Brassói Lapok, 1935. december (41. évfolyam, 276-299. szám)

1935-12-01 / 276. szám

' Vâ 7, ia Any P4 t«r Tudomu ny­eshető« KöayvtáíA ‘f%. i I BUPAPB3Ţ 5j *»*••» «t •+*rm <m •» . . .íyÉ Ttrtací#* lift 4 01061$ XXLl. évfolyam Főszerkesztő: Vasárnap 276 szám. Szele Béla dr. 1935. évt december 1 ELŐFIZETÉSI ARAK: Belföldre; Havonként 66 lej, kézbesítéssel 74 lej, ugyanez Braşov-ban 70 lej. — Külföldre: negyedévenként 300 lej. Magyarországra; negyedévenként 12 pengő. — HIR­DETÉSEK dija hirdetés) oldaioo 5 lej, páros (bal) szövegoldalon 5.50 lej, páratlan (jobb) »övegoldalon 6 lej négyzetcentiméterenként Hirdetési dijak előre fizetendők. Szerkesztőség és ki adóhivatal: Braşov, Str. Regele Carol 56—58. Telefonszámok: kiadóhivatal 82., szerkesztőség 83 Az «íntSa»! „wtagŞai — w«^«b*‘ 2Mi szakaszukba jutottak az angol—francia—olasz tárgyalások Az angol kormány az átdolgozott megoldási tervezet elfogadására akarja kényszerítem Olaszországot, különben megvonat ja tőle nemcsak a petróle• umot, hanem a szenet és vasat is — Laval kétségbeesetten igyekszik béká­ié kenvség re bírni Mussolinit — Rendkívüli minisztertanács határoz Rómá­ban a dilemmáról ismét a főhadiszállásra ment a négus Laval is fenyegeti Mussolinit ? ország támogatni fogja az angol flot­tát, amennyiben ezt az olaszok megtá­madják. Valószínű, hogy az uj angol­francia nyomás hatása alatt hioott ösz- sze Mussolini rendkívüli miniszterin- Rácsot, megtanácskozandó munkatár­sainál, vájjon feszítheti még tovább is a hurt, vagy bele kell-e mennie az an­gol ajánlatba? Az események mindenesetre igazol­ják azt a régebbi feltevést, hogy a vá­lasztások után a Baldrvin-kormány ha- tározottabban a sarkára áll. Olaszor­szággal szemben. Ebben persze jelen­tős szerepük van a távolkeleti esemé­nyeknek is. Olaszország makacssága miatt nem tud Kínában úgy fellépni Japánnal szemben, mint ahogy szeret­né érdekei védelme szempontjából. Ilyképpen a párisi lapok bizonyára közel járnak az igazsághoz, amikor a jelenleg folyó megbeszéléseknek kivé­teles fontosságot tulajdonítanak. I AZ OLASZ REPÜLŐK SZÉTj BOMBÁZTÁK DAGABUR UJ ERŐDÍTÉSEIT Abesszíniából csak annyi a figyelem­reméltó a hir, hogy a négus -ismét kiuta- zott a dessziei főhadiszállásra. E második front-látogatásának a részletei egyelőre hiányoznak. A Daily Telegraph haditudósítója sze­rint egy 20 egységből álló olasz repülői raj szétbombázta Dagabur ogadeni város erődítéseit, amelyeket az abesszinek fehér mérnökök vezetése alatt kétségbeesett erőfeszítésekkel ét lázas munkával emellek■ sőt még be sem fejeztek egészen. Ezekkel az erődittésekkel akarták az abesszinek megakadályozni a városnak az olaszok által való bevételét s a Dzsidzsiga és Har« rar felé vezető útnak az olaszok számára való szabaddá válását. Hol a deviza mostanában ? Irta: Tanódy Endre Nem aggódtunk a kormány sorsán, mikor az elmúlt napok devizaviharai dúltak és nem ké­rünk mást kíméletes közönyünkért, csak azt, hogy viszont a kormány se aggódjék annyira a mi valutasorsunkon, mint eddig tette. Ez a gondoskodás ugyanis már eddig is végzetessé vált a társadalmi gazdaságra, a melynek ránk nézve az a különös jelentősége van, hogy annak a dinamikájában élünk és hogy főként abban élünk meg — ha hagynak. Szóval tisztában voltunk vele, hogy dacára a mélyenszántó ellentéteknek és az elvek tor­nájának, a kormány eddigi helyén marad, egészben és tagjaiban és a devizák is eddigi helyükön maradnak. Erről a helyről egyelőre annyit tudunk, hogy nálunk nincsenek. Magunkon értve — szerényen, vagy 8zerénytelenül — az ország dolgozó társadalmát. Ha a jobboldal megen­gedné, nemzetre és felekezetre való tekintet néíkül. Tovább oknyomozva a deviza után azt is látjuk avatatlan szemeinkkel, hogy az állam­nak sincsen elegendő devizája, mikor kötele­zettségeit keit külföldön teljesítenie. És legvé­gül TlailjuL. az importőröknek és a gyárosok­ig a gyászkarát, szünet-sztiníelen, hogy kész­áru Ü nyersanyag beszerzésére nem juttatnak részükre külföldi fizetési eszközöket. Itt sincs, és ott nincs és amott sincs a deviza, holott min­denütt szükség volna rá. Mielőtt megkérdezné valaki, hogy miért avatkozunk ebbe a komoly szakmabeli dolog­ba és miért vesszük ki a tiszteletreméltó köz- gazdasági rovatból és telepítjük ide előre, a súlytalan és pénztelen problémák rovatába, sietünk megmondani, hogy ezek » nemlétező devizák mindenekelőtt a mi gondjaink, értve magunk alatt az ország egész fogyasztó társa­dalmát és adózóit, akik közé a jobboldal ke­gyes elnézése folytán ml, kisebbségiek is tar­tozunk, számarányunkat messze tnlhaladó pri- vilégiutnos, megkülönböztetett, tiszteleti he­lyen. A szigorú tudomány módszereit követve, most azt kell még kérdeznünk és tisztáznunk, hogy van-e hát egyáltalában deviza a valóság­ban az ország határain belül és kell-e lennie, vagy sem? Bár a statisztikánknak c8ak vakon lehet hinni, mert aki lát, az nem hihet neki, valami igaz csak van benne és eszerint a forrás Sze­rint a kereskedelmi mérlegünk három és fél- milliárddal aktiv, vagyis annyi devizát kellett volna kapnunk, amiből mindenre kellett volna jutnia. Még a legutóbbi jegybanki kimutatás szerint is kétmilliárd deviza áll rendelkezésre különböző számiákon. További adat is van arra, hogy a devizának itt volna a helye az országban és itt kellene lennie akkor és annál, amikor és akinek jogos szüksége van rá. És pedig a kontingentáiás után kiadott u. n. „transzfer engedélyek«. Eze­ket számtani utón állapítják meg, mennyiségi­leg. Amit exportáltak, annak a devizaellen­értékét kiszámítják, előírják és ennek a kere­tén belül engedélyeznek behozatalt és engedé­lyezik a behozott áruk ellenértékének devi­zában való átutalását. És most az történt, annak kellett történnie, hogy a már kiadott engedélyeket utólag hatálytalanították — de- vlzahiány miatt. Hogyan hiányozhat a deviza, amely egyszer már megvolt és ha már nin­csen meg ott, ahol veit, akkor hol van? Annyit tudunk, hogy jelentékeny része meg­van u. 1». gyönge valutában, amelyet nem le­het felhasználni. Ez a német üzletek eredmé­nye, amelyeknek az volt a németekre szeren­csés alapgondolata és technikája, hogy ők vettek tőlünk márkáért és tovább adták sza­bad valutában. Más ré8ze pedig ugyancsak Hiszik, mert a mindenségben semmi sem vész el, még a deviza sem, dacára annak, hogy az elillanó anyagokhoz tartozik. Ismételjük, közünk van a kérdéshez, mert a tíevizahiány okozza a drágulás Szökőárjait és ezek mindnyájunkat elborítanak és elsodorjak. De mindenekelőtt ezért a devlzahiányért hoz­Paris, november 50. Az Angiin, Franciaország és Olaszor­szág diplomáciai képviselői között Pa­risban folyó egyre élénkebb eszmecse rék középpontjában most a megtorló rendszabályoknak a petróleumra való kiterjesztése áll. A mostam megbeszé­léseknek rendkívüli fontosságot tulaj­donítanak s a francia sajtó egy része szerint ezek a tárgyalások döntő for­dulat előtt állanak. Mindezt abból kö­vetkeztetik, hogy az angol kormány az Olaszországba való kőolaj-kiviteli tilalom kimondásával kényszeríteni akarja Mussolinit, hogy fogadja el az olasz abesszin viszálynak azt a megol­dási tervezetét, amelyet eredetileg au­gusztusban Párisban dolgoztak ki, a Népszövetség ötös bizottsága később magáévá tett, s amelyet a mult héten az angol és francia szakértők megfele­lőbbé dolgozlak át. Anglia, amelynek j sikerült a maga oldalára állítania az I zuk a mérhetetlen áldozatot, kiviteli cikkein­ket ezért potyázzuk el és ezért olcsóbb a bú­zánk egyharmaddal, mint más európai agrár- országoké, nem beszélve a cseh búzáról, mely­nek kétszeres az ára, Hc<ry a köztudatban úgy akarják elterjesz­teni, hogy a kormányintézkedések eredménye­képpen a búzánk fölötte áll a világpiaci árak­nak, az ,,a közvélemény irányításához« tarto- ! zik, igen egyszerű eszközökkel. Sőt egyetlen fogással: — hivatalos árfolyamon számítják a lejt. Négy dolláros amerikai búzára azt mond­ják, hogy az négyszáz lej, három és fél forin­tos amszterdami árat kiszámítják háromszáz lejre, holott az eg.dk hatszányolcvanat, * má­Amerikai Egyesült Államokat is, azzal fenyegeti Rómát, hogy amennyiben ez alkalommal is elutasítja a kiegyeztető angol-francia javaslatot, könyörtelenül következik a nyersolaj, söl a szén-szál- litás megvonása is. Mussolini ellenfenyegetésekkel kísér­letezik, a jelek szerint azonban hatás­talanul, legalább is ami London maga­tartását illeti■ A Duce azzal próbálja ijeszteni az angol kormányt, hogy nem csak a Líbiából kivont hadosztályt, ha­nem ezen felül még egy hadosztályt is visszavezényel Egyiptom nyugati ha­tárára, s hogy a petróleum-bojkottra európai háborúval fog válaszolni. Az angolok viszont meggyőzték a francia kormányt, hogy most érkezett el az al­kalom a keletafrikai háború megszün­tetésére s ezért Laval is nyomást igyek­szik gyakorolni Míissohnire a megoldá­si javaslat elfogadása érdekében. Újabb határozott ígéretet tett, higy Franciá­vá tegye - magáévá a most átdolgozott an­gol-francia javaslatot. Genfi jelentés szerint a 18-as bizottság összeülésének időpontját még nem hatá­rozták meg véglegesen. Ebben a kérdés­ben Vasconcellos ma értekezik telefonon LavaUal és Edennel. Beavatott népszö­vetségi körökben úgy vélik, hogy a bi­zottság nem ülhet össze december 5-ikén, hanem legelőbb 9-ikén. Egyébként genfi körök hangoztatják, hogy biztos jelek szerint a 18-as bizottság ülésén nemcsak a kőolajra, hanem a szén­re és a vasra is kimondják az Olaszor­szágba való kiviteli tilalmat, különös te­kintettel arra, hogy ezt az amerikai Unió is határozottan kívánja. Állítólag bizo­nyos angol Ígéretek birtokában Németor­szág és Lengyelország, Olaszország két legföbb_szénsznl!ilója is hajlandó ezt a népszövetségi határozatot támogatni, il­letőleg tekintetbe venni. sik ötszázhatvanat jelent a valóságban. A lakosság zöme tehát olyan áldozatot hoz, amely mellett az egész adóteher minden járu­lékával és ígaztalanságaival együtt eltörpül. Ha meghozza, akkor legyen érte legalább de­viza és ezért a devizáért legyen elviselhető áron külföldi ára és ezekhez az elviselhető árakhoz tartsa magát a belföldi ipari termelés is. A mienk az a deviza, amelyik nincsen meg és legfeljebb csak azt nem tudjuk kinyomozni, hogy kié az a másik deviza, amelyik megvan. Csak feltételezzük, hegy ez a deviza, a bol­dogsággal együtt ott van mostanában a jól fűtött meleg szobákban, melyeknek jól párná­zott ajtói nem engedik ki sem a meleget, sem a devizát. Hosszas voaaglások után most kijött az uj rendszer. Nem tartozunk megérteni lényegét és részleteit, csak majd akkor, ha bebizonyul, hogy a kormány és a jegybank megértették és ennek megfelelően alkalmazták. Egyelőre a szaktanulmányok is arról győznek meg min­denkit, hogy az önkény lehetőségei még foko-i zódtak és most már csak az a kérdés, hogy kinek a javára lesznek kihasználva ezek a le­hetőségek. Lehet, hogy akik megszerkesztették, mát tudják is. Mi még nem. Vagy elég, ha c$ak ők tudják ? Erős belpolitikai lekötöttsége ellenére IS Laval tovább folytatja közvetítő tevé­kenységét Ijondon és Róma között. Ismét tárgyalt tegnap Cerutti olasz nagy« követtel. Bár hivatalos helyen teljes hall­gatásba burkolóznak a megbeszélést ille­tőleg, kétségtelen, hogy Laval az angol kormány elhatározásairól tájékoztatta a nagykövet utján Mussolinit Jól értesültek úgy tudják, hogy ami­kor Cerutti bejelentette Lavalnak, mi­szerint a nyersolaj-szállítás betiltása Olaszországot fegyveres fellépésre fog­ja kényszerítem. a francia miniszterelnök állítólag azzal eálaszolt, hogy egyetlen angol hadihajó­nak megtámadása nemcsak az Angliával, hanem a Népszövetség valamennyi tagál­lamával, köztük Franciaországgal való háborút is jelenti. Ezzel kapcsolatban Laval bizonyára javasolta, hogy Mussiili-

Next

/
Thumbnails
Contents