Brassói Lapok, 1936. november (42. évfolyam, 254-260. szám)

1936-11-01 / 254. szám

ter* 4 9 ' "> Ci1' Ma indul a B. L. két regénye!1 Te ronciftk Előfizetési píwap Árusításba iiem bocsát!» ßf ® r XLil. évfolyam Főszerkesztő: Vasáru^, 254. szám. Szeíe Bé?cs dr. 1936. évi november i ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre havonként 66 lej, kézbesítéssel 74 lej, ugyanez Brassóban 70 lej. — Külföldre negyedévenként 500 lej. — Magyarországi.* negyedévenként 12 pengő. — HIRDETÉSEK dija hirdetési olda<cn 5.50 lej, páros (bal) szövegoldalon t> lej, páratlan (jobb) ezövegoldalon 7 lej r.^^zetcentiméte- renként. — Hirdetési dijak előre fizetendők. — Szerkesztőség és kialóhivatal: Bra§ov. Str. Regele Carol ~h—58. — Telefotiszómok: kiadóhivatal 82, szeri esztőség 85» ■I nem Irta: Kacsó Sándor 1. Az ntóbbi alig egy hét leforgása alatt a Magyar Lapok egyik munkatársa „(S. I.)“ jelzéssel két hadakozó cikket is megeresztett az erdélyi újságírás po­rondján. Elcsiittuló elvi harcokba szólott bele ez az eddig tartalékba visszahúzódó „harcos“, kárpótlásul azonban most hir­telen vezérnek csapott fel azzal a látha­tó elgondolással, hogy „lám, a? ellenség hátrál“, a sztratégia örök szabályai sze­rint tehát az okos hadvezérnek ki kell használnia a „győzelmet“”. Mi keltette benne azt a hiedelmet, hogy most győz­tes hadvezérként előugorhatik? Meg­mondja azt is. Első cikkében gúnyosan mutat rá, hogy a spanyol kérdésben Írott újabb cikkünk nincs már a lap első oldalán, második cikkében pedig vala­mivel több joggal, de célzatos hiányos­sággal idéz cikkünkből egyetlen kika­pott mondatot, ezt: .,. . . látszod jók bár meghátrálásnak, elfogadjuk egy másik erdélyi laptársunk szempontját is: no.m hasznos a mai körülmények között a tő­lünk amugyis távoleső, legalább is föld­rajzilag távoleső, spanyol eseményekkel kapcsolatban két részre szakítani az er­délyi magyarságot. . .“ Ennyit idéz csak, nem többet, pedig ezután a mondat titán komoly, megszívlelendő és meggondol­kodtató mondatok következtek még. Mindegy, leírtuk ezt a mondatot, mert valaminek a belátását s ennek n beisme­rését nem vereségnek, hanem győzelem­nek tartjuk. És álljuk is ezt a belátást „S. I.“ minden rosszindulatú erőlködése ellenére is — a spanyol eseményekkel kapcsolatban. Nem volna tehát egyetlen szavunk sem már, ha „S. I.“ a részünk­ről befejezett s hitünk szerint sikeresen és becsületesen befejezett elvi harcot folytatná tovább, bármilyen vadul is to- orzékolna a felkelő tábornokok érde- ében. Az említett két hadakozó cikk azonban nem a spanyol eseményeket s ezzel kapcsolatban az erdélyi közvéle­mény előtt felmerülhető világnézeti kér­dést tárgyalja tovább, hanem uj csatát kezd ezzel a sorok mögötti) vidám kur- jantással: — Most aztán elintézem én ezeket a zsidókat! Vállaljuk ezt a harcot, Sulyok István. Talán több méltósággal vállaljuk, mint amennyit ön megérdemelne. Látja, kiir­tuk szépen a nevét, amint nem rejtjük betűjelzés mögé jelen válaszcikk írójá­nak a nevét sem. Jó, ha találgatás nél­kül tudja az erdélyi magyar közvéle­mény, hogy ki az, aki ezt a támadást kezdette s ki az, aki védekezik. És e je­len cikk Írójának minden joga megvan a személyes kiállásra, mert ön mindkét hadakozó cikkében megkülönböztetett figyelmet wen telt neki. De van ezen kívül is illetékessége és jogcíme s nem fél attól, hogy ezt az dl ei ékességet és jogeimet bárki is elvitathatna tőle. 2. Lovagiasak lesnünk. Sulyok István, nem hallgatjuk él azokat a vádakal, a melyekkel ön olyan ügyesen el akart „intézni“ bennünket. Mindenekelőtt, ugyebár, lezsidózott, sűrűn emlegetve, hogy: a „zsidó Brassói Lapok“. Igaz. gonosz és gálád dolog ez, de föltétlenül hatásos a mai körülmények között. Az­tán ravasz „hadászati)“ fogással ránkol­vasta, hogy hidat keresünk a szélső ro­mán jobboldal felé. Erre a „ragyogóan jóhiszemű“ állításra kapott már választ, különben is válasz rá lapunk minden egyes száma. Mindkét cikkében végül igyekezett beleduruzsolni ’apja olvasói­nak a fülébe, hogy ne, ne higyjetek an­nak a „zsidó Brassói Lapok“-nak, soha­se hittel és meggyőződéssel ír az, hanem mindig csak üzleties szempontjai van­nak. Lám, ezelőtt 15 esztendővel „a szél­ső jobboldali magyar nacionalizmus szolgálatában állott“ s még a Padi Ár­pád, Zágoni István és „más tősgyökeres székely patrióták magyar hűségéit is egyszerűen kélségbevonta“, mindig csak visszavonást szított, „nem mutatott uj utakat, nem tanított, nem tobovz.ott, nem harcolt e nehéz és uj, mondjuk úgy, hogy kisebbségi utaknak követése érdekében“. S nem tett semmit, dehogy is tett volna a kisebbségi magyarság belső gazdasági megszervezése érdekében, a szövetkeze­ti mozgalmat nem támogatta, nem párt­fogolta, nem kedveltette a kisebbségi magyarság tömegeivel. . . Mindezekből érthető és világos tehát, hogy nincs joga ennek a lapnak magyar kérdésekbe be­leszól ani, mert nincs meg rá az erkölcsi alapja. És mindezekből az 's következik ugyebár, hogy csak Sulyok Istvánnak és az ő lapjának van meg «z az erkölcsi talapzata, amelyről — ne kerülgessük sokáig a lényeget — előfizetést kérhet a magyar olvasóktól. Jól van hát, Sulyok István, valóban nem árt néha, ha visszanézünk az elmúlt másfél évtizedre s tisztázzuk, hogy ki hol állott egykor, merre tartott és hová ért, mit dolgozott és mit végzett. Szíve­sen beszélünk mi ama »székely patrió­ták“ csoportjáról, szívesen beszélünk a kisebbségi útkeresésekről és útmutatá­sokról, szívesen beszélünk a magyar ki­sebbség kimondottan nemzeti eélkitüzé- seiről és a szövetkezeti mozgalomról, mert van erről beszélni valónk éppen elég. Sőt, nekünk van erről beszélni valónk a legtöbb! 3. Vegyük először „a székely patrióták“ csoportját, mert nagyon jó kiinduló pont ez. Emlékezzék csak vissza Sulyok István, hogy miért és hogyan váltak ki ezek a „tősgyökeres“ székelyek az egy­kori Keleti Újságtól. Emlékezzék vissza, hogy mit képviselt az erdélyi magyar kisebbségi szellemi és politikai éleiben Paál Árpád és Zágoni István és milyen világszemlélettel és politikai elgondolá­sokkal alapította meg ez a két ember az akkori Keleti Újságtól való kiválás után az uj Újságot. Igaz, voit abban az uj tömörülésben „székely pátriótizmus“ is, az igazi és hagyományos székely világ­szemlélet alapján azonban benne 'olt «z a demokratikus világszemíéleti és poli­tikai felfogás, amelynek akkor ismét hangot és létjogosultságot kellett szerez­ni az erdélyi magyar közéletben. Sulyok István csak két ' evet említ, talán óva­tosságból, de mi í ' ’•óljuk ama székelj névsort egészen: o t volt bizony Paal Árpád és Zágoni István mellett Nyirő József, Szentimrei Jenő, Tamási Áron, Jakab Géza és e sorok írója is. És e so­rok írója a maga fogékony fiatalságá­ban megrázó élményeken ment át, ami­kor Paál Árpád annyi oldalról gám sol- tan, rágalmazottan, elitélten is, de har­colta a maga harcát mindazokért a de­mokratikus elgondolásokért, amelyeket egyedül tartott egy kisebbség életében célravezető társadalmi és politikai esz­közöknek. E sorok írójában kitörölhetet­len élmény marad, amikor abban a ..szé­kely patriótáktól“ alapított Újságban Paál Árpád egy bérmozgalom idején a béremelést kérő nyomdászok mellett fog­lalt állást tisztán csak a szociális lelki- ismeret ereje alatt, mert egyébként, ugyebár, aligha lehetett érdeke egy lap­kiadónak támogatni a nyomdászok kö­vetelését. De miért is folytassam tovább? Paál Árpád neve a demokratikus világ- szemlélet kifejeződése volt, nem szorul ez bizonyításra semmiképpen. Tegyük fel most már a kérdést, hogy hol volt az a front, amely Paál Árpád és társai ellen folytatta a harcot? Sulyok István, én ott voltam, amikor a rotációs gép az Újság első számával megindult s láttam Paál Árpád szemében az öröm k'buggyanó könnycseppjét. De ott vol­tam akkor is, amikor ugyanazon Paál Árpád, alig másfél év múlva, kegyetlen és keserves küzdelmek után «.ok igva je­lentette be. — Ma az utolsó lapszámot csináljuk, fiuk. Megfojtottak. . . És nem ‘udott ezólani Zágoni István és félrefordult Nyirő József. Szóütem őket most fa mind a többieket, akik ott voltak, akik azt a keserves harcot vé- gigküzdötték és végignyomorogták, igy volt-e? Ne ferdítsen, Sulyok István és ne mo­solyogjon most azokra „a székely patrió­tákra“, mert farkas-mosolygás az. Én, aki akkor még nem igen szólhattam, csak érezhettem, bizony nem felejtem el soha, hogy kik voltak azok, akik akkor ^zt a székely csoportot „megfojtották“ és a jobb sorsra érdemes magyar kisebb­ségi demokrácia első tudatos csoportját szétrobbantották. Én magam előtt látom most is az ön rettenetesen kipirult ar­cát, amint a dühtől fuldokolva és ten­gelye körül forogva, mint valami meg­vadult bugócsiga, hazaárulózta Paál Ár­pádot, Kóe Károlyt és ama „székely pát- rióíák“ csoportját a kolozsvári újságíró klubban. Éu tudom, hogy akkor Paál Ár­pád, Zágoni István, Nyirő József és Be­nedek Elek volt az, aki „Moszkvából kapta a pénzt4 s nagyon jól tudom, hogy ezeket a rágalmakat a magyar reakció­nak az a viharsarka terjesztette akkor is, amelyhez ön is tár ozóit. Persze, ki­térhet ön és tagadhat Ön, meri az ilyen rágalmaknak gazdája soha sincs. Ám ezek a rágalmak akkor is onnan indul­tak el, ahol ön politikailag és világ- szemléletben, akkor mar, állott. Miért ferdít hát, tudatosan, Sulyok Ist­ván? És miért hazudik? Lám. az a Brassói Lapok, amely „15 évvel ezelőtt a szélső jobboldali magyar nacionalizmus szolgálatában állott“ s ilyen minőségében önnel együtt tá­madta a harcos demokraták csoportját, az Újság bukása idején már felülvizsgál­ta addigi álláspontját s 5 vette kezébe azt a zászlót, amely az Újság leteritésé- vel erre a szomorú erdélyi porondra hullott. Amikor az Újság kimúlt, mert a Magyar Párt megszüntette és a Keleti Újságot vásárolta meg helyette, a Bras­sói Lapok addigi munkatársai már szin­te mind felmondásban voltak s rövide­sen teljesen uj szerkesztőség vezette és sugározta ki a llap uj szellemét, azt a szelleinet, amelyre az erdélyi magyarság­nak akkora szüksége volt. Sulyok István, önnek, mint hivatásos újságírónak, kö- teíeeségszerüen ismernie kell az egyes lapok helyzetét és újságíró kartársait. Ismeri is. Hogyan lehet tehát olyan sze­mérmetlenül vakmerő, kpgy azt állítsa: a Brassói Lapojk kiadója és '»zíirkesztő- sége mo6t is ugyanaz, mi\it i5 ,’evvel ez­előtt voll? O'j nagyon jól tudja, nogy a mai szerkesztőség tagjai Között, akik ír­nak és dolgoznak, akik a lap szellemét ée irányát megadják, a lap főszerkesz- tője kivételével, egyetlen egy sincs az akkori munkatársak közül. Mert látja, Sulyok István, a Brassói Lapok kiadó­jában tényleg van üzleti szellem. A Brassói Lapok kiadója tudja, hogy a* újságírás nem olyan mesterség, amelyet hit és meggyőződés nélkül is lehet vé­gezni. A Brassói Lapok kiadója tudja, hogy csak az irhát jól, szépen, meggyő­zően, a vallás és vállalás lendületével, a ki hiszi is azt, amit ir. Itt valóban érvénye­sült az ő üzleti szelleme. Kicserélte bi­zony a régi szerkesztőséget s olyanokat szerződtetett, akiknek nem kellett er­kölcsi erőszakot elkövetniük magukon ha a lap széliemének megfelelően írni akartak. Lám, igy került a Brassói La­pokhoz annak a régi „székely patrióta" csoportnak három tagja is: Szentimrei Jenő, Tamásj Áron és e cikk írója. Miért hazudik hát, Sulyok István? 4. „Egész külön fejezetet érdemel! meg ebből a szempontból a szövetkezetek kérdése“. Idéizet ez a Sulyok István cik­kéből s igaz idézet. A szövetkezetek kér­dése valóban egész külön fejezetet érde­mel meg. Már csak azért is, mert sokkal régibb kérdése ez az erdélyi kisebbségi magyarságnak, mint ahogyan Sulyok Ist­ván hinni akarja. Útkereső, útmutató cikkek? Hol volt még Sulyok István, mint a kisebbségi magyarság „építő munkása“, amikor a magyarság gazda­sági szervezkedésének az ügye ennek a lapnak a hasábjain hangot kapott. Hol volt? Politikus volt még csak s mandá­tumra vadászott s mert erre »adászott, nem is igen lehetett a mi oldalunkon. Talán nyolc éve is elmúlt már, hogy elő­ször tagadtuk meg a „pénznek nincs szaga és nemzetisége" jelszót s követel­tük. hogy a magyar bankok helyezked­jenek a magyar kisebbség nemzeti célki- tüzéseinek szolgálatába. Ez- volt az a hi­res „bankharc“, amelytől akkor meg- meguju’óan két évig zúgott Erdély 9 a melyben leghangosabb ellenfelünk me­gint csak az a magyar reakciós sarok volt, amelyhez Sulyok Istvánnak szeren­cséje volt tartozni. Ennek a cikknek az írója is akkor lett először „kuímérgező és demagóg“ s maga Gyárfás Elemér tar­totta méltónak ezekre a jelzőkre Most, amikor a részben megsemmisült, részben elgyengült bankokat kioktatni már ege-

Next

/
Thumbnails
Contents