Brassói Lapok, 1935. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-02 / 1. szám

I £töfiZ€t£Sl pddäBQ Árusításba nem bocsátható , . <*A»tay Péter Tvb&oaaay agy«te* Kö*y*%#*« • »UDAP£3'f fíreacifk tért 4 ' ii’tí'i ~­S-V>A.%I tetí 910611 \LI. évfolyam 1 szám. Főszerkesztő: Szele Béía dr. Szerda 1935. évi január 2 ELOFZETESI ÁRAK: Belföldre:^ kézbesítő kézbesítési dijával és a P^^edö J^to Í aegy^fr^wf le^félév«'' WO‘teJ.^Tév* nak fizet, az előfizetési díj bb lej. - Rostái ke/bositesset es kozvei euul a l“‘ " 1 | ( JRf )t: i EM K dij»J hirdetési oldalon 5 tej. páros (bal) szövegoldalou b lej, páratlan (jobbiszö­rj.,2 Ltfndőf Szeríes^ft ^ k JóbLaf Br-sov/s.r Rege, Cíarol *-i .e.efonszámok kiadőbivatal *3- szerkeszt^ «3. EW161 MEHLIG - z™DTCßWIiT Irta: FERENCZI ZSIGMOND Mérleget készít a gazda az üzletév végén. Megállapítja követelését és tartozását. Szám- bavesz anyagot, pénzt, munkát. Számotvet a múlttal, jelennel, jövővel; gondolatokkal, té­nyekkel, Levonja a tanulságot. Így a felelős gazda. Nem igy a felelőtlen társadalom. Nem vet számot azzal, miként áll egyensúlyban egyik ember élele a másiké mellett. Különösen 20 év óta minden évet avas csalódással zárunk s minden Újévet felcsillanó reménnyel nyi­tunk. Beteljesült csalódás s beteljesületlen vágy kínozza az embert. Krisztus polgára azért még sem esik kétségbe. Hisz az Isten rendelésében s állja a megpróbáltatást. Vá­gyak temetőjének televény talajából uj csirát hajtat: megacélozza a lélek, értelem és izom erejét. Hiszi, hogy a fekete sors fekete tintá­jába mártott tollal vesztegzárt húz a szenve­dések évvégi rovata alá. A teheregyenleget: fertőzött lelket, megbénult szellemet, kenyér, rabságot, az emberi munka elkárhozását, az igazán K risztusban megújuló Esztendő esedé­kes áldozati tüzén elhamvasztja. Hiszi, hogy a nieguihódás tü?e alkotó hevében világra csi­holja az igazi krisztusi társadalmat, amelyben ország-világszerte megtalálja helyét minden polgár. A krisztusi társadalomban minden em bérnek szent lesz a lélekszabadság, az érte- lemszabadság és a kenyérszabadság. A krisz­tusi ember minden nyelven megdicsőiti a szel­lemet és minden kézen felmagasztalja az em­beri munkát. A Krisztus polgára megbékítő uj hajnalt hasit a fekete és vörös bolsevizmus kavargó vészfelhőiben. Az uj hajnal fénye világítja meg majd az ország-világ életutjait. Ha az uj világ szemüvegén keresztül néz­zük a mait, látnunk kell a romokat és fenye­gető szakadékokat, hogy azokat eltávolitsuk, kikerüljük, betömjük s fölöttük egyengessük a megújhodás ösvényeit. A krisztusi polgár nem ordit véres sérelmet, de tiszta bírálatból tanulja a javulást. A társadalmi fejlődés folyamán fogalmak uj tartalmat nyernek, tények változnak, elhíz­nak, elöregednek. Ami egykor megújhodást jelentett, ma bilincsként szorul az emberiség­re. Szükségképpen kell tehát időnként jönnie az adott kor szellemi és anyagi létszükségle­téhez alkalmazkodó változásnak. A szocializmus vörösben zúdította uralmi területére a mai rendszer fekete nyo­mortengerét. Mindkettő eltemette a magántu­lajdonra épített gazdasági és társadalmi rend áldásait. A megváltás: a polgári társadalmi és gaz­dasági rend láthatára pedig csak a világos el­mékben pirkad. A világáramlat, mint a napfény, vagy leve­gő. eljut a föld minden zugába. Hatását min­denütt érezteti. Románia sem maradt mentes az életképtelenné vált mai rendszer tehetetlen önvédelmi harcától s a szocializmussal vívott gigantikus küzdelmétől. Megszenvedte a há­borút és békét ez az ország is. Törvényhozá­sát és kormányzását a nagybankártöke pórá­za vonszolja. Az állambürokrácia magán viseli az öncélú állam jellegét. Nem mutat semmi lelkiismereti és értelmi munkakapcsolatot azzal az országtársadalommal, amelynek természe­tes származéka. Sőt számos jel mutatja, hogy az állambürokrácia élesen elkülönült az or- s/ágtársadalomtól és érdekeik egymással szembekerültek. Az érdekellentét a szükségle­tek növekedésével egyenes arányban nő. A háború után nem volt Romániában olyan ál­lamférfi, aki az országtársadalom és állambü­rokrácia érdekeit össze tudta volna egyeztet­ni Az államférfiak beszorultak az ál'ambürok- rácla szellőzetlen pincéibe.Pártketrecek rácsain keresztül vicsorítják egymásra fogaikat. Alig nyikorgatják az államgép rozsdás kerekeit. Kenőolajukat megvastagította az árupermisz, : agrársperc, gégetükör, feketeszesz, Skoda. Az J egymást űző rövid párturalom alig juttatott j időt arra, hogy a korifeusok megtöltsék zse­beiket és a bukás utáni várakozásra kitartást i gyűjtsenek. Országépitő munkára nem jutott idejűit. A politikai pártok mellett felburján- zott az álhazafiak élősdi hada, melyét nem az alkotó munka, nem a román népíömeg védel­me, hanem az egymás elleni gyűlölet, szemé­lyi és klikkérdek tart össze. A honszerelmet olcsó piaci áruvá tették. Az állam fogalmát azonosítják a maguk élősdi érdekeivel. Az ál­lam védelmének ürügye alatt önös érdekeiket körmönfont képmutatással és vakmerő el­szántsággal védik. S ha már kifogytak egy­mással szemben a gyűlöletből, a népkisebb­ségek elleni gyűlöletüket dobják zsibvásárra. Felelőtlen társadalmi és politikai állásokon s romboló sajtótermékeken keresztül vagyont vadásznak ki a saját népük s az ország min­den népének zsebéből. S hogy ebben a kataklizmában mi volt v magyar népkisebbség helyzete? Kényszerűen úszott az árral. A mai rendszer megtalálja ma­gyarnyelvű ügynökeit is, akik a gazdasági összeomlásig magyar testvéreikkel szemben magyar nyelven űzték azokat a meg nem en­gedett haszonvételeket, amelyeket a gazdasá­gi élet törvényei s az erkölcsi parancs élesen tiltottak. Magasabb életszínvonaluk egyházi, társadalmi és politikai élre állította őket. Az élen főként saját fajsulyukat növelték. Nem néztek a jövőbe. Az egységes magyar nemzet- társadalom szerves kiépítésére nem végeztek műhelymunkát. Tehetetlenségüket kétségbeej­tő meztelenségben tárta fel a gazdasági vál­ság. Az összeomlott gazdasági rendszer visz- szaéléseitől s az ország változástól elerőtleni- tett, bizalmát, reményét veszített nép hiába várt tőlük vezetést, irányítást, támogatást. Népgazdasági rendszerünk, szervezett szellemi együttműködésünk nincs. Politikai egységünk kétesértékii választási egységbe zsugorodott. Képviseletünk alig jelent többet a sekélyes román állampolitikában, mint a hamis zene­karban szunditó vakkon trás. Ezekkel a fekete tételekkel zárhatjuk az Óévet. t Lássuk most már az évnyitó tételeket. Be kell lássa a világ, hogy fel keil épülnie a polgári társadalmi és gazdasági rendnek, a melyben minden termelő jószág és az emberi munka visszanyeri gazdasági szabadságát, visszanyeri üzemképességét s ismét létforrássá válik. A pénz visszanyeri eredeti rendeltetését: értékmérő és csereeszköz lesz. Megszabadul bénultságának kórokozójától: leveti mértékte­len profitszedő és hatalmi eszköz tulajdonsá­gát. A csoportérdekek járszalagján tartott párt- kormányok helyét olyan kormányok kell hogy elfoglalják, amelyek osztályérdekre való te. kintet nélkül, a népérdek egyetemét képvi­selik, azzal a céllal, hogy az országban léte­ző szellemi és anyagi erők maximális megnyi­latkozásának utat nyissanak. Helyreállítják az állam és ország között az összhangot: Az országot alkotó egyellek gazdasági egyensú­lyát s ennek természetes következményeként az államnak nemcsak pénzügyi, hanem gazda­sági egyensúlyát is. A szilárd anyagi alapokra helyezett államszerv arányos számú és jól fi­zetett tisztviselökarával helyreállítja az állam, bürokrácia erkölcsét. Az állam gazdasági, pénzügyi és erkölcsi talpraállitása maga után vonja az egészséges nemzettársadalom kiala­kulását. A nemzet megtalálja időszerű *ogal- mi meghatározását, ami nem lehet más, mint a nemzet birtokában levő lelki, szellemi és anya­gi erőknek a nemzet véralkata szerint való legmagasabbrendü kifejtése az egyén és nem­I zetközösség hasznára. Cselekményében él a • nemzet. A nyelv csak kifejezője a cselekmény- j nek. A gyűlölet nem alkotó eleme a nemzet- j fogalomnak, mert rombol, kárt tesz, minden | nemzetet lealacsonyít és megcsufol. Csakis ilyen felfogás mellett alakulhat ki az egyse, ges román nemzettársadalom és ezzel párhu- I zamosan Románia egységes országtársadalma, | amely nemcsak egyenlő papirjogokkal, de ; egyenlő életlehetőségekkel magába foglalja és ! összmunkálkodásra készteti, az ország és állam j hasznára, az országban élő összes nemzetek | szervezett társadalmát Félre kell állítani a politikai életnek azokat j a festett arcú kitartottjait, akik a maguk i üzelmeinek elleplezésére nem tudnak okosabb gondolatot felszínen tartani, minthogy a ki- i sebbségek legyenek lojálisak s ők majd válto­zatlan jóindulatot tanúsítanak velük szemben. Hát lehet-e a kisebbségi nép más, mint lojá- 1 Hs? Ezzel szemben szeretnök látni, miben áll a dilettáns kormányzók régi és miben a vál­tozatlan jóindulata? Nem látjuk a jóindulatot abban, hogy ma­gyar ember nincs a kormányban, a felső bí­róságban, a katonatiszti karban, az újonnan kinevezett köztisztviselők között. Vagy abban lássuk a jóindulatot, hogy tömegesen fosztják meg kenyerüktől a postamestereket, vasutaso­kat, tanítókat, tanárokat. Tanrendőrökkel bé­nítják meg a kisebbségi iskolák működését. Ezek a körülmények lehetetlenné teszik, hogy azok, akiket földönfutókká tettek, hűséggel, szeretettel és megértéssel gondoljanak arra a társadalmi rétegre, amely az ál!am és nemzet álruhájában kenyerüktől és lelki nyugalmuktól megfosztotta őket, lehetetlenné tette, hogy az állam és román nép iránt hűségükről tanusá. got tegyenek g szellemi és anyagi erejüket az országtársadalom hasznára kifejtsék. Olyan az a képmutató jóindulat, mintha va­laki az éhhalál előtt álló éhséget a vagyonjog kódexével akarná csillapítani. Minden jogot megnyit számára, csak éppen a kenyérhez nem engedi nyúlni. Bátran szembe kell nézni románnak, ma­gyarnak egyformán a kisebbségi kérdéssel. Aki merte vállalni a kormányzást, vezetést, ne féljen se egyik, se másik oldalon a nacio­nalizmus néhány balkezü kitartottjától. Min­den képmutatást tulkiált a szükség parancsa: az egy országban egy sorsra hivatott, külön­böző nyelvű népek egymás mellett meg kell hogy találják létlehetőségiiket és a szabad utat szellemi és gazdasági erejük maximumá-- nnk kifejtésére. Ha a román nemzet ráneveli fiait erejük maximumának kifejtésére, számbe­li többsége amúgy is biztosítja számára a he­gemóniát és nem lesz rászorulva arra, hogy néhány élősdi szájhős romboló gyűlölettel becsmérelje és bénítsa meg a tiszta román nemzeteszményt. Románja Magyarországgal is meg kell hogy találja a baráti kapcsolatot. Nem a diploma­ták kétesértékii sima szavaiban, hanem az em­berek lelki, szellemi és anyagi életének leg­tisztább összjátékában. Magyar politikusnak, román politikusnak, kinek az országtársada- iom boldogulása fekszik a lelkén, legyen any- nyi bátorsága, hogy a magyar revízió és ro. mán antirevizió kelevényébe beleeressze a bcnckést s megtisztítsa a sebet a gennytől. Mellékes, hogy az országromboló sajtó kitar­tottjai mit szólnak a hidveréshez. így gondolkozik az a józan román néptö- meg is, amelynek még nem fertőzte meg a zsebét a népek zsibvásárén eladott gyűlölet bére. A honában otthont talált magyarság nem­csak lojális, de hűséges kell hogy legyen az államhoz, amelynek tagja s igy saját érdeke is az állam talpraállitása. Tudnia kell, hogy az állam léte történelmi adottság, amelyen el­lenséges egyéni magatartásával nem változ. tat. Az állam iránti hűséget a magyar kisebb-' ség félreérthetetlenül juttassa kifejezésre. De egyúttal igényelje s minden eszközzel vegye, birtokba a hűség jutalmát is. A román népnek barátai vagyunk. Közös atí sorsunk. Minden alkalmat meg keli tehát ra­gadnunk a nemesszivü közeledésre. Nem a talpnyalásra és nem az egyéni felkinálko-í zásra. Nem lehetünk azonban sem hűségesek, sem barátságosak ahhoz a román társadalmi ré. teghez, amely a nemzet és állam érdekvédel­mének ürügye alatt anyagi életünket tönkre­teszi, lelki nyugalmunkat felborítja, az ország- társadalom és állambürokrácia egészséges ki­alakulását lehetetlenné teszi. De nem azért, mert a társadalmi réteg román, hanem, mert haszonleső, kegyetlen, zsarnok. A magyar származású állami tisztviselők tö­kéletesen tanulják meg a román nyelvet lit igyekezzék azt elsajátítani a magyar nemzet minden tagja. Közös érdek, hogy a magyar és román nemzet fiainak békés és hasznos együtt­működését ne nehezítse meg a nyelvismeret hiánya. Merőben elhibázott és a román nem. zeíeszményt sértő felfogás azonban a romáit nyelv tudását az élet olyan elengedhetetlen feltételének tekinteni, amely nélkül valakinek njnes létjogosuitsága az országban. Aki meg tudja tanulni a román nyelvet, az feltétlenül tanulja meg. Aki pedig nem tudja, vagy nemi tudhatja megtanulni, azt nem szabad brutális san üldözni és nem szabad megakadályozni képességének hasznothajtó kifejtésében. Azj oktalan üldözés nyilvánvalóan megutáltatja a. szenvedővel a nyelvet is s azokat is, akik életét megkeserítették. Az egyszerűbb elme aligha tudja meggondolni, hogy ő nem a ro* mán állam és nem a román nép áldozata, ha­nem azoké a destruktív elemeké, akiknek ajJ álhazafiasság gyűlölködése kenyere, vagyona, jóléte s ezenkívül semmivel sem tudnak hoz­zányúlni hazájuk és népük boldogitásához. * A magyar kisebbség rá kell hogy találjon önmagára is. Tudnia kell, hogy a közjogi po­litika nem egyedüli létfeltétele. Hogy életének súlypontja a gazdasági és kulturális fejlődés­ben van. Szellemi, gazdasági és politikai egy­sége együttvéve jelenti a nemzet társadalomi egységét. Egyformán rombolja az egységet az! is, aki ugyanazon tehetetlen figuráknak fel­színes szerepeltetésében igyekszik megtestesít, tetni az egységet s az is, aki a vaksorsnatí ezeknek a hányavetettjeivel nyelvöltögetve ellenzékieskedik, anélkül, hogy a nemzetépitől munka feltételeit bírná. Tegyék azt a magyar nemzetélet irányitól, amit a román kormánytól kérnek: üljenek 1« egymással a zöldasztalhoz s ne távozzanak ad. dig, mig végrehajtható pontossággal meg nem, állapítják: Mi a magyar nép helyzete a román állammal és a román néppel kapcsolatban? Miként építhető ki a magyar nép gazdasá­gi egysége? i Miként szervezhető meg az egyházak, kultu­rális és társadalmi intézmények szellemi együttműködése? Miként elégíthető ki a népegyedek okolt érJ deke s ezzel szemben miként kényszeríthető ki az egyének anyagi áldozatkészsége és cse­lekvő részvétele? A népfronton kinek, mire terjed ki az er­kölcsi, értelmi és hivatali felelőssége? Az évnyitó tételek csak úgy hoznak áldást, ha az anyagot a szellem uralja, a tájékozatlan, ságot tudás s a felelőtlenséget a jól megsza-- bott felelősség váltja fel. És ha népek sorsának Intézése tlsztalelküi tudósok és művészek kezébe kerül.

Next

/
Thumbnails
Contents