Brassói Lapok, 1936. február (42. évfolyam, 25-49. szám)

1936-02-01 / 25. szám

4 Kiseb­bi-sosszén rövidesen megindul a mam­a Bukarestben építik fel, pazar fényűzéssel.­­ Szovjetoroszország első új követség­ palotáját Oszk­ovszki, a követ s nyugodt vonalú, de egy­szerűségében is fenséges klasszikus stílus képviseli a legjobban a mai Orosz­országot ■'■■■■ — Bukarest, január 81. A cári Oroszország tizenkilenc évvel ezelőtt semmisült meg és pusztulásából megszületett: Szovjetoroszország. Romániában a cár orszá­gának utolsó szimbóluma csak a napokban ta­karodott el végleg a föld színéről. Csak most, amikor, Moszkva utasítására, a volt cári kö­vetség palotájának utolsó kövét is lehordták, semmisült meg maradéktalanul egy régen illu­­zóriussá vált hatalom emléke, amely éveken keresztül meddő erőfeszítéssel harcolt az elmú­lással. A cári követség palotájáról a kétfejű sas után lekerült a homlokzat omladozó disze, felszakadtak az ablaknyílások, feltárultak egy lezárt korszak porlepte maradványai, lehullott a tető és beomlottak a falak. Szorgalmas mun­káskezek, éles csákányok szedték szét ezeket a falakat, rakták halomba a téglákat és taka­rították el a szétmállott vakolatot. Ma hatal­mas, üres telek áll a volt cári követség helyén és aki arra jár, nem gondol semmire, nem érez semmit, régen elfelejtette, hogy valamikor egy világbirodalom képviselője továbbította onnan a zsarnoki önkény, a kancsuka parancsait. A cári követség meghalt. Ez az elmúlás, ez a végleges megsemmisülés gyász és részvét nélkül ment végbe. A siratok elmaradtak. Még maga Poklevski Közséf, az utolsó cári követ, aki éveken keresztül szívósan ragaszkodott po­zíciójához, még ez a muzsik kinézésű, lengyel származású főúr is tartózkodott a részvétláto­gatástól. Az ő számára akkor halt meg atyus­­ka birodalma, amikor az Oroszországgal való diplomáciai kapcsolat felvétele után Bukarest­ben megjelent Szovjetoroszország első követe. Akkor értette csak meg, hogy csillaga végkép leáldozott, hogy a „rend“ nem áll ismét helyre­­ és a nagy cár birodalma visszahozhatatlanul megszűnt. Poklevski közsér ekkor visszavo­nult, de itt él ma is a fővárosban, a királyi vadászatok gyakori vendége és a régi hagyo­mányok lelkiismeretes megőrzője. Távozása után a követségen jóideig a Nansen-útlevele­­ket kezelő iroda működött, majd Osztrovszki szovjet követ hivatalba lépésével a hajdani cári Oroszország tulajdonát képező javakat a szov­jet követség vette birtokba. Ezek a javak a követségi palotán kívül nem képviseltek ko­moly értéket. Mindössze néhány házról volt szó a Lipscanon és egy orosz stílusú régi kis templomról az Akadémia téren. A követség a házakat eladta, a templomot pedig a görög keleti metropolitának ajándékozta. A szovjet­követségre vonatkozó kérdésben Moszkva dön­tésére bízta magát. A cári követség palotája a Calea Victoriei­, hatalmas park közepén állott. Maga a terület, vagy jobban mondva a telek, hétezer négyzet­­métert tesz ki. Értéke 75—80 millió lejre be­csülhető. A város középpontjában, a főutca mentén ez ma az egyetlen szabad terület, így értéke, különösen a város kiépülése következ­tében, hihetetlenül emelkedett. Osztrovszki követ azzal a megbízatással ér­kezett Romániába, hogy álltsa helyre a régi követséget és ott foglalja el hivatalát. De a régi követség kijavítása technikai okokból szinte lehetetlennek látszott, ezért a követ 1934 őszén szakemberekkel felülvizsgáltatta a düledező épületet és a követségről készült fényképeket, pontos műszaki leírással együtt kormányához küldte Moszkvába. A teljesen elhanyagolt állapotban levő épület, repedezett falaival és porlepte, ósdi berendezésével, sem­miképpen sem lehetett méltó keret a Szovjet képviseletéhez, így született meg a döntés, a­mely szerint Szovjetoroszország Bukarestben építi fel az első új követségi palotáját. A kér­dés csak az volt, hol épüljön fel az új szovjet­követség. A Calea Victoriei nem látszott a legalkalmasabbnak a kívánt célra. Kitéve a főutca forgatagába, levegőtlenül beszorítva más nagy középületek közé, a követségi pa­lota méretei és reprezentatív szépsége nem ér­vényesülhetett volna kellőképpen. Az építke­zésre Osztrovszki követ sokáig kereste az al­kalmas helyet. Tervét megkönnyítette, hogy a város a régi követségi palotával szemben hú­zódó Doamne­ utca meghosszabbítását már régóta szerette volna megvalósítani, de mivel a meghosszabbítás a követség telkén vezet keresztül, erre először a Szovjet és a város közötti megállapodásra volt szükség. Oszt­rovszki 1935 tavaszán felkereste Donescu fő- Dinorármestert és felajánlotta a követség 7000 négyzetméteres telkét. A polgármester a város szívében fekvő, négyzetméterenként 20—25.000 lejt érő telek négyzetméteréért 2 ezer lejt ajánlott a követnek, mire Osztrovszki hirtelen órájára tekintett, bocsánatot kért és halaszt­hatatlan elfoglaltságára való hivatkozással, fe­lelet nélkül eltávozott. A követség és a város közötti tárgyalások ezután jóidőre megszakad­tak. Csak 1935 őszén, kedvezőbb politikai han­gulatban, a belügyminisztérium közbelépésére vették fel ismét a tárgyalások elejtett fonalát. A megegyezés létre is jött. A város a kö­vetségnek, a Doamnei­ utca meghosszabbítása érdekében bizonyos lelépést fizet, megveszi a követség 60 méteres frontjának azt a 18 méte­res szakaszát, amelyre az utca meghosszabbí­tása és a közművek kiépítése szempontjából szüksége van, a megmaradó 42 méteres sza­kaszt pedig a követség felparcellázza és rész­letekben adja el. Ezt a megegyezést a város­nak annál is inkább állania kell, mivel Pamfil Seicaru, a Curentul főszerkesztője, a Doamnei­­utca tervbe vett meghosszabbítása mellett olyan kikötéssel vett telket és építette fel a Curentul palotáját, hogy amennyiben az utca meghosszabbítása elmarad, a város a Curen­­tulnak 100 ezer lej bánatpénzt fizet. A város és a követség között történt meg­egyezés alapján a követségi palotát lebontot­ták és megkezdték a telek felparcellázását. Az újabb kérdés az építendő követségi pa­lota helyének megválasztása körül merült fel. Hosszabb utánjárás után Osztrovszki követ a Kiseleff sosszén megvette Honig doktor ideg­orvos hatezer négyzetméteres telkét, oly érte­lemben, hogy a teleknek csak egy részét fizeti készpénzzel, másik részéért, a régi követség telkéből átenged egy, a fennmaradó összegnek megfelelő telekrészt. Az új telek frontja 50 mé­ter széles, a város egyik legszebb részén hú­zódik, új, modern stílusú villák és még beépí­tetlen telkek között. A Kiseieff sosszó sima aszfaltján zajtalanul suhannak az autók, oda süt a nap és ott terebélyesednek a leglom­­­bosabb, árnyékot adó, százados fák. A Kiseieff sosszén épülő követség, a tervek szerint, két részből fog állni. Az utcával szemközt emelkedik maga a kö­vetségi palota, amelyben a követségi irodákat, a követ magánirodáit, a nagy fogadó terme­ket és a követ lakását helyezik el. Ezenkívül, Moszkva határozott utasítására, egy moziterem is épül a főépületben, ahol a jövőben az új orosz filmeket bemutatják. A telek szemközti utcára néző frontján, egy kisebb épületben, helyezik el a konzulátusi irodákat és a követ­­­­ségi alkalmazottak lakásait. A két épület kö­zött park húzódik, középen fürdőmedencével, szökőkúttal és a műkertészet minden csodájá­val. A palota építészeti stílusának kérdése hóna­pok óta heves vita tárgyát képezi. A vélemé­nyek ebben a kérdésben általában megoszla­nak. A Németországból importált „modern* Sachlichkeit célirányos egyszerűsége, magánál a követnél talált heves ellenzésre. A sima vo­nalú, lapos tetejű építkezésekkel — úgy látszik — Osztrovszki szeme már hazájában túlontúl megtelt. Ehez még hozzá­járulhatott mindaz a sok túlzás, amelyet a modern egyszerűség je­gyében, a mi építészeink zsúfoltak össze Bu­karest utcáin és amely a követet a klassziciz­mus felé való enyhe hátrálásra késztette. Vé­leménye szerint hazáját a nyugodt vonalú, de egyszerűségében is fenséges klasszikus stílus képviseli a legmegfelelőbben. A kitűnő kép­zettségű szovjet­ követ véleménye körül támadt vitát, végső fokon Moszkva dönti el, mint a­hogy a végleges terveket is az orosz főváros­ból küldik el és csak a kivitelt bízzák itteni építési vállalkozóra. A követségi palota építése körüli speciális munkákat, amelyeknél idegen elemek bepillantása nem kívánatos, Oroszor­szágból külön erre a célra hozott szakmunká­sokkal oldják meg. A követségi palota belső berendezése, a ter­vek szerint, a nagyvonalú bőkezűségre fog mutatni. A modern lakásberendezés minden ötletessége, túl a legmesszebbmenő higiénián, egészen a fényűzésig, érvényesülni fog itt. A követség kebelében működő magasrangú al­kalmazottak véleményével szemben, akik az új követségi palota berendezését a proletár ál­lam lényegével összhangzó egyszerűségben akarták megoldani, szemben áll az a vélemény, amely a külföld előtt minden eszközzel bizo­nyítani kívánja Szovjetoroszország tekintélyét és erejét. Külföldön, a kapitalista berendezke­désű államokban, Oroszország alkalmazkodik a kapitalista követelményekhez, hogy küd­ső megjelenésében is tekintélyt parancsoló, ver­senyképes lehessen. Ez a szovjet kormány dön­tése, amely az egyszerűség és a fényűzés kér­désében, a külföld felé a fényűzés álláspont­jára helyezkedett. Március elején Osztrovszki követ és techni­kai tanácsadói Moszkvába utaznak, hogy meg­beszéljék ott a követségi palota felépítésének utolsó részleteit. Visszatérésük után a Kise­­leff-sosszén megindul a munka... Látó Anna Moszkva kívánságára mozi is lesz a pa ótában s a bizalmasabb jellegű építkezési feladatokat hazulról hozott szakmunkások a­dják meg Erdélyi k­órófia Dr. Pop Valér igazságügy minisz­ter Szatmáron kijelentette, hogy „a liberális párt még két évig uralmon A Szísma­roson és a megyei­ jegyzők küldöttsége az igazságügyminiszter előtt uratmár, január 11. Dr. Pop Valér igazságügyminiszter, a kormánypárt szatmári csoportjának el­nöke, szerdán este Szatmárra érkezett és csütörtökön délelőtt résztvett a liberá­lis párt végrehajtóbizottságának gyűlé­sén. Az igazságügyminiszter kijelentette az újságíróknak, hogy ,,a liberális párt változatlanul bírja a Korona bizalmát és még két évig marad uralmon“. Dr. Pop Valér később a megyefőnök­­ségen fogadta a szatm­ár megyei kism­al­­mosok 50 tagú küldöttségét. A kü­ldött­ség tiltakozott az ellen, hogy a kismal­­mosok is olyan magas fogyas­ztási ille­téket fizessenek, mint a nagymalmosok. Dr. Pop Valér kijelentette, hogy erről a sérelemről eddig nem tudott s megígér­te, hogy a kismalmosok érdekében köz­benjár a pénzügyminisztériumban. Az­után a megyei jegyzők egyik küldöttsé­ge jelent meg a miniszter előtt. Dr Pop Valér megnyugtatta a küldöttséget, hogy az új közigazgatási törvény rendezni fogja a jegyzői fizetéseket. Az igazságügyminiszter pénteken Nagybányára utazik, ahol a liberális párt megyei nagygyűlésén vesz részt. Hoznak majd a tisztviselők a hivatalokban, mert délután valamennyien adót hajtanak be. Ez alól az intézkedés alól nem képeznek ki­vételt az egyes pénzügyi osztályok hivatalfő­­nökei és a szolgálati főnökök sem, mert dél­utánra ezek is egyszerű adóbehajtási közegekké alacso­nyodnak le, sőt maguk a pénzügyigazgatók is kötelesek a helyszínen ellenőrizni az új repülőbizottságok munkáját. Összesen tíz repülőbizottság kezd munkába Máramarosszigeten és az egyes bizottságok tagjai a kivetési pénzügyigazgatóság, a behaj­tási pénzügyigazgatóság és az adóhivatal ál­tal kiküldött egy-egy tisztviselő lesznek, akik mellé még egy adóvégrehajtót osztanak be és természetesen egy o­stráfszekeret. Nem­ pénzügyi főfelügyelő erélyes intézke­dése távolról sem nevezhető indokoltnak, mert a behajtási pénzügyigazgatóság kimutatása szerint az elmúlt évben Máramarosban a kivetett közvetett és köz­vetlen adóknak a 77 százaléka befolyt, ami, különösen ha figyelembe vesszük, hogy tavaly új kivetési pénzügyigazgató került Má­­ramarosba, Garda György személyében, aki a régi adókat átlagosan 100 százalékkal emelte, még az ország többi megyéivel való összeha­sonlítás esetén is kedvező eredmény a fiskus szempontjából. T­ízzsel- vassal Egyszerre tíz repülőbizottság indít hadjáratot a máramarosi adófizető ellen a pénzügyigaz­gatósá£náó csak délelőtt van hivatalos óra, mert dél áp mindenki behajt Máramarossziget, január 31. Máramarosszigeten rövidesen egy olyan adó­­behajtási hadjárat veszi kezdetét, aminőre a múltban még nem volt példa és amibe előre­láthatólag betegebbednek az adófizetők szá­zan Az elmúlt napokban itt járt Nont Sándor pénzügyi főfelügyelő, aki felü­lvizsgálta a kive­tési és behajtási pénzügyigazgatóságok ügyme­netét. A pénzügyi főfelügyelő ebből az alka­lomból elégedetlenségének adott kifejezést és agy találta, hogy a behajtó közegek nem jár­nak el kellő eréllyel az adók behajtásánál. Ép­pen ezért értekezletre hívta egybe a pénzügy­­igazgatóság és az adóhivatal egész személyze­tét és kiadta a jelszót. — Haladék nincs. Tüzzel-vassal behajtani. A pénzügyi főfelügyelő az adóvégrehajtók hadát nem találta elegendőnek az általa ter­vezett behajtási akció sikeres keresztülvitelé­re és ezért úgy határozott, hogy úgy a pénzügyigazgatóság, mint az adóhiva­tal összes tisztviselőit repülőbizottságokba osztotta be és ezentúl kizárólag délelőtt dol- V 1936. február 1. Elsült a községi bíró revolvere Csíkszereda, január 11. Tompos János csikszentgyörgyi községi bíró özvegy Markos V­iktorné, született Sándor Mária i­z­letében borozgatott, son­kor a péksüteményeket széthordó segéd megérkezett. A süteményt szállító tizes csoportokban rakta áruját a pultra, mi­közben az egyik vevő megjegyzést tett: — Ez a kifli olyan, mint egy revolver Tompa János községi biró részeg fővel „bizonnyitani“ akart, s jókedvűen a pult­ra dobta revolverét, amely a következő pillanatban nagy durranással elsült s a golyó a kereskedőnő fejébe hatolt. A súlyosan sebesült asszonyt azonnal a Csíkszeredai közikórházba szállították. Orvosi megállapítás szerint, ha zavarok nem lépnek fel, meg fogják menteni az életnek, de egyik szemét elveszti. A revolverrel játszó bíró önként jelent­kezett a csendőrségen. Az áldozat hozzá­tartozói azt igyekeznek bebizonyítani, hogy Tompos szándékosan lőtte le özvegy Márkosnét. Viszont az eddigi vizsgálat ez­­irányban semmi bizonyítékot nem tu­dott szerezni.

Next