Brassói Lapok, 1929. február (35. évfolyam, 25-47. szám)

1929-02-01 / 25. szám

1920. februmr 1. HE­­SSO. LAPOK Milyen feltételek mellett kapjuk a kölcsönt? Ismét álhír volt a tegnapi aláírási jelentés — Viharok ígérkeznek a közvetítési százalék körül — Harminc év a kölcsön terminusa — A svéd csoporttal is foly­nak a tárgyalások Bukarest, január 31. A külföldi kölcsön ügyében annak elle­nére, hogy a bőven buzgó hírek ismét aláírást jelentettek, nincsen semmi újság, azonban minden meddő várakozás és gyakori csatla­kozás ellenére is bizonyosra vehető az, hogy a megálla­podás már csak órák, esetleg napok kérdése lehet. Párisban az utolsó részletkérdéseket tárgyal­ják s így valószínű az, hogy a kölcsön a stabi­lizációval együtt már a kapu előtt áll. A tegnap déli táviratok szerint az aláírás­nak kedden este már meg is kellett volna tör­ténni. Mint már annyiszor azonban, most is elhalasztódott az aktus. A Dimineatában a kor­mány egyik vezető tagja arra a kérdésre, hogy valóban teljesen befejeződtek-e az érdemle­ges megbeszélések, a következőket válaszolja: — Erre a kérdésre sem megerősítőleg, sem tagadólag nem válaszolhatok. Azt kihang­súlyozom, hogy minden pillanat meghozhatja a végleges eredményt, ámbár az is előfordul­hat, hogy ismét rövidebb elhalasztás fog be­következni. Bármi történjen is, de azt bizo­nyosra vehetjük, hogy január folyamán már meglesz a kölcsön. Ez mindenesetre merész, de egyben nyílt jóslat is. Januárból mindössze két nap van hátra, tehát az aláírásnak ma este, vagy leg­később a holnapi nap folyamán meg kell tör­ténnie az apokrif miniszteri deklaráció sze­­rint. Ugyancsak a Diminea­ta közli párisi munkatár­sának távirata nyomán, hogy Popovici pénzügy­­miniszter az aláírás után a legelső vonattal elindul Bukarest felé s hogy a lej stabilizációjára vonatko­zó törvényeket ő terjesz­ti a parlament elé. E tör­vényeket a kormány minden késlekedés nél­kül fogja benyújtani és megszavaztatni, úgy, hogy Popovics Párisból való elutazása a leg­első lépés lesz, melyből következtetni lehet ar­ra, hogy a stabilizáció órája elérkezett. Hogyan állanak a tárgya­lások? A ma hajnalban Párisból érkezett távirati jelentések szerint a bankárok megbízottai és a román delegáció között csupán arról folynak a megbeszélések, hogy mekkora legyen a köl­csön első részlele? Az a probléma sem telje­sen tisztázott még, hogy az első részletben va­ló megoszlás milyen legyen az egyes államok között. Az eddigi tervek szerint a banque de France 25, az angol bankok 10, az amerikaiak 10, az olaszok 8, a németek 6, a belföldi román pénzintézetek 3, a hollandok 1—5, a csehszlo­vákok 1—5, a svájciak 2, a belgák pedig­­1,2 millió dollárral részesednének a kölcsönben, il­letve annak első rátájában. A bukaresti sajtó legutolsó értesülései szerint a kamat kérdésé­ben máig megállapodtak s eszerint a percent 7 százalék lesz. A kibocsátási árfolyam, aicik fölött annyi vita folyt, 89. Ezek a feltételek nem éppen fényesek de tűrhetik, azonban komoly vihar ígérkezik a közvetítési százalékkal kapcsolatban, na a mai híradások megfelelnek az igazságnak Ugyanis­­ a legutolsó távirati jelentések szerint a közve­títési díj Franciaország részére 9 százalék, Amerika részére 5 percem­ lesz. Ezt a horribi­lis részesedést azzal magyarázzák, hogy­r­an­­ciaoszág bizonyos állami jutalékokat fog fi­zetni a reá eső kilenc százalékból. Természetesen, nem lehet még tudni, mennyi igaz és mennyi fantasztikum­ ebből az értesülésből, azonban kétségtelen, hogy a köz­vetítési jutalék, még ha nem is lesz olyan óriá­si, mint az első jelentések mondják, minden­esetre kínosan magas marad. S ez annál meg­döbbentőbb, mert olyan nagy kölcsönöknél, mint amilyen a román is, két és féltől háromig szokott terjedni a jutalék. A közérdeklődés természete­sen kutatja, mi lehet ennek az abszurd kikötésnek az oka s ezzel kapcsolatban aktuálissá vált Jorga professzornak egy minapi cikke, mely szerint a­omán kölcsön alkuszdíja azért olyan rendellenesen és felháborítóan nagy, mert az üzletben benne vannak a­­ liberálisok is. Jorga szerint a liberálisok nagyszerű hasznot húznak azon, hogy az ország­­*—--------------- nak hitelre van szüksége: or­szágrói minőségükben megindították a tárgya­lásokat — haszonrészesedésért. A Maniu-kabinetnek mindenesetre elsőren­dű kötelessége az, hogy nyilvánosságra hozza a kölcsön kulisszatitkait éppen úgy, mint kö­telessége az is, hogy megismertesse a közvéle­ményt a kincstár igazi helyzetével. Az előző kormányzatok műveleteinek rejtegetése szo­morú és hálátlan munka s erre kiálló bizo­nyíték a Herriot-kabinet példája, melynek financiális devoutja intelmül kell szolgáljon Maniunak és Popovicinak is. A monopóliumok. Ugyancsak a mai híradások számolnak be arról is, hogy a kölcsön időtartama 30 eszk­n­­­ő lesz. A külföldi bankcsoportokkal egyidejűleg folytatja a román delegáció a svéd gyufa- srnszttel való tárgyalásokat is. A svédek által felajánlott kölcsönösszeg 30 millió dollár, amelynek időtartama szintén 30 esztendő. Miután az idevonatkozó tárgyalások is­­ lekötés előtt állnánk, valósz­orű, hogy­az ország néhány’’ napon belül 100 mil­lió dollá­rral fog rendelkezni. Garanciaképpen a kormány a dohánynak és a gyufának monopóliumát köti le. A jöve­­c-1 igazgatására egy úgynevezett „Casa auto­noma“ alakul, amely a RMS-t fogja adminiszt­rálni. A Casa autonoma igazgatóságának nem lesz külföldi tagja. Rist, a Francia Bank al­kormányzója tényleg Bukarestbe jön, ahol a Banca Naţionala tanácsosának nevezik ki. Je­lentős körülmény azonban, hogy a mai lapje­­lentések szerint vétójoga nem lesz. A gyufamonopólium a svéd kölcsön garan­ciája­ szolgál. A svédek a monopol bevételé­nek ötven százalékát kapják. Egyebekben a svéd kölcsön kamatja szintén 7 százalék. Ismeretes, hogy a külföldi bankárok a köl­csön megkötésével kapcsolatban azt a feltételt állították fel, hogy Románia jövendő kölcsö­­neit szintén velük bonyolítsa le. Ebben a vitás kérdésben tegnap végre létrejött a kompro­misszumos megegyezés: a külföldi bankárok­­ megkapták az opciót minden román kölcsönre,­­ de az opció csak abban az esetben érvényes, ha senki sem tesz kedvezőbb ajánlatot, mint ők. 1929. február 4. Egy angol tudós megjósolja „ a világ végét Brassó, 1923. november­­­’. Az Universul című bukaresti lap ma ideérkezett számában egy londoni jelentés alap­ján egészen komolyan közli a követ­­kezőket: London. — egy angol tudós, aki a légköri kérdésekben szakértő, közli, hogy a világ pusztulásának napját most végle­gesen meg lehet állapítani, ez pedig 1929. február negyedikén fog megtörténni. Ezen a sorsdöntő napon hatalmas föld­rengés fogja megremegtetni a földet. Egy óránkit négyezer kilométernyi sebességgel rohanó femete­ for­nájáig szá­ 3. oldalt 23. szám. v.^. ^■.»»»»ginnnjMP.BiiB AKI EVIDENCIÁBAN TARTJA A VILÁG VÉGÉT­­..........—————­­ „Jó lesz elkészülni és figyelmeztetni azokat, akik elfelejtették" Brassó, január 30. Egy brassói olvasónk mély hálára kötele­zett bennünket azzal, hogy egy súlyos köteles­ségre figyelmeztette a szerkesztőségeket. Arra, hogy mi is figyelmeztessük olvasóinkat egy roppant veszedelemre, mely itt van a küszö­bön... Egy roppant veszedelemre, ami ellen nem tehetünk semmit, ami egy halálos ítélet végrehajtása a szerencsétlen világon, melynek pár nap múlva menthetetlenül el kell pusztul­nia... Így jósolta meg ezt a végveszedelmet egy angol tudós 1923 október 28-án, igy adta hírül azt a Brassói Lapok közönségének s ezt tartot­ta szigorú lelkiismeretességgel evidenciában egy önzetlen, derék olvasónk, aki most beküld­te a Brassói Lapoknak akkori baljóslata hírét, a világvégéről, amelynek 1929. február 4-én múlhatatlanul be kell következnie. El va­gyunk készítve a legrosszabbra s hogy má­sok is, mindenki tudja mihez tartani magát s aki már elkészítette a végrendeletét is, azt el­téphesse, s még egy utolsó napot mulathasson ezen a néhány farsangi napon, ami még hátra van. Íme, leközöljük még egyszer a hat évvel ezelőtt közreadott fatális jóslatot, a Brassói Lapok hírét, melyhez gondos olvasónk ezt a széljegyzetet írta: „Jó lesz elkészülni, s akik elfelejtetettek­, azokat figyelmeztetni." Nos, itt a figyelmeztetés, helyesebben szórókszóra így hangzott az akkori közleményünk: guldani a föld felett, amely mindent, ami útjába esik, elpusztít. A Földközi tenger megárad, az Atlanti óceán partjai Ázsia közepéig fognak terjedni Az összes folyók és tavak eltűnnek és újak keletkeznek. A föld hegyei egészen új rendszerek szerint csoportosulnak. Az angol tudós azt mondja, hogy ezen a napon minden akkor létező város elpusz­tul, s 1929. február jén már egyetlen egy sem lesz a föld szín­én. *­Eddig tart a komoly, feltűnő betűkkel szedett jelentés, a lap első, szenzációknak fenntartott oldalán. Az Universal komoly lap, hinni lehet neki, s éppen ezért nagy kíváncsisággal várjuk 1929. február negye­dikét. Magyarország nem akar fegyverkezni Budapest, január 30. A képviselőházban Csáky Károly gróf, hadügyminiszter a honvédség ellátásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával beszé­det mondott. Nem ő és a kormány gyönge, úgy­mond, hanem az egész ország nemzetközi hely­zete, mindazáltal erkölcsi eszközökkel kénysze­ríteni fogják ellenfeleiket, hogy kötelességeiket elő is teljesítsék. Magyarország nem akar fegy­­verkezni, ellenben mindenáron egyenlőséget akar. Magyarország eleget tett kötelezettségé­nek, mások nem. Ezután a Ház általánosságban s részleteiben is elfogadta a javaslatot. I OsseSesár jbétcsi­p a következő mséit mondja el a jó gyermekeknek 5 gs'tsitrofon lemezen: Eizatkd (O'Mléforr.zá~b »n I-ll Az T-nyiollu k­is k k»s Ml A Klra v • s a medv.* 1 ll Katóc onyl m­?sék 1 11 Az it-­azáai:ns hnály l-ll Mikii as kicsi Ml U Kihalók»: 9 „COME»CIAw U gramofononztalystban Brassó, Tehénpiac 4.­­ # Kerfen temer.círjegyzén­et! ^ 5« 9©*4

Next