Brassói Lapok, 1931. július (37. évfolyam, 146-172. szám)
1931-07-01 / 146. szám
„MUNKA A KOLÓNIÁKONNoteszemben ezt a három szót találom, idézőjelben: „Munka a kolóniákon." Ezt a Gyarmatügyi Kiállításon láttam, a Nyugatafrikai pavillonban. Mint a legtöbb pavillonnak, ennek is az az érdekessége, hogy kívülről megdöbbentően hat méreteivel és exotikus érdekességével, s ha aztán belépsz, óriási méretek között nem találsz semmit. A hatalmas papillonok berendezése a legszerényebb. Néhol holland anyakirálynő jól sikerült fényképe lóg, vagy Liautey marsall színes portréja. — Egypár váza, néhány köteg cukornád, vagy fétis. Itt sincs semmi különös látnivaló, az idomtalan épület belülről csaknem teljesen üres, de lehet, hogy őszre berendezik. De, hogy a látogató mégse menjen el egészen üres kézzel, köröskörül a fal mentén nagyszabású dioráma tárul, melynek címe: „Munka a kolóniákon." Méretei meghaladják a „Magyarok bejövetelé"-t. Ez itten a franciák bejövetelét ábrázolja, pontosan azt az áldásos pillanatot, mikor a franciák már jóideje bejöttek Nyugat-Afrikába, sőt többé ki sem hajlandók jönni onnan, s mindenfelé, amerre a szem ellát, áldásos munka folyik, a kolonizáció munkája. Mint minden dokumentációs műremek, ez is felemelő érzéseket kelt a nézőben. A dioráma fogalmat óhajt nyújtani arról, hogy, a franciák jóvoltából, milyen munka folyik a kolóniákon? A felületes szemlélő is látja, rögtön az első pillantásra, hogy a kolóniákon lázas munka folyik. Ennek a lázas munkának, mint ez a prospektusból tudjuk, az a célja, hogy elterjessze a vad négerek között a nyugati civilizációt. A dióráma a következő képet mutatja: végtelen afrikai tájat látunk, síkságot és folyót. Olajszinűen csillog a mozdulatlan tenger, a dioráma peremén. A nap fehér izzásban villogtatja a forró levegőt. Az ültetvényeken meztelen négerek dolgoznak, úgyszintén a bányákban, utakat építenek, aranyat mosnak és apró házi munkákat végeznek. A kép nyüzsög a bennszülöttektől, akik mind serényen tevékenykednek, a legnagyobb igyekezettel. Ember és állat mindent elkövetnek, hogy egyetlen pilanatot ne hagyjanak kihasználatlanul, s mentői intenzívebbé tegyék a munkát a kolóniákon. E megdöbbentő sürgés-forgás közepette, amely valóban szemléltető képet ad arról, hogy milyen lázas munka folyik a kolóniákon, emberek és állatok e vad erőfeszítése közepette, egyetlen alak áll, a dioráma középpontjában, aki nem csinál semmit. Fehér ruhában áll, fején trópusi sisak, mindkét keze a zsebében. Ez az ember fehér, kis, fekete szakállt visel. Szétvetett lábakkal áll és nézi, hogyan folyik a munka a kolóniákon. Ez az egyetlen fehér ember a képen. Kezét a világért sem venné ki a zsebéből, ő a kolonizátor. GOURDON, MADÁRTÁVLATBÓL Nizza és Cannes között építettek egy hatalmas mozgóképszínházat, az országút mentén, az Antipolis színházat, melyhez hozzámérhető ízléses és kellemes hasonlófajtájú építkezése Európának csak kevés van. Ebben a mozgóképszínházban mutattak be egy hangos híradót, mely nekem az európai helyzetről pillanatnyilag többet mondott el, mint az öszszes próféták, másolatot kellene készíteni a Népszövetség békearchívja számára. Egy későbbi időpontban, mondjuk, az új háború után, mikor újból a „háborús felelősséget" firtatják, rendkívüli szolgálatokat tehet. Dokumentuma lehet annak, hogy akarták-e a németek a háborút?, — ahogy Berchtoldék és Izmolskiék ugyanezt a tételt annak idején oly meggyőzően bizonyítani igyekeztek. Ez a rövid, hangos híradó, meggyőző erővel tanúskodik arról, hogy például Gourdonban, 1931-ben, egy igen nagy tömegember, akiknek legnagyobb része végigszenvedte a régi háborút, nem akarta az új háborút. Ismétlem, a rövid filmet Dourer elnök beiktatásának pompás jelenetei után mutatják. Hogy van-e politikai célzatosság az összeállításban, nem tudom. De, ahogy így egymásra következnek, az aktuális francia politikának e két prominense, a „győztes" és a „legyőzött", abban van valami ellenállhatatlan komikum. A két politikus, akik néhány hét előtt Versaillesben, mint nyílt ellenfelek állottak ki a francia arénába, a hivatalos sorrendben vonulnak fel: először természetesen a köztársaság új elnöke, amint első hivatalos útján végighajtat a párisi utcán. Csendőrök, katonaság, sorfalak, cilinderek. Az utcasarkokon őgyelgők. Ez a „hangos híradó" oly kínosan csendes, és kevéssé népes, az ünneplésnek oly kevés nyoma rajta, hogy, propaganda-okokból, helyesebben teszik, ha a közönségnek be sem mutatják. A francia Riviéra partján, egy moziban, olyan emberek között ültem, akik csak ezen a filmen látták bevonulni Doumer elnököt az Elysée-be, meridionális hazafiak között, akik spontán fütyültek. Ha tapsoltak volna, az sem jelentene sokat, de, ezer kilométer távolságban Páristól, a mozikép hatásán át, egy vidéki mozgóképszínházban, feltűnően meg lehetett mérni vagy írja Márai Sándor az ifj elnök milyen kevéssé népszerű. Ez a népszerűtlenség talán nem is a személyének szól, hanem az ellenfele bukása felett érzett elkeseredésnek. Mert, néhány filmméterrel a hivatalos és fagyos bevonulás után, a „legyőzött" következett, aki elmúlt vasárnap Gourdonban, a régi frontharcosok előtt beszélt: a két felvétel így egymásután feltétlenül dokumentum. Briand gourdon-i szerepléséről legnagyobb ellenfelei, a legvéresebbszájú jobboldali lapok is elismerték, hogy már „nem a siker, hanem a miszticizmus egy neme volt. Ez a miszticizmus nagyon átlátszó, emberek, akik a bőrüket egyszer már násárra ume*, ich lói urduul, a Ji/Mie«»*»*»«' minden jelével ünneplik azt az embert, aki meg akarja akadályozni, hogy bőrüket a közeljövőben még egyszer a vásárra kelljen vinniök... A kép Briand érkezését mutatja: autóját háborús nyomorékok állják körül. — A film egyetlen harsogó, fokozódó hangzavar. Ebből a hangzavarból, tíz- és tízezer ember torkából, minden méter forgásával élesebben és érthetőbben hangzik elő Briand neve. Briand görnyedten megy a nagy tömeg sorfala között, szinte púposan. De a banketten, melyet a legforróbb déli órában tartottak meg, az aggastyán csodát műveit: fedetlen fűvel, a legnagyobb forróságban, egy és egynegyed óra hosszat beszélt, a felvétel „premier plan"-ban mutatja a beszélő minisztert, kinek arcáról ömlik a verejték, körülötte mindenki ingujjban ül, minisztertársai is, csak Briand munkavalját, arcáról nem törli le a verejtéket, ötezer ember ül az asztaloknál ötezer nyomorék és olyan, aki „künn volt" - ezekhez beszél egy és egynegyed óra ,sőt , az a fegyelmezetlen aradás, az ünneplésnek az a teljesen elvadult fejvesztettséhosszát, s az a fegyelmezetlen aradás az unióját is, s amely ebben a francia vidiki moziban, ahol a képet mutatták éppen úgy fogta az embereket, mint mindenütt e héten Franciaországban, ahol bemutatták ezt a hangos híradót, s ahol hadviselt franciák ültek a nézőtéren: ez a legnagyobb dokumentáció amit a legyőzött Briand bék*Pfflki!*ez lett a francia nép nyújtani tudott. Gourdon után kezdenek ráeszmélni ellenfelei, hogy a „béke vándora", így, legyőzötten, sokkal nagyobb veszedelmet jelent a francia imperialista politikának, mint jelentett volna az Elysée foglya. acxua Ai- AAAAAAAAKAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAANAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA ^Woelescu^egyUrte^Jorgai Kidobták a kilencedik paragrafust, mely a magyar főiskola felállításáról intézkedett a felsőoktatási törvénytervezetben A Jorga szakállára sem íe®eí aán Bukarest, június 29 A szenátus közoktatásügyi bizottsága tárgyalás alá vette Jorga ismeretes törvénytervezetét, melynek egyik paragrafusa a magyar főiskola felállításáról intézkedett. Ez a paragrafus — a kilencedik— így hangzott: „Kisebbségek részére felállítható magasabb fokú kultúrintézmény, melynek számára a minisztérium oly arányban adhat államsegélyt, amilyen, arányban ezen intézmény az ország általános kultúráját szolgálja. A minisztérium ezen kultúrintézményt, már ami a Programmot és a vezetést illeti, csupán abból a szempontból ellenőrzi, hogy az megfelel-e az ország általános érdekeinek, továbbá a higiénia és közerkölcs követelményeinek". Ez a paragrafus, amely a fogalmazásban is elég félénk, a legélesebb kritika tárgya volt az említett bizottsági ülésén. Anghelescu, a liberálisok hírhedt kultúrcenzora, a legélesebb álláspontot foglalta el ellene. Követelte, hogy ezt a pa AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA ragrafust feltétlenül ki kell dobni a törvényjavaslatból. Iorga rögtön beadta a derekát, majd Balacescu és Kandea professzorok felszólalása után radikálisan megváltoztatták Jorga törvényjavaslatát s e változások eredménye elsősorban a kilencedik paragrafus törlése volt. Jorga egyébként a magyar párt parlamenti csoportjának ígéretet tett, hogy a közigazgatásban is rendezni fogják a kisebbségi nyelvhasználatot. A közigazgatási törvény módosító javaslatát már meg is szavazta a szenátus anélkül, hogy a kisebbségi, illetve a magyar nyelvhasználatról intézkedés történt volna. A magyar főiskola felállításáról szintén elhangzott az ígéret Jorga részéről és amint fentebb láthattuk, még mielőtt e törvényjavaslat a parlament elé került volna, máris kihajították belőle a magyar főiskola felállításáról szóló paragrafust. Jorga is leborotváltathatja a szakállát Arra is annyit lehet adni, mint az elődjeiére. Leéllett a párisi gyarmatisági kiállítás legszebb épülete Teljesen elpusztult Hollandia pavillonja és kár tizenegy millió frolland forint Páris, június 29. Vasárnap, a kora hajnali órákban borzalmas tűzkatasztrófa pusztított a párisi francia gyarmatügyi kiállítás területén. Ismeretlen okokból kigyulladt a kiállítás holland pavillonja, a kiállítás egyik leggyönyörűbb épülete, amely a tűzoltóság fáradozása ellenére is teljesen a lángok martaléka lett. A tüzet a kiállítás portása vette észre. Hajnali öt óra körül a portás robbanások zajára ébredt fel s rövid vizsgálódás után megállapította, hogy a holtan pavilion épületében lehet valami baj. Behatolt a pavilionba, de amikor a határ épületét kinyitotta, hatalmas lángnyelvek csaptak ki az épület belsejéből. A légvonat természetesen szította a tüzet és néhány pillana alatt az épület nagy részét elborították a lángok. A veszedelmes tűzkatasztrófáról azonnal értesítették a párisi tűzoltóságokat. Vezérképviselet és lerakat: 1.1. COCKHILI 30, BUCUREŞTI, Str. Baraţiei 35, Etaj I. amelyek teljes készültséggel vonultak ki a gyarmatügyi kiállításhoz. Összesen húsz motorfecskendőt állítottak munkába, hogy a gyönyörű épületet megmentsék és a tűz továbbterjedését megakadályozzák, az emberfeletti emberfeszítésnek azonban csak annyi eredménye volt, hogy délelőtt 10 órára a tüzet sikerült lokalizálni, de a holland pavillont sorsára kellet hagyni s az épület menthetetlenül porrá égett. Az a holland építész, aki a pavillont megtervezte és megépítette, zokogva érkezett a tűzkatasztrófa színhelyére és kétségbeesetten kiáltotta: — Huszonöt évi munkám eredménye pusztult el! A tűzkatasztrófa híre Hollandiában leírhatatlan megdöbbenést keltett. A lapok külön kiadásban számoltak be a pavilion puszulásáról, amelyet a holland gyarmatügyi miniszter nemzeti szerencsétlenségnek nevezett. Maga a pavilion értéke meghaladta az 1 millió holland forintot, a művészeti kincsek, amelyeket a párisi kiállításon bemutattak) értékben a 10 millió foriintot is meghaladják. A kár egy része biztosítás révén megtérül, de az elveszett műkincseket többé pótolni nem lehet. A tűz okát eddig nem sikerült megállapítani. Valószínűnek tartják, hogy a tündéri pompájú épületet rövidzárlatból kipattanó szikra gyújtotta fel. Megalakult az új bolgár kormány Szófia, június 29. Liapcseff bolgár miniszterelnök szombaton benyújtotta lemondását Boris királynak. Az uralkodó a lemondást elfogadta és azonnal megbízást adott Malinoffnak az új kormány megalakítására. Malinoff, aki már több ízben volt miniszterelnök Bulgáriában, a királyi palotából való távozása közben kijelentette, hogy a megbízásnak eleget tesz és megkezdi a nemzeti blokk pártjainak vezéreivel a kormány megalakítására vonatkozó tárgyalásokat. Malinoff tárgyalásai sikerrel jártak és az egyes miniszteri tárcákat a következőkkel sikerült betölteni: Miniszterelnök és külügyminiszter Malinoff, belügyminiszter Musanoff, pénzügyminiszter Girginoff (demokrata), közoktatásügy Murayloff, közmunka Jordanoff, földmivelésügy Gicseff, (agrárpárti), ipari és kereskedelmi miniszter Petroff, igazságügy Verbenoff. Ez a két miniszter a bolgár liberális párt tagja. A vasútügyi tárcát a radikális Koszturkoff vállalta. A régi kabinetből csak Kiszoff tábornok, hadügyminiszter tartotta meg tárcáját. Légy boldog, kedves polgártárs: Kapunk egy üketvényformulát Bukarest, június 29. Még nem döntöttek véglegesen arról, hogy a július elsejével megkezdődő új helyzetben milyen módon lehessen mégis bejutni a minisztériumokba. Az a minisztériumi bizottság, amely már napok óta tárgyal e kérdésben, elhatározta, hogy egy általános kérvényformulát hoznak forgalomba. A kérvényezőnek nevét, állását és címét csak be kell írni a megfelelő rubrikába és megírhatja azt is, hogy mit óhajt a minisztériumtól. A kérvényt a legrövidebb uton eljuttatják a reszortfőnökhöz, aki a kérvény hátára ráírja referátumát, a formula ezután a miniszter elé kerül, aki a referátum alapján azonnal dönt a kérvényező kérése felett. A kérvényező, ha bélyeget mellékelt, postán kap választ, vagy pedig a Monitorul Informátorokban köztili a miniszteri határozatot. Ez volna az új terv, és merje valaki mondani, hogy az új kormány nem hozott semmit. JÚLIUS 1