Brassói Lapok, 1928. szeptember (34. évfolyam, 199-223. szám)
1928-09-01 / 199. szám
2■ oldal, IV. szám. BRASSÓI LAPOK A civilizált államok rangsora egy angol író felfogása és összeállítása szerint Vannak fogalmaink, amelyek állandóan szerepelnek a gondolkozás véghetetlen síkjain, de pontosan meghatározva ennek ellenére sincsenek. Mi például kimerítő tartalma a civilizáció fogalmának? Melyik az a meghatározó vonás, amely az egyes államok civilizált voltát, illetve ennek mérvét eldönti? Mit értünk, vagy kell értenünk ma e szó alatt? Erre a sokat vitatott kérdésre vonatkozóan igen érdekes, sőt, határozottan meglepő nézeteket fejtett ki most a londoni „Evening Standard" hasábjain Stacy Aumonier, a neves angol író és publicista. — A civilizáció szó eredeti jelentése az, amit egyszerűen a társadalom „városiasodásának“ szoktunk mondani. Egy olyan ember számára, aki valamely távoleső vidéken maga termeli a káposztáját és tenyészti állatait, a társadalmi problémák jóval egyszerűbbek, mint egy olyan ember számára, aki polgártársainak ezreivel él együtt. Utóbbi kénytelen mindig tömegfogalmakban gondolkozni. Más szóval tehát a civilizáció a tömegben élés művészete. — Egy nép civilizáltságának mérvét manapság már nem nagysága, hatalma, anyagi jóléte, vagy egyéni szellemisége szerint ítéljük meg, helyesebben kellene megítélnünk, hanem polgárai közéleti magatartásának általános fejlettsége szerint. Ebből a szempontból azoknak a társadalmi mozgalmaknak, erköölcstanításoknak és intézményeknek az összessége az irányadó, amelyek az emberi együttélés megnemesítését célozzák. E tekintetben pedig a kisebb államok sok vonatkozásban felülmúlják a nagyokat. A nagyhatalmak szemmel láthatólag fegyverkezésük, géptermelésük tökéletesítése és pénzük szilárdsága alapján mérik haladásukat s emellett könnyen szem elől tévesztik azt a tényt, hogy a kisebb népek nagyobb előmenetelt mutatnak fel törvényeik, intézményeik és polgáraik szellemének tökéletesítése terén. Ez utóbbi kritérium alapján Európa államait a következő három csoportba lehetne osztani: Civlizált államok rangsorban: Svédország, Dánia, Hollandia, Anglia, Norvégia, Magyarország, Svájc, Németország. Félig civilizált államok: Franciaország, Belgium, Ausztria, Csehszlovákia. Barbár államok: Olaszország, Portugália, Spanyolország, a Balkán-országok, Törökország. — Oroszország''* Bencvslorssás»* és a többi cam alLatmikat kihagytam, ínért fezek atig-alig tartoznak Európához. Különben is, hogyan lehetne osztályozni Oroszországot? — Hogy Svédország a legcivilizáltabb ország, az kétségtelen. Dánia és Hollandia bölcs törvényeket és példás polgári jogokat élveznek. A német birodalom a napóleoni háborúk közvetett alkotása. Annakelőtte a parasztállamok egy láncolatából tevődött össze, amelyek a civilizáció egy igen magas fokán állottak. Miután később kifejlődött imperializmusának őrülete most eltűnt, valószínűleg ismét nagy civilizáció-hatást fog gyakorolni Európára. Népe jellemes és értelmes. Szorgalmas és lelkes. — Sokan csodálkozni fognak azon, — folytatja eredeti érvelését Aumonier, — hogy Franciaországot a félig civilizált államok közé sorolom. Intelligenciájuk és velük született tehetségeik minden értékessége mellett a franciák Európa leganyagiasabban gondolkozó népe. A milliomostól kezdve le a parasztig első gondolatuk a kuporgatás. A napóleoni háborúk óta az úgynevezett francia logika hiúsított meg minden kísérletet, amely Európa nemzetközi látókörének kiszélesítésére irányult. Ez a sajátos francia logika abban a hiedelemben csúcsosodik ki, hogy minden, ami nem Franciaország nagyobb dicsőségét, meggazdagodását és biztonságát szolgálja, illogikus, észszerűtlen. Ez a beállítottság lehet nagyszerű, de nem civilizáció. — Az utolsó csoport államai mind antiszociálisak. Elegendő végignézni egy bikaviadalt és ezalatt megfigyelni a közönséget, hogy felismerjük, hogy Spanyolország még mindig a tizennegyedik században él. Olaszország viszont fennállása óta örökösen a szélén állt valaminek. A civilizációtól azonban még messze van. A többiek alig számítanak. — Nem számítok rá, hogy mindenki egyet fog érteni felfogásommal és összeállításommal, — fejezi be nem mindennapi fejtegetéseit a civilizáció lényegéről a franciás nevű kiváló szó, — ezért azt ajánlom, módosítsa kiki a maga meggyőződése szerint. Ez ugyanis a legjobb módja a nehéz viták kiküszöbölésének. Sor 5n 220.000 ha aggkori biztosítást köt a Bánsági és Erdélyi Biztosítónál, Arad, Str. Românului 6 Brassóban felvilágosítást ad és ügynöküket felveszi Lőcs, Korona-szálló, 189 sz szoba d. e. 8—10 és d. u 2—4.ig_____791a 1928. szeptember 1. Angelesen újra megszegte szavát, amit sét minisztertársa jelenlétében száz kisebbségi tanítónak adott valóban kegyetlenség volna új költségeknek kitenni a szegény tanítókat azzal, hogy a vizsgát itt városokban tartassák meg, annál is inkább, mert egyszerűbb is, ha a tanfolyam végén bizottságot küld ki s ez a bizottság megejti a vizsgáztatásokat. A tanítók örvendtek a miniszter ígéretének, s berendezkedtek arra, hogy a tanfolyam végén ott a helyszínen vizsgázni fognak. A tanfolyam igazgatója ezelőtt egy héttel elment a miniszterhez, hogy no most, miniszter úr, teljesítsd ígéretedet s küld ki a vizsgáztató bizottságot, hogy vizsgázzanak le ezek a derék, szorgalmas tanítók. Angelescunak ekkor már rossz kedve volt. Ridegen azt felelte, hogy nagyon sajnálja, nem tehet semmit, mert Russu vezérfelügyelő úr már másképpen intézkedett. Russa vezérfelügyelő úr úgy intézkedett, hogy minden tanítónak az illetékes revizorátus székhelyére kiküldött bizottság előtt kell vizsgáznia augusztus harmincadikén. Kegyetlen és ostoba játék volt, mit a miniszter úr ezekkel a tanítókkal csinált. Kegyetlen volt azért, mert arra kényszerítette őket, hogy fáradt testtel és felháborodott lélekkel vadidegen bizottság előtt adjanak számot arról, hogy a rövid négy hét alatt mit tanultak meg a hatalmas anyagból. És ostoba volt azért, mert az ország legkülönbözőbb részeibe küldött ki vizsgáztató bizottságokat akkor, amikor egyetlenegy bizottsággal el lehetett volna intézni a kérdést. De úgy látszik, arra van pénz, hogy válogatott kínzásokkal gyötörjék és szipolyozzák ki a kisebbségi tanítókat. Ezek után a vizsga eredménye valóban egyedül csak azoknak a bizottságoknak az emberies belátásától függ, amelyek elé a meghajszolt tanítók kerülnek. Brassó. (A Brassói Lapok tudósítójától) Azt a kálváriát, amit hosszú évek óta a kisebbségi felekezeti tanítókkal járatnak a tanügyi hatóságok, eléggé eleven színekkel már megírni sem lehet. A folytonos vizsgáztatásoknak csak nem akar vége szakadni s a tanítóknak minden nyári szabadságot arra kell felhasználniok, hogy mentegessék a jövőre kinéző soványka kenyeret, amit a felekezetik nyújtanak az idegölő munkáért. Mindezek tetejébe jön még az a nyilvánvaló rosszakarat, amivel ezeknek a szerencsétlen embereknek az ügyét az iskolaügyi hatóságok kezelik Angelescutól lefelé az egész vonalon. Legbeszédesebb példája ennek a rosszakaratnak az az eljárás, amiben most szerencséltették a református tanítókat, akiket Angelescu szeszélye Câmpulung-Musacelba rendelt tanfolyamra. Mindjárt az elején így kezdődött: A tanfolyam helyét először Creiovában állapították meg s csak akkor, amikor az érdekelt tanítók nagyrezs marad,ma már kigyönyörködte magát, — természetesen a saját költségére, Craiova szépségeiben, jutott eszébe, a felsőbb hatóságnak, hogy Campulung- Muscel talán mégis jobban megfelel erre a célra. Augusztus elsején megkezdődött a tanfolyam s megerőltetett menetbentanultak a tanítónövendékek a vizsga anyagra. Minden óhajtásuk csak az volt, hogy a tanfolyam végén ott Câmpulungban vizsgáztassák le őket. Külön küldöttséggel hozták ezt a jámbor óhajtásukat Angelescu miniszter tudomására, aki két miniszter társaságában legmagasabb látogatásával tüntette ki a tanfolyamot. Angelescunak jókedve volt, mert személyesen szerzett meggyőződést a „növendékek" idegromboló szorgalmáról. Ebben a hangulatában készségesen, minisztertársai előtt, megígérte, hogy igen, ő megérti a tanítók kívánságának indokoltságát. TmmTTTTTTTTmTTTTTTTTTmfTfTfTftmyfTTTffTffTTmTTTftVffTTTTIT A máramarosi panama A bukaresti panama-polipnak millió karja van Bukarest fA Bratsói Lapok tudósítójától.) Pamfil Seicaru, a legtekintélyesebb román újságíró írta meg először, hogy ott fent Máramarosban, az országnak ebben a legelhagyatottabb és legszegényebb részében is megvan a mód arra, hogy milliókat lehessen ellopni az államtól. Állandóan olvasunk arról, hogy a kormány ankéteket rendez az ínséges roáramarosi lakosság felsegítésére, kukoricát küld az éhező parasztoknak és ugyanekkor az éhségvertő vidéken milliók tűnnek el. Egy gyilkostolli rajzoló részére való téma: az éhségtől felforduló parasztok és a panamista, aki zsebében a milliókkal megelégedetten mosolyog. Az alábbi panama megértéséhez szükséges tudnunk azt, hogy a Casa Pădurilor a földmivelésügyi minisztériumnak az a szerve, mely az állam tulajdonában levő erdőségeket gondozza és adminisztrálja. Külön törvény szabályozza ez intézmény működését, mely előírja, hogy hatóságok és szövetkezetek részére közvetlenül is el lehet adni tűzifát, míg a bútor és építőfa eladását csakis nyilvános árverés útján szabad eszközölni. A Curentul megállapítja, hogy a Casa Pădurilor úgy játszalta ki ezt a törvényt, hogy kiutalt valamely hatóság részére nemcsak tűzifát, hanem értékes épület és bútorfát is és az illető hatóság helyett valamilyen üzletember vette birtokába a jogtalanul kiutalt értékes famennyiséget. Ugyancsak a Curentul említi meg, hogy a Casa Pădurilor kiutalt a még meg sem alakult máramarosszigeti taningyár részére 100 ezer köbméter cserefát és a szigeti taningyár ezt az óriási értéket képviselő árut még másnap eladta. Az eladott cserefarönkök 100—s 150 évesek voltak és minden szakértő tudja azt, hogy taningyártáshoz hatvan évesnél fiatalabb cserefára van szükség. Most már ki az, aki zsebrevágta az ilyen módon szerzett milliókat.” A másik panama színhelye Nagybánya volt — írja Pamnfil Seicaru lapja. — A nagybányai bútorgyárnak elsőrangú bútorfára volt szüksége és ezt közeli Arsita erdőből akarta megszerezni. Tekintettel arra, hogy ez az erdő szintén a Casa Pădurilor fennhatósága alá tartozik, a bútorgyár átírt a Casa Padurilorhoz és kérte a fa kiutalását. A válasz nagyon lesújtó volt és azt tartalmazta, hogy a fennálló törvények szerint bútorfát csak árverés útján kaphat a gyár és ezért várnia kell a legközelebbi árverésig. A nagybányai bútorgyár azonban nem volt hajlandó oly könnyen lemondani arról, hogy a szükséges fát megszerezze. És tényleg meg is szerezte, habár egy kissé kerülő nem. Ugyanis a máramarosi erdőből kiutalták a bútorfát a bukaresti műegyetem részére, mely természetesen sohasem vette , igénybe ezt a fát, hanem azt a nagybányai bútorgyár dolgozta fel. Eltelt már néhány nap, mióta a Curentul ezeket az „apró" panamákat leleplezte, a szigeti tanin százezer köbméter fát kapott, a nagybányai bútorgyárnak már kevesebb fára volt szüksége, de kétségtelen több millióval károsították meg az államot. Eltelt már néhány nap, de még nem hallottunk arról, hogy a minisztérium vizsgálatot indított volna ezekben az ügyekben. Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy női fodrász termem részére egy uj ELSŐRANGÚ SZAKEMBERT alkalmaztam. — Speciális viz és vasondolálás, hajvágás és maniür. — Szolid árak! — Hajfestés minden szinte garancia mellett. Továbbra is szives pártfogást kér:műi Mátyás Kapu u. 66