Brassói Lapok, 1932. augusztus (38. évfolyam, 173-197. szám)

1932-08-01 / 173. szám

Hindenburg köttetést tartott élő Vilmos állandó össze­­senn a Doornban excsászárral har létesített megállapodásnak részleteiről, mint ahogy ezt szigorúan titokban tartja a másik fél, a holland kormány is. De nem is kellett a holland belügyminisz­terhez fordulni, az események maguk is iga­zolták, hogy Hohenzollern Vilmos holland föl­dön is zavartalnul egyengetheti a saját ügyei, gondjai és problémái útját. VILMOS EXCSÁSZÁR ÉS HINDENBURG Vogel dr., a berlini udvar első lelkésze, rendkívül érdekes könyvet írt azokról a na­pokról, melyeket 1918. november második he­tében a német főhadiszálláson a császár mel­lett töltött. Jelen volt, mikor Vilmos császár, Hindenburg és a főszállásmester, Gröner tá­bornok társaságában fogadta Drews titkos ta­nácsost, Max badeni nagyherceg-kancellár ki­küldöttjét. És Vogel dr. elmondja, hogy mi­kor a császár és Drews között a beszélgetés véget ért s miután a császár kijelentette, hogy nem mond le a trónról, Drews menni akart, Hintenburg tábornagy nem engedie el a tit­kos tanácsost, megtámadta a Berlinben tör­téntekért, sőt a kis köpcös Gröner tábornok is mint a vércse támadt Drewsre! A császár és Hindenburg között azóta sem szakadt meg a jó viszony. Hindenburgnak szinte egyedülálló tábornoki és politikai kar­rierjét nemcsak a saját tudása, akaratereje és szerencséje, de egy hatalmas méretben­­ Ho­henzollern Vilmos segítette elő. Hindenburg viszont akkor sem mutatkozott hálátlannak, mikor elfogadta a birodalom elnöki méltósá­gát. Hisz Doornban meg voltak győződve, hogy ezt Hindenburg nem a saját, hanem a hazája és a — Hohenzollernek érdekében tette! Doorn és Hindenburg berlini palotája kö­zött — néha hetenként többször is — élénk telefonbeszélg­etés folyik s vannak sokan, akik azt is állítják, hogy Hindenburg a Hollandiá­ban élő német excsászárt minden aktuális kérdésről sajátkezüleg megírt levélben is in­formálja. Egy bizonyos, hogy mikor Vilmos excsászár fogadta Doornban az óceánrepülő németeket, Kohl pilótát és von Hünefeld őrnagyot, akik az ír Fritzmaurice társaságában a Bymennel háromszor körülrepülték a „doorni úr" házát s virágot szórtak a császári pár lakosztályára, a fogadás után az őrnagy kijelentette, hogy hódolatuk csak részben volt spontán elhatáro­zás, ők nem is mertek volna Doom felé re­pülni, ha erre a hódolásra Hindenburg elnök nem utasította volna őket. S az is igaz, hogy az excsászár 70-ik születésnapján a császári fogadás nagytermében előkelő helyet kapott , Hindenburg tábornagy világküldeménye. Hohenzollern Vilmos holland földön zavartalanul egyengethette saját ügyeit — Hindenburg sosem szűnt meg a császár katonája lenni Hága, július 30. A mai német politikai élet horizontján óri­ási kérdőjelet találunk. Mi történik holnap?­­Mit hoz a­­ „jövő?" A német jövő. Milyen szervei vannak akár már a legközelebbi napok számára is a most uralmon lévő jobboldali kormánynak? És mit tervez a három katona, a három jóbarát? Kurt von Schleicher, a mo­­narchista párti német hadügyminiszter, Hann-­ßnerstein Edwin báró táborszernagy, a leépí­­ített német haderő jelenlegi főparancsnoka s­­tlindenburg ezredes, a birodalmi elnök­ fia,­­sőt egyszemélyben — hadsegéde és első ta­nácsadója. Akik pedig hiszik, hogy július 31-­­ike után Hitlerék teljesen vagy részlegesen uralomra fognak jutni, óvatos aggodalommal kérdezgetik, hogy azon a napon, amikor a nemzeti szocialisták átveszik a hatalmat, az " uj" Németországnak, melyik periódusára virradnak fel a német polgárok? AZ IDŐ MÚLIK, DE A GYŰLÖLET VÁLTOZATLAN... Egyes német sajtóorgánumokban, de főként az angol és amerikai, különösen pedig a fran­cia sajtóban sűrűn olvashatunk a német csá­szári trón restaurációjának eshetőségeiről. A mostani kormány mögött álló tábornoki tri­umvirátus érintkezést tart fenn Hohenzollern Vilmossal. — írják az entente-lapok. Kurt von Schleicher maga sem titkolja, hogy, — bár hivatalos kiküldetésben, de — többször járt Doornban az excsászárnál. Ugyanakkor az excsászár doorni udvartartása elismerte, hogy Hohenzollern Vilmos pár héttel ezelőtt a holland tengeri fürdőben, a zandvoorti Mu­­rulu-ben tényleg folytatott megbeszéléseket az „új" Németország monarchista pártjának ve­zéreivel. De Kurt von Schleichert még poli­tikai ellenfelei sem tartják a puccsok embe­rének. A „mumus“ ott settenkedik folyvást az en­­tente-sajtó hasábjain. Pedig az entente-sajtó jól tudja, hogy a Hohenzollernek berlini visz­­szatéréséről olyan formában, hogy azt mind­járt egy császári restauráció kövesse, ma alig lehet beszélni Hitler is, s ha jön, tarsolyá­ban nem a Hohenzollernek reneszánszát hoz­za. És a császár sem készül egy „új" koroná­zási ünnepségre! Azonban hiába múlott el ennyi idő, a gyű­lölet változatlan az entente-sajtó részéről Ho­henzollern Vilmossal szemben és éppen ezért a német császári trón restaurálásának a kérdé­se hosszú ideig még aktuális problémája ma­rad a francia journalisztikának. Sőt a francia újságíróknak személyes sérelmük is van. A császár ugyanis hollandiai tartózkodása alatt eddig egyetlenegy francia újságírót sem fo­gadott! Sőt francia újságíróval még a császár doorni főudvarmestere sem áll­t szemtől szem­be. A császárnak 1929. januárjában rendkívüli fénnyel megrendezett hetvenedik születésnapi ünnepségeikor a Doornban szép számmal ösz­­szegyűlt francia újságírók, — élükön Sauer­­weinnel, a Matin „repülő“ főriporterével, — nem kaptak a „Huis Doorn“-ba belépésre jo­gosító sajtójegyet holott angol, amerikai, ja­pán és kínai, sőt legutóbb egy belga újság­írót is fogadott már dolgozószobájában Vil­mos császár. A DONDENBERG TÖVÉBEN... A felületes francia, angol és amerikai új­ságírók nem is tudják, hogy Vilmos császár nem a helyzetszülte kényszerből választotta annak idején lakóhelyéül Doom városkát. De­hogy. Válogathatott a különböző városok kü­lönböző kastélyai között! örömmel ajánlották fel neki Heerenbergben a híres Berg-kastélyt, vagy rendelkezésére állott Amerongen város­kában a Middachteni-kastély. Elfoglalhatta volna a moersbergeni kastélyt is. Ő azonban Door­t választotta. Doomn ugyanis germán alapítás! Ez az ősrégi város ma Európa egyik leg­szebb, legmodernebb, legideálisabb kertváro­sa! A villasorok, a parkok, a ligetek, a mezők gyönyörű harmóniában olvadnak egybe,­­ Hohenzollern Vilmosról az európai és az óceántúli sajtóban írhat bárki bármit, egy azonban bizonyos, hogy az excsászár sem tes­tileg, sem lelkileg nincs összeroppanva. S aki sokszor járt Doornban, az azt is tudja, hogy Hohenzollern Vilmos a Németországban törté­nő legkisebb eseményről is alaposan tájékozva van,­ a Német Birodalom jóvátételi problémá­ját és külpolitikai kérdéseit pedig csak keve­sen ismerik nálánál jobban. De azok, akik Doornban a császárral közvetlen érintkezést tartanak fenn, határozottan állítják, hogy Ho­henzollern Vilmos soha többet nem tér vissza a német trónra! Az entente-sajtó előszeretettel szokta lerögzí­teni, hogy Hollandiában azonnal felmondják a vendégjogot a császárnak, amint holland földön politizálni kezdene. Hogy milyen fel­tételek mellett adta meg a holland kormány Vilmos német excsászár számára az állandó letelepülés jogát, erről a kérdésről cikkezhet kedve szerint a világsajtó, de ezt a megálla­podást csak két fél ismeri. Az egyik fél a­­ császár, még nem nyilatkozott a hollandok­­ . B. L. 2. OLDAL Rendőrség, katonaság sem btt a Washingtont ostromló ironi harcosokkal A felbőszült veteránok több épületet felgyújtottak Washington, július 30. Részletesen beszámolt a B. L. tegnapi szá­ma a veteránok véres harcairól, amelyeket a rendőrökkel vívtak. Mikor a megerősített rendőrség sem bizonyult elég erősnek velük szemben, katonaságot vezényeltek ki, azon­ban ez épp oly kevéssé tudott ellenük har­colni, mint a rendőrség. Tegnap a frontharcosok bosszúállása oda­ fejlődött, hogy a város különböző pontjain több épületet felgyújtottak. A guerilla­ harc­­ra berendezkedett veteránok mindenkinél erősebbeknek bizonyultak, annál is inkább, mert a külvárosok népe nagy szimpátiával viseltetik az elkeseredett rokkantak iránt. Hivatalos körökben úgy hírlik, hogy Wa­shington területére kihirdetik az ostori álla­­potot. Augusztusban kerülnek bíróság­ot gr. Mű János merénylői Csíkszereda, július 30. Most egy éve, július 6-án hajnalban hatal­mas robbanás verte fel Gyergyóalfalu lakóit. Futótűzként terjedt el a hír, hogy dr. Ávéd János ügyvédet felrobbantották. Az áldozat fej és jobb kar nélkül, ronccsáruzva hevert, míg felesége súlyos sérülésekkel került szana­tóriumba. Rövid, de erélyes nyomozás után kézrekerültek a tettesek is, Pál Dénes és Am­brus Lajos személyében. A két elvetemedett merénylő későbben belekeverte az ügybe dr. Barabás János ügyvédet is, akiről azt állítot­ták, hogy az ő felbujtására követték el rém­­tettüket. Majdnem egy évig tartott a bonyo­lult ügy vizsgálata, melynek eredményeként vádat emelt az ügyészség Pál Dénes és Am­brus Lajos ellen bombamerényletért, míg dr. Barabást felbujtás címén szintén vád alá he­lyezte. E nagy horderejű bűnügyben a főtárgy­a­­lást augusztus 18-ára tűzte ki a törvényszék, tekintettel arra, hogy több napig fog tartani. Jellemző a bűnügy méreteire, hogy 54 tanút idéztek meg eddig s még számos tanú kihall­gatása válik szükségessé a tárgyalás folya­mán. A nagyszabású bűnügy tárgyalása iránt rendkívüli érdeklődés nyilvánul meg nemcsak a közönség, hanem jogászi körökben is. Bécs—Budapest: 31 óra futólépésben­­ A húsevők győzelmével végződött a budapesti kosziolimpiász Matura mészárosmester megmentette a szalámi és kolbász becsületét Budapest, július 30. Néhány nappal ezelőtt a budapesti la­pok érdekes vetélkedésről adtak hírt. Ar­ról volt szó, el kell már végre dönteni, melyik a megfelelőbb étrend az ember számára, a növényevés, vagy pedig a hús­­evés. A vitát tulajdonképpen a növény­evők provokálták. Hadat üzentek a mé­szárosoknak és leszögezték álláspontju­kat, hogy a tisztán növényi koszt ad any­­nyi energiát az emberi szervezetnek, mint a huszabálás, vagy ahogyan ők ne­vezik kissé drasztikus terminus techni­kussal: a dögevés. Persze, elhangzottak az ellenérvek is, a mészárosok és a hús­evők táborából. A próféták sohasem szerették az ellen­érveket. Ezúttal sem nyújtották hosszúra a vitát a növényevés budapesti apostolai, hanem a középkori istenítéletek mintájá­ra a söre döntésére appeláltak és ver­senyt ajánlottak a dögevőknek: ki tud nagyobb sportteljesítményt felmutatni? Lovász Antal a budapesti növényevők apostola a kérdés eldöntésére Bécsből Budapestig szaladt. Útközben csak nö­vényi takarmányt vett magához, ezt kü­lön bemondanunk nem szükséges. A hos­­szú utat 30 és néhány óra alatt tette meg futólépésben s némi pihenőkkel. A nö­vényevők tábora természetesen odavolt attól a győzelemtől és gúnyosan vágta oda a húsevőknek, hogy ime, mire képes az ember a növényi tápláléktól. A húsevők és főképpen a mészárosok vért sírtak mérgükben, hogy ime a nö­­vényi koszt melett micsoda bravúrt lehet véghez vinni. És Matúra budapesti mé­száros elhatározta, hogy ezt a súlyos csor­bát ki fogja köszörülni, úgy, hogy a nö­vényevők többé nem­ fognak hencegni si­kereikkel. Elment ő is Bécsbe és az osztrák fővá­ros egyik teréről startolva nekifutamo­­dott Budapestnek. Szaporán ügetett s ha elfáradt és megéhezett, hát abrakolt ő is. Nem füveket és gyümölcsöket, mint a bi­­csérdista apostol, hanem szalámit és kol­bászt. Minek szaporítsuk a szót: Matúra mes­ter kolbásszal és szalámival és hasonló dögmaradékokkal megpakolt gyomorral is vígan győzte a kilométereket és 31 óra alatt tette meg útját. Néhány órával még verte is a bicsérdista apostol távfutási re­kordját. Óriási gaudiummal érkezett meg Budapestre és meg sem állt a Milleniumira emlékig, ahol koszorút helyezett a névte­len hős síremlékére. . A budapesti kosztverseny tehát el­dőlt és a jelek szerint a húsevők javára. A növényevőket most eheti a méreg et­től a csúfos kudarctól. S míg újra visz­­sza nem szerzik a győzelmi pálmát a nö­vényi takarmányozásnak, addig bizony sok fekete kenyeret, fekete retket ehet­nek a gyász jeléül. Gronau óceánrepü­lő a legjobb kondícióban megérkezett Kanadába Ottawa, július 30. Gronau német óceánrepülő pénteken dél­ben, amerikai időszámítás szerint fél 12 óra­kor az Atlanti-óceán fölött megtett légi útja után leszállt Kanada fővárosában, Ottawá­­­ban. Gronau körülbelül egy hétig marad Ka­­­­nada fővárosában, ahol tárgyalásokat kezd arra vonatkozólag, hogy Németország és Ka­nada között rendszeresítsék a repülőjárato­kat Ha kanadai tárgyalásait befejezte, a­ bravúros német óceánrepülő folytatja útját, amelynek következő állomása Csikágó. A tizennegyedik magyar mandátum Kolozsvár, julius 30. A magyar párt intézőbizottsága pénte­ki ülésén, sorshúzás útján, döntött a Beth­len György gróf két mandátuma, egyiké­nek sorsáról. A sorshúzás alapján dr. Ferenczy Zsigmond jutott a marosvásár­­helyi mandátum birtokába, míg Bethlen Kolozs megye képviselője lesz, dr. Wilier József pedig az udvarhely megyei mandá­tumot kapta. A király visszavonatta a birtokaira beadott konverziós kérvényt Bukarest, július 30. A konverziós kérések benyújtása során ilyen kérelmet nyújtott be saját kezde­ményezéséből az uralkodó Manastirea községben levő birtokának a jószágkor­mányzója is és 10 millió 400 ezer lej konvertálását kér­te az illetékes törvényszéktől. A konverzió kéréséről most tudomást szereztek az udvari körök, mire utasítot­ták a jószágkormányzót, hogy haladéktalanul vonassa vissza ezt a konverziós kérelmet, amelynek benyújtására nem kapott fel­sőbb meghatalmazást. Újabb össze­esküvés Kubában Havana, július 30 A kubai titkosrendőrség összeesküvést leplezett le. Az összeesküvőknek az volt a céljuk, hogy forradalmat csinálnak és megölik Machado elnököt. Számosakat le­tartóztattak. Felrobbant egy táx és benne fiatal meghaltak Pozsony, július 30. Garamszenthegyen, Knöpfelbacher Adolf kereskedő háza pincéjében ben­zintől a cseléd vigyázatlanságából rob­banás törént, mely az egész házat felve­tette. Hatan meghaltak, kilencen súlyosan, öten könnyebben sebesültek meg. Rablótámadás egy gépkocsi utasa ellen Bukarest, július 30. Tegnap a hajnali órákban megjelent a bu­karesti mentőknél egy Libermann Bernát ne­vű 24 éves bádogos­segéd, akinek fején négy hatalmas seb tátongott, amelyet vasdoronggal okoztak. Libermann elmondotta, hogy rabló­­merénylet áldozata. Krajovából autón Buka­rest felé igyekezett, amikor a Pitest- buka­resti országúton egy erdő közelében négy ál­arcos bandita támadta meg a lassan haladó gépkocsit. A banditák kikutatták mind az ő, mind a soffőr zsebeit és ruháit, mikor azonban nem találtak náluk kellő mennyiségű pénzt, dühükben vasdoronggal ütlegelni kezdték őket. Miután alaposan ellátták a bajukat, útnak eresztették őket és eltűntek az erdő­ben. A hatóság megindította a nyomozást az álarcos banditák kézrekerítésére. AUGUSZTUS 1.

Next