Brassói Lapok, 1928. október (34. évfolyam, 224-249. szám)

1928-10-01 / 224. szám

1928. október 1. Nem Gaetan, late? a fővárosi PestelsSteb tíz­ezer felett ment csak ítéletet a bukaresti pestise Ma már vidáman üdvözölte a hölgyeket Gaetan, aki úgy érzi, hogy javult a helyzete Bukarest. (A Brassói Lapók tudósítójától.) Mára teljesen kialakult a bűntény képe. A sok tanú­vallomásból mozaikaszerűen összeilleszthető az a bor­zalmas és undorító jelenet, amely azon a végzetes februári estén Dnon­da assony Roma-utcai lakásán lefolyt. Caetannak saját kulcsa volt Leonida asszony hálószobájába és igy felt­incs nélkül felkereste, feke­te ikrát és bort vitt magával, mint mindig, mikor igy estefelé felkereste gazdag barátnőjét. Egy hosz­­szúnyol­i kalapács is volt a­ zsebében... melyről a­ ta­nuk azt állítják, hogy már sokkal a végzetes este előtt is állandóan magával hordta. Bizalmas kettős­ben elfogyasztottáák a fekete ikrát és a bort és ami ezután történt, azt már csak a zárt tárgyaláson mondhatták el a tanúk. Beteges szerelmi jelenetek játszódtak le és közben verekedés kezdődött a nő és a férfi között. Gaetan körülnézett és az ágyra fektetett felöltője zsebéből kilátszott a kalapács nyele. Odaugrott, a kezébe vette a kalapácsot és háromszor lesújtott az asszony fejére. Leonidáné vérző fejjel a telefonhoz ugrott, hogy segítséget hív­jon, de már Gaetan is ott volt a telefonnál. Irtózatos harc fejlődött ki a férfi és a nő között a telefonért, az életért, végre Gaetan megkaparintotta az asztali telefont és teljes erejével a nő fejéhez csapta. Az ütés olyan erős volt, hogy kifolyt az áldozat szeme, és betörött a homlokcsontja. Ez a jelenet minden valószínűség szerint így folyhatott le, még nincsen azonban eldöntve, hogy Gaetan a jelenet előtt kapta-e a nyolcszázezer lejt L­eonida asszonytól, vagy amikor látta, hogy a ba­rátnője vérben fetreng a földön, felhasználta az al­kalmat, odaugrott a pénztárszekrényhez és magához vette a nyolcszázezer lejt. Gaetan azt állítja, hogy a pénz a tragikus szcéna előtt adta át neki Leonida. A kihallgatott tanúk a legkülönbözőbb véleményeket hangoztatják, de senki sem tud biztosat mondani, hi­szen a förtelmes jelenetnek csak két tanúja volt: Gaetan és Leonida asszony. És most önkénytelenül is felvetődik a kérdés: miért nem jelent meg Leonida asszony a per tárgyalásánál? És hogyan lehet ítéletet mondani e bűnperben, amikor az egyetlen szemtanú nem jelenik meg és még csak írásban sem küldi el a vallomását. Leonida asszony egyetlen szavával vi­lágosságot deríthetne e perben. Ha Leonida asz­­szony olyan súlyos beteg, hogy nem jöhetett volna el a tárgyalásra akkor el kellett volna halasztani, de semmi körülmények között sem lett volna szabad egy tárgyalást a koronatanú jelenléte nélkül lefoly­tatni. A délutáni nagy­szünetben hallottam az egyik tekintélyes bukaresti ügyvédtől a következő kije­lentést: Nem Gaetan felett mondanak most ítéletet, hanem a fenékig romlott fővárosi aranyifjú­­ság áll vádlottként a bíróság előtt. Gaetan díszpéldánya volt annak a romlott ifjú gene­rációnak, amely csak élvezet után loholt, kártya, asszony, kokain... és végül persze jönnie kell a kala­pácsos merényletnek. * Egy jónevű jogász nagy hallgatóság előtt való­ságos előadást tartott a tárgyalás várható eredmé­nyéről. — Gaetanra nézve nem nagyon kedvezően ala­kult az esküdtek összeválogatása, csupa intelligens ember ül az esküdtek padján és a gyakorlat szerint az ilyen társadalmi rétegből összeválogatott esküdt­­bíróság szokott a legkíméletlenebb lenni. Ha Leo­nida asszony megjelent volna a tárgyaláson, a véde­lemnek könnyű a dolga, mert ezt az asszonyt nagyon könnyen odáig lehetett volna vinni vallomása során, hogy vonjon vissza minden vádat. De talán éppen ez az oka annak, hogy az asszony családja nem en­gedte el Leonida asszonyt a szanatóriumból, hanem csupán a fényképét tette le a bíróság asztalára. A Gaetant ma már nevetni láttam. Abban a kis cellában ült, mely a nagy tárgyaló­terem mellett van. Tegnap még behúzódott a legsötétebb sarokba, hogy senki se láthassa, de ma már megint az ablakkal szembe ült és hangosan kacagott, amikor az egyik csendőr mesélt neki valamit. Amikor megszólalt az elnöki csengő, végigsimította haját, megigazította nyakkendőjét és belépett a terembe. Persze minden szem raja függött, minden asszonyi ,.aki feléje szállt és a ..szép“ Gaetan első ízben könnyen meg-­­ Ázok­ a szenvedélyek, amelyek a Gaetan-pár egész folyamán viharosan hullámoztak egész Buka­restben, de különösen a tárgyalóterem előkelő hisz­tériákkal és magas származású ficsurakkal megtöl­tött padsorai között, tegnap a végletekig értek. Mindaz a beteges őrület, amit a bukaresti haut volcet jellemzi, szabadon tombolta ki magát s a józan, utálkozó nézőnek önkéntelenül is a marseillesi lako­ma jutott az eszébe, ahol a város előkelőségei Mar­quis de Sade bonbonjainak hatásától nyílt bac­aná­­liát rendeztek a főutcán. Szinte természetesen ha­tott az, amikor a Gaetan per egyik esküdtje bejelen­tette, hogy a tárgyalási terem mellett levő esküdti­­ szobában egy előkelő bukaresti úriasszonyt és egy délceg uracsot in flagranti ért ugyanabban a hely­zetben, mint amilyenben Gaetan­o Leonidáné ellen a merényletet elkövette volna. A feleket magas pozí­ciójukra való tekintettel nem vették őrizetbe, az el­járás azonban megindult ellenük. S éppen így nem hatott meglepetésként az sem, amikor egy perc múlva a tanuk szobájából hangos veszekedés zaja szűrődött be a tárgyalási terembe, csattanós pofok jelezték, hogy valakit elért a sorsa. A pofonokat egy arisztokrata­ selyemfiú kapta, aki védte Leonidánét, viszont az adományozó fél egy méltóságos asszony volt, aki nem volt hajlandó en­gedélyezni azt, hogy valaki kételkedjék Gaetan lova­gi erényeiben. Mikor az elnök kinyitotta az ajtót, még beszűrődnek a verekedés utolsó hangjai. A nő: Nos, miért nem kér­­elégtételt a pofon­jaimért? Aki kapta: Asszonyom, én egy hidegvérű em­ber vagyok. S ezzel belép a terembe. Arcán tisztán látszik a gyöngéd kacsák nyoma. Gaetan, a tökéletes férfiú. Egyébként a tegnapi tárgyalási nap ismét tanú­kihallgatásokkal telt el. Ma délután kihallgatják az utolsó tanút és ezzel kezdetét veszik a perbeszédek. Valószínű, hogy holnapra már ítélet is lesz. A tanuk kivétel nélkül mentik Gaetánt, sőt most már nem is mentik, hanem egyenesen tökéletes, jellemes, kiváló férfiúnak vázolják. S miután a fel­vonult tanuk nem ficsurak, hanem köztiszteletben álló, dúsgazdag és becsületes férfiak, tehát Gaetan helyzete meglehetősen enyhült s most már teljesen kétséges az, hogy el tudják-e ítélni rablás címén? A tanuk gyors egymásutánban s a következő sorrendben vonulnak fel: Virgil Ionescu mérnök: 10 esztendeje is­merem Gaetant, akit jószivü, derék, tisztességes em­bernek tartok. Kizárt dolog, hogy a merényletet rab­­lási vagy gyilkolási szándékból követte volna el Stefan Constantinescu. A Királyi Au­tomobil Klub portása, ruhatárosa vagyok. Gaetan urat föltétlenül korrekt embernek ismerem, de azt nem tudom, hogy kalapácsot szokott magával horda­ni. Humoros incidensek. Barbuceanu: Én a klub portása vagyok. L­eonidáné gyakran telefonált Gaetanért. A bűn­ügy napját­ kétszer is hívta, de Gaetan úr nora volt fent a klubban. Ha jön, mondotta Leonidáné, szóljon neki, hogy azonnal telefonáljon nekem. Miloteanu, dúsgazdag földbirtokos: Régen ismerem Gaetant, aki tökéletes gentleman. A kala­pácsot tudomásom szerint mindig hordta, már 1912- ben láttam nála. Elnök: (felmutatva a kalapácsot): Ilyen volt? Miloteanu: Éppen ez volt az. Sladecker Oszkár nagykereskedő. Ha­rest egyik legelőkelőbb vállalkozója. Gyakorta­lak ügyeim Gaetánnal, akit becsületes, jósz'Mid embernek ismerek. KI n­ö­k: Adott volna pénzt neki kölcsön?! biccentette fejét imádói felé. A tárgyalás negyedik napja van és sok a valószínűsége annak, hogy ez az undorító selyeműiú néhány hónapi bürtön büntetés­sel fogja megúszni ezt a véres kalandot és a nők kedvence, a kalapácsos kitartott, ma már úgy érez­te, hogy kliensei felé illik egy röpke mosolyt menesz­teni.... -ft A tárgyalási teremben kibírhatatlan volt az at­moszféra. Parfümgőzökkel volt tele a levegő és hosszú padsorok voltak telve bukaresti előkelő asz­­szonyokkal. Már délelőtt tizenegy órakor megjelen­tek a teremben, ennivalót hoztak magukkal és ott ültek a késő éjjeli óráig könnyedén és kedves cseve­gések között. Vér, szenny, parfüm, kalapács és vérlázítóan szolidáris vallomások kavarognak ebben a fertőzött levegőben. Egy romlott világ kihordta minden szöny­­nyét, a nagy világ elé, éppúgy, ahogy az egészen alacsonyrendű vadtörzsek kiszórják a hulladékot, a piszkot közvetlenül a sátraik elé. Miről ítélkezik ez az esküdtbíróság? Stadecker: Hogyne... sőt még nyugta nélkül is rendelkezésére állok. A kalapácsra vonatkozólag tudom, hogy magánál hordta. B as aria esküdt (Gaetanhoz): Mindig magánál volt a kalapács? Gaetan: Mindig. Télen és nyáron, akár Szina­­jában, akár Bukarestben voltam. B a s a r i a: Nem volt alkalmatlan ez a nehéz da­rab? Hiszen már csak a nyele is nagyon hosszú?... Gaetan: Egyáltalában nem volt alkalmatlan. Már nagy gyakorlatom volt: úgy el tudtam rejteni, hogy nem zsenirozott és nem is látszott. Elnök: Mutassa meg, hogyan viselte. Mindenki feszülten figyel, mert úggy érzik, hogy a tárgyalásnak ez a része perdöntő jelentőségű lehet. Gaetan nyugodt léptekkel odamegy az emelvényhez, az asztalról felveszi a kalapácsot és gyakorlott moz­dulattal úgy dugja zsebre, hogy a kalapács nem lát­szik és egyáltalában nem akadályozza a mozgásban. Gaetan ezt a momentumot megnyerte. Walter Prager, Bukarest legnagyobb sport­cikk-áruházának tulajdonosa és a főváros kereskedő­világának vezető tagja áll a bíróság elé. Gaetant évek óta ismerem. Becsületes, megbízható ember, gyakran meghívtam házamba is." Román, autónagykereskedő: Csak a klubból ismerem Gaetant, akit korrekt férfiúnak tartok. Gae­tan sokat kártyázott. Elnök: És nyert is? Rom­am Mindig nyert. Mircea Lecca dúsgazdag földbirtokos: Hogy hány éve ismerem? Legalább is ötven esztendeje. A teremben erre hangos kacagás támad. Lecca: Pardon... Leonidáné asszonyság évei­vel tévesztettem össze. (A terem hullámzik a nevetés­től.) Gaetant 15 éve ismerem. A bűntény után en­gem bíztak meg Leonidáné vagyonának a kezelésé­vel, de erről a tisztségről lemondottam, mert észre­vettem, hogy a nagy zűrzavarban valaki egy millió lej értékű Nemzeti Bank-részvényt lopott el. Elnök: Ki volt a tolvaj? Lecca: A választ meg kell tagadnom. Gaetant tisztességes embernek tartom. Nicu Mavromac: Gaetan birtokának igaz­gatója vagyok. Gaetant régen ismerem és abszolút korrekt gentlemannak írtom. A kalapácsot és revol­vert már évek óta magánál tartotta. Családja is igen előkelő és becsületes. Stoian, Leonidáné soffőrje: Egyszer Leonidá­né, amikor meglátta az utcán Gaetant, megállíttatta az autót. Elnök: Akkor is megállt Leonidáné, ha más csinos fiatalembert látott? Tanú: Na, nem igen! (Még a bíróság is nevet). * A ma délutáni tárgyaláson már csak egy tanú van hátra, akivel Gaetan azt akarja bizonyítani, hogy 60 ezer lejt adott neki nyugta nélkül kölcsön, ami tanúsítja, hogy Gaetannak még kölcsönadni való pénze is volt. S ezzel kezdetét veszik a perbeszé­dek. Miután a védelem szenzációs elrendezésben vo­nultatta fel a tanukat. Gaetan helyzete kitűnőnek mondható. De hogy mi lesz az ítélet, nem lehet előre tudni, főképpen azért, mert az esküdtszék hangulata kiszámíthatatlan s a véd-, illetve vádbeszédtől igen sok függ Legtöbben azonban csak igen rövid fogház­büntetést tippelnek. Farkas Aladár: N­ î©f&PCn!®st a C­assari-ős­üzet A­z összes tanuk tökéletes gentleman-nek jellemzik Gaetant bizalom cSok­s­a Ha jó bútort akar venni, ns sajnálja az utat MAROSVÁSÁRHELY-re es tekinti meg Ssékeli? és Réti erdélyrészi butorgyár ! 1 hatalmas raktárait BSsantafcT. Síha!, wir­, Kolfaian­y zongora &s pta?is?io gyárak képviselete. A lístaikójjrs egyének­nek kedvezik fi­zetési feltételek. BRASSÓI LAPOK 3 oldal, 224. szám. Érettségire,­szevonással is a középiskolai magánvizs­­­gákra osztályösz­­leggyorsabban készít elő a 3S S­O & D­OS JiarsansS/' y.e-t BUDAPEST, VII. DOHÁNY-U. 84. Teljes Invael fere .issea

Next