Brassói Lapok, 1936. szeptember (42. évfolyam, 202-226. szám)

1936-09-02 / 202. szám

1­4. oldal B. I. 1936. szeptember 2 Kanadai magyar pap Kolozsváron Mátyás király ükunokája köztiszteletnek örvend a torontói magyarok között Kalotaszegi templom Hamiltonban — Magyar pap sorsa Kanadában Kolozsvár, szeptember 1. ismerős női Írással levelet kézbesített mi­nap egy kisfiú a lakásomra. Az Írás ismerős a borítékon, de küldőjét nem láttam jó tíz esztendő óta. A levélben Kovácsné­ Páll Rózsa arról értesít, hogy itthon vannak rokoni lá­togatóban és nagyon örülne, ha találkozhat­nánk valahol. S hogy mindjárt elejét ve­gyem ébredező gyanúsításoknak, a kívánt ta­lálkozóra a férj részvételét is beígéri, akit én szintől­ szinte még soha ez életben nem lát­tam, csak annyit tudtam róla, hogy reformá­tus lelkész valahol Kanadában. MAROS­I IVÁRTÓL KANADÁIG Az egész ismeretség különben nagyon re­gényes. Páll Rózsával mindössze kétszer volt személyes találkozásom. Először 1919 tava­szán az idevaló klinikán keresett fel. Verse­ket hozott életem legeslegelső lapja számára. Az egész nőből csak két, tágranyílt szemre emlékeztem, melyeket a csontkeretes pápa­szem még valószínűtlenül felnagyított. Olyan volt, mint a gyermek, mikor nagymamát ját­szik. Mélytüzű, szordinóshangú verseket irt ez a fiatal lány, akiről a beszélgetés során kide­rült, hogy tanítónő Marosújváron. Még vagy kétizben küldözgetett onnan verseket, aztán nyomát veszítettem. Évek múltával közölte levélben, hogy férjhez ment Kovács Ferenc lelkészhez, a kanadai Ontario államban fekvő Hamilton városába. Akkor már ő kért tőlem verseket, elbeszéléseket, gyerekeknek való írá­sokat, kis egyházi újságjuk számára. Eréven sokáig tartottuk még az összeköttetést s mint most hallom, ő a maga részéről a mai napig küldeti nekem az újságjukat, én azonban évek óta már egyetlen számát sem vettem kézhez. Valami gonosz kéz rendszeresen sik­kaszthatja a Kanadától Erdélyig tartó hos­-­szu,hosszú után. Egy izben — lehet annak tíz éve talán — hazalátogatott Kovácsné-Páll Rózsa, immár­­ boldog feleség és anya, Hamiltonból. Felke­resett, elmesélte amerikai életüket, mely szép és küzdelmes missziós munkában telik. Nem a vadak közt térítenek ugyan, de sokkal ne­hezebb a feladat, melynek megoldására vál­lalkoztak. A Kanadába kivándorolt, akkor még kevés számú református magyart igye­keztek egyházi közösségbe szervezni, akik gyárakban és farmokon szétszórva, verejté­kezve törték magukat a mindennapi kenyér után s közben alig jutott eszükbe, hogy a lé­leknek is táplálékra lenne szüksége abennük.­­ De, ahogy az évek teltek, Kovács tiszteletes ur buzgólkodása és Kovácsné tiszteletes asz­­szony lelkes segítőmunkája, mégiscsak egy akolba terelte a hamiltoni magyarokat. Most, hogy itt ülünk szemtől-szembe, a férj nem csekély büszkeséggel húzza elő zsebéből a ha­miltoni református templom fényképét. Csak olyan hegyestornyú istenháza ez, mint ami­neket Kalotaszegen lépten-nyomon látva meg­szokhattunk. A négy evangélistát jelképező fióktornyocska is ott ül az öregtorony aljá­nak négy szögletén, mely alatt faragott dí­szes folyosó fut körbe, éppúgy, mint nálunk. KISEBBSÉGI SORS, DIASZPÓRA-SORS — Azért ez mégse olyan templom ám, mint az itthoniak — jegyzi meg Páll Rózsa mert ebben más helyiségek is vannak. Gyü­lekezeti terem, iskola, lelkészi iroda Minden egy helyütt, hogy a hívek a templomban min­den egyházi természetű dolgukat el tudják intézni. Megnyugtatom Páll Rózsát, hogy hovato­vább nálunk sem lesz másként. Már nálunk is találhat hasonló berendezésű templomépü­leteket,­­csak menjen le Brassóba s nézze meg az unitáriusok új templomát, vagy Szászvá­rosra, ahol a gyönyörű öreg templom meg­újítása már hasonló elvek szerint történt. Ná­luk a szétszóródás tette szükségessé ezt a megoldást, nálunk a kisebbségi sors. — De maguknál még a hívek tartják el a papot — jegyzi meg Páll Rózsa. — Valami kis államsegélytől eltekintve csakugyan a hívek. De ez az államsegély is rohamos sorvadásnak indult. Ita így tart, ma­holnap nem lehet kongruáról beszélni. Éls ott? Rév. Kovács Ferenc veszi át a szót: — Még ott nem tartunk, hogy a hivek az egyházi község fenntartásához anyagiakkal is hozzájáruljanak. Szénre kell a pénz, az egy­ház gondja várhat: ez a tipikus válasz, ha­­ önkéntes áldozatra szólítjuk fel őket. Való­jában az angol református egyház tart el minket, mely kezdetben felajánlotta a ma­­­­gyar híveknek, hogy a lelkészi fizetés két­harmadával szívesen hozzájárul a saját anya­nyelvükön prédikáló pap eltartásához, ha egyharmadát összehozzák a hívek. Nos, ezt az egyharmadot azóta sem sikerült felhaj­tani tőlük, de valahogy azért csak megélünk. A MAGYAR SAJTÓ KANADÁBAN ! Kovács tiszteletesnek második anyanyelve s az angol. Éppúgy ír és beszél angolul, mint­­ magyarul. Ez a szerencséje, mert cikkeket ir­hat angol lapokba, melyeket aztán tisztessé­gesen díjaznak. — Magyar lap nincs Kanadában? — Van kettő is. Két magyar napilap. De azok egészen hitvány színvonalúak és ami érdemleges közleményük van, azt mind olló­val nyírják össze a hazai íróktól. Tőled is, mástól is. Legalább meg van az örömünk, hogy néha egy-egy hazulról ismerős névre­­ bukkanunk hasábjaikon. Fizetni persze egy 1 centet se fizetnek, pedig sokszor elgondol­tam, milyen nagy segítség volna az idehaza gondokkal küzdő íróknak az a pár dollár, a­melyet tudtukon kívül megjelent műveikért, meglepetésként hozna el számukra a posta. Az Egyesült Államok magyar sajtójáról ha­sonlóképp lesújtóan vélekedik Rév, Kovács. Csupa üzlet, becsapás, jámbor és hiszékeny amerikás magyarok félrevezetése: ez a lét­alapja az amerikai magyar újságoknak. Jobb nem beszélni róluk. Viszont sem az angol la­pok, sem az angol hatóságok nem tesznek kü­lönbséget származás szerint a kanadai angol állampolgárok között. Kovácsné­ Páll Rózsa is hivatalos küldetés révén jutott most hozzá itt élő rokonainak meglátogatásához. Köze­lebbről Jugoszláviában tartják meg a refor­mátus nőszövetségek világkongresszusát és ezen Kanadát az erdélyi születésű, kanadai magyar asszony fogja képviselni hivatalosan. Mátyás király kanadai ü­kunokája Áthaladunk a főtéren, a monumentális Má­tyás-szobor alatt. És egyszercsak megszólal Rév. Kovács Ferenc, aki életében először jár Kolozsváron, mert ő már kisgyerek korában kikerült Amerikába és a theológiát is ott vé­gezte. — Ahányszor elnézem a király arcélét, mindig megállapítom, hogy valóban csodála­tosan emlékeztet arra a torontói matrónára, aki a Mátyás király egyenes leszármazottjá­nak vallja magát. — És bizonyítani is tudja ezt a fölötte fan­tasztikus rokonságot? Corvin Jánosnak tudo­más másom szerint nem maradtak gyermekei. — Annál érdekesebb, hogy hiteles okmá­nyokkal csakugyan bizonyítani tudja. Ame­rikában minden magyar tud erről az öreg asszonyról, akinek anyát Kossuth is felkeres­te, mikor kinn járt. Akkor még Long Islandon éltek. Most a kanadai Torontó egyik legna­gyobb nevezetessége ez a hölgy. Elbúcsúzunk a kedves házaspártól, akik két gyermeküket is magukkal hozták a nagy útra, hogy megismerjék itt élő rokonságukat. — És mit csinálnak a versek? — kérdem Páll Rózsától búcsúzóban. MUSSOLINI BÉKÉT AKAR. DÉVÁN NYOLCMILLIÓ KATONÁJA A francia sajtó meg van elégedve Mussolini békenyilatkozatával Róma, szeptember 1 Mussolini „az olasz — Abesszíniával megnagyobbodott — birodalom első had­gyakorlatának“ befejezése után szózatot intézett az olasz néphez. A beszédet hang­szórókon közvetítették. A duce szózatá­ban többek között a következőket mon­dotta: — Olaszország katonai ereje tekintély­ben megnagyobbodva került ki a kelet­­afrikai hadjáratból. Egyetlen rendeletre nyolcmillió katonát tudunk mozgósítat­­ni. Elutasítom azt a lehetetlen állítást, mintha a fasiszta doktrína visszautasítot­ta vo­lna az örök béke eszméjét. Mind­nyájan kívánjuk a békét annyi időre, amennyire csak lehetséges. Hajlandók vagyunk felajánlani segítségünket, rész­vételünket és együttműködésünket a né­­pek közötti béke művének megteremté­sére­. Az olaszok számára ez a parancsom: „Erőseknek kell lennünk, hogy szembe­szállhassunk minden eshetőséggé és ha­tározottan tudjunk tekinteni bármilyen sors elé.“ A legutolsó hadgyakorlat óta tizenkét hónap telt el: ez a 12 hónap gazdag volt eseményekben, amelyeknek kihatása már érezhető, de idővel még­­ezhetőbb lesz. Lezártuk a régi száma­dásokat és így holnap és mindig egysé­gesen megyünk e­sőre... A francia sajtó a cuce szózatának azon részeivel, amelyben Mussolini bé­kevágyát hangoztatta, igen meg vannak elégedve és hangsúlyozzák, hogy az olasz miniszterelnök ezzel megnyugtatta az ideges európai közvéleményt. Viszont — írják tovább — a luce azon kijelentése, hogy Olaszország egyetlen rendeletre nyolcmillió katonát tud fegy­verbe szólítani, a nemzetközi idegesség megnyugtatásához egyáltalán nem járul hozzá. — Ó, a versek! — felel kis sóhajjal. — Mi­lyen jó volna, ha ráérnék verseket írni. Ma­gamnak kell rendben tartani háztartásomat, cseléd nélkül, részt kell vennem minden egy­házi természetű összejövetelen, délután ezen­kívül diakonissza vagyok. És ott van még a szombati és vasárnapi iskola. De azért a ver­sekhez sem lettem egészen hűtlen. — A hétnek ezen a két napján tanítják To­rontóban édes anyanyelvükre a hamiltoni magyar apróságokat. Ha a közösségi szellem erősebb volna az egyháztagok közt, maguk is tarthatnának fenn iskolát, ahol az állam nyel­vén kívül akármennyit taníthatnának magya­rul. Ebbe az állam nem szól bele. — De hol vagyunk még ettől — mondja búcsúzóul Kovács tiszteletes —, bár remélem, egyszer még ennek is eljön az ideje. (—vei) le a hatalmas üvegbura alatt mindazokat a műsordarabokat, amelyeket a buda-pesti rádió I. állomása világszerte fog özvetítetni az Őszii Vásár egész tartama alatt délben és délután. A nyílt színen levő műhelyeikben ezer kísérletet, a léte­ző hibák kiküszöbölésének módját, a leg­jobb vétel feltételeit, a lámpákban még rejlő kapacitás mérésének lehetőségeit mutatják be. Választ kap itt mindenki kérdésére, pimaszára. Élő egye­teme lesz ez a rádió tudományának. Csak 11 napig, szeptember 1­5-ig lesz nyitva az Őszi Lakberendezési Vásár és Rádiókiállítás. A holnapután, csütörtö­kön lezajló megnyitásra már ezrével ér­keztek érdeklődők a vidékről és a kül­földről egyaránt. Az Európa és Wagons Lits fiókok vezetőitől pedig azt halljuk, még egyre tart az utasok jelentkezése, akik mind igénybe akarják venni a bu­dapesti Őszi Vásárnak vízumkedvezmé­­nyét, Magyarországon való átutazásra is érvényes 50 százalékos vasúti jegyenged­ményét és akik most újat látni indulnak Budapestre. A XX. század derekán, a technikai ha­ladás korszakának kellős közepén élünk, de, hogy ez a fejlődés mennyi csodát, ember nem látta újítást hozott felszínre, arról csak az kap fogalmat, aki egy kü­lön ebbe az irányba beállított, az újítá­sok gyűjteményét jelentő kiállításon ha­lad végig. Ez a jelentősége, legfőbb érdekessége a holnapután, csütörtökön megnyíló Őszi Lakberendezési Vásárnak, amely egy­mástól szigorúan elválasztott két tagozat­­ban felvonultat mindent, ami új, ami meglepő és ami az emberi kényelemhez és kulturális haladottsághoz tartozik. Csodafoiámba ment­ek azok a fürdő­szobák, laboratóriumnak is beillő kony­hák, érdekes, újszerű fűtőberendezések, a víz energiájának a háztartásban való felhasználására szolgáló eszközök, a vil­lany, a gáz bemutatói és azok a rendkí­vüli teljesítmények, amelyeket a min­denütt beszerezhető petróleum felhaszná­lásával még a tanyai asszonyok is elér­hetnek háztartásuk nívójának, higiéniai felkészültségének nagyvárosi színvonal­­ra való emelésében. A kiállítás remekei természetesen a bútorok, a csillárok, szőnyegek, a forgószínpadon bemutatásra kerülő különlegességek, divatcikkek, az egész vásárnak jellegét mégis a technika adja meg, ezerfajta újításával. A Rádiókiállítást legjobban úgy ne­­vezhetnők, hogy ez az élő csodák gyűjte­ménye. Holt gépek tömege, jéghideg kri­s­tálytiszta üvegpaloták sora és mégis esi­pa élet, csupa hang, csupa mozgás a sz­eg ez. Az egyik üvegpalota a budapesti na­prádió mintastúdiója. Mintha televi­­zió­­ készülékben látnák, úgy látsszák ott hraMHasBHBBHraanHHmsaaBHH A XX. század technikai csodái a budapesti Őszi Vásáron Csak szeptember 13 ig lesz nyitva a holnapután, csütörtökön megnyíló Vásár és Rádiókiállítás TUTSEK ILONKA ÉS PIROSKA t operaénekesnő*. egyetlen idei brassói HANGVERSENYE a REDUT nagytermében. 1936. IX. 1. MŰSORONt Kodály Rossini Schubert Brahms Gretschaninov Tscherepnin Beethoven és Weber müvet Jegyek elővételben Hiemesch könyvkereskedésében. A kolozsvári munka­kamara fiókot létesít Marosvásárhelyen Marosvásárhely, szeptember 1 Az utóbbi hetekben új lendületet vett a munkásmozgalom a székely főváros­ban. Szombat este összvezetőségi gyűlést tartott a marosvásárhelyi munkásság, a­melyein a szeptember 13-ra kitűzött munkakamarai választásokkal kapcsola­tos kérdéseket tárgyalták le. Az ülésen kijelölték a Marosvásárhelyről a munka­kamara vezetőségébe küldendő két-két tagot és póttagot. A gyűlésen szóba ke­rült a munkásság régi sérelmének orvos­lása is. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy csak a kolozsvári munkakamara ki­­rendeltsége működött Marosvásárhelyen, olyan nyomorúságos hatáskörr­el és gyenge anyagi eszközökkel, hogy kép­telen volt a kellő mértékben a munká­sok érdekét szolgálni. Most remény van arra, hogy a kolozsvári munkakamara Marosvásárhelyen rendes fiókot állít fel, amelynek anyagi eszközei és hatásköre is kedvezőbbek lesznek- A szombat esti ülés résztvevői megelé­gedéssel vették tudomásul, hogy a ma­rosvásárhelyi munkásság is kiküldi kép­viselőit a brü­sszeli bé­keértekezletre A kiküldött Vass József munkás lesz, aki­nek kiutazását a Székely és Réti bútor­gyár munkásaii tették lehetővé.

Next