Brassói Lapok, 1934. október (40. évfolyam, 224-249. szám)

1934-10-01 / 224. szám

M­ ­éha az­ igazság vissz­a­üt Kegyetlen cáfolat a valóság Omisitor Ghibaup rosszhiszemű „ helyreigazítására99 Az ön elnöklete alatt dolgozó vizsgáztató bizottság gyártotta ezt az igazságot, tanár úr: 45 kisebbségi diákból csak 2 ment át véglegesen a nagyváradi érettségin Braissó, szeptember 30 Tegnapi számunkban röviden már je­lentettük, hogy Ghibu Onisifor kolozsvá­ri egyetemi tanár, akinek a nevét éppen eléggé ismeri már a magyar közönség is, — sőt sokkal jobban, mint a román — levelet küldött nekünk. Levele tulajdon­képpen helyreigazítás volna, ha Onosifor Ghibu, az egyetemi tanár, nem volna megdöbbentően mérges tudatában annak, hogy ő román egyetemi tanár, mi pedig kisebbségi lap vagyunk. Előttünk azon­ban nem erkölcsi súlytöbblet az, hogy a tanár úr román, amint nem jelent ala­csony rend­ű­séget az, hogy mi véletlenül kisebbségiek vagyunk. Lehet, hogy hig­gadtabb óráiban Onisifor Ghibu is kény­telen így gondolkozni, különben aligha le­hetett volna belőle egyetemi tanár. Ak­kor, amikor a levelét nekünk megírta, va­lószínűleg nem volt a „kellő higgadtság“ állapotában s igy történt, hogy azt a ha­talmi súlytöbbletet, ami tényleg egyre jobban jelentkezik az utóbbi időben, ösz­­szetévesztette az erkölcsivel s igy adott a helyreigazító­­levélnek olyan fenyegető hangot, amely bizony-bizony kiváltotta a legmélyebb megbotránkozásunkat. Úgy éreztük, hogy ez a nyílt fenyegetőzés méltatlan egy kulturált egyetemi tanár­hoz, még akkor is, ha az a hatalmi túl­súly ténylegesen a rendelkezésére áll. Sőt akkor még ildomtalanabb. Kemény visszavágást érdemelt volna erre a levélre Onisifor Ghibu, mi azonban mérsékeltük magunkat, mert hátha csak­ugyan tévedtünk, hátha a tudósító beleza­varodott a számokba. A tanár úr azt írta: „Nem igaz az, hogy 69 jelentkező közül csak 4 kisebbséginek sikerült az írásbeli érettségi. Az igaz az, hogy 23 kisebbségi­nek sikerült“. Aztán: „Nem igaz, hogy az aradi római katolikus gimnázium 10 jelentkezője közül csak egynek sikerült. Az igaz az, hogy három jelentkező közül kettő ment át.“ És végül: „Nem igaz, hogy a nagyváradi zsidó líceum jelöltjei közül csak 2 ment át, az igaz az, hogy négy ment át". Ez volna tehát a helyreigazítás. Lekö­zöltük szó szerint és nem célzatosság nél­küli. A pontosság és az igazság nekünk is fontos, talán még Onisifor Ghibunál is fontosabb. Azonnal távirati utasítást kül­döttünk úgy az aradi, mint a nagyváradi tudósítónknak. A válaszok meg is jöttek a bennünket nagy meglepetés­ért. Megle­petés ért azért, mert nem hittük volna, hogy az egyetemi tanár úr helyreigazítá­sára ilyen kemény, megszégyenítő felele­tet adjon a valóság. A magyarázat csak egyblen egy pontban szükséges. Aradról valóban 10 kisebbségi tanuló állott vizs­gár­a, ugy ahogyan mi írtuk s ebből a 10-ből valóban nem ment át csak kettő az írásbeliin. Elírás csak annyiban volt, hogy az aradi kisebbségieket a tudósító mind a római katolikus gimnázium nö­vendékei közé számította, holott hét kö­zülük az állami líceumokból került ki. Onisifor Ghibu várjon nem tudta ezt? Nem tudta, hogy kisebbségiek akadtak Aradról az állami líceumokból is? Hiszen ő volt a vizsgáztató bizottság elnöke. Ha pedig tudta és mégis így küldötte be hely­­reigazító nyilatkozatát, úgy — bár for­mailag van némii igaza­­— lényegében rosszhiszeműen járt el, mert­ nem mind román az, aki állami iskolába jár. A továbbiakra pediig álljon itt a nagy­váradi bizottság munkájáról a végleges és táblázatos tájékoztató. Az aradi Moise Nicoara líceum Az aradi Ghibu Bírta leánylíceum A belényesi állami líceum A belényesi leánylíceum A nagyváradi Gojdu román tagozata A nagyváradi Gojdu magyar tagozata A nagyváradi zsidó liceum Az aradi római katolikus gimna A nagyváradi Oltea Doamna leányliceum Egyéb gimnáziumok a régi évfolya­mokról Kisebbségi diákok kerültek ki a Gojdu magyar tagozatából 11, a zsidó líceumból 1­1, az aradi katolikus gimnáziumból 3, az Oltea Doamna leányhozamból 6, az egyéb gimnáziumokból 4 és az aradi ál­lami gimnáziumokból 7. A belényesi is­kolák magyar növendékeiről nincs jelen­tésünk, ezekből azonban az írásbelin 12, véglegesen nyolc ment át a 30 növendék közül. Ha tehát ezeket a növendékeket mind románoknak vesszük, úgy összesen 45 kisebbségi diák közül az Írásbelin át­ment ?, véglegesen átment , s ez a szám csak abban az esetben emelkedik fel négyre, ha az Oltea Doamna leányliceum egyetlen átment növendéke és az „egyéb Írásbelin Szóbelin gimnáziumok“ megjelölés alatt szereplő egyetlen átment növendék véletlenül ki­sebbségi volna. Ez azonban nem valószí­nű, mert az Oltea Doamna líceumnál 6 kisebbségi mellett 7 román növendék vizs­gázott, az „egyéb gimnáziumoknál'' pedig négy magyar növendék mellett 8 román. Ez a végleges és hiteles eredmény, ta­nár úr! És ennél az eredménynél nagyobb go­rombaságot még soha sem vágott önnek a fejéhez az igazság. Az az „igazság“, a­melyet az Ön elnöksége alatt gyártottak Nagyváradon. Néha az ilyen igazságok csakugyan visszaütnek, kezett átment is átment 26 167 13 108 217 5 9 5 3 20 156 111 1 144 — 3 2 1 135 1 126 1 1934 október­i R.­ft Hétfőn fontos értekezlet lesz 3 K­Síi Milflilpi­lil Bukarest, Szeptember 30. A Banca Naţionala igazgatósága hétfőn délelőtt fontos értekezletet tart, melyen az igazgatósági tagokon kívül részt vesz Slavescu pénzügyminiszter és Teodorescu kereskedelmi miniszter is. A fővárosi la­pok úgy tudják, hogy ez alkalommal dönteni fognak a kor­mány új kereskedelmi és devizapoliti­kájáról, mely a jelenlegivel szemben igen jelentős újításokat vezet be gazdasági és pénzügyi téren. A törvényszék letárgyalta az ügyet és mindhármukat 2­2 évi börtönre ítélte A tábla és végső fokon a Semmitőszék is helybenhagyta az ítéletet. A károsult Kornis hiába jelentkezett pénzéért, a detektívek már elköltötték. A kereskedő kártérítési pert indított a belügyminisztérium ellen, mert szerinte a rendőrség a felelős, amiért állásából felfüggesztett, tehát megbíz­hatatlan detektívet bízott meg a nyo­mozással és adott alkalmat a tolvaj ki­rablására. A törvényszék elutasította a keresetet A tábla is hasonló értelemben döntött A Semmitőszék azonban igazat adott a kereskedőnek. Utasította a kolozsvári táblát, hogy tárgyalják le újra az ügyet és állapítsák meg a kártérítés összegét A kolozsvári tábla szombaton foglalko­zott az üggyel, de a tárgyalást nem tud­ták megtartani, mert több irat hiányzott. Elrendelték a hiányzó iratok pótlását és új időpontot tűztek ki. Felelős-e a belügyminisztérium anyagilag, ha a detektívek ellopják a tolvajtól a lopott pénzt A kolozsvári tábla egyelőre nem döntött az újra tár­gyalásra került érdekes kártérítési ügyben Kolozsvár, szeptember 30. Két elbocsátásban levő rendőrségi de­tektív tolvajjal cimboráit, helyesebben kirabolták a tolvajt. Ebből keletkezett az a nem mindennapi érdekességű kártérítési ügy, amely már másodszor foglalkoztatta a kolozsvári ítélőtáblát Az ügy előzményei két évre nyúlnak vissza. Kornis Ármin aradi kereskedő 1932 december 11-én Kolozsvára utazott. Bőröndjében 852 ezer lejt vitt magával. Útközben, amig átszállásra várakozott a tövisi állomás várótermében, elaludt és mire felébredt, valaki elemelte bőröndjét Nyomban feljelentést tett és a tövisi rend­őrség az ország összes rendőrségeit értesi­­tette. A kolozsvári rendőrség két detek­tívet indított útnak a tettes kinyomozásá­ra. Itt kezdődik a bonyodalom. Steinberg Ignác és Fodor Ferenc detektíveknek adott vasúti jegyet a bűnügyi osztály fő­nöke. Fodor Ferenc, akit különböző szabály­talanságok miatt felfüggesztettek állá­sából, detektívigazolványát is vissza­kapta főnökétől erre az alkalomra A nagyszabású tolvajlást, mint később kiderült, Tompa Mihály foglalkozás nél­küli soffőr követte el. Előbb Nagyenye­den szállott ki és mulatott, majd mikor a sok pénz a zsebében elszédítette, átment Marosvásárhelyre. A Paradicsom-szállo­dában szállott meg és itt is nagy murit csapott. Odavetődött a Marosvásárhelyt „nyo­mozó“ két detektív is és együtt mulat­tak reggelig a tolvajjal, aki gavalléro­­san fizetett. Csak amikor mámoruk elszállott, akkor lett gyanús nekik a bőkezű idegen, aki azonban már messze járt. Megtudták, hogy Brassóba váltott vasúti jegyet. Tompa azért utazott Brassóba, mert apó­sát akarta felkeresni, hogy biztonságba helyezze a dús zsákmányt. A két detektív meg is találta a tolvajt és egyik sötét mellékutcában letartóztatá­­si komédiát játszottak. Kényszerítették, hogy adja át a pénzt tartalmazó vas­kazettát. Amikor kezükben volt meges­kették Tompát, hogy senkinek sem szól és szélnek eresztették. A tolvaj soffőr visszakerült Kolozsvárra és nyomora miatt öngyilkosságot követett el. Amikor felépült apró tzolvajlások mi­att került a rendőrségre. A vallatásnál el­­árulta titkát, leleplezte a bűnös detektí­­veket és a sikkasztásért feljelentést tett ellenük­. 3. oldal Megnyílt a budapesti mezőgazdasági kiállítás Budapest, szeptember 30 A magyar munka hetével kapcsolatban szombaton délelőtt megnyílt a nagy me­zőgazdasági kiállítás, amelyen 9 ezer ma­gyar gazda mutatja be a mezőgazdaság nagy fejlődését. Kitűnő minőségű gyü­mölcs, búza, bor és más mezőgazdasági termék vonja magára a bámulatot a nagy­szerűen megrendezett kiállításon. ­ / Megkezdték a tanuk kihallgatását a temesvári kommunista­ perben Temesvár, szeptember 30. A nagy temesvári kommunista perben péntek délután kezdte meg a hadbíróság a tanuk ki­hallgatását. A tanúkihallgatást szombat dél­előtt is folytatták. Az első tanuk Hegesan Se­­vér és Poinaru sziguranca-ágensek, akik Kohn Béla magántisztviselő lakásán házkutatást tar­tottak. A két ágens, valamint Danciu detektív, akinek felügyelete alatt a házkutatás folyt, terhelő vallomást tettek Kohnra. Ezután Ramneantiu Marius sziguranca fő­nökre és Gritta Ovidius rendőrkvesztorra ke­rült volna a sor. A két tanú azonban nem je­lent meg. A védelem tanúi közül először Fodor Istvánt hallgatják ki, akit a doftanai börtönből hoz­tak el a tárgyalásra. Fodor moftanában kom­munista tevékenység miatt három és fél évet ül. Fodor az eskütételt megtagadja. A védő sze­rint a hadbíróságnál a becsületszó is megteszi az eskü szolgálatát. A bíróság elnöke válaszol a védőnek: — Aki három és fél évet kapott, annak nincs becsületszava... Fodor ezután Dudásról beszél, akit úgy is­mer, mint elsőrendű szakmunkást, akit azon­ban a gyárigazgatóság üldözött, mert a mun­kástársai bérköveteléseinek megszervezésében részt vett. A szigurancára vonatkozólag meg­erősíti a vádlottak kijelentéseit, amennyiben ő a maga bőrén is tapasztalta a vallató mód­szereket. Vallomása befejeztével Fodor a vád­lottak felé fordulva, a következőket kiáltja: — Elvtársak, üdvözlünk benneteket! Frank Béla pincér következik. Kijelenti, hogy a testi bántalmazás a rendőrség vallató mód­szere, őt magát is megverték már a sziguran­­cán, de nem sikerült belőle kommunistát csi­nálni. Wunderlich tanú, lugosi munkás, jelenleg ka­tona, Schön Márkusról, mint magánemberről tesz kedvező vallomást. Szveta Danila mostanai elitélt a védők kéré­sére a börtönről beszél, ahol most már valami­vel jobb a helyzet. A politikai foglyok szám­talan akciójának eredményekép ugyanis meg­engedték az olvasást és a sétát. Engländer Simon a hatósági fogház sanyarú helyzetét ismerteti, mely szerint ott az élelem rossz és kevés. Háim Ernő dr.-t a védelem az ügyész ama kijelentésének megcáfolására idézte meg, mely szerint Temesvárt nincs munkanélküliség, te­hát a vádlottak nem munkanélküliek számára, hanem kommunista célokra adtak pénzt. Háim dr., aki a városi tanácsban népjóléti tanácsos, kijelenti, hogy a tavalyi statisztika Temesvárt 4000 munkanélkülit számolt. Az idei statisztika azonban még nem készült el, úgyhogy erre nem válaszolhat. Azok a munkások, akiket közmun­kákkal segítettek, napi bérként 30 lejt kap­tak. Mangold Rezső, valamint Metz magántisztvi­selő Adlerre és Éliásra vonatkozólag kedvező vallomást tettek. A tanúk kihallgatását hétfőn folytatják.

Next