Brassói Lapok, 1934. augusztus (40. évfolyam, 171-197. szám)

1934-08-01 / 171. szám

4 oldalm A máramarosszigeti „csoda Kisebbségi szintársulat, ahol rendesen fizetik a gázsit, pontosan kezdik az előadásokat s az igazgató lekopogta az üzletmeneteit. Kik járnak a színházba és kik maradtak e! Gyorsfényképek Csehszlovákiáról Halmitól Dragos Vodáig FUT minden rovat biztos halála^^ ■ ennek ÉS NEM UTÁNZAT. Máramarossziget, július S1 Nagyon örülök ennek az útnak. Ha anyagi helyzetemet ismerő jó ismerősöm enyhe gunynyal megkérdi majd, hol töltöttem a nyarat, félvállról odavethetem neki, hogy „jártam Csehszlovákiában is“. Halmitól Máramarosszigetig. Mondhatom, nagyon jó érzés külföldön lenni még akkor is, ha az embert a szemfüles határőr nem engedi leszállni a vonatról. Egy kis területenkívüliség nem árt a tüdőnek. Most már tudom, mért néznek olyan jól ki a követek az ő exterritoriális jogaikkal. Halmi után a granicsár előzékenyen egy mezei útra mutat, melynek jobb és baloldalán fehér kőoszlopocskák sorakoznak és tűnnek el a távoli kukoricásban. . — Most megyünk át a csehszlovák határon. Az után egy maszatos falusi gyerek korzózik. Libákat hajt maga előtt. — És lehet igy a határon sétálgatni? — kérdem a törvénytisztelő ember szelíd felháborodásával. — Hogyne, az úttest már csehszlovák föld. [Nekik ítélte a bizottság. Csak vigyázni kell, nehogy a jobboldali árokba fussanak a libák, mert az ott már román terület. Ámbár azért nem jár főbelövés, ha a libák megvadulnak s a gyereknek Romániába kell értük szaladni, hogy visszakergesse őket Csehszlovákiába. Ahogy én nézem, ezekkel a libákkal nem lesz baj. Komor fegyelmezettséggel mennek az úton, elől a gunár, utána alattvalói. Nem gágoknak és nem nyugtalankodnak. Mintha külön-külön idomították volna őket. Határszéli libák, melyek már a tojásban sejtik, hogy mit jelent a fehér kőoszlop és mi a határincidens. . Csak a csempészeket és nyulakat nem lehet rendre szoktatni. Elnézem a kocsi ablakából, amint a határszéli bajkeverők utóbbi kategóriájának tagjai lehúzott fülekkel vágtatnak át Csehszlovákiából Romániába és Romániából Csehszlovákiába. Amíg a granicsár puskájához kap, már árkon-bokron túl vannak. Képzelem, 15 év alatt, hogy összekeveredtek a különböző állampolgárságú tapsifülesek ebben a veszélyes zónában. Rongyos koldusok a parketten Páneurópára gondolok, öreg kontinensükre, melynek nincsenek országhatárai. Ha megkötésekkel, ha egy kicsit rabként is, de útlevél nélkül utazom idegen állam területén. A kocsi folyosóján a román granicsár élénk társalgást folytat a cseh finánccal. A granicsár gagyog valamit csehül, a cseh pedig tud néhány szót románul. És pompásan megértik egymást. Határszéli eseteket mesélnek egymásnak kevés szóval és sok nevetéssel. Nyakuk is belevörösödik a lendületes társalgásba. Királyházán, ahol tíz percet állunk, a román kalauz magyarul beszélget cseh kollégájával. Egyik nem tud románul, a másik nem ért csehül, így hát a magyart választották a diplomáciai érintkezés nyelvének. A restiből a pincér valóságos nyelvtudós, folyékonyan beszéli mind a három nyelvet.Sörrel és tejjel szolgál. Villámgyorsan számolja át a román valutát cseh koronára és alfajaira. Sohasem téved, ha csak nem saját javára. Királyházáról Huszt felé robogunk, amit csehül Chust-nak hívnak. Az állomás háta mögött a kupaalakú hegyre épített huszti vár romjai látszanak. A vasúti töltéssel párhuzamosan pompás betonút szalad tele Skodáékoszlopra aggatott autóreklámjaival. A Batagyár is erősen hirdeti magát. Csak éppen , hogy nincs kinek. A cseh köztársaság legszegényebb vidéke ez, kevés a szántóföld s amig van az is terméketlen agyagos talaj, mely égökörös színbe játszik, mintha cinóberrel festették volna le. Megbámulom a nagyszerű, tükörsima országutat és rajta a parasztokat, akikről cafatokban lóg le a ruha és hátukon rőzsét cipelnek, férfiak, asszonyok, gyerekek s meggörnyedt testtel bandukolnak hazafelé az útépítészetnek ezen a remekén, mely bizonyára sok milliójába került a cseh államnak. , Nyomorult nép... Az az impresszióm, mintha koldusokat láttam volna tükörfényes parkettenvánszorogni. Bemutatom a csodatevő magyar színigazgatót A dragos vodai határállomástól már csak egy ugrásnyira van Máramarossziget. A szállodában felhívják a figyelmemet, hogy itt időzik a szatmári színtársulat s ha szenzációt akarok, csak menjek el oda. Szenzációt? Igen. Az első színtársulat 15 év óta, mely rendesen dolgozik, nem rendez botrányokat, az igazgató pontosan fizeti tagjait s a színészek fegyelmezetten végzik kötelességüket. Hát elmentem és zsúfolt házat találtam a nyári színházban, ahol Szabadkay József színtársulata játszik. Azt mondják, hogy az egyetlen üzlet, ami jól megy Máramarosszigeten. A primadonna, kis molett hölgy, rengeteg tapsot kapott. Úgyszintén a bonviván is, aki meglepően jól énekelt. És a többiek mind-mind úsztak a népszerűségben. Hamisítatlan békebeli hangulat lengte be a nézőteret és a kaszszát, ahol Szabadkay direktor úr szorgoskodott egy komoly üzletember nyugalmával és biztonságával és nem azzal a hajattépő idegességgel, mely átharapódzik a színfalak mögé és az előadás teljében kis mellékszínházakat rögtönöz a színpad környékén. Ezt a kasszát le kellene fényképezni és az igazgatót, mint valami csodabogarat, aki nemcsak a magyar közönséget hozta ide be, hanem zsidó és román publikumot, akik elkeveredve ott ülnek a nézőtéren és tapsolnak a komikus vicceinek. A vidéki magyar színigazgatót, aki 1934-ben nem sír és nem átkozódik, hanem lekopogja az asztalt, hogy hál' Istennek megy valahogy TM — körülbelül 50 tagból áll a társulatom — mondja Szabadkay. Az átlagfizetés 5 ezer lej. A bonviváns, a primadonna 12 ezer lejt kap. Elsején és tizenötödikén mindenki pontosan fölveszi járandóságát Rendes zenekarunk van, újdonságokat adunk és az előadásokat pontosan a hirdetett időben kezdjük, egy perccel sem később. — A színészek rendesen étkeznek és ruházkodnak. Egy részük magánházaknál van elhelyezve, a többiek szállodában laknak. Senkinek nálam nincs egyetlen bani adóssága. Viszont mindegyiktől megkövetelem, hogy rendes munkát végezzen. Csak így lehet kérem kormoly színházat csinálni. Abba a színházba, ahol baj van, nem szívesen megy a közönség, mely elvégre szórakozni akar. Tavaly az előző évi botrányok után 20 ezer lej volt az összbérlet, az idén 60 ezer lejre emeltük fel. Az előadásokat csaknem állandóan zsúfolt házak nézik végig. A hatóságok előzékenyek, a közönség pedig nemzeti különbségre való tekintet nélkül a legmesszebbmenően támogat Megnézem a bérleti listát. Magyar, román, zsidó nevek váltakoznak rajta, hivatalnokok, kereskedők, iparosok. Csak éppen az úgynevezett vezető magyarok nevét nem látom sehol. Például a magyarpárti elnökét és az alelnökét, általában azokét, akik választásokkor kultúráról és nemzeti összetartozásról szoktak szavalni. Valaki megjegyzi, hogy az elnök úr, egyébként tekintélyes földbirtokos, még egyszer sem ment el a színházba. Helyette azonban elmennek a románok és elmennek a zsidók, akiket a váradi lap szellemi vezére leszámolással fenyeget meg. Mindezt csak úgy mellékesen említem meg. A csatákat különben is nem a vezérek döntik el, hanem a közkatonák. A máramarosi közkatonákkal pedig, ahogy én látom, nincs baj s előreláthatólag nem is lesz. , Kakassy Endre () Az anya szörnyű balladája ■ Gyermeke Hirdetése közben elájult, mire magához tért, a csecsemő megfulladt A szerencsétlen anya a sikertelen élesztési kísérlet után a kútba ugrott Nagyszalonta, július 31. Nagyszalontán megrendítő haláleset és öngyilkossági kísérlet történt. Az eset részletei a következők: Hegedűs Miklósnét, egy közismert nagyszalontai terménykereskedő feleségét, szombaton este, 10 hónapos kisleánya fürösztése közben erős szívroham fogta el, amely pár percig tartott. Amikor öntudatlan állapotából magához tért, irtózottal látta, hogy kisleánya, akit egy kis teknőbe ültetett és úgy fürösztött, az ő vergődése közben, megfulladt. A szerencsétlen anya borzalmas jajveszékelés és sikoltozás közben, a haját és ruháit tépdesve, kirohant az udvarra, bezárta a ház kapuját, hogy senki ne siethessen segítségére, azután az udvaron levő kútba vetette magát. Az anya jajveszékelését a Hegedűsék bejárónője hallotta meg, aki éppen abban, a pillanatban érkezett a kapuhoz, amikor Hegedüsné azt bezárta. A bejárónő segítségért szaladt. Értesítette a közelben levő tűzoltókat, akik betörték a kaput, kimentették és kórházba szállították a már haldekl, öngyilkos asszonyt. Hegedüsné állapota súlyos, de nem életveszélyes. A megdöbbentő családi drámának szomorú előzményei vannak. Hegedűs Miklósné már évek hosszú sora óta szívbajban szenvedett. Ez volt az oka annak, hogy Hegedüséknek, bár régi házasok voltak, nem volt gyermekük. Az utolsó években külföldi orvosszakértőkhöz fordultak, akik azon a véleményen voltak, hogy egy esetleges gyermekáldás jó hatással lenne Hedüsnére. Nem így történt. A szerencsétlenség nagy részvétet keltett Nagyszalontán. Károly király Brassóban Leleplezték néhai Ferdinánd király brassói szobrát Brassó, július 31 Vasárnapra Brassó zászlódíszbe öltözött. Ez alkalommal a városnak II. Károly király volt a vendége, aki a királyi család pár tagjával és kíséretével azért látogatott el Brassóba, hogy részt vegyen Ferdinánd király szobrának leleplezési ünnepségein és a brassói új stadion felavatásán. Már a koradélelőtti órákban gyülekezni kezdett a tömeg a vadászkaszárnya környékén, ahol a szoborleleplezési ünnepségek folytak s mire az uralkodó megérkezett, a kaszárnya melletti úttestet zsúfolásig megtöltötte a közönség. Az uralkodó 12 óra előtt néhány perccel érkezett Brassóba gépkocsin. Ugyanebben az időben megérkezik a vadászkaszárnya épületéhez ,Jacobovici brigád-parancsnok és szemlét tart a helyszínen. A katonai előkelőségek megérkezését kürtszó jelzi. Utána Cikosky volt hadügyminiszter, azután pedig Florescu tábornok-hadtestparancsnok érkezik meg az ünnepségek színhelyére. Közben a tábla elnöke, az egyházak vezetői, a nőegyletek megbízottai, a különböző egyesületek képviselői és a kereskedelmi meg mtnkakamara kiküldöttei is felvonulnak az uralkodó fogadására. Pontban 12 órakor gördült be a királyi gépkocsi a kaszárnya, udva Wish 1934. augusztus 1 . rára. A gépkocsiból az uralkodó, Márfi anyakirálynő, Ileana főhercegnő és Habsburg Antal főherceg szállanak ki. A királyi család tagjai helyet foglalnak e számukra felállított tribünben s megkezdődik az ünnepi szertartás. Károly király az ünnepség megkezdésével leszállott a tribünről, a lepellel letakart szoborhoz lépett és sajátkezüleg húzta meg a zsinórt. Ferdinánd király bronzból készült mellszobráról erre lehullott a lepel. Ezután az ünnepi aktus után az emlékbeszédekre került sor. Brassó város időközi vezetőségének új elnöke, Constantin Dumitrescu Pârvu mondott hosszú emlékbeszédet I. Ferdinánd király uralkodásáról. Emlékbeszédet mondott a katonaság részéről Strat ezredes is. A szoborleleplezési ünnepség a disaszázad felvonulásával fejeződött be. Déli 1 órakor a király és a királyi család tagjai megjelentek a tibeti kaszinóban rendezett díszebéden. Délután az uralkodó az új stadion felavatásának ünnepségein vett részt. A délutáni ünnepségeklefolyásáról sportrovatunkban közlünk részletes beszámolót. — Áldott állapotban levő nők, ifjú anyák és többgyermekes asszonyok az enyhe természetes „Ferenc József“ keserűviznek már mérsékelt adagokban való használata által is könnyű és big ürülést, úgyszintén rendes gyomor- és bélműködést érnek el. A modern nőgyógyászat főképviselői a Ferenc József vizet igen sok esetben kipróbálták és azt kivétel nélkül gyorsan, megbízhatóan és fájdalom nélkül hatónak találták. Vakmerő rablótámadás egy biharmegyei Salábán Nagyvárad, julius 31 Borka Teodor rosti görög keleti lelkész udvarán vasárnapra virradó éjszaka négy bekormozott arcú rabló jelent meg. A rablók behatoltak az istállóba s el akarták hajtani a lelkész gyönyörű négy versenyparipáját. A kocsis ellenállott a rablók szándékának, mire azok nekiestek és véresre verték, majd elhajtották a lovakat. A vakmerő rablásról azonnal értesítették a csendőrséget, amely üldözőbe vette a bekormozott arcú banditákat. Hosszas üldözés után a határon nyoma veszett a rablóknak. Valószínűnek tartják, hogy sikerült kimenekülniük Magyarországra.