Brassói Lapok, 1935. december (41. évfolyam, 276-299. szám)
1935-12-01 / 276. szám
4. oldal 8 fob hidegben IS MENEKÜLÉS , mezítláb, millió lej és előzményei egy vatrimentje és jegyzőkönyvéből Brassó, novemlier 30. November elsején ragasztották ki az ország minden városában a Vörös Kereszt hirdetményeit, amelyekben segélyakcióra szólítják fel Románia minden polgárát. Besszarábiában egymillió ember éhezik — hirdeti a kiáltvány —, négy déli megye termését teljesen elpusztította e szárazság, kilencvenezer lélek, asszonyok, férfiak, öregek, fiatalok, de főleg gyermekek, közvetlenül az éhhalál küszöbén állanak. Enynyinek nincsen még máról holnapra betevő falatja sem. A tartalékok elfogytak — adjatok! Tavasszal hallatszott először, hogy Besszarábiában ijesztően rossz a termés. Hogy a szokottnál is kisebb területet vetettek be és a szárazság ezt is elpusztította. A német szervezetek megkondították a vészharangot. Országszerte megindult a Hilfsaktion, utánuk a munkásság gyűjtött, őszre, mikor már nem lehetett leplezni azt a tömeghalált, ami a Prut és a Dnyeszter között készül — a kormány is megmozdult. ÓH, NEM A KORMÁNY, KERESZT A VÖRÖS A kormány, amely Mihalache Ion 1935 november 27-iki parlamenti beszédje szerint két év alatt 270 millió lejt költött a rendőrségre, csendőrségre és szigurancára, 1935 áprilisától november elsejéig 80 milliót, ez a kormány a romániai Vörös Keresztet kérte fel, hogy a besszarábiai éhségsegélyzést intézze. A Vörös Kereszt tehát, egy formailag magánjótékonysági intézmény vállalta a segélyakció keresztülvitelt. Az állam, illetve a kormány eleinte egyetlen lejjel sem járult hozzá a segélyezéshez. Csak most, november 23-án utalt ki 3 millió lejt a Vörös Keresztnek. Adományából minden éhezőnek egyszersmindenkorra három lej jutott. Mármost, hogy az éhínség csak idén tört ki, az tiszta véletlen. Ugyanígy már tavaly is kitörhetett volna, hiszen Besszarábiában évek óta nem jut rendes táplálékra. Abban a Besszarábiában, amelyről a földrajzkönyvekben tanítják, hogy területének egy részét csernozjom borítja, a hires fekete föld. C* nem remémy — tizenffél órányira gyo* télinkéi esznek TaracSan, Grece niben, Bgmar^San, freîeşrin — 1 e<iza>ál>iában kabát nélkül a besszarábiai éhség elől A tighinai mezőgazdasági kamara számai ra a tighinai mezőgazdasági kamara kimutatását olvassuk, megdöbbenünk. Megráz az a nemtörődömség, amellyel a besszarábiai ügyeket intézték. Hiszen Besszarábiában előre látták, tudták, hogy az éhínségnek jönnie kell, úgy, ahogy 1928—20-ben jött. Tighina, Cetatea Alba, Cahul és Ismail, ez az a négy megye, amelyeket az éhínség a legsúlyosabban érint. A négy megyében körülbelül egymillió lélek lakik, vetési felületük pdig 1.500.000 hektár. Tighina mgyében 1932—33 évben 40.000 vagon gabona, 1933—34-ben már csak 17.500 vagon, 1934—35 évben, tehát idén mindössze 7000 vagon gabona termett. A lakosság legszűkebb szükségének fedezésére és vetőmagnak, szűken számítva, 13500 vagon gabonára lenne szükség. Idén Tighina megye 120 millió lej veszteségget könyvelhet el. Illetve százhúszmillió lej árát éhezik ez a dnyeszterparti megye. Hogy nem látták már tavaly, hogy a termés végzetesen zuhanó irányt vett? Hogyan adhatta ki a földművelésügyi minisztérium május elsején, júniusban, júliusban és augusztusban azokat a hivatalos jelentéseket, amelyek szerint az idei termés minden várakozást felülmúl? Hogyan lehetséges, hogy a dunai kikötőkben 20.000 vagon tengeri és búza vár beraktározva kivitelre, míg Besszarábiában már máséra való sem jut? A földművelésügyi minisztérium ma őszinte jelentést adott ki: 1935 őszén 20 százalékkal kevesebbet vetettek, mint előző években ELHELYEZÉS, BOR, HAJÓZÁS, VASGARDA Az éhség mellé évek óta érik a csapások Besszarábiát. A tighinai központi vasúti műhelyt áthelyezték az ország központjába. A besszarábiai bort képtelenek eladni, mivel a közlekedési lehetőségek révén, míg a termelőtől a vasúti állomáshoz kerül, a bor már „nem cikk“. A Dnyeszteren most indult felfelé az első hajó. Tizenhét éve nem közlekedtek áruszállító hajók a Dnyeszteren. Besszarábia kikapcsolódott a forgalomból. Besszarábia a köztudatban úgy élt, mint valami nagybeteg, akit sorsára hagytak. Mindezeken felül az adóbehajtás amely az eddig felsorolt csapásokat is meghaladja, hatását tekintve. Lupudi mondta el a parlamentben november 27-én délután, hogy falujában lakodalom közben a menyasszony kelengyéjét foglalták le 80 lej adótartozás fejében. Ez csak egy eset az ezer közül. BESSZARÁBIA „KIVITELE“ Besszarábiának idén kivitele van. Külkereskedelmi mérlege nyereséges. csönyöradományok futnak be, vézna, lázas, csillogószemű gyermekek kerülnek ki. A skarlát- és a vörhenyjárvány onnan indult ki, az éhségterületekről. A Scickeneller-alapítvány mozgó ambulanciákat állít fel és az egészséges, megmenthető gyermekeket százával indítják útnak a kevésbé ínséges területek felé. Besszarábia kivitele mezítlábas, rongyos gyermekekből áll, akiket le kell emelni a vonatról, akik képtelenek a csészét szájukig vinni, akik egy esztendeje nem ettek már rendesen Ilyen gyermekekkel találkoztunk a brassói pályaudvaron. Hatan voltak. Két felnőtt férfi és négy gyermek. Szovjetfümeken látni ilyen vállas, hatalmas embereket, szemükbe húzott sapkával, fázósan topogva a szélben. Nyolc fok hideg volt és szüntelen nedves köd szitált az esti állomásépület körül. Botínareneo Terente és Hrebnicof Nifante, mindketten kikötőmunkások Bugazban, a négy gyermek pedig tarackai. A gyermekek közül kettő mezítláb van, egyik rongyokat csavart talpa köré, míg a negyediken egy pár tűrhető cipő van A férfiak harisnyában lábán szandál. Kabátja egyiküknek sincs. A gyermekek leleményesen rongyokat csavartak testük köré, fityegőfülü tatársapkájuk van és kucsmájuk. Szinte ráfeküsznek a kályhára, úgy melegednek. — Öt napja, hogy Taracliából elindultunk, mondja Hlebnhoff Nifanje. Talán két nap múlva elérünk a Bánságba. Ott él egy bátyám, az írta, hogy jöhetünk, talán találunk munkát. Vagy ha nem is lesz munka, hát kihúzzuk a telet. — Miből volt pénzük az utazásra? — A bátyám küldött utazásra és valami ruhára, mert megírtam, hogy nincs mit felvegyek Abból a pénzből viszem a gyerekeket, a másik fiú a Vörös Kereszttől kapott pénzsegélyt a gyerekeknek is a Vörös Kereszt adott útisegélyt. r'vjaamummmaajtaiD wga JERIVO borotvaszappan szakállát tökéletesen megpuhitja «« ! Gyökérmálé - de meg kezd enni — Mit ettek útközben? Az egyik gyerek elővesz egy földfekete, kőkemény, alaktalan valamit. Ránézünk. Megtapogatjuk. Vigyázva, mert minden, ami Besszarábiából jön, fertőzésgyanús. Megrántjuk vállunkat. Nem, ilyesmit még nem láttunk. — Ez gyökérmálé. Megőrött fagyökérből készült májé. — Lehet ezt enni? — Ugy látszik lehet, mert Taracsán, Greceniben, Jergaraban, Felestin, egész környékünkön ezt eszik. — Ifikor ettek utoljára kenyeret? — Talán ... tavaly. — A gyerekek jártak iskolába? — Dehogy. Most senki sem jár iskolába az- Tömegmérgezési bűntényt leplezett le a temesvári rendőrség Négy embert tett el a láb alól két elvetemült amerikás asszony Temesvár, november 50. A temesvári rendőrség bűnügyi feljelentés folytán érdekes, tömeges mérgezési bűnügyről rántotta le a leplet. Neukom Mária 53 éves és Klittenbinder Erzsébet 48 éves asszonyok egy faluból származtak. A háború előtt, mikor a Bánságból százával vándoroltak ki az emberek, a két asszony is Amerikába költözött, ahol egy gyárban dolgoztak és egy házban laktak. Háború után viszszajöttek a Bánságba, Temesváron telepedtek le, ahol a Mehala külvárosban kis házat vettek. Bittenbinder Erzsébet pár év múlva férjhez ment Weiss András mészárosmesterhez. Házassága azonban nem volt boldog, mivel testi-lelki „jóbarátnője“, aki gyűlölte a férfit és tégékenykedett rá, ahol csak szerét tehette, áskálódott Weiss ellen. Rövid időn belül sikerült elérnie, hogy Bittenbinder Erzsébet meggyűlölte férjét és beleegyezett, hogy Neukom Mária eltegye Weisst láb alól. Neukom Mária, aki már előzőleg is sokat foglalkozott mérgezési lehetőségekkel és valóságos laboratóriumot rendezett be lakásán, mérget kevert Bittenbider Erzsébet számán és az asszony a mérget beadta Weissnek. Weiss meghalt. A hatósági orvos kezdődő elmebajt és szMVSzéthűdést állapitott meg a halál oknak A mészáros az e-gyik temetkezési és önsegélyző intézetnél temetkezési biztosítást kötött, ugynogy az asszony nagyobb pénzösszeget örökölt. A két nő az összeg kifizetése után térszemet kapott és elhatározta, hogy ezentúl módosabb öregemberek meggyilkolásával foglalkoznak. A jól jövedelmező foglalkozás révén összekerültek Schuster Elisa magánzónővel, akit az egyik temetkezési segélyzőegyesületnél 15 ezer lejre bebiztosítottak. Az asszony rövid időn belül meghalt Szállásadónői belladonnát csepegtette át ételébe. Most két férfi következett Sava Poeh és Grossmayer Péter munkások a szomszéd házban laktak. Az asszonyok magukhoz csalogatták a kit férfik közös háztartásra léptek velük és bebiztosították mindkettőjüket a temetkezési segélyegyesületnél. A két férfit pár héten Leírd eltették lábairól és minden feltűnés nélkül «''temették. Az asszonyok összesen harmincezer lej temetkezési segélyt kaptak. Az ötödik gyilkosság azután végzetes volt a két asszony számára. Varkevszki — Mindazon mérgezési esetek leküzdésénél, melyeket romlott ételek okoznak — tehát főleg húsmérgezés vagy gombamérgezés előfordulásakor — a gyorsan ható természetes „Ferenc József“ keserűvíz azonnali használata rendkívül fontos segédeszköz. Anna özvegyasszonynak vallami követelése volt a vasúttól. A magányos özvegyet a két nő magához vette, aztal a felhagy Virkovszkiné kártérítési pert indít a vasút ellen és a perben nyert összeget nekik juttatja. Az asszony meg is indíttatta a pert, a melyben csakhamar tárgyalást is tűztek ki A két asszony etette itatta az özvegyet. Az özvegynek minden egyes étkezés után heves fejgörcsei voltak és ezért elment az egyik orvoshoz. Az orvos szörnyű felfedezést tett. Rájött ugyanis arra, hogy Varkoszvkinét lassan ölő méreggel etetik. A megrémült özvegy feljelentést tett szíves szállásadónői ellen a rendőrségen. A rendőrség rajtaütésszerű házkutatást tartott a külvárosi házban, ahol csomó mérget és az elhunytak temetkezési kötvényeit találták. Az ügyészség elrendelte a négy ádvozat kihontolását. Az eset óriási feltűnést kelt°P a Mehalában, ahol a két asszonyt dolgos, szőlős és takarékos nőknek ismerték. s rafelé. — Mégis, mit csinálnak? — Dében elmennek az emberek a Vörös Kereszt tábori konyháihoz és megeszik azt a levest és darab málét, ami reájuk esik. Azután hazamennek, lefekszenek. Elalusznak. Betakarják magukat és azt hiszik, hogy nincs hideg. — Fa nincsen? — Fa? Most hoz a Vörös Kereszt. Egyébként az ínséges vidéken a gyökeredet — mint láthatja — felhasználjuk. — Mióta tart ez a borzalmas helyzet? — Egy év óta nagyon sokat nélkülöztünk. De ami az utóbbi hónapokban történt, az elviselhetetlen. Az egyik gyermek ki akar menni. Képtelen felkelni. Felnéz az egyik fiatalemberre. Azt a tekintetet le kellett volna fényképezni. Azt a riadt, ezer bajon keresztülesett remegő szemgolyót — abban benne remegett egész Besszarábia és az egész éhség. A fiatalember ölbeveszi. Viszi. A gyermek tehetetlenül fekszik. — Hány éves a fiú? — Tizenkétéves. Hatévesnek látszik. Ahogy mennek az állomás kőkockáin, az a furcsa csetlés-botlás, ahogy a szandálok odasimulnak a síkos kövekre, ez a besszarábiai tél. A fiatalember kérdezés nélkül beszél: — Az emberek elájulnak az éhségtől az utcán. A hideg lakásokban pusztít a tüdőbaj és a tífusz. A gyermekek vörhenyesek és skarláténak. Ha most véletlenül náthaláz ütne ki nálunk, hát alig akadna valaki, aki kibírná. Az én falum kicsiny. Oroszok és zsidók lakják. Nincsen ház, ahol idén tüzet gyújtottak volna. Nincsen gazda, aki vetett volna. Most talán kapunk vetőmagot, ugye? VETŐMAG? Nem válaszolunk. A Dunán horgonyzó, benakott uszályhajókra gondolunk és hallgatunk. Az emelkedő kenyérárakra kell gondoljunk és arra a jegyzékre, amely állítólag elzárja az olasz határokat. — Mért nem kapunk húst, meg búzát? Mért csak kukoricát? Nézze meg az ínyemet, a kukoricától milyen lett. Felnyomja az orra alatti bőrt Az ingye... ezt nem lehet leírni. Erre csak egy szó van, pellagra. A személyvonattal indultak. Személyvonatokkal jönnek tizen, ötvenen, százan gyermekek. De hányan maradnak ott? Hosszú listákat közölnek a lapok. Az „adakozók“ listáját. Eddig 8 millió lej gyűlt össze a Stirbey hercegnő, a repülő- és autóversenyzőnő, az ország egyik leggazdagabb örökösnője. 100 lejt adott, az állam 3 milliót, a kisenevi dohánygyár munkásai 20.000 lejt, a tárgyvonal kényszermunkatelep politikai foglyai vasárnapi ebédjüket, a szenátus és kamara atyái egynapi tiszteletdíjaikat. Nyolcmillió lej. Várjon mennyi jut ebből egy- egy éhezőre. Cseresnyés Sándor 1935. december 1. ■Üí5iir«n 1*1 Brassó Óriási sikerrel (itt a cenzúra által csak most engedélyezett SS» A „eiktiátor“ «filmet németül beszélő hatalmas tűm. — Az összes nagy világvárosokban rendkívüli szkerre! hetekig futott e film, a közönség osztatlan tetszése mellett Főszereplő Cuive strvok. Ilyen hatalmas filmet régen láttunk Brassóban.