Brassói Lapok, 1936. január (42. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-01 / 1. szám

X:-. é:' KLll. évfolyam 1 szám. Főszerkesztő: Szele Béla dr. Szerda * 1936. évi január 1 ELŐFIZETÉSI ARAK: Belföldre, navonüeoí '-6 tej. Kézbesítéssel M lej, ugyanez Bragov Dao 70 lej. — Külföldre: negyedévenként J00 iej Magyarországra-. negyedévenként 12 pengő —- HÍR* DETÉSEK dija hirdetési oldaton 5 lej, páros ,hal) szövegoldalon 5-50 lej páratlan (jobb) szövegoldalon 6 -ej oég.vzeicennméterenkéut Hirdetési dijak előre fizetendők. Szerkesztőség és kí-j adóhivatal: Btajov Str Regele Carol 56—58. Telefongzámok: kiadóhivatal 82., szerkesztőség 83 egyetem Könyvtara, fctl PAPOST P&reiic 1 ek tart 4 910«? A bor, a búza és a békesség Ma, az nj esztendő első napján, Ismét fel­hangzik a régi jó kívánság: ,,Bort, búzát, bé­kességet!“ Szép magyar szokás ez, a nép le- törhetetien derűlátásának megnyilatkozása, mely hitet, emberszeretetet és reménységet sugároz abba a formátlan ködhalmazba, ami­ből az idő múlásával lassan kialakulnak azok az anyagi és erkölcsi tényezők, amelyek maj­dan az elmúlt esztendőnek történelmi vázát adják. A bor jelenti az örömöt, a búza a ke­nyeret, a béke pedig a zavartalan munka le­hetőségét. így foglalta össze a nép gyermeki, tiszta ember- és világszemlélete az alkotó élet három legfontosabb föltételét 1936 január elsején gépiesen^ erőtlenül hang­zik ez a kívánság. A szavak mögött az opti­mizmusnak már csak haivány szikrája pislá­kol, a hang elvesztette bátor, bizakodó csen­gését és a kézfogást, mely a kívánságot ki­séri, inkább ntegkapaszkodásnak érezzük, mint bátorításnak. Ne csodálkozzunk ezen. A bor, a búza és a békesség a mindennapi élet­ben az állandóan megismétlődő csalódások ár­nyát vonta arra az eszményképre, amit jelen­tett Előtör a búza csalt meg bennünket ó, neu a mezők aranyos kalászai, nem a föld, mely íz édesanya soha n:m változó szeretetévei öleli keblére a falvak küszködő népét, nem az a búza, mely a fagyos rögök a.att is uj Élet csiráját hordja méhében. Bennünket az a láthatatlan búza csalt meg, amit üzleti köny­vekben hideg Számokká desztilláltak, ami a mennyiség és a minőség két malomköve kö­zött eddig ismeretlen, félelmetes anyaggá őr­lődött, amiből nem kenyér készül, hanem éhínség, milliók nyomorúsága. Mit is ért az egyszerű ember abból, hegy világpiaci árak, belföldi Szükséglet, kivite.i lehetőségek. Ször­nyű, szemkápráztató kavargásnak tűnik fel előtte ama titán] garatnak a méiye, amibe be­hordja a maga kis búzatermését. Ü, aki elad, csak azt tudja, hogy a pénz, amit termése lö- löslegéért kapott, nem elegendő arra, hogy gyermekeit télen cipőben járathassa iskolába, nem futja belőle petróleumra, gyufára, ruhára, uj gazdasági szerszámokra. A fogyasztó pedig keserűen harap bele a fekete kenyérbe, amely sokszor hiányzik asztaláról s ha néha hozzá­jut, úgy 10—15 százalékkal magasabb áron kell megfizetnie, miként a hivatalos ,,maximá­ló*' rendeletekben olvassa. A termelő és a fo­gyasztó egyaránt tudja, hogy agrárállam va­gyunk — hiszen annyiszor ha.Íja — s már-inár azt kezdi hinni, hogy nem előny ez, hanem átok, amely egyaránt sújtja azt is, aki a ke­nyérhez a búzát eladja és, aki megveszi. S hovatovább az lesz a helyzet, hogy maga az állami gépezet is súlyos, csaknem leküzdhe­tetlen tehernek fogja érezni azt, ami áldást, bőséget kellene, hegy je.entseu. Életeket és eg­zisztenciákat felmorzsoló malomkőnek, amit a gazdasági válság évekkel ezelőtt elvetett s uiég ma sem tudja senki, hogy mikor és hol áll meg s kit hogyan talál meg. így állunk a búzával. Az il.atos kenyérrel, amit szikla­kővé varázsoltak a világégés még mindig pusz­tító, gonosz Szellemei. A borral sem állunk jobban. Az eszményi tor, a megnyugvás és az öröm mámora már •ég elszállt a szivekből. Az a bor pedig, ami a >emes venyigéken terem ujabb és újabb csa- ódásoknalc vált kutforrásává. Vannak vidé­kek, ahol hatalmas táblák maradtak lesziire- eletienül, mert a fuvar és a hordó többe ké­ül, mint amennyit a bor ér. Régi, jómódú zöllősgazdák mentek tönkre máról holnapra. Sorba fulladunk, ami szimbolikusan szép ha­il, a mindennapi éleiben azonban ujabb és jabb termelő rétegek elsüllyedését jelenti. És iért mindez? Nem elég zamatos Erdélyhegy- Ija, vagy a KiikUÍIőmcnte bora? Ezt kérdi a öllősgazda, aki, akárcsak a földműves, szin- n nem tud arról, hogy a gyakorlatban mit ientenek a vámhatárok, mit jelent a külföldi ac és mit a bér ítéli kvóta. Csupa olyan fo- ilmak és me^uatározások hálójában vergő­Tütérségi elő^é-zit^s az ui angol kü'poinikai fronton... miniinwin—cMa——«—B»>«iinimi)iiinM—BHMMwb—m—aap—mw—1 Idén addig nem Kezd homolgabb munkába, amíg Laval a (randa kOIDggck élén áll Laval expozéját lengyel—francia közeledés követi A görö^ király tüntető látogatást tesz Anglia máltai flottájának főparancsnokánál Paris, december Al. Laval nagy beszéde és parlamenti „sikere4- után elcsendesedett a politi­kai élet. Az iij ellenfél Eden, most ké­szülődik. Kifelé mi sem látszik a nagy harci felvonulásból, de semmi kéíség, hogy Eden megkezdte földalatti dip­lomáciai munkáját és maga köré akar- | ja azokat a hatalmakat is csoportosí­tani, melyek eudig az ellenpártól! ál­lottak. Éhez persze idő kell és erre az idő kiválóan alkalmas is. Az ellenvéle­ményt ugyanis egyre jobban puhítja a harctéri helyzet, amely már hetek óta nem az olaszoknak, hanem az abesszineknek kedvez. Másképpen fog Olaszország beszélni és rögtön gyen­gébb kitartással fognak Olaszország szövetségesei szólani, ha Abessziniá- | ban a feketék visszafoglalják mind- | azokat a területeket, amelyeket az ( olaszok eddig elhódítottak. De meg ezenkívül is Ed°n nem kezdheti meg a maga diplomáciai tá­madását addig, amig Laval a Ítélvén áll. Lavá! végleges bukását be kell várni. Ennek a bukásnak rövidesen cl •s kel? következni már A szomoat esti bizalmi szavazat aránya azt mutatja, hogy a lavali politika napjai meg vannak számolva. Min lösszé huszon­egy szótöbbséget tudóit La vei össze­kovácsolni és ezt a többséget sem kap­ta volna meg, ha már a költségvetést a Lancia kamara előbb megszavazza. A francia kamara elnöksége nagyon ügyes taktikával előbb a bizalmi sza­vazást rendelte el és csak azután a költségvetésit. Az ellenzék ugyanis költségvetés nélkül nem akarja átven­ni a kormányt, Lava] viszont bizalmi szavazattal már nem adja a hatalmat, A kormány átadásának időpontja igy tehát elhúzódott, de nem esett kút­ba. A helyzet dinamikus ereje csak halasztásokat tűr, de a megoldás so­káig nem várathat magára. Edennek uj és keményebb francia kormány kei! és ezért vagy meg kell változnia Leválunk, vagy — A költségvetés megszavazása is azl mutatja, hogy a francia politikai élet pártjai most már szabadulni szeretnél nek Láváitól. Mig Lavalnak magának hatalmas ellenzéke volt és van. addig a költségvetés ellen mindössze tizen­heten szavaztak. Legyen meg niinéí előbb a költségvetés — mondják n pártok —, hogy ne legyen többé Lá­vák Imi nagQ bcsittle is a vllágsaffó aiiasfoaiaiasa Rómában természetesen egészen más­képpen állítják be Laval bizalmi ered­ményét, mint a Nyugat többi részeiben Az olasz sajtó a 20 szavazatnyi többség­gel elért bizalmi nyilatkozatból azt ol­vassa ki, hogy a francia nép nincs a szankciók párt­ján, hanem helyesli azt a lavali poli­tikát, amely a békés megegyezést pártfogolta. Annyit azonban az olasz sajtó is beis­mer, hogy Eden hatalomra kerülésével most már hosszú ideig szó sem lehet ar­ról, hogy akár Anglia, akár pedig Fran­ciaország uj béketervet dolgozzon ki. Lengyelország Laval beszéde nyomán ismét mosolygósabban figyel a francia politika irányéra. A lengyel lapok sze­rint Laval maga is beismerte, hogy a megtorlások megszorításának politi­kája a helyes és igy Lengyelország ismét közeledhe­tik a francia politikai front irányába. A berlini lapok meglehetős rokon- szenvvel fogadták Laval nyilatkozatát, de megállapítják, hogy a beszéde nyo­mán elhangzott ellenzéki beszédek olyan kitételeket és fenyegetéseket tar­talmaznak, amelyek a német politika köreit joggal nyugtalanítják. Nagyon érdekes a Völkischer Beobachter cikke, amely Laval beszédének ismertetése kapcsán visszatér arra a francia sértő­döttségre, amelynek a kamarában is hangot adtak és amely Hitler Mein Kampf cimü könyvének egyik részlete miatt robbant ki. Hitler — mint jelen­tettük — néger keveredésit fajnak mi­nősítette a franciákat. A lap idevonat- kozólag azt írja, hogy a könyv inkrimi­nált részéből nem lehet a mai Németor­Az uj angol politika első látható te­vékenysége mindössze abban merült ed­dig ki, hogy az uj külügyminiszter kér­dést intéztetett összes követségei utján az összes európai államokhoz. A követ­ségeknek az a feladatuk, hogy az egyes I európai államoknál aziránt tapogatódiz- * zanak, hogy szág felfogásaira és érzéseire következ­tetni. Könyvét Hitler még akkor irta, a mikor a franciák a Ruhr-vidéket még megszállva tartották és -gy Franciaor­szág ellenséges érzülete még • djes súly-: lyal nehezedett Németországra. A lap szerint nem egyenes, nem őszinte és nem becsületes eljárás, ha valaki ennek a könyvnek kiragadott részletéből akar a mai Németország francia érzelmeire kö­vetkeztetni. Nyilván felsőbb parancsra cs azért if ma igy a Völkischer Beobachter, meri a német politika érdeke és célja a fran­cia megbékélést követeli. mi a felfogásuk az együttes biztonsági szerződésekre vonatkozólag. Ez a „diplomáciai stílusban" tartott pa­rancs azt jelenti, hogy Éden össze akar* ja kovácsolni a-z európai egységfrontod Olaszországgal szemben. Tisztában van Eden azzal, hogy a Hoare álta] elért eredmények rém Éden első „körkérdése“ diink, amik a nagytömeg számára szinte-szin- le ismeretlenek, mintha láthatatlan korbácsok­kal vernék meztelen hátunkat, csak a suhogá­sukat halljuk, de nem tudjuk, honnan jönnek a csapások és milyen erővel tépik fel mezte­len bőrünket. A békesség szó falusi templomok harang- csentíü ését idézik fel le'künkben. Nem ez az érzésünk ma, am'kor a békéről hallunk beszél­ni. Jajkiá tásnak halljuk, fé'revert harangok ijesztő sikoltozásának, szirénák rekedt üvölté­sének. Hol van a béke és micsoda egyálta­lán a béke a diplomaták háború utáni megfo­galmazásában? Ez a „béke“* mindent jelent, csak békességet nem. A béke nevében rontott rá Japán a tehetetlen kinai kolosszusra, a bé­ke nevében gyilkolják le az olasz bombák és gépfegyverek az abcsszinek ezreit. És a béke az a szó, melynek varázslata alatt a „hideg és számitó*' Albion kész fegyvert ragadni, ha erre az áldozatra is szükség lesz. Péké! Ez a „béke“ lángba fogja borítani Eu­rópát. Mintha örültek házában élnénk, ahol a sza­I vak és a fogalmak ellentétes érteimet kapnakj Maholnap oda jutunk, hogy az újévi jókiváin ság bántó szatírává fonákul át, amelyet a tör­téne-,em úgy fog feljegyezni, mint korunk át-1 értéke’ési folyamatának egyik legjellemzőbb eredményét. Mégis egy boldogabb esztendőbe s a nagy kiengesztelődés elkövetkezésébe vetett hitted ismételjük el a jókívánságot: Bort, búzát, békességet! De nem a tavalyi bort, nem a tavalyi buzá\ és nem a tavalvi békességet!

Next

/
Thumbnails
Contents