Brassói Lapok, 1936. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-01 / 50. szám

1936. március 1 u. 1. Rendi*ivül siilalmas légkör!»en Megkezdették, de aztán május tizennegyedikére halasztották a nagy antifasiszta per Kétezer tanú vonul* le! |''l ' ^ ?/fr./fr Revolvere* összetűzés a a hadbíróság épülete elé TUlGI G­IGSGl tárgyalás megkezdésekor PAUKER AHA a vádlottal«, NEGRUZZI Ell A a védelem élén Letartóztattak hat tanút izgalmak a tárgyalás elnapolása után Bukarest, február 29. Csütörtök reggel kilenc órakor kezdte meg a bukaresti hadbíróság a 8 hónappal ez­előtt letartóztatott tizenkilenc antifasiszta pe­rének főtárgyalását. A hadbírósághoz vezető Plevnei-utcát már kora reggeltől erős katonai készültség szállta meg. Végig az útvonalon rendőrosztagok me­netelnek a hadbíróság épülete felé. A gyalog­járókon szuronyos katonák vigyáznak a rend­re, magasrangú katonatisztek irányítják az ér­kező csapatokat. A széles Plevnei­ utcán, egé­szen a hadbíróság kapujáig, többezer főnyi tö­meg szorong. A rendőrök a nagy csoportokban összesereglett tömeget a hadbírósággal szem­közti oldalra szorítják vissza. A bejáratnál szuronyos katonák élén két ka­pitány végzi az igazoltatást. Mindenkit a leg­szigorúbb vizsgálat alá vesznek. Az első őr­szem csak az ügyvédeket, a sajtó képviselőit és a tanukat engedi át. Kint ezres tömeg, a hadbíróság udvarán viszont csak néhány ak­tatáskás védő igyekszik befelé. Néhány perc­cel kilenc előtt tumultus támad. Croceanu ügyvéd vezetésével munkásküldöttség érke­zik, akik a vádlottak felmentését kérő ívet akarják átnyújtani a hadbíróságon. Az igazol­tató őrszem útjukat állja. Pillanatok alatt te­kintélyes ömeg állja körül a munkásküldöttsé­get. Kiabálás, ütések zaja hallatszik, egy asz- Szony hangosan felsikolt, revolverek merednek a levegőbe és az állambiztonsági hivatal több detektívje riasztó lövéseket ad le. Az utca zaja a zárt ablakokon keresztül is beszűrődik a tárgyalóterembe. BEVONULNAK A VÁDLOTTAK Pauker Anna és tizennyolc társa helyet fog­lalnak a számukra fenntartott padokon. Jobb­ról, balról két-két fegyőr. A vádlottak sorát Pauker Anna nyitja meg. Negyven év körüli sápadt asszony. A védők padsora zsúfolásig megtelik. Középen Negruzzi Ella asszony, a védelmet szervező ügyvédbizottság elnöke, mellette Patrascanu, Paul Iliescu, Paraschives­­cu-Balaceanu, Paul Moscovici, G. Costa-FOTu és még többen. A sajtó számára fenntartott asztalnál a fő­városi lapok tudósítói ülnek. Előttük papír, élesre hegyezett ceruza. A terem jobb oldalán , a bűnjelek sorakoznak. Könyvek, füzetek, röp­cédulák, közöttük festékes tégely, ólombetűk és egy fekete férfikalap. Két oldalt katona, felfűzött szuronnyal. FELFÜGGESZTIK A TÁRGYALÁST Pontban kilenckor nyílik az ajtó és az emel­vényen megjelennek a bírák. A hadbiróság élén Badescu ezredes elnököl. A katonai ügyé­szi tisztet Atanasiu kapitány látja el. A bíró­ság eskütételre emelkedik. Utána az elnök fel­teszi az első kérdést. Az elnök: Pauker Anna! Pauker Anna: Jelen. Elnök: Lakhelye? Pauker Anna (fojtott izgalommal): A váca­­resti fegyház. Elnök közbe akar vágni, de a vádlott foly­tatja: — Bezártak, mert a békét és a nép javát akartam. Elnök megrázza a csengőt. Elnök: A következő vádlott! Markovics Sa­lamon. Markovics: Harminckilencéves vagyok, a ji­­lavi börtönben lakom. Letartóztattak, mert a békét és a nép javát akartam. Elnök (megrázza a csengőt) az általános zaj­ban a tárgyalást felfüggeszti. Tíz perc szünet után a bíróság ismét elfog­lalja helyét az emelvényen. A vádlottak elmondják személyi adataikat. Egyik-másik húsz, huszonkét éves, némelyik büntetve is volt már hasonló bűncselekmény miatt és kivétel nélkül mind a jilavai erőd lakói. FELLÉP A VÉDELEM A tárgyalást Maurer János György ügyvéd,­­ volt segesvári ügyész felszólalása nyitja meg.­­ Élesen tiltakozik az ellen a hatósági önkény­­­e­sen, amellyel az igazoltató közegek felada­tuknak eleget tesznek. Az állambiztonsági hi­vatal ügynökei és a katonai hatóságok nem­csak az érdeklődő közönséget zárták ki a tár­gyalásról, hanem még az ügyvédeket is távol akarták tartani. Felszólalása során az ügyész és a védők között heves párbeszéd keletkezik, amelynek csak az elnöki csengő vet véget. A tárgyalás további menetéhez az­­utcáról felhallatszó moraj szolgáltatja a kisérő zenéi. A következő szónok Negruzzi Ella asszony, aki felhívja az elnök figyelmét arra a tényre, hogy a tárgyalás a 108. paragrafus értelmében nem tekinthető nyilvános tárgyalásnak, mivel azon csak védők és a sajtó képviselői vannak jelen. Elnök (gúnyosan): És azok ott ketten hátul, vájjon kik? Negruzzi: Azok, sziguranca-ügynökök ... És valóban a terem hátsó része egészen üres. Az utca feketéllik a tömegtől, de a teremben üres padsorok tátonganak. Amikor erre a tényre a védelem felhívja a hadbíróság figyelmét, az elnök kijelenti, hogy mindent megtett, ami hatáskörébe tartozik, más hivatalos közegek hatáskörébe nem avatkoz­­hatik. Mondatát még be sem fejezi, amikor izgatot­tan hadonászó férfi lép a terembe. Kezében fehér papírlapot szorongat és odalép a bírói emelvény elé. Cruceanu ügyvéd, a munkáskül­döttség vezetője, elmondja a kapu előtt történt incidens részleteit. Előadását a terem feszült csendben figyeli. Beszéde végén a munkásság tiltakozását az elnöki asztalra helyezi. Cruceanu ügyvéd felszólalásával kapcsolat­­ban heves vita indul a vád és védelem között. Az éles szóváltást Basceanu katonai főügyész megjelenése zárja le. Basceanu az ügyész mel­lé lépve bejelenti, hogy a lövöldöző detektíve­­ket letartóztatták. Bejelentését általános he­lyeslés fogadja, mire a tárgyalás nyivánossá­­gát legalább képletesen kifejezni akarván, egy vállrojtos katonatiszt feltárja a terem ajtaját. A nyitott ajtó előtt katonák állnak, feltűzött szuronnyal. A DÉLUTÁNI TÁRGYALÁS A délutáni tárgyalást Negruzzi Ella asszony felszólalása nyitja meg. Tiltakozik a hatóság­nak a vádlottakkal szembeni magatartása ellen és elmondja, hogy nyolc hónapon keresztül hiába kísérletezett, minden erőfeszítésével sem bírta megteremteni a védelem és a vádlottak közötti összeköttetést. Levelek eltűntek, kérvé­nyek irányt tévesztve, miniszériumok íróasz­talán kötöttek ki, beszélgetéseket megtagad­tak, úgy, hogy a vádlottak legelemibb védeke­zési jogukat sem gyakorolhatták. A felvetett kérdés a vád és védelem közöt­ti heves szócsatákhoz vezet. Az éles vitának az elnök Pauker Annához intézett kérdése vet véget. Elnök: Kívánja, mint fővádlott, a védelem,-« való felkészületlensége miatt, a tárgyalás el­halasztását? Pauker Anna: Nem kívánom az elhalasztást annál is kevésbé, mivel ügyünk, amelyért harcolunk, nem szenvedhet... Elnök (közbevág): Kérem, maradjunk a tárgynál. Kívánja, vagy nem kívánja? Pauker Anna: Habár a védekezésben mindet eszközzel megakadályoztak... Elnök: Igen, vagy nem? Pauker Anna és a védelem nem kívánja a tárgyalás elhalasztását, mindamellett hosszú jogi vita és rövid tanácskozás után, az elnök a tárgyalás további folytatását május 14-re el­halasztja. A bíróság felemelkedik és velük áll fel az egész terem A vádlottak is beállnak a fegy­­őrök közé és elindulnak a hadbírósági celláit felé. A folyosókon szorongó, kifáradt tömeg is megmozdul. Közelebb nyomulnak a szuro­nyok hegyéhez, kiabálnak, integetnek, egy-egy rövid mondatot ékelnek a távozók közé. A vé­­delem is kivonul a teremből. Lassan mennek végig a végtelen folyosókon és ahogy lép­kednek, ketté válik a tömeg és utat enged előre. Az udvaron aztán százan és százan áll­ják körül a védőket, száz és száz kérdést tesz­nek fel. Amikor Negruzzi asszony magas, egye­nes alakja megjelenik az ajtó­rámában, egy­szerre ezer torokból szakad fel az éljen. Látó Anna A védelem beadványt intézett a máso­dik hadtest hadbíróságához, amelyben kérte, hogy a nyolc hónapja letartózta­tásban levő vádlottakat helyezzék szabad­lábra. A beadvány sorsa felett a második hadtest parancsnoka fog dönteni. Miután az elnök a tárgyalást bezárta, a védelem elhagyta a termet és a tanuk egy csoportja a Constantin Mille­ utcába vonult, hogy az Adeverul-Dimineata palo­tája előtt rokonszenvi, a Porunca Vremii előtt pedig ellenszenvi tüntetést rendez­zen. A karhatalom itt a tüntetőket szét­­ tárgyalás után­­ verte és egyes csoportjait a városi vízmű­vek udvarába szorította be. A Demokratikus Jogvédő Blokk és a szocialista ifjúság egy küldöttsége a tár­gyalás után megjelent a hadügyminiszté­riumban, ahol Ionescu őrnagy, a hadügy­miniszter szárnysegéde fogadta őket. A küldöttség tiltakozott az ellen, hogy a kö­zönség egy részét nem engedték a tárgya­lóterembe, hogy a tárgyalás alatti össze­tűzéssel kapcsolatban hat tanút őrizetbe vettek és a sziguranca közegei revolverlö­vésekkel el akarták riasztani a tömeget. Míg a küldöttség az őrnaggyal beszélt, ad­­ ­­­­ dig az utcán több szigurancaügynök bán­talmazta a küldöttséggel jött ifjakat. Egy véletlenül arra tévedt urinőt a rendőrügy­­nök súlyosan elvert.. A védők este nyolc órakor test­­ületileg megjelentek a rendőrprefektúrán, ahol Parizianu szigurancák vesztorral akartak beszélni az őrzetbe vett hat tanú szabad­lábra helyezése céljából. Pariziano azon­ban nem fogadta a védőket, sőt azok írás­beli beadványát is visszautasította. A hat őrizetbe vett tanút pénteken reg­gel átkísérték a hadbírósághoz. fizet féemeltót kérnek a tanárok és a postások A postásküldöttség furcsa esete Sadulescu pénzügyi alminiszterrel Bukarest, február 29 A fővárosban egyik állami alkalmazottré­teg a másik után mozdul meg hogy a költ­ségvetés összeáll­ítása során követeléseinek érvényt szerezzen. Ismeretes, hogy a ta­nárok országos nagygyűlése erőteljes ak­ció beindítását határozta el. A tanárszö­vetség elnöki tanácsa pénteken délelőtt ülést tartott, amelyen kimondották, hogy amennyiben a kormány nem teljesíti a tantestület követeléseit, úgy felszólíta­nak minden tanárt, aki tagja a liberális pártnak, hogy azonnal lépjen ki a párt­ból. Azonkívül az ország minden egyes iskola, jóban 48 órás tüntető sztrájkot tartanak a tanárok. A tanárszövetség határozata annál sú­lyosabb ,mivel most már az országos ta­­nítószövetség is kimondotta, hogy szolida­ritást vállal a tanárokkal és együtt akar haladni velük mozgalmukban. A vasutasok mellett most a postások is mozgolódnak. A postások egy népes kül­döttsége pénteken délelőtt felvonult a pénzügyminisztérium elé, ahol Badules­­cu Viktor pénzügyi alminiszterrel akartak tárgyalni. Badulescu hosszas várakozás után fogadta a küldöttséget. A postások vezetője előadta, hogy a költségvetés összeállítása során feltét­lenül fel kell emelni a postásfizetések céljaira előirányzott öszegeket, mivel a postások között vannak olyanok is, akik 20 év óta nem kaptak fizetéseme­lést, holott családos emberek, sőt több­­gyermekes családapák. Az államtitkár itt megszakította a szó­nokot : — Ki mondta, hogy gyermekeket hoz­zanak a világra? A küldöttség így dolgavégezetten távo­zott az államtitkártól. 5. oldal Jugoszlávia sem engedi át területén Grósz Jenőt Bukarest, február 29. Lapzártakor érkezett jelentés szerint Constantin Gor­nescu belgrádi román követ, pénteken délben értesítette a ro­mán kormányt, hogy a jugoszláv kor­mány nem hajlandó Grósz Jenőt terüle­tén átengedni. Ezzel megszűnt annak­­ lehetősége, hogy a Cagero vezérigazga­tóját az országba hozhassák. a Rador cáfolja a h­vata­­los német sajtóiroda egyik jelentését Bukarest, február 29. A Rador hivatalos távirati iroda a következő közleményt adta ki: A német hivatalos D. N. B. távirat iroda közli, hogy Őfelsége II. Károly ro­mán király szerdán gépkocsin a német­országi Wü­rzburgban járt, ahol megláto­gatta ott időző édesanyját, Mária özvegy anyakirálynét. A hírt a legerélyesebbel cáfoljuk. Az teljesen légből kapott. Őfel­sége a király nem hagyta el a fővárost

Next