Brassói Lapok, 1928. augusztus (34. évfolyam, 173-198. szám)

1928-08-01 / 173. szám

1928. augusztus 1. BRASSÓI LAPOK Hogyan hintettek a kisebbségi iskolák mintvasiossági jogárói? Néhány nap múlva kerül nyilvánosságra a végleges lista, — mondja Russu vezérigazgató Bukarest. (A Brassói Lapok tudósító­jától.) Július hó 23-án ült össze Szinajában az állandó iskolai bizottság, hogy véglegesen döntsön a kisebbségi iskolák nyilvánossági ügyében. Most reggel érkezett Bukarestbe Passy vezérigazgató, a magánoktatás vezető­je, aki a következőket jelentette ki a Brassói Lapok számára: — Az állandó bizottság több, mint négy­száz kisebbségi iskola ügyét tárgyalta le. Eb­­ből, tizenkét iskola kivételével, kedvezően döntött az összes középiskolák nyilvánossági jogát illetőleg. Ami a fennmaradt tizenkét is­kolát illeti, amelyek között több magyar ki­sebbségi iskola van, egy sincs, amelyet visz­­szautasított volna, hanem a vizsgálat kiegészí­tése érdekében a döntést elhalasztotta. A ve­zérigazgató még hozzáfűzte, hogy a tárgyalás a kisebbségi iskolák nyilvánossági joga felett a legdemokratikusabb szellemben folyt le, úgy, hogy nem lesz a kisebbségeknek okuk a panaszra. Kijelentette a vezérigazgató, hogy a nyilvánossági joggal bíró kisebbségi iskolák­ról szóló listát még nem volt ideje összeállí­tani s így azt csak pár nap múlva teheti köz­zé hivatalos formában. Ezzel szemben több egyházi és világi is­kolagondnok kijelentette, hogy Russu vezér­­igazgató nyilatkozata nem fedi a valóságot, mert csupán a katholikus kisebbségi isko­lák közül több mint harmincnak el­vették a nyilvánossági jogát. Majd meglátjuk, mit mond a lista. YY'WVWYWWW'WYVYVYYYVYYYYWYYYYYVWYYVV 7T7TVVVTVVWWTTTTTTTTVTT VTTTT Lwg©s főutcáján délben 12 órakor agyonlőtték dr. margin ügyvédet I­ossssá egy néh­ány lejes "követelés miatt Lugos. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Tegnap délben 12 órakor véres tragédia ját­szódott le Lugos főutcáján, melynek hőse egy parasztruhába öltözött román gazdaember, áldozata pedig dr. Giurgiu Ágoston, Lugos egyik legismertebb és legnép­­í­r­szerűbb ügyvédje. A gyilkosság részletei a következők: Giurgiu tegnap délben a Poporul Bank helyiségéből, — amelynek ügyésze, — haza­felé tartott. Alig tett néhány lépést, mikor az egyik sarok mellől eléje toppant egy román földmives és vitázni kezdett az ügyvéddel. A szóváltás néhány perc alatt szenvedélyes ve­szekedéssé fajult, melynek során a földmi­ves hirtelen revolvert rántott elő zsebéből s négy lövést adott le Giurgiu felé. A golyók mindegyike talált és az ügy­véd vérbeborulva, eszméletlenül esett össze a kövezeten. A szerencsétlen embert haldokolva szállí­tották be a közkórházba, ahol azonnal műtétet hajtottak végre rajta, mely sikerült ugyan, de sérülései olyan súlyosak, hogy életbenmaradásához nincsen remény. A merénylőt véres bű­nek elkövetése után azonnal elfogta a rendőrség. Kihallgatá­sa során előadta, hogy Giurg­iak kliense volt, s az ügyvéd kisebb összeggé­l tartozott neki, melyhez többszöri sürgetése után sem tudott hozzájutni. Nem volt szándékában meggyil­kolni a fiskálist s a merényletre csupán a szó­váltás hevében ragadtatta el magát. Az­ ügy­védet, aki még nem nyerte vissza eszméletét, eddig nem lehetett kihallgatni. Jellemző, hogy néhány héten belül ez már a harmadik eset, mikor kliensek ügyvédjük ellen merényletet követ­nek el. Úgy látszik, Erdélyben is törvénnyé kezd válni a vendetta s az igazságszolgáltatás illu­­zórikussága miatt majd mindenki a revolveré­re bízza a verdiktet. (A Brassói Lapok berlini tudósítójától.) A „Berliner Lokal-Anzeiger" szenzációs cikket közöl a volt német császári hírszolgálati iro­da egykori őrnagyának tollából. A cikkíró Zita bátyjának, Sixtus pármai hercegnek is­mert külön béke-akciójával foglalkozik, ame­lyet néhai IV. Károly a kísérlet eredmény­telensége után először igyekezett letagadni, Czernin volt külügyminiszter azonban uralko­dójával szemben beismerte a franciákkal foylatott közvetett tárgyalásokat. A német császár ettől az időponttól kezdve a legna­gyobb bizalmatlansággal viselkedett szövetsé­gesével szemben és álla­nóan megfigyelés alatt tartotta a porosz hírszolgálati iroda leg­ügyesebb tisztjei által. A „Berliner Lokal-An­zeiger“ cikkírója is ilyen minőségben került IV. Károly környezetébe. A Sixtus-féle közismert külön béke-akció már 1917. május közepén kudarcot vallott. — Lloyd George és Poincaré ugyan hajlandók voltak Ausztria—Magyarországgal külön bé­két kötni, a tárgyalások azonban meghiúsul­tak Ribot, volt francia pénzügyminiszter és az olaszok hajthatatlansága következtében. A „Berliner Lokal-Anzeiger“ cikkírója most le­leplezi, hogy a Sixtus-féle akciót néhány hét múlva, 1917. júniusának első napjaiban egy újabb titokzatos kisérlet követte, amelynek színhelye Feldkirch volt és részleteit még mindig homály fedi. — Abban az időben, 1917. júniusának ele­jén. — írja a porosz őrnagy, — vártuk az olasz fogságba került osztrák sebesültek első csere-transzportját a svájci határon Feld­kirchenben. Egy nappal a transzport érkezése előtt a határőr-csapatok parancsnoka késő dél­után sürgönyt kapott, hogy a császári pár az udvari vonaton este Innsbruckból megérkezik és üdvözölni fogja a hazatérő katonákat. A kicsi­­városkában semmi sem maradt titokban. Néhány perc múlva az összes ablakokban fe­kete-sárga és pi­ros-fehér zászlók lobogtak, az emberek kíváncsian tolongtak a régi vá­roska festői utcáin. A pályaudvaron egy gyor­san összeállított népfelkelő-század vonult fel. Ez azonban már nem nyújtotta a régi lelkes képet: öreg, fehér szakállas férfiak, rongyos egyenruhákban, ha­jlott vállaikon a 60-as évek­ből való fegyverekkel. A perrónok­i az osztrák tisztek sorakoztak, a balszárnyon két, Feld­­kirchenbe vezényelt német tiszttel, akiknek egyike a cikk írója volt.­­ A két vagyonból álló rövid udvari vo­natot a „Gott erhalte“ ütemei köszöntötték. A császári pár mindenekelőtt végig haladt a tisztek sorfala előtt. A fiatal császár gond­terhelt, ideges arccal, szinte félve, mindegyik tiszttel kezet szorított, velünk, németekkel is és mindegyikünkhöz volt egy kedves szava. Két lépéssel mögötte haladt a császárné, aki az osztrák tiszteknek csókra nyújtotta a ke­zét. Mikor hozzánk, németekhez ért, mielőtt még a parancsnok bemutathatott volna ben­nünket, büszke, rövid fejbólintással visszafor­dult és gyors léptekkel a kijárat felé­ haladt. A császárt igen kellemetlenül érintette ez az incidens és piros arccal, lehajtott fejjel követ­te feleségét.­­ Az uralkodó pár azután a tartomány­főnök automobiljába szállt és a régi jezsuita­­kollégiumba ha­jtott, amely évszázadok óta az osztrák arisztokrácia fiainak nevelőintézete volt. A császár és a császárné a kollégiumban szálltak meg. — Amikor az osztrák tisztekkel együtt részt vettünk a vacsorán, a szlávok alig tit­kolt gúnyos tekintettel mértek végig bennün­ket. Akkor már mindenütt éreztük az ellen­ségeskedés bizonytalan atmoszféráját. A né­met nemzetiségű tisztek óvatosan kerülték, hogy a délutáni incidens szóba kerüljön. M. Korosec VVVVVVVV­­VT­VTVVVVVZVVVVVTWT­V — Az utcáról hirtelenül éles, ütemszerű menetelést hallottunk. Egy bosnyák század volt, amelynek katonái egy szót sem tudtak németül és kivétel nélkül mosztám­ mohame­dánok voltak. Senki sem tudta, hogyan kerül­tek ide a bosnyákok, akik azonnal megszál­lották a jezsuita­ kollégiumot és az összes ki­járatokat erős őrségekkel rakták meg. A bos­­nyákokkal együtt tíz magyar vezérkari tiszt érkezett, akik nyomban jelentkeztek a csá­szár hadsegédénél.­­ Este 11 órakor a határőrség pa­rancsnokánál megjelent egy magyar alezredes és a császári külön parancs felmutatásával meghagyta a szolgá­lattevő századosnak, hogy minden vizsgálat és kérdezősködés nélkül en­gedje át a svájci határőrségnél már várakozó zárt automobilt. A magyar alezredes zsebkendő­ lobogtatására a hatalmas sötétkék kocsi, melynek függönyei le voltak engedve, elindult, a magyar alezre­des a határvonalon felugrott a soffőr mellé és a Fiat-kocsi nagy sebességgel a hegyi út felé rohant. A bosnyák őrök a magyar alez­redes kiáltására hirtelen felnyitották a kol­légium vaskapuját, majd, mihelyt az automo­bil berobogott, újból nyomban­ bezárták.­­ A kollégium ablakai egész éjjel világo­sak voltak és szüntelenül hallani lehetett a bosnyák őrségek menetelését. Hajnalban négy óra felé a sötétkék, lefüggönyözött autó visz­­szament a svájci határon. Egy fél óra múlva a bosnyák század a pályaudvarra vonult és a várakozó külön vonattal elutazott. — Mi történt ezen a titokzatos éjszakán? Pontosan senki sem tudta meg, néhány nap múlva azonban beszéltem egy német szárma­zású jezsuita páterrel, aki elmesélte, hogy mit látott és mit hallott. — Nyomban a császári pár megérkezése után a kollégium igazgatója összegyűjtötte a tanítókat és tanulókat és a legszigorúbb bün­tetés kilátásba helyezésével meghagyta, hogy az esti istentisztelet után mindenki vonuljon vissza szobájába, amelyet másnap reggelig szigorúan tilos elhagyni. A páter, aki a császá­ri pár szobájának szomszédságában lakott, látta, amint magyar vezérkari tisztek, — ma­gyarok álltak legközelebb Károly szivéhez, — kivont karddal álltak őrséget a folyóson. Hallotta a titokzatos autó megérkezését és cel­lájának ablakából megfigyelte, hogy az alez­redes két vastag kabátba burkolt utat kisért a házba. Mivel cellája a császári pár szobája mellett feküdt, megfigyelhette, hogy órák hosszat franciául folyt a beszél­getés, amit azonban ő nem értett meg. Felismerte azonban az izgatott hangu­latban levő császárnő éles hangját, hallotta azt is, amint a császár hosz­­szas sirógörcsbe tört ki.­­ Hajnalban, mikor már derengeni kez­dett, a két beburkolt és titokzatos látogató a magyar tiszt kíséretében eltávozott, beszállt az autóba és elajtatott. Az automobil ismét minden igazoltatás nélkül haladt át a hatá­ron. Eddig a „Berliner Lokal-Anzeiger­­ lelep­lezése, amelyet a berlini „Der Tag“ is részle­tesen ismertet és azt a megjegyzést fűzi hoz­zá, hogy a császárnő valószínűleg engedékeny­ségre akarta bírni Károlyt az antanttal szem­ben, az uralkodó azonban hajthatalan ma­radt. Ugyancsak a „Der Tag“ szerint IV. Ká­roly két titokzatos látogatójának egyi­ke Briand, a jelenlegi miniszterelnök volt, aki Poincaré tudtával tárgyalt az osztrák-ma­gyar uralkodóval a külön békéről, néhány héttel az ismert Sixtus-akció meghiúsulása után. TTTTTtTTTTTTTTTTTTTTTTTTT??1TT Egy német hírszolgálati őrnagy szenzációs leleplezései IV. Károlyról és Zitáról Az utolsó Habsburg 1917 júniusában Feldkirchenben találkozott Brianddal az új jugoszláv miniszterelnök 3. oldal, 1­3. szám.

Next