Brassói Lapok, 1934. június (40. évfolyam, 120-144. szám)
1934-06-01 / 120. szám
1934. június 1. ■ ft. ~~~—-- Levett kalappal Barabás Béla ravatalánál Született: 1855 december 15-én. • Meghalt, 1954 május 28-án. Élt 79 esztendőt. És ez a hetvenkilenc esztendő történelmi korszakokat zárt magába. Ellentétes, egymással homlokegyenest ellenkező történelmi áramlatok, világrengető események, országokat,címereket és trónokat rengető események rohantak át a világ felett. Többet élt Barabás Béla, mint 79 esztendőt. A történelmi időszakok egész sorozatát élte át. Küzdött a magyarságért, még akkor, amikor a történelmi Magyarország határain belül, a régi keretek között volt erre szükség. Negyvennyolcas függetlenségi volt albisi Barabás Béla dr. és ebben a pártállásmegjelölésben benne van az a meghatározás, amely élete végéig uralta ennek a kiváló képességekkel rendelkező embernek jellemét. Ellenzéki politikus volt, „a jó békeértetem‘ ellenzéki politikusa. Hogy mit jelentett ez annak idején? Bizony nagy dolog volt szót emelni a bécsi kamarilla ellen. Harcolni a Habsburgok ellen, akiket most egyesek megint visszakívánnak Magyarországon. Egyetlen élet alatt így váltakoztak az áramlatok. Mindez beletartozik a Barabás Béla 79 esztendejébe. Ki hinné? Nem is lehetett más állásfoglalása annak az embernek, aki olyan diákévek után lépett a komoly politika útjaira, mint Barabás Béla dr. Az asztalosmester és a szűrszabó leányának fia már diákkorában eljegyezte magát az akkori idők leghaladottabb felfogásával. Barabás Béla — ekkor még nem doktor és nem közismert, — a diák Barabás Béla, a magyar hazafias ifjúságnak nem születésénél, de rátermettségénél fogva hivatott vezére, egy jottányit sem változott azután sem, amikor az osztrák—magyar delegáció elnöki székében képviselte a kitisztult függetlenségi gondolatot és a szabadságjogok becsületes eszméjét. Az elmúlt esztendőben történt, hogy Barabás Béla dr. szívvel-lélekkel csatlakozott egy tiltakozáshoz, amely innen indult el Aradról, ennek a lapnak a hasábjain. Választások küszöbén állottunk. Az erdélyi magyarság egységére talán sohasem volt olyan szükség, mint ezekben az órákban. És ekkor történt, hogy a budapesti egyetemen ostoba külföldi „hecc-jelszavak“ által nekitüzesedett elkeseredésüket vakon és értetlenül kitöltő fiatal felelőtlen elemek, zsidóverést rendeztek. Felelőtlen elemek voltak, ha diáksapkát viseltek is, mert nem tudták felfogni, mit jelent az, ha valakit akár vallásáért, akár nemzetiségéért, születéséért ütnek, neyaláznak. Nem tudták mi az a többségi erőszak. Megkockáztattunk annak idején innen ennek az országnak a nyugati határszéléről óvást emelni egy botcsinálta kisebbség brutalizálása ellen. És ekkor váratlan visszhangja támadt ennek az óvásnak. Egy pesti lap első oldalán albisi Barabás Béla dr., úgyis mint az erdélyi magyarság vezére, úgyis, mint a magyar diákság egykori hangadója, de legfőképpen és elsősorban mint ember, a maga részéről is bejelentette leghatározottabb tiltakozását. Ez volt Barabás Béla. A jog és erkölcsi bátorság embere. Aki nemcsak választási kortesbeszédekben, hanem szívében és lelkében ember volt és éppen ezért bátran vallhatta magát magyarnak, mert az ő magyarsága nem sértett, nem mások meggyőződése és testi épsége árán volt az. A tiltakozásnak, amely — büszkén valljuk — Aradról indult el, megvolt az eredménye. Egyrészt az illetékesek intézkedései, másrészt, azonban a magyar diákság józan ráeszmélése Barabás Bélának adott igazat. Mert Barabás Bála talán az egyetlen volt a magyar nyelvterületen, akinek nem csak módjában, de jogában állott vétót emelni az ellen, hogy az ifjusig minden, kor szent jelszavait profrínizálják. Barabás Béla hivatkozhatott arra, hogy az a diákság, amelynek élén ő vitte a zászlót, nemcsak politizálni, de egyebet is tudott. Ez az „egyebet“ nem ártatlan és védtelen emberek meghurcolásából állott. Az az ember, aki most egy aradi ház feketébe öltöztetett lakásában fekszik a ravatalon, mint a magyar ifjúság vezére Szegeden a borzalmas árvíz idején megmutatta, hogy nemcsak prédikálni tudja a jelszavakat, de, hogy ő és vele együtt valamennyi egyivású diáktársa legény a gáton. Ott volt a szegedi árvíznél, ott volt a mentők élcsapatában és sem ő, sem egyetlen diáktársa nem kérdezte senkitől, zsidó-e, vagy keresztény, mi a nemzetisége és mi a neve. Mentették, ami menthető. És anélkül, hogy ezzel közvetlenül számot vetettek volna, mentették a magyar öntudatot és a magyar becsületet is. Mint ahogy Barabás Béla a magyarság egy másik nagy árvízveszedelménél is a helyén volt. Amikor a könny és a bánat áradata ostromolta az erdélyi magyarság öntudatát, amikor az első eszmélés iránykeresésére került sor, Barabás Béla dr. a helyén volt és ott is mentette, ami menthető. Ekkor sem kérdezte senkinek a vallását, nem kérdezte fe, hol és milyen körülmények között született, hanem hirdette — vallotta és vállalta —, hogy az erdélyi magyarságnak meg kell találnia a lehető leggyorsabban az új körülmények között az elhelyezkedési lehetőséget. A helyén volt, amikor útba kellett igazítani azokat, akik elvesztették az irányt. Ott volt, amikor arról volt szó, hogy a magyarság jogait el kell ismertetni a hivatalos hatalommal. Úgyszólván halála napjáig harcolt a magyarságért, akkor is, amikor mint „uralkodónemzetbelinek“ volt erre szüksége. És akkor is, amikor kisebbségi sorsunkban volt szükségünk a vezetésre. Nekrológot írni valakiről, aki csakugyan Valaki volt, — nehéz dolog. Az újságterület túl kicsi is hozzá. Legjobb, ha ravatala előtt egyszerűen levesszük a kalapot. Ez az egyszerű gesztus, amely mögött a szeretet és a megbecsülés húzódik meg, többet jelent annak az embernek a ravatalánál, aki soha életében kitüntetést nem fogadott el. Nem szabad visszaélni azzal, hogy halott és szép szavakból font érdemrendekkel teleaggatni a mellét méltatlan volna hozzá Visszaélés volna. Történelmi méltatás jár neki, nem nekrológ. Bállá Káról. mm Genf, május 51. Rendkívüli érdeklődés mellett, de az előző napok alatt kialakult pesszimista hangulatban tegnap tartotta meg Henderson, a leszerelési konferencia elnöke megnyitó beszédét. Henderson azzal kezdte, hogy a helyzetet aggasztónak tartja. Elsősorban a biztonság kérdését kell megoldani. Véget kell vetni a légi fegyverkezési versenynek és nemzetközi ellenőrzés alá kell helyezni a fegyvergyártást. — Kötelességünk, hogy munkánkat eredményesen fejezzük be — mondotta — s ezért tevékeny résztvételre hívom fel az értekezlet valamennyi résztvevőjét. Utána Norman Davis szólalt fel, aki a biztonságra két utat jelölt meg. Egyik a fegyverkezési túlsúly és szövetségek kötése. Ez a módszer azonban egyizben már háborúra vezetett. Másik: a védőerők erősítése és a támadók gyengítése. Ennek az a módja, hogy ki kell küszöbölni a nehéz támadófegyvereket. Az Egyesült Államok kormányának az a meggyőződése, hogy csak ezen a második módon oldható meg a biztonság kérdése. Sajnos, Európában ez időszerint a másik áramlat van túlsúlyban. Ezért ajánlja, hogy fogadják el MacDonald leszerelési tervezetét Ezután Roosevelt megbízására hivatkozva, leszögezte az Egyesült Államok álláspontját, amely szerint az Egyesült Államok hajlandók támogatni minden oyan törekvést, amely elősegíti a leszerelési egyezmény megkötését s ezzel a béke biztosítását. Az Egyesült Államok hajlandó megtárgyalni azokat a kérdéseket, amelyek részvételével kötött békeszerződésekbe erednek, de nem akar beleavatkozni az európai államok politikájába és mit hajlandó fegyveres erőt latbavetni a viszályok elintézésére. Végül javasolta, hogy térjenek vissza július 8-iki határozathoz, amelyben Németországgal együtt elfogadták tárgyalási alapul a MacDonald-tervet. A maga részéről nem hiszi, hogy Németország volna hajlandó tárgyalni olyan alapon, melyet egyszer már elfogadott Megindult a beszédek áradata Genfben Menti aggasztónak ítélte a helyzetet a leszerelési konferenciát megnyitó beszédében Oroszország a teljes lefegyverzés mellett foglalt állást — Amerika bejelentette, hogy csak tanáccsal szolgálhat — Litvinov Németországot tette felelőssé a leszerelés sikertelenségéért 3. oldal Utalónk síelni: timetorsiágra hárul a felelősség Ezután Litvinov szólalt fel. Hosszú fejtegetésében célzott Japánra és Németországra és különösen a német kormány külpolitikai propagandáját tette felelőssé a leszerelés sikertelenségéért. A Szovjet továbbra is a teljes leszerelés híve, mert az ellenőrzött leszerelést megvalósíthatatlannak tartja. A Szovjet ezzel az álláspontjával eddig teljesen egyedül állott, de most már az összes többi módszerek csődöt mondottak. Ajánlja, hogy a Népszövetség mellett egy külön szervet állítsanak fel, amelyik őrködik a béke felett. Kössenek regionális szerződéseket, megnemtámadási szerződéseket, a szánkciók fokozatos életbeléptetését és kölcsönös segélynyújtást biztosító szerződéseket. Népszövetségi körök szerint az elhangzott beszédeknek nem szabad különös jelentőséget tulajdonítani, mert a mai beszédeket olyan delegátusok tartották, akik nem tagjai a Népszövetségnek. Egyelőre csak időt akarnak nyerni, hogy ezalatt kialakuljon a helyzet. Holnapra Simon, Barthou és esetleg di Saragua márki beszédére lehet számítani. OROSZORSZÁG BELÉPÉSE A NÉPSZÖVETSÉGBE Moszkva, május 51. A napokban Stalin ünnepélyes keretek között nyilvánosan is bejelenti, hogy Oroszország mikor és milyen feltételekkel lép be a Népszövetségbe. A bejelentésnek már csak elméleti jelentősége van, mert egészen bizonyos, hogy Oroszország Franciaországgal már megállapodott a népszövetségi tagságot illetőleg és az őszi ülésszakon felveszik Oroszországot a népszövetségi tagállamok sorába. NEMZETKÖZI VISZÁLYOK A NÉPSZÖVETSÉG ELŐTT Genf, május 51. Szerdán délelőtt 11 órakor megtartották a Népszövetség rendkívüli ülésszakát. Zárt ülésen megállapították az ülésszak napirendjét. Először a Bolívia és Paraguay közötti viszályt tárgyalják, utána a Saar kérdést, végül a Jugoszlávia ellen beadott magyar panasz kerül tárgyalásra. Most már bizonyosan sor kerül a magyar panasz tárgyalására, mert Barthou is úgy nyilatkozott, hogy a Népszövetség gyakorlatilag is megvitatja a magyar panasziratot. KUBA SZUVERÉN ÁLLAM LETT Washington, május 51. Roosevelt szerződést kötött Kubával, mely szerint Kuba nem tartozik ezután az Egyesült Államok érdekszférájába hanem előlép független állammá. Már megszüntették a beavatkozásra vonatkozó jogokat is és így Kuba az Egyesül Államokkal szemben szuverén állam szerepét tölti be. Szétfoszlott egy emberrablási legenda Ellenkezőleg: a rendőrség helyezte őrizetbe az ék szerészt, akiről az a hír terjedt el, hogy elrabolták Budapest, május 31. Schuller Vilmmos ékszerkereskedő vasárnap barátaival együtt ült a Royal-kávéház forraszán. Hirtelen egy férfi lépett hozzá, aki létrehívta és néhány percig beszélt vele. A beszélgetés után Schuller izgatottan közölte barátaival, hogy kirabolták a villáját, most közölte vele a detektív, akivel siet rögtön a főkapitányságra. Schullernek azóta teljesen nyoma veszett és az a hír terjedt el, hogy a válarablás csak ürügy volt, hogy egy áldetektív útján elcsalják. Valószínűleg emberrablók kezébe került, akik nagy váltságdíjat remélnek a dúsgazdagnak tartott ékszerész családjától. A budapesti rendőrség mára kiderítette, hogy az emberrablás csak mese és Schuller eltűnésének sokkal egyszerűbb magyarázata van. Az ékszerészt csakugyan egy detektív kísérte el a Royal-kávéház terraszáról, aki előállította a mátyásföldi kapitányságon. Mátyásföldön ugyanis elfogtak egy kasszafúró társaságot és az a gyanú merült fel, hogy Schuller összeköttetésben állott a betörőkkel. Azóta is ott van őrizetben a mátyásföldi rendőrségen. Schuller nem akarta közölni barátaival az előállítás igazi okát s ezért mondta, hogy a villáját kirabolták. PertzeSícsi SolyriaájáSí a Duca-pör semjenitőszéldás-gyújtását Bukarest, május 31 A Semmitőszék pénteken folytatja Deca gyilkosainak fellebbezési tárgyalását A védői tisztet Junián, Vasilescu-Valjean és Móra ügyvédek látják el, akik a fővárosi lapok szerint kérni fogják a tárgyalásnak őszire való elhalasztását.