Brassói Lapok, 1935. július (41. évfolyam, 147-171. szám)

1935-07-03 / 147. szám

1935 július 3 Rcvolveres merftiQlci tm iliiirüclicl fanilO dien Nagyvárad, július 2. Cseke községben vasárnapról hétfőre virradó­­éjszaka politikai természetű merénylet történt.­­Hangra János állami iskolai igazgató lakása hálószobájában vetkőzött. Közvetlenül mielőtt fel akarta oltani lámpáját, két lövés dördült el. Az egyik lövés Mangra baloldalát érte, míg a második golyó a tanító üterét roncsolta szét.­­A­ lövések zajára figyelmessé lett család bero­hant a hálószobába, ahol haldokolva találták rá Mangra Jánost. A csendőrség­ megállapította, hogy az ismeretlen tettes vadászfegyverrel lőtt be az ablakon. A merénylet valószínűleg politikai bosszú, mert Mangra a liberális párt járási vezetője és me­gyei tanácstag és politikai szerepléséből kifo­lyólag sok az ellensége. Mangrát beszállították a­agyváradi közkór­­házba, ahol mindent elkövetnek megmentésére. A csendőrség lázasan nyomoz az ügyben.­­ m­­e. 3 oldal VICHY G­­0 c. G ©u x n © Vezérképviselet: Philippe Finkelstein, Bucurest Str. Campineanu 20 ■ IBRS Titulescu már Londonban van és a kisánlant nevében tárgyal A külügyminiszter útja a lengyel politika megvilágításában Baldwin Eden bűnbánó látogatása után is megvédi az angol-német külön flottaegyezményt London, július 2. A külpolitikai élet súlypontja .Az utób­­­bi két napban Londonba tevődött át .Eden hazaérkezése a'kahnából nagyon­­természetesen nyilatkoznia kellett az an­­­gol kormánynak és meg kellett világíta­ni, a­­hogy Eden párisi és olasz tárgyalásai milyen légkört teremtettek az angol—né­met flottaegyezmény körü­l. Az angol kormány vadóban nyilatko­zót is és maga Baldwin miniszterelnök­­magyarázta meg, hogy művei új hangu­­­latot és lehetőséget teremtett a német— angol külön egyezmény. A Graham-park­­ban tartotta nagy beszédét az angol mi­­miszterelnök és annak során leszögezte,­­hogy az új kormány átveszi a MacDonald -kormány örökségét és a február harmadik­­ angol—francia nyilatkozatban kitűzöd célokat az új kormány is magáénak vallja.­­Baldwinnak az a reménye, hogy az a­­program, amelyet ebben a nyilatkozat­­ban a két állam vallott, valóban megva­lósítható is lesz. Ezután az angol—német külön tengeri e­gyezményről szólott B­i­dwin cs k­if­ej­­­ette, hogy az angol kormány véleménye szerint a külön angol—német tengerésze­ik megállapodás egyáltalában nem jelenti azt, mintha Anglia l­ért volna a Lf­­érá­ban m­egállapított angol—francia—olasz egy­üttműködési politikától. — Sőt ellenkezőleg — mondotta tovább Anglia külügyminisztere — az ...«ngoi k­or­mány ebben a német—angol egyezmény­ben olyan vonások»- ját, amelyek kihasz­nálása esetén gyakorlati és közvetlen esz­közök adódnak arra, hogy az általános leszerelési egyezmény tervezete is megva­lósítható legyen. Ez az egyezmény ugyanis az első a maga nemében, amely a lesze­relés felé halad és az első ilyen fajtájú megállapodás, amelyet a világháború befejezte óta kötöttek. Baldwin egyébként bízik abban, hogy a németek az egyezmény tárgyalása so­rán tett ígéreteiket meg is tartják és ép­pen ezért különösen fontosnak tartja, hogy a nemzetközi tárgyalások során a többi államok Németország iránt biza­lommal legyenek. — Ha nem tudjuk elérni azt, hogy is­mét kölcsönösen bízzunk egymásban — mondotta Baldwin —, akkor vissza kell térnünk a dzsungel­joghoz és le kell mon­danunk arról, hogy haladjunk. Végül Baldwin ismételten rámutatott arra, hogy a németeknek azt az ígéretét, hogy soha többé nem térnek vissza a kor­látlan tengeralattjáró harcra, nagy meg­könnyebbüléssel kell fogadni. Különösen nagy értékű Németországnak ez a kije­lentése már csak azért is, mert ez a nyi­latkozat feltétlen. Németország ugyanis kihangsúlyozta, hogy akkor sem veszi sövké igénybe a korlátlan tengeralattjáró harc eszkö­zét, ha a megkezdett fegyverkezési kor­látozási tárgyalások kedvezőtlen ered­ményekkel záródnak. — örülök — mondott­a az angol mi­niszterelnök —, hogy Németország velünk együtt a tengeralattjárók­nak, mint harci eszközöknek teljes eltörlését kívánja és nagyon sajnálom, hogy még mindig van­nak olyan nemzetek, amelyek e t­ekintet­­ben más véleményt vállaruk, ennek elle­nére is az az érzésem, hogy a legközelebb megtartandó általános ten­gerészeti érte­kezleten nem Anglia lesz az egyetlen ország, a­mely a tengeralattjárói használatának teljes megszüntetése érdekében síkra­­száll. Az angol miniszterelnök­­ beszéde termé­szetesen nemcsak Angliának, hanem egész Európának szólt Baldwin ebben a beszédében ismételten rá akart mutatni arra, hogy nem vétett a stresai szellem ellen és ki akarta emelni, hogy a külön angol—német tengerészeti egyezményre már azért is szükség volt, mert ezzel kon­krét formában és a háború óta először történhetett meg, hogy államok a lefegy­­verkezés és a fegyverek korlátozása mel­lett döntöttek. A beszéd éle kétségtelenül Francaor­­szág ellentétes felfogásával vitázik és egész bizonyosnak kell tartani, hogy ezzel az angol felfogással szemben Laval Fran­ciaország nevében rövidesen válaszolni fog. Titulescu kü­s­eges missziója Baldwin megnyilatkozásán felül Lon-­­­dont és az európai diplo­máciát, különö­sen Titusescu európai útat nyugtalanítja. Tituiescu vasárnap délelőtt érkezett Lon­donba és az a hír róla, hogy londoni tar­tózkodása körü­lbelü­l tíz napot igénybe vesz majd. Az első jelen­ések azt mond­ják, hogy kü­lügymi­nisz­terünk londoni tanácskozásának befejezési ütán ismét Parisba tér vissza. Párisból való elutazá­sa előtt Titulescu még egyszer tanácsko­zott I­avallal. Ez a tanácskozás már csak összefoglaló véleménykics­erélés lehetett, mert mindössze egy félóv­ig tartott Ezzel a sokat sejtető­­ iradással szem­ben azt állítják, hogy Ti­ulésen londoni ujj­­­dentes európai esemény, mert a külügyminiszter ezal­­ka­lommal nemcsak mi­t Hun­ama, ha­­ne­m mint a kisánlánt ,r­egázottja. 's el­jár ebben t. minőségében Ötulescu fontos európai ügyekről tanácskozik, a többek között a dunai benevu­tatkozási kér­désről is. A Mafimnál szemben m­iden bizonnyal a többi párisi lapoknak esz igazuk és Titulescu valóban komolyy ügyek letár­­gyalására érkezett Londonba, aminek bi­zonysága, hogy a külügym pi­­szter már az első napon Hoare külügyminiszterrel és Eden főpecsétőrrel tanácskozik. Az sincs azonban kizárva, hogy Titu­lescu ez útja során a dunai medence kér­désén felül részletesen és alaposan meg­tanácskozza az orosz—lengyel—román kérdést is. Néhány nappal ezelőtt jelen­tettük, hogy a varsói k­ö­­­n­­g­ytrminisz­téri­­­um hivatalos lapja hossz­abb cikkben is­mertette egyrészt az orosz—román, más­részt pedig a lengyel—román viszonyt és arra az álláspontra hely­ezkedett, hogy Romániának egyáltalában nincs szüksége az orosz szövetségre annál is inkább, mert Románia nem kapcsolód­­hatik bele egy olyan szövetségi hálózatb­a, amelynek, ha nem is nyílt, ele titkos célja, hogy a nagy pánszláv eszmét a gyakorlatban is meg­­­­valósíthassa. Ez a hírlapi cikk előtt­árja volt annak­­ a további akciónak, amelyet a lengyel külügyi kormány bevezetett. A Journal de Moscou, a szovjet félhivatalosa ma már erről a további akcióról is beszámol és elmondja, hogy az orosz—román kölcsönös segélynyúj­tási egyezmény terve miatt Lengyelor­szág a különböző érdekelt államoknál diplomáciai lépéseket tett. Ezekkel a nehezményező diplomáciai lé­pésekkel szemben az orosz félhivatalos kijelenti, hogy Lengyelország áská­lódá­­­sának semmi értelme sincs már csak azért sem, mert ilyen orosz—román egyezmény­tervezetről senki sem tud, ilyen nem ké­szül és így nincs mi ellen tiltakozni. Egyébként — mondja az orosz félhi­vatalos — ha ilyen egyezmény készülne is, az ellen Lengyelország nem tiltakoz­hatnék, mert amennyiben a két állam ilyen jellegű szerződés kötésére határoz­ná el magát. az semmiesetre sem­ sérthetni­ azokat a megállapodásokat és eze­ződések­et, a­melyek Lengyelország és Románia kö­zött máris fennállanak. Az orosz félhivatalos stílusából és cá­­folt térvek módjából mi­ndenesetre meg kell állapítani, hogy az oros­i—román kölcsö­nös segélynyújtási egyezmény igenis ké­szülőben van. Mindentől függetlenül is egészen logikus, hogy ez az egyezmény létrejöjjön, mert hiszen az orosz—cseh egyezmény után, ha a francia—orosz szö­vetség teljes munkát a­kar végezni, követ­kezni kell a többi kisántant államok egyezményeinek is, tehát meg kell kötni a román és jugoszláv egyezményt is, ha azt akarják, hogy a gyűrű, amelyet a kö­zépeurópai államok ellen az orosz—fran­cia szövetség von teljes legyen. — Fej-, váll- és agyékrheumánál, ischiásnál, idegfájdalmaknál, szaggatásnál és zsábánál a természetes „Ferenc József“ keserűviz rendkí­vül hasznos háziszer, mert korán reggel egy pohárral bevéve, az emésztőcsatornát alaposan kitisztítja és méregteleníti. Egyetemi kliniká­kon szerzett tapasztalatok tanúsítják, hogy a valódi Ferenc József víz gyors, biztos és kel­lemes hatása húgysavfelhalmozódásnál és köszvényrohamoknál is kiválóan érvényesül. „Abentinnál­s arra kényszerűik, hogy lándzsával és bárddal vívja meg harcát“ London, július 2. Eden népszövetségi miniszter ma nyi­latkozott az alsóházban külföldi útjáról. Kijelentette, hogy Párisban Lavallal az angol-német légi egyezmény­­tartalmát ismertette. Mussolinivel folytatott tár­gyalásai során rámutatott arra, hogy kormánya hajlandó bizonyos területet felajánlani Abesszíniának Angol-Szomá­­liából, hogy ezáltal lehetővé tegye Abesszínia részére a kívánt gazdasági engedmények megadását. Mussolini azon­ban nem fogadta el ezt a megoldást. A Sunday Times igen érdekes nyi­latkozatot közöl az abesszin néguszel. A császár kijelentette, hogy egyes európai államok hatóságai akadályokat gördíte­nek Abesszínia fegyverrendelésének vég­rehajtása elé. A hadianyagot szállító ha­jókat nem engedik kifutni a kikötőkből. Ugyanakkor Olaszország éjjel-nappal fegyverkezik és készül a háborúra. „Abesszíniát arra kényszerítik, hogy lándzsával és bárddal vívja meg harcát.– fejezte be nyilatkozatát a császár. NAPZÁRTAKOR A LEJ KÜLFÖLDÖN Budapest 290—310, Prága 14.10—14.50, Ber­lin 2488—2492, London 482.50. NEURATH KÜLÜGYMINISZTER — a Neues Wiener Journal értesülése szerint közelebbről nyugalomba vonul. Tárcáját Hitler veszi át. Ezzel egyidejűleg a német diplomáciai karban is fontos változások lesznek. ISMERETLEN TETTESEK rablótámadást kíséreltek meg Konstanca és Pa­las állomások között egy 37 kocsiból álló te­hervonat ellen. Behatoltak az egyik kocsiba­, a­honnan több gyapjúval teli zsákot dobtak le a töltés mellé. A vonatkísérő személyzet azon­ban idejében leállította a vonatot, mire a tol­vajok leugráltak a kocsiról és eltűntek a töl­tést szegélyező bozótban. A konstancai ható­ságok megtették a szükséges intézkedéseket a vakmerő rablóbanda kézrekerítésére. AZ OTRANTÓI ÖBÖLBEN Queno és Balotello nevű torpedórombolók gya­korlatozás közben összeütköztek. A szerencsét­­­­lenségnek 6 halottja és sebesültje van BUDAPESTEN 79 ÉVES KORÁBAN meghalt Arz Arthur báró nyugalmazott tábor­nok, az osztrák—magyar haderők egykori ve­zérkari főnöke. Arz életének utolsó éveit nagy nélkülözések között élte le, mivel román állam­­polgársága miatt sem a magyar, sem az oszt­rák kormány nem volt hajlandó őt nyugdíjazni. A magyar kormány csak 1932-ben honorálta nyugdíjazása iránti kérését. Arz Arthur Nagy­szebenben született. Neve a világháború folya­mán vált ismertté. Részt vett a breszt-litovszki és a limanovói harcokban. 1917-ben az erdélyi csapatok parancsnokává, néhány hónappal ké­sőbb az osztrák—magyar haderők vezérkari fő­nökévé nevezték ki. Háborús emlékiratai an­nak idején nagy feltűnést keltettek. PÉNTEKEN UTAZIK ODESSZÁBA az a román bizottság, mely a román—szovjet vasúti kapcsolatok felvételéről fog tárgyalni a szovjet vasutak megbízottaival. A román dele­­gáció elnöke Macovei mérnök, a CFK­ forgal­­mi osztályának az igazgatója lesz. A tanácsko­zások vasárnap kezdődnek.

Next