Brassói Lapok, 1932. június (38. évfolyam, 123-146. szám)

1932-06-01 / 123. szám

VICHY-ETOJ termékek VSCftY-EM só, VICHY-ETIT pasztillák, VICHY-EIAT kivonat, természetes, a VICHY-i ásványvizekből kivont só, alkalikus víz elkészítésére. — 2 vagy 3 pasztilla az étkezés után megkönnyíti aZ emésztést az emésztést elősegítő, szénsav­­tartalmú víz,­házi elkészítésre. Óvakodjunk a hamisításoktól és utánzatoktól Happy end az istállóban Dicsőszentmárton, május 30. Vígjátékírók, figyelem! Az élet, ez a fur­csa tréfacsináló, megint lepipált titeket. Csi­­nált egy kis szcenáriumot, szerződtetett hozzá szereplőket, falusi műkedvelőket persze, mert az élet nagy dramaturg és tudja, hogy az efféle szerepekre városi kőszínházak palléro­­zott mű­vészei nem alkalmasak. A kis egyfel­­vonásos tragikomédia lejátszódott, a szerep­lők maguk is sírtak és röhögtek, hogy még most is fáj a derekuk, ha ugyan a bába ki nem kente oldalukból a nyilallást. A végén persze jött a happy end, a csattanós befeje­zés. Igazándi, effektív csattanóval... Valahogy így: A kisküküllőmegyei Szászpatak községben volt egy igen módos legény. Aztán az élet gondoskodott arról, hogy legyen ebben a kis faluban egy szegény leány is. A legény gaz­dag volt fenemód, a leány pedig szép, mint a festő rózsabimbó, örök törvény az élet tes­tetlen kulisszái között is, hogy a gazdagok mindig szeressék a szépet, sőt a legszebbet Házban, földben, ékszerben, lóban, autóban, kutyában és természetesen fejérnépben is. S az is megíratlan törvény, de erős és meg­dönthetetlen, hogy a szegény hajadonok, a­kiknek nincs egyebük, mint a rajtavaló vi­­ganójuk, szintén erős és leküzdhetetlen von­zódással forduljanak ama jóképű férfiembe­rek felé, akiknek nemcsak szív van a bőrük alatt, de, ha jól megvakarjuk, kiderül, hogy pénz is van bőven. A szerelem szép és kellemetes időtöltés fa­luhelyen is, de ezt a kedves, rózsaszínű szőt­test mindég fonákjára fordítja a szülői karha­talom beavatkozása. Az öregek összedugták a fejüket és morfondíroztak, hogy igy, meg amúgy, mégsem járja, hogy az ő gazdag fiuk szegény leánnyal trafikáljon s olyan csúfsá­got tervezzen, hogy el is akarja venni felesé­gül azt a kódisivadékot. Csakhogy a szép szál legény dufla adagot vehetett be a sze­relem kívánatos maszlagjából, mert nem akart engedni az Istennek sem, nemhogy az öre­geknek. A szerelem és a szülői kárpálódások miatt néha megvadult a legény s olyankor berúgta a korcsma ajtaját s boritallal kezdte hüsitgetni a forró indulatokat A szegény leány, a kis faluvégi Hamupipő­ke, erre felhúzta az orrát Dramaturgiai szem­pontok szerint ezt a hatásos mimikai fogást több körülmény is megindokolja Mert. Mégse járja hogy a legény italra pocsékolja a csa­ládi vagyonból ráeső porciót amit később a kis Hamupipőke is el tudna pucolni, vagy meg tudna gyarapítani. Aztán azért sem jár­ja az ilyesmi, hogy kujtorogjon a korcsomó­ban, amikor úgyis olyan keveset lehet együtt szive választottjával S amikor a gazdag legény annak rendje és módja szerint megkérte a szegény leány ke­zét a kis egyfelvonásos falusi grand guigno­­lunkban megtörtént az első drámai fordulat: a kódisivadék egyszerűen kosarat adott. A legény vette a kosarat, elment vele a korcs­mába és bánatában jól leitta magát Nem igy az öregek! Azokat majdnem megette a méreg a bosszúságtól: hát még, hogy az a senki frics­­kázza meg az ő hires tekintélyüket! Hát eb­­be már csak nem nyugszanak bele. Megindí­tották a falusi praktikák ármányos gépezetét s okos vénasszonyok utján úgy lefolytatták a diplomáciai tárgyalásokat, hogy a gazdag le­gény és a szegény leány Isten és ember előtt megis csak egy pár lett Csaptak egy hét or­­szágra szóló lakodalmat Hencidától Bonci­­dáig folyt a bor. Feri, ak­i fele­sége óhajára felakasszt­ja magát A gazdag legényből, a falu korcsmatöltelé­kéből igen jó férj lett Nem akart elmozdulni a menyecske szoknyája mellől s a régi ivó­kompánia tagjai hiába várták vissza maguk közé. De, ha találkoztak vele, leszidták anyámasszony katonájának, papucshősnek, pipogya fráternek. A fiatal férj megunta a hergelődést s egy szép este megint berúgta a korcsmaajtót s leitta magát a sárga földig. S azután többször is. A menyecskének a házasélet erősen felvág­ta a nyelvét és minden görbe éjszaka után olyan nyelvelést vitt véghez, hogy öröm volt hallani. Néhány nappal ezelőtt a férjem-uram ismét keresztbenálló szemekkel, hajnaltájt vetődött haza. Az asszony ébren várta és megint csak kiteregette véleményét az ilyen istentől elrugaszkodott iszákosságról. S egy­szer csak igy csattant fel a menyecske pergő nyelve: — Pusztulj a szemem elött Akasszad fel magad!... — Nohát, — ordította a férfi, — ha csak ez a kívánságod, akkor én annak eleget te­szek... Jól bedönditette az ajtót, ahogy kiment a szobából. De alig lépte át a küszöböt, elka­cagta magát s néhány percnyi motoszkálás után elindult az istálló felé. Hosszú spárga húzódott utána, ahogy dülöngélt a holdvilág­ban. Néhány perc múlva kiszaladt a menyecske is az udvarra Szólongatta a férjét, de az nem felelt Nosza, szaladt az istállóba s már az ajtóból irtózatos sikoltással hőkölt vissza Az istálló homályos sarkában ott fityegett a férje, jó erős kötélen, s kínjában rángatózott és vonaglott, hogy még a bokáját is össze­verte. Az asszony velőtrázó sikoltásai végig­repültek az alvó falu fölött A szomszédok felijedtek, baltát, kapát, vasvillát ragadtak, mert azt hitték, ölnek valakit. Futottak is ész nélkül a fiatal pár portájára. Az udvaron ott kapták a menyecskét, sírva, jajveszékelve: — Jaj, édes férjem, ne hagyj el! Gyere vissza hozzám s azt sem bánom, ha mindig a korcsmában ülsz is! Az istálló felé mutatott s a szomszédság oda rohant. Vájjon jókor érkeztek-e? Könnyű kitalálni, hogy éppen jókor. Az akasztott ember táncolt, bokázott a kötélen s úgy hörgött, mint a le­taglózott bika. Csakhogy a hang nem onnan jött, ahol az akasztás történt, hanem éppen az ellenkező sarokból. Nosza, kutatni kezdet­tek a megrémült szomszédok. Akik kinn, az udvaron várakoztak a ször­nyű sikoltásokkal beharangozott tragédia ki­menetelére, egyszer csak hallják, hogy benn az istállóban csúnyán káromkodnak, hango­san röhögnek. És kituszkolják az akasztott­­embert, aki maga is derűsen vigyorog. Akkor sem hagyta abba, amikor a kisbíró hivatalos tenyere néhány csattanós pofont teregetett a képére. A menyecske pedig boldogan, sírva is kacagva is borult az ura vállára Mert a furfangos férj előkotorta egyik ócs­ka ruháját, gyorsan kitömte szalmával, csiz­mát akasztott a nadrágszár végére s az egyik csizmához hosszú spárgát kötözött Amikor megrémült felesége belépett az istállóba, megrángatta a spárgát és megtáncoltatta a kitömött bábut. Csak nem bolond az ember, felkötni magát egy nyelves asszonyért, ami­kor a szalmabáb is megteszi! Azóta csend és békesség uralkodik a fiatal házasoknál. Hogy meddig tart és milyen for­dulatok következnek a paradicsomi állapot után, azt az élet, a nagy dramaturg, még nem fundálta ki egyelőre... k. a. Asfriq fA pollé@ BRASSÓ. Telefon 546-ff Még csak hétfőn és kedden fut a csodás dráma : SCHÜTTEN DER MHNEGE A porond árnyékában A főszerepekben: Ciáné Haiti, Iruae­l Berliner, Oskar Marien és Walter Rilla. ír B. L. 4. OLDAL Borzalmas vihar pusztított a Dunántúlon A kaposvári Turul-kávéházba kétezer becsapot a villám Dunántúlon a vetés nagy része elpusztult. Kaposvár, május 30. Vasárnap délután a Dunántúlon bor­zalmas vihar száguldott keresztül és különösen Kaposváron olyan pusztítá­sokat okozott, amilyenekre emberemlé­kezet óta nem volt példa. A páratlan vihar a kora délutáni órák­ban kezdődött. Az ég teljesen elsötétült és az emberek ijedten húzódtak be laká­saikba és a kávéházakba. Nemsokára ha­talmas mennydörgés és villámok soroza­ta nyitotta meg az orkánt, rendkívül erős szél keletkezett, amely pillanatok alatt házak tetőit rántotta le, fákat csavart ki és néhány kései menekülőt csapott az utca aszfaltjára. A Turul-kávéház, Kaposvár leglátoga­tottabb helyisége, zsúfolva volt vendégek­kel, akik között sokan csak a vihar ide­jére kerestek itt menedéket, abban a hi­­szemben, hogy itt teljes biztonságban lehetnek. Annál nagyobb pánikot oko­zott, amikor a villám ide egymásután kétszer is be­csapott. A kávéházban tartózkodók közül hár­man súlyosan megsebesültek, többen pé­pedig az ijedtségtől elájultak és ideggör­csöket kaptak. A sebesülteket a mentők vitték el. Ugyancsak óriási orkán dühöngött Pi­li­scsabán, ahol a vihar ereje felfordított egy zsúfolásig telt autóbuszt. Itt is számos sebesülés történt. A vihar egyébként az egész Dunántúlt sújtotta. Utána jégeső esett, amely a vetés nagy ré­szét elverte. BUDAPESTEN IS ÁTVONULT AZ ÍTÉLETIDŐ. Budapest, május 30. Vasárnap délután ítéletidő vonult vé­gig Budapest fölött is, súlyos károkat és baleseteket idézve elő. A mentőket és tűzoltókat összesen 1014 esetben hívták ki első segély nyújtására, illetőleg a vízzel elöntött házak lakóinak megmentésére. A budai Zárda­ utcában például a fel­hőszakadás miatt meggyűlt víz annyi­ra elöntötte a földszinti lakásokat, hogy a lakókat csak a tűzoltók tudták a fulladástól megmenteni. A fellegszakadást kisérő erős szélvihar­ban rengeteg kémény lezuhant és cégtáb­la sodródott le. Kár, hogy a rendezőségnek nem sikerült teljessé tenni a felvonulást a marosszéki és aranyosgyéresi képviseletekkel. A Csík­szeredai gimnázium előtt csatlakozott a menethez a gimnázium ifjúsága is. A szőttes-ünnep ürnapi körmenetté alakult s igy vonult föl Csíkszereda főutcáin ha­talmas érdeklődő tömeg gyönyörködő cso­dálkozása mellett. Délután az egyes falvak papjaik, ta­nítók és a harisnyás rendezők irányítása mellett gyülekeztek össze külön-k­ü­lön csoportokba a csiksomlyói régi gimná­zium udvarán. Az egész környék és ro­mán intelligencia is felvonult erre a rend­kívüli látványra. Gróf Bethlen Györgyné, Pál Gáborné kíséretében jelent meg. Utána érkezett Dinu Stolojan vármegyei prefek­tus, alispánja és magasabb tisztviselői kí­séretében. Megjelent a helyőrség parancsnoka is. A vármegyei prefektus, mihelyt értesült arról, hogy jelen van Bethlen György grófné is, nyomban felkereste és hossza­sabban elbeszélgetett vele. Délután háromkor kétezer leány közös éneke nyitotta meg az ünnepélyt. „Elin­dultam szép hazámból“, majd a „Geren­­cséri utca“ melódiái harsantak fel. Aztán a községenkinti táncbemutatók következ­tek, majd újra csoport­énekek. A kászon­­székiek ottani régi népdalokat, a zetela­­kiak udvarhelyszéki régi dalokat hoztak. Madéfalva leányai „Amott kerekedik egy fekete felhő“-vel arattak minduntalan megújuló tapsvihart. Az ünnepség késő este fejeződött be. A legnagyobb rendben gyűlt össze és ün­nepelt, majd oszlott szét három székely vármegye közönsége. A felemelő ünnepsé­get egyetlen disszonáns hang sem zavarta meg. Bizonyos, hogy semmiféle ok nem volt a belügyminiszteri rendeletre, amely eltiltotta a beszédeket. Ez évben is ezrek és ezrek gyönyörködtek a gyönyörű felvonulásban Lezajlott az »Ezer Székely Leánynap« impozáns ünnnepe Csíkszereda, május 30 Vasárnap, május 29-én zajlott le Csík­szeredában és Csíksomlyón az idei „Ezer Székely Leánynap" impozáns ünnepe, amely a székely népviselet melletti pro­­pagandának hatalmas megnyilatkozása volt. Az éjjeli eső nyomán felfrissült haj­nali levegőben kocsikon, autókon, vagy csak úgy gyalogosan. Szűzmáriás lobogók alatt ezrek és ezrek hümpölyögtek vége­láthatatlan menetben Csíksomlyóra, ahol a kegytemplom előtti tágas téren gyüle­keztek össze. A templomba jóformán csak a festői népviseletbe öltözött leány­cso­portok fértek be, az érdeklődők nagy tö­mege kiszorult innen. Itt a templomban hangzott el az egyedüli beszéd, amit az ünnepélyen a belügyminisztérium enge­délyezett. Páter Lukács Maris két ferences barát szólott a templomi szószékről a leányokhoz. Rámutatott arra, hogy a székelyek kitartása és ereje az ősi szoká­sokhoz és a népviselethez való ragaszko­dásban rejlik. Ez a hatalmas erő tette le­hetségessé azt, hogy a székelyek megfu­tamították János Zsigmond erdélyi feje­delem hadait, amikor a fejedelem meg­feledkezett az erdélyi vallásszabadságról és a székelyek vallására tört. Most is ren­geteg veszedelem fenyegeti a székelyeket. Védekezzenek ezek ellen úgy, hogy ra­gaszkodjanak tovább is ősi viseletükhöz, szokásaikhoz, régi öntudatukhoz. Templomozás után a leányok szeretet­­reggelit kaptak a zárda udvarán, ahol Nagy Béniné parancsnokolt. Aztán fal­vak szerint csoportosulva megkezdődött a nagyszerű felvonulás, amelyhez foghatót még a nagy körmenetekhez szokott csí­kiak sem láttak eddig.­­ Négyes sorokban mintegy kétezernyi leány vonult fel Csik-, Udvarhely- és Háromszék megyék képviseletében. Június 30 -ig nem lehet a Nemzeti Banknál visszleszámított váltókat megóvatolni Bukarest, május 30. Hosszas vajúdás után ideiglenesen meg­oldódott azon földművesek által adott váltók kérdése, amelyeket különböző pénzintézetek a Nemzeti Banknál leszá­mítoltak. A konverziós törvény ugyanis kimondja, hogy ezeket a váltókat május 31-ig nem lehet megóvatolni. Tekintve, hogy a konverziós törvényt még nem sikerült teljes mértékben alkal­mazni, a pénzügyminiszter a Nemzeti Bankkal egyetértésben kimondta, hogy a földműves váltók érvényessége június 30-ig meghosszabbítást nyer. Ez tehát azt jelenti, hogy eddig az időpontig a Nem­zeti Banknál visszleszámított földműves­­váltókat megóvatolni nem lehet. A gazdatársadalomra oly nagy fontos­sággal bíró kormányhatározat a hivatalos lap hétfő reggeli számában már meg is jelent. WNIUS 1.

Next