Brassói Lapok, 1936. november (42. évfolyam, 254-260. szám)

1936-11-01 / 254. szám

november 1 B L Az álamfő-t alá hozó harmadik napja P­rága lelkesen ünnepli Károly királyt és Mihály nagyvajdát A kisdrniom h­ajlandó a római dokkhoz való közeledésre . A királyi vendégek látogat­ja a milovicei katonai táborban Prága, október 30. Károly király és Mihály nagyvajda Benes elnök és Antonescu külügyminisz­ter társaságában pénteken délelőtt mind­két kíséretükkel meglátogatták a mislo­­vicei katonai tábort. A főváros utcáin az uralkodót a lakosság lelkesen éljenezte. A katonai táborban a királyi vendége­ket Machnik hadügyminiszter, Sirovy tábornok hadseregfőfelügy­e­lő, Krejei tábornok vezérkari főnök és Foechet tábornok, a francia katonai misszió ve­zetője fogadta. Ezután nagy katonai gyakorlatok következtek, amelyekben minden fegyvernem részt vett. Délután Károly király Mihály nagy­vajdával együtt Milovice közelében fá­cán- és nyúl­vadászaton vett részt, egyenlő jogokkal foglalhat helyet a nemzetek asztalánál és ha szerény és természetes kérései megértésre találnak a másik oldalon, úgy a legkevésbé sit lesz akadálya annak, hogy a Duna-menti államok gazdasági tekintetben együtt­működjenek és bizonyos idő múlva együttműködjenek politikailag is, meg­teremtve ezáltal a Duna-medencében az igazi béke valódi biztonságát, amelyet Magyarország őszintén vár és óhajt Miről tanácskoztak? Csütörtök déli és délutáni megbeszé­léseiken Antonescu külügyminiszter előbb Krefta külügyminiszterrel, majd Benes elnökkel sorra megvitatta a két országot érdeklő összes nemzetközi kér­déseket. Az Adeverul munkatársának értesülése szerint behatóan foglalkoztak a kisántánt és a római jegyzőkönyvek aláírói közötti gazdasági közeledés kér­désével is. Megegyeztek továbbá abban, hogy a pozsonyi értekezlet határozatá­nak megfelelőleg elismerik mind a há­rom kisántánt állam cselekvési szabad­ságát arra, hogy más államokhoz köze­ledést keressenek, ha ez előnyös az egész kisantautra nézve. A csehszlovák parlament csütörtökön délután együttes díszülést tartott, ame­lyen az elnökök az országgyűlés hódola­tát fejezték ki Károly király és Mihály­ nagy vajda iránt, kiemelve a két népet összekötő testvéri kapcsolatot. A hódoló beszédeket a képviselők és szenátorok állva hallgatták végig. Egyébként a csütörtöki nap program­ját a prágai nemzeti színházban dísz­előadás zárta le, amelyen a királyi ven­dégeken kívül résztvettek a kormány és a diplomáciai testület tagjai, valamint a polgári, katonai és egyházi főméltósá­­gok. A közönség úgy érkezésükkor, mint távozásuk alkalmával melegen ünnepel­te Károly királyt és Mihály nagyvajdát. MAGYAR VÁLASZ A képviselőház külügyi bizottságában tartott beszámolója során Kánya Kál­mán magyar külügyminiszter — amint Budapestről jelentik — többek között hangoztatta, hogy Magyarország egyet­len egy állammal szemben sem táplál ellenséges érzelmeket, hanem csak a bé­két keresi. Ez a kisantantra is vonatko­zik. Ha Magyarország — folytatta — BES GONDOLATOK ! DIrODNÁCIÓ ÜNNEPÉN Mindig jól járt, ki VIM - et használt! Minden ragyog a tisztaságtól! Horzsolás piszkot alaposan eltávolítja: az obiogetobox és karcolás nincs többé — mert VIM épen és vízcsapról, a festett és nádfonatú bútoro­­olyan kíméletesen tisztit, mint ahogy a król, főzőedényekről, késekről és villákról Márton barát, aki 1517 október havának 11-ik napján a witternbergi vártemplom ia­lajára kiszögezte kiszögezte kilencvenöt vitapontját, milliók érzése szerint cseleke­dett. A reformációt mégsem ezek a kala­­pácsü­tések indították el, csak öntudatossá tették. A kilencvenöt tétel nem kiinduló pont volt, hanem a tudatlanság láncaiból­­ mindinkább kiszabaduló s az örök igazság után kutató emberi lélek vajúdó kaotiku­­mába bevilágító fénysugár. Luther nagy­sága, korszakalkotó szerepe abban áll, hogy hangot tudott adni a tömegérzésnek, rendszert és formát a lelkek mélyén go­­npolygó alaktalan kritikának és utat an­nak a szellemi hadseregnek, amellyel sem a pápák, sem a császárok hatalma nem tudott megbirkózni Egy új korszak derengő hajnalának volt az ébresztője. Tanaiból vallás lett, noha­­ csak „tisz­togatni“ akart. A római egyház rendíthe­tetlennek hitt falai meginogtak e kalapács­ütésekre s a réteken át uj áramlat forró lávája öntötte el Európát. Ám Krisztus egyháza mit sem veszitett ezzel: a keresz­ténység megujhodott s a Názáreti tanítása uj erővel és fénnyel tört elő a nép kezébe immár kikerült s minden nemzethez saját nyelvén szóló Bibliából. A nagy erjedés pedig benn az anyaegy­házban utat nyitott két olyan kiváló szel­lemnek, mint Assisi Szent Ferenc és Loyo­la Ignác, akik az egyház tisztasága által annak hatalmát igyekeztek helyreállítani. A reformáció, miként a tavaszi áradat, egyházi térről társadalmi térre csapott át.­­ Megnyitotta a szabad gondolkozás zsilip-­s jelt, elvetvén ezzel a későbbi nagy­ refor­mok magvát. Az elnyomott, állati sórban tartott nép elégedetlensége harsogó fo­lyammá duzzadt és egymásután szakította el a régi rend gátait, az addig bilincsbe vert Betű pedig a könyvnyomtatás feltalá­lásával könnyedén repült át társadalmi kasztok és országok határain a felfedezett Igazság és a megváltó Gondolat új üzene­tével. „...a nyugati közrendű embernek — írja Wells Világtörténetében — ez a folytonos és egészben véve növekvő harca a meg­alázkodás és a szakadatlan munka ellen szoros kapcsolatban áll a keresztény hitta­­nítással. Az egy­ház és a keresztény hitté­rítők nem akarták az egyenlőség tanát hirdetni, de az egyház mögött názáreti J­é­­zus kimagasló alakja állott és a keresztény prédikátor, akarata ellenére is, elszórta a szabadság és felelősségérzet magvát, a­mely előbb, vagy utóbb, szárba szökött azon a talajon, amelyre hullott. A Názáretit keresték az Egyház belső és külső reformátorai.­ ­ A reformáció pedig a tömegek érzelmi adottságai mellett is csak azért válhatott kontinentális és később világ- és történe­­lemalakító mozgalommá, mert olyan ve­zéralakjai voltak, mint Wycliffe, Blüss, Luther, Kálvin, Zwingli, Dávid Ferenc, Bocskay és Bethlen Gábor. A cseh huszi­ták szabadságharca egyik legmeghatóbb és leghősiesebb példáját nyújtja az embe­ri lélek álhatatosságának, áldozatkészsé­gének s az igazság diadaláért mártiriumot is vállaló rendithetetlenségének. Huss Já­nost tanainak megtámadása és a máglya­halál szörnyű alternatívája elé állították és ő az utóbbit választotta. Az 1525-ik­ magyar országgyűlésnek arra a kegyetlen törvényére- amely kimondta, hogy minden lutheránust irtsanak ki az országból s bár­hol találják is őket, nemcsak egyházi, de világi személyek is szabadon elfoghatják és megégethetik" — a magyar protestáns gályarabok zsoltára volt a válasz. ..Térj magadhoz drága Sión, van még néked Is­tened... " Luthert becitálták a wormsi bi­rodalmi gyűlés elé és ő, az egyszerű, ki­­átkozás előtt álló barát V. Károly német római császár és a pápai legátus előtt­­ ezt mondja: „Itt állok, másként nem te­hetek...“ Hasonlítsuk össze ezeket az ember-titá­nokat a mai idők reformátoraival, mert cssk akkor tudjuk igazán felmérni a re­formáció mély hitbeli és eszmei tartalmát. Történelmi erjedés korszakát éljük mi is, de hol vannak a legnemesebb ércből ön­tött vezérek, a nagy költögetők.­ Az em­berségükben prófétává és hitükben szentté nemesült mártírok. Az igazság rettenthe­tetlen bajnokai, akik vállalták az inkvi­zíció gyötrelmeit, a máglyahalál kínszen­vedését, a gályarabság szöges korbácsát, de visszafelé egy lépést sem tettek. Voltak akkor is másfajtája reformátorok, előkelő urak, sőt uralkodók, akik azon­ban csak azért vállaltak közösséget Luther tanaival, hogy azt maguknak, a maguk hatalmának növelésére megny­ergeljék. Ma is vannak kegyelmes szocialisták és ex­cellences újítók, akik látszólag társul sze­gődnek a haladó eszmékhez, hogy azokat tévútra csalják. A fasizmus, a nemzeti szocializmus is reformokat hirdet és igér, új igazságosabb világot, de milyen lehet annak a világnak az igazsága, amely az igazság rejtegetésén, tagadásán épül fel... Idézzük ismét Weleset: „A fejedelmek kedve szerint való re­formáció formája az volt, hogy a pápa helyébe az uralkodó került a vallás élére és ő igazgatta népének lekiismeretét Az uralkodóknak eszük ágában sem volt, hogy alattvalóiknak véleményszabadságot ad­janak, különösen, amióta az anabaptisták és a hussiták példája­ megriasztotta őket.. A fejedelmek és minisztereik féltő gonddal ügy­elitek arra, hogy a mozgalom az ő ke­zük alól ki ne szabaduljon.“ A fejedelmek szerepét most a diktátorok töltik be. Nem árt néha megkeresni a kapcsola­kát a történelem egymástól messze fekvő szakaszai között. Az egykori krónikás tanulságos részlete­ket jegyez fel Brandenburgi Frigyesnek a hussiták ellen indított kereszteshadjá­ratáról. „1431 augusztus 14-én hajnali három óra tájban ért a keresztesek táborába az a hír, hogy Nagy Prokop vezetése alatt már ke­zéig a hussziták serege. Bár hat kilométer­re voltak még a tábortól, már a kereszte­sekig hallatszott hadiszekereik dübörgése és a zsoltár, amit az egész sereg énekelt. A német táborban leírhatatlan zűrzavar keletkezett az ének hangjaira. Lovasok menekültek a szélrózsa minden irányába, még zsákmányukat is elhajigálták a ka­tonák...“ Az emberiség igazi zsoltárát ma még kevesen éneklik. Ma még hatalmas azoknak a tábora, akik vako­n hisznek a nyers erő és a fegyver diadalában. Az ének azonban, mely szárnyaira emeli a hajszolt és üldözött Szellemet, nem haj­ol az ajkakon, a hit nem szárad ki a szívek­ből és a lélek nem fog behódolni az ököl­nek. Ez a zsoltár még megvívja a maga vérte­­len, győzelmes harcát. Mert az idő óramutatóját csak percek­kel lehet visszavinni. A világ előre megy abban az irányban, amelyet minden idők igazi nagy reformátorai jelöltek ki. De kell, hogy a valódi VIM legyen! I Bwd&U doSozta 3. oka? Aranysak! Az ember kedvetlen, ingerlékeny és az élet öröm télen! Borzasztó állapot! Az el­viselhetetlen fájdalmakat meg kell már egyszer szüntetnünk. H­asználja egyszer már tényleg az orvosok által oly gyakran rendelt „Goedecke“-féle Anusül szanprfeupskat. Ezt a szert az egész világon ismerik és örülni fog, hogy mily gyorsan és biztosan megszünteti panaszait és fájdalmait. Az Anusol aranyérkapok kaphatók gyógy* Szertár aknain

Next