum szerkesztői egy csomó példát so­rolnak fel, leszögezik azt, hogy a diákság a jogtalan üldözésért a kormányt teszi fele­lőssé, mely még­ nemrégiben is istápolta a diákmozgalmat, s amikor ez a mozgalom el­harapódzott, akkor jártatlanokra veti magát A kongresszus előtt a kormány a legnagyobb készséggel állott a diákság rendelkezésére s a gyűlés jó megszervezésére és sikeres le­folytatására minden támogatást megadott, sőt feljogosította a diákságot arra, hogy a kongresszuson a legharciasabb nacionaliz­mus jusson kifejezésre. Ezenkívül utasította a hatóságokat, h­ogy a diákságnak teljes ere­jükkel álljanak rendelkezésre. Ezek után a memorandum szászénál ige folytatja: — Hogy a kom­miány, ide volt keverve a le­zajlott botrányokba, többé nemi szenved két­séget. ....Mindezek a tények arra a konklú­zióra vezetnek, hogy a kormány botrány akart, a­mely azonban váratlan módon nap méretű lett. A kabinet ellentét­eket kívánt A sors megbüntette a kormányt, s ez ellen­téteket hátrányára ford­ította. A memorandumnak már ebből a részé­ből is kétségbevonhatatlan módon kiderü az, hogy a nagyváradi diákír­ásigresszust a kormány erkölcsi és r­ivagi támogatásával rendezték meg olyanképpen, hogy azon a »túlzó nacionalizmus jusson kifejezésre.« A diákság­ maga is bevallja, hogy a provokáció ódiumát a kabinetnek kell viselnie; méh »ellentéteket« kívánt. Duca és Tatarescu b­­ilát nyilván szívesen­­vették és jutalmazták volna a parázs botrányokat, ha azok nem k öltöttek volna az egész műveit világra ki­ható méreteket - V ' , t jt..- » J X'­IX: „W" VJ..-, W . ■ o f ftîrgyDanî lerafcat: Cronometrul S A. R. Bucu­esti. Sir. Caro! ÎS. „Többet, mint ameny­­nyit vártunk“ A­­memorandum továb­bi részei azonban még határozott b­bim bizonyítják, hogy a nagyváradi rom­bolásokat nem Blau József pincér, hanem Duca és Tatarescu miniszte­rek provokálták, így például egy helyen a­ következő kijelentést teszi a diákság: „ A kormány most sokkal többet adott nekünk, mint amennyit egy­általában várhattunk. Van-e vádbeszéd, mey ragyogóbb logi­kával bizonyíthatná a kormány bűnösségét, mint ez a kitétel? De a memorandum fenti állításain kívül, melyet a d­isikság anyagi biztosítékokkal is alá tud támasztani, a kongresszus előtt olyan események is lejátszódtak a kaasszák mögött, melyeknek a kormányt a felhábo­­rodás elemi erejével hel­ente helyéről elsö­­pörniék. Így például kitudódott, hogy­ a diák­ság elutazása előtti napon j] Ducn belül?vb­:nisz‘er „’-eha’ó“ megbeszélést folytatok az egyik cinkvezérrel s e ’­eszéldetés olyan körülmények között foly‘ le, me­lyek mintegy felhatalmazást jelen­tettek a zavargásokra. A memorandum tehát jogosan ü­rzi im­­­morálisnak a kormány eljárását, mely elő­ször direkt támogatásokkal és indirekt ösz­tönzésekkel ki­provokálta az eseményeket, utólag pedsig az erkölcsbííró szerepét játssza ahelyett hogy a konzekvenciák levonása után pillanatnyi késedelem­ nélkül távozna helyéről. ' , i­jj — A kormánynak — mondja szó­­szer’n’ a memorandum — a diá­kokkal együtt a vádlottak padjára kell jönnie! A memorandum ezt az eshetőséget mint az­­egyetlen kiutat jelöli meg a további za­vargások elkerülésére. A vádlottak padja, vagy a lemondás! — hangsúlyozza az em­­­lékirat. Más út nincs arra, hogy Duca és Tat­­rescu cinikus felelőtlensége ne okozzon újabb szerencsétlenséget is Általános sztrájk Egyebekbe® a bukaresti egyetem­ irodal­mi faluh­ásár­ak professzori kara tovább folytatja azt az akcióját, mely a kizárt hall­gatók visszavételét tűzte ki céljául. Miután­­­ez a mozgalom­ meglehetősen, nagy arányokat öltött és az egyetemi tanárok döntő többsé­gét tudja maga mellett. Valószínű, hogy ered­ménnyel is fog járni. fi A letartóztatott­­ és elitélt diákok ügyé­­ ben ne­kig a nemzetvéd­ő diákok országos szövetsége tevékenykedik s legutóbbi­­ülésén kimondotta, hogy amennyiben a szabadláb­­rahelyezésre vonatkozó követeléseit nem is tel­jesítik, február 15-án kimondja az ál­alános sztrájkot. Hír szerint a kormány e téren is­ engedékeny szellemű: úgy te­szik tehát, hogy' a nagy hangon beígért szánkói­­k, éppen úgy, mint a károsult kereskedők kártérítése, las­­sank kint a séralmibe foszlik, s végül egyetlem mártírja marad a kongresszusnak­: ^Blau József. i

Next