Brassói Lapok, 1931. február (37. évfolyam, 25-48. szám)

1931-02-01 / 25. szám

KRICSA SÁNDOR: Igazán nem is tudom, hogy előmerjek-e n­'ani evvel az egész históriával... Ki is ismerte volna Gőz Ármin magánlovagunokát? Kit érdekel Gőz kérlek, hogy te egy pedáns, mond­hatnám disztingvált férfin voltál? Kilengések nélkül, józan, nyitott szemekkel nézted az életet, embereket, eseményeket, magadat. És mégis... Istenem, milyen szép, diszkrét csíkos ingeid voltak, az ingmell alatt, azon a kis billentyű monogrammal. Azt hiszem, a kézelődben sohasem volt felemás ing­­gomb, sosem voltál a felemás fuszekliviselők titkos szektájának tagja, te mindig nyugodtan, elegánsan, egy jól berendezett polgárélet tudatával rakhattad ke­resztbe lábaidat. Sosem voltál úgy, hogy az utcán ne mertél volna rálépni égő cigarettavégre, sosem voltál úgy, hogy valahogy ne lettél volna. Az órádat szürke szarvasbőr tokocskában viselted, melynek nyakába piros selyem zsinórocska volt be­húzva. Pénztárcádban külön rekeszbe került a nikk­ és külön öt lejtől felfelé. Ismerted a személyvonatok csatlakozását, ismerted a postatarifát és fogalmad sem volt a váltótörvény­­ről.Soha nőt meg nem szólítottál az utcán és ha a ké­peslapok oldalairól egy-egy hölgy nézett rád, meg­­hajtotad magad úgy, amint illik: Gőz vagyok. Vagy lehunytad a szemed és gyorsan továbblapoz­tál — ha a képen látható hölgy véletlenül kezével el­takarta toalettjét, — mert te sosem voltál egy úgy­nevezett erotikus disznó. Zsebkéseden kis olló volt, füleidben vatta, kancsuk fogpiszkálód volt kis tokocskában, naptár a mellé­nyed bal felső zsebében, melyben az elfutott napok piros ceruzával át voltak húzva. öngyújtód volt Gőz, lebélyegzett öngyújtód akkor, mikor a monopolnál a bélyegzésre vitt öngyújtótulajdonosnak azt mondták: az elmegyógyintézet ott van kérem balra a negyedik utcában, az a nagy sárga épület Unikum voltál Gőz, becsszavamra unikum. Óh, hogy bámultalak. És most Itt lógsz a nyakamon. Ha sírsz. De nézd Gőz, egyáltalán mit akarsz? Hogy kijöjjünk az üggyel? Jó-jó, te ezt nem mondtad és nem is gon­dolsz magadra, ts csak kopott, beesett szemű mementó akarsz lenni ebben a cirkuszban, mit fogalomzavar következtében általában és konokul életnek nevez­nek. De nézd Gőz, nagy a konkurrencia. Rosszkor me­gyünk tönkre. Hofer Cunokat lövöldöznek világszép lndyk ötha­sábos szenzációkká. Miért nem lőtt rád Gőz, vagy rám, akkor átélhettük volna egy ilyen dráma kellemes előkészületeit. Pechünk van. A mi hangunk? A közvélemény Kardosné utolsókat kalimpáló szí­vére nyomja rá fülét, hátha ki lehetne hallani onnan valamit a jövőre? Egy tippet. Egy jelt. Egy kellemes bariton­, amit pont csak az illető hall. Valami csodát. Valami effélét. Menjen ön a Sziv­ utca kettő alá, ott alkalmazni fogják havi kettőezerért... S a te szétrongyolt tested, mely úgy néz ki, mintha egy tank gázolt volna keresztül rajta? Akkor, mikor az emberek az idei és a tavalyi mis­­sek közti differenciákat nyálazzák ki? Ugyan Gőz, ne légy csacsi. S a te tragédiád? Akkor, amikor népek csukjanak az éhségről a vi­lág közvéleményének ajtaja előtt? Ugyan Gőz, nem szégyened magad? Persze, ami engem illet, minden részvétem a tied. Mit érsz vele? Csak ne bőgj úgy, s a fejedet tedd egy kicsit lej­jebb, mert a könnyeid mind befolynak a gallérom alá. Hidd el Gőz, nem akartam hinni a Szemeimnek, mi-­­­kor ott a sarkon találkoztam veled. Te el akartál sé­rülni mellettem, de én letartóztattalak ezzel: Jézus te vagy az Gőz?! A körmeid piszkosak voltak és az ajkad remegett. Nem merted elővenni a zsebkendődet és éhes vol­tal Csak állottál, ruhádon a hajléktalanok speciális törődéseivel és még egyet legyintettél. Persze, te sosem vett ! az úgynevezett szavak embere. Csak legyintettél, de ebben benne volt minden e­gy világ összes hibáival és egy rádió összes eré­nyesei, vagy mondjuk így, előnyeivel. Istenem­ legutolsó találkozásunk alkalmával hogy beszéltél a rádióról! Mert vettél egyet kuláns fizetési feltételek mellett. Vettél egyet, mert szégyened, hogy két hétben egy estét nem töltöttél otthon. Otthon, a feleséged mel­lett. Mert azt még a rádió előtt vettél. És ráfizettél mind a kettőre. Csakhogy most már for­dított sorrendben, előbb a rádióra. Óh, emlékszem, hogy beszéltél róla. A rádióról. En­­thuziazmussal és viccesen. Bámulattal és fölénnyel. Azt mondtad, a sült mellé Lerter kvartettet szoktál fogyasztani és vacsora után a feketéd mellé a buda­pesti filharmónikusokat szerviroztattad magadnak. Vagy a Scalat Milánóból. Gyönyörű napok voltak, na, na, csak ne bőgj! Ne kéz,’ megint. Persze, nincsen rádió, rádióhallgató nélkül. Nála­tok is volt. A barátod. Ne bőgj, ne bőgj! Aztán egyszer, mikor váratlanul mentél haza, két t műsorszám közt megláttad azt a jelenetet... De mit is mész te haza váratlanul? Egyáltalán egy Gőz Ármin hogy mer váratlanul hazamenni? Miért nem hagyod azt kérlek a Dunákra, a Szentgróthyak­­ra, vagy legkevesebb: Marosiakra? Egy „gőz" kérlek, sosem lehet elég elővigyázatos. Látod, ha előbb talán egy ajánlott levelet küldtél volna... De hagyjuk ezt. Szemeid előtt vereskarikák ugráltak. Poff, botrány, válás, elcsaptak, s most itt lógsz a mellemen és csak sírsz, sírsz... Mit siratsz? Az asszonyt? A rádiót? Vagy azt a rongyos detek­toros életedet? Mit lehet csinálni? Semmit. Én legfennebb adok egy tanácsot neked. Én lefektetlek ide szépen a fal mellé, melleden ös­- szeteszem a kezeidet és... és halj meg Gőz. Szépen, csendesen, szabályszerűen halj meg. Vagy, ha érzel még aktivitást magadban és lángol benned a bosszú, légy kérlek — rádióügynök. 2 B.L. Sohase vakaródzék Ne súlyosbítsa a baji vakaródzás által, hanem vásároljon még ma egy doboz Ca­­dum-kenőcsöt a gyógyszerésznél.­­ Azon­nali megkönyebbülést fog érezni és a gyógyulás rohamosan fog menni. A Ca­­dum-kenőcs szuverén szer­ekréma, patta­nások, sömör­ rüh, kiütések, felrepe­­dések, karcolások, csalánkiütés arany­erek, pörkök, fejsömör, rágások, sebek, stb. ellen. TTTTTTVTTTTTT­TTVVVVTVys VT 7 V VTTTTTV­TTZVT .'TTTTT VVtf't VVTTTVTTVT V* Vf*V\ ▼ A legújabb tiszazugi halálraítélt nő Budapest, január 30. Kardos Mihályné kivégzése után most már úgy látszik gyors egymásutánban akarják lik­vidálni a tiszazugi és nagyrévi arzénmérgezé­si rémregényt. A budapesti Ítélőtábla ma újabb négy esetben hozott ítéletet, amelyek közül az egyik ismét halálos. Az Ítélőtábla életfogytiglani fegyházra ítél­te Hajdú Károlynét, aki a férjét, Köteles Ist­vánnát, aki ugyancsak a férjét mérgezte meg és Sebestyén Bálintnét, aki az előbbi két gyilkossághoz segédkezet nyújtott. Kötél általi halálra ítélte a tábla S­ipka Pál­­nét, aki férjét és gyermekét tette el láb alól. Az elítéltek a Kúriához felebbeztek. t£ Lipka Három másik asszonyt életfogytiglani f­egyházra ítéltek TTTTTTTTTV?TyTT?T?TTT?T 77770­7TTy?TTtTVC­?T?T?TV7??????t rTWVTf VYVTVVT MANOILESCU MUNKÁBAN Részt­­sí Ipari kényszer­­szindikátusokról szóló törvény Állítólag jön az olcsóság Bukarest, január 10. Manoilescu miniszter hónapok óta tárgyal az ipari érdekeltségekkel ar­ról, hogy szállítsák le az iparcikkek árait, azonban a mint tudjuk, nem nagy eredménnyel, mert eddig fő­leg csak ígéretek hangzottak arra nézve, hogy le fogják szállítani az árakat. Ami ár- s redukció történt az utóbbi­­ hónapok folyamán, az nem­­ Manoilescu és nem a gyári­parosok érdeme, hanem egy kényszerfolyamat következménye. Áru­­san bő­ven, viszont a kereslet kicsi, tehát aki el akarja adni a portékáját, az lemegy az árakkal. A gyárosokkal lefolytatott árredukciós ta­nácskozások során többféle terv merü­lt fel az ipari racionalizálás kérdésében, azonban a gyárosok meglehetősen húzódoznak minden olyan megoldástól, amely a gyárak politiká­jába kormánybeavatkozást helyez kilátásba. Ennek ellenére, amint beavatott helyről érte­sülünk, a kereskedelem és iparügyi minisztéri­umban Manoilescu irányítása mellett törvény­javas­­lat készül az egyes iparágak kényszerszin­­dikalizálásáról. A javaslatról eddig mindössze annyi szi­várgott ki, hogy a készülő törvény a már meg­lévő szindikátusokat és kartelleket erősen meg­­rend­szabályozza és hogy a törvény intenciója az, hogy az ipari cikkek olcsóbbodását ki­kén­yszerítse. Ezután türelmetlenül várjuk a minden jót és olcsóságot ígérő törvényt 9 Meg kell menteni a buka­resti magyar színházat Bukarest, január 30. Alig egy hónappal ezelőtt alakult meg a bukaresti magyar színház és ez a rövid idő is elégséges volt arra, hogy a fővárosi magyarság számára nélkülözhetetlen kultúrközponttá váljon. A súlyos viszonyokkal küzdő magyar színház megmentése érdekében a bukaresti magyar újságírók ma az alábbi felhívással fordulnak mindazon bukaresti magyarokhoz, kik szívügyüknek tartják a bukaresti magyar színház megmentését: A bukaresti magyar közönség régi óhaja teljesült a bukaresti állandó magyar szín­ház megvalósulásával. A színház december 24-ike óta megszakítás nélkül működik és anyagi képességeihez viszonyítva, megfelelő előadásokat nyújt annak ellenére, hogy a színház helyisége, — különösen a színpad ki­csinysége — kellékek és öltözők hiánya leküzdhetetlen akadálya a bukaresti ma­gyar színháztól elvárt színvonal elérésének. Mi­nt hogy a társulat — amelynek tagjai a legjobb erdélyi és magyarországi színpa­dokról kerültek ide — olyan összetételű, hogy megfelelő keretek között a felfokozott igényeket is kielégítheti, eddigi teljesítmé­nyeit figyelembe véve és a jövő lehetősége­it szem előtt tartva, kétséget kizárólag rá­szolgált arra, hogy a közönség a színház ügyét magáévá tegye. A színház további működtetése azonban kétségessé vált, mert jelenlegi helyiségében nem maradhat tovább. Arról pedig, hogy a társulat olyan helyiséghez juthasson, amely színházi előadások tartására alkalmas és a ahol a magyar kultúra reprezentánsaként működhetnek, könnyű volna gondoskodni, ha a bukaresti magyarság vezető elemei színpártoló egyesületet létesítenének, amely­nek aztán hivatása lenne, hogy a színház iránt már eddig is megnyilvánult széleskörű érdeklődést fokozza és erkölcsi erejével tá­mogassa a színház működését. Ez a gondolat vezeti a Népkisebbségi Új­­ságírószervezet Bukaresti csoportját, amikor megalakítja a bukaresti magyar színpártotóó egyesületet. Az alakuló ülés szombaton délután hat óra­kor lesz a Magyar Színház helyiségében. — (Sala Amiciţia). Az alakuló ülésre mindenkit szívesen látnak. A fővárosi magyarok meg­alakítják a bukaresti színpártoló egyesületet Február 1

Next