Brassói Lapok, 1937. február (43. évfolyam, 5-28. szám)

1937-02-01 / 5. szám

XLliJ. évioivan. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP 5. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK.: Belföldre havonként 66 lej, kézbesítéssel 74 lej, ugyanez Bra§ovban 70 lej. — Külfö’dre negyedévenként '00 negyedévenként 12 pengő. — H 1 It i) E T ÉSEK dija hirdetési old.dcn 5.50 lej. páros (bal) szövegoldalon ö lej, páratlan (jobb) szövegoldalon renként. — Hirdetési dijak előre fizetendők. — Szerkesztőség és hM lóhivatal. Bra$ov Str Regele Carol — Telefonszámok: Hm 1937. évi február 1 ley. - Magyarországra 7 lej - * *~T7zetcen timéte- kiadóhivatal *2. «rerl «wtőség 83, 1 F A z s» 1 n 7 Piter tm I , S ;T y ­ö gy e i o m H # a ? v t A r a 910619 « , iUíl^AP£.ST j --------------------- ')f Ferenc i ék tere 4 ,• • • • jpP A kisebbségi „aurea mediocrit Nehéz szellemi harcok és kegyetlen politikai irányzatosságok ütközőpontjá­ban puhává potyolódik a kisebbségi ina­f ’yar. Elkésett dolog ezen meglepődni, óiosleges csodálkozni és hiba elkese­redni. Az, akit ütnek, hamarabb rájön a szenvedés izére, mint aki az iitéscK nyo­mán csak látja a szenvedést s úgy lá­gyul humanistává. Szenvedni és szenve­dést okozni tényleg nem lehet emberi cél. A szenvedést eltűrni sem emberi erény. Elviselni azonban azért, mert szembeszállni vele reménytelen, erény már, ínért az okosság parancsának való engedelmességet jelent. Szenvedést vál­lalni akkor is, ha ez nein kényszerűség, emberfölötti cselekedet, vagy olyan em­beri áldozatosség, amel y egyes ^ szent megszállottak önkinzó gyönyörűsége le­het, de népek feladata nem. A népek fel­adata élni s lehetőleg minél emberibb módon élni. Kisebbségi sorsba került népnél viszont ea. már több is. mint fel­adat: parancs. Nem szabad megdöbbenni tehát, ha­nem inkább örvendeni kell, hogy a ki­sebbségi magyar potyolódó világszemlé­lete előtt egyre jobban, egyre határozot­tabban kezd kivágyakozni az ókori kul­túrából öröklöttedé azóta kényelmes ki­térő úttá silányitott sűrített bölcsesség: az „aurea mediocritas“, az arany közép­út! A kisebbségi magyar előtt most, ne­héz szellemi harcok és embertelen poli­tikai irányzatosságok idején, amikor fejét és szivét állandóan kapkodnia kell, hogy szét ne morzsolódjanak az egy­másnak ütköző telitalálatok között, a valódi életbölcselet súlyos tartalmával J telik meg a középiskolás korból vissza­csendülő jelmondat. Eddig á tnsculanu- m.i hegyoldalon édesbort szürcsölő, a ké­nyelmet és biztonságot kereső római polgár képe kapcsolódott gondolattársí­tásában a horátiusi sorhoz g nvugdijas- böicseletként értékelte ezt a pihenést és kitérést szentesítő bölcseleti elvet Ma látja, érzi, tapasztalja a kisebbségi pol­gár, hogy „az arany középút4' mennyi­vel többet ielent. mint ahogyan kényel­mesebb időben kényelmeskedve képzel te Ma látja, érzi és tapaszta ja, hogy milyen nagy politikai, szellemi és társa­dalmi értéket kapna benne akkor is. ha a maga lelkiségében, politikai és szelle­mi gondolatvilágában érvényesi+eni tud- ná s mekkora emberi értéket jelentene neki különösen akkor, ha vele szemben is a maga teljes humánus tartalmával érvényesülne. Az , aurea mediocritas“, az arany kö­zépút elve. * A szenvedést eltűrni nem emberi erény, de elviselni azért, mert kénysze­rűség g ebből egyetemes emberi érde­keket szolgáló parancsot és világszemlé­letet kialakítani, kisebbségi clhivatás. \ világszemléleti' harc politikai tételekké, világpolitikai erővonalakká g önző cél­kitűzésekké merevedett már s ebben az áliapofában egyre kevésbé jelenti a szellem szabad szárnyalását s egyre in kább jelenti azoknak a politika: eszkö­zöknek az érvényesülését, amelvek na­gyon ritkán voltak tiszták, — de min­őiig embertelenek voltak. Korbács lett immáron mindkét oldal kezében az Esz­me g kemény ütések csattognak az em­ber hátán. A kisebbségi sorsba kerüli rjtn nem osztja, hanem kapia az ütése­ket, világos hát, hopy menekülve ’ érési B szintézist, a lecsillapodást, a kivezető Irta: Kacsó Sándor Az arany középutat, a demokratikus világszemlélet arany-elvét. Azt az arany középutat, amelv ma még nem jelent lecsillapodást cs megpi- henést, csak az ígéretét jelenti mind­ezeknek. Azt az arany középutal, ame­lyért ma újra harcolni kell. Harcolni bt felé, önmagunk között, és hareolni hi­tele azokkal az erőkkel szemben, ame­lyek a korbácsot a kezükben tartják. Jelek mutatnak arra, hogy untig szer­te a világon legvadabbul tombol a hatal­mi politikává silányodott eszmei harc, a transilvániai kisebbségi magyarság kez­di megtalálni és kialakítani maganak a szintézist. Mi, akik egy évtizede vallot- tuk ezt a kisebbségi népre váró hiva­tást, ezt a kisebbségi életparancsot . ál­lottunk ezért kemény és keserves har­cokat, reménykedő örömmel latiak, hogy a komoly transilvániai magyar f'afaság egyre erőteljesebben lép rá a szintézis út­jára s erkölcsi és világszeinléleti eirval- íássá erősiti annyiszor hangoztatott el­veinket. A Clu jou megjelenő . Fiatalok“ oimü folyóiratban László Dezső tanár, a transilvániai magyar ifjúság egyik legkomolyabb irányitója fogalmazott most kisebbségi életprogrammá több olyan elvet, amelynek — kisebbségi helyzetünkre való különös hivatkozással — annyiszor adtunk hangot ennek a lapnak a hasábjain. „A mai világnézeti harcban — írja László Dezső, — két tábor kezd mind élesebben szembe kerülni egymás­sal. Egyik tábor a nemzeti kizáróla­gosság, másik a szocializmus szempont­jai szerint rendezett, határozott világ­nézettel lép föl és keresi éppen u mi népünket is. . . A nemzeti kizáróla­gosság mozgalmaival való érintkezés két oldalon jelent veszedelmet a mi művelődésünk szempontjából. 1. Ha a velünk szemben érvényesülő nemzeti kulin ['mozgalmaknak igazat adunk, akkor elismerjük, hogy nekünk nincs jogunk önálló kisebbségi művelődés szolgálatára, tehát aláírjuk végrende­letünket, 2. ha pedig a magunk műve­lődését építjük rá a nemzeti kizáróla­gosság alapjaira és szellemére, tehát mi terjesztjük ezt a szellemet, akkor elismerjük, hogy másoknak is joguk van ezt alkalmazni velünk szemben, egy ilyen harcban pedig mindig a gyengébbik fél, ezesetben mi hozzuk a rövidebbet. Fz a helyzet arra szólít fel bennünket, hogy a művelődés kér­désében minél inkább azt az álláspon­tot képviseljük, hogy a művelődés ügye az emberi élet mai fokán, «mikor a civilizáció, tudomány és művészet sok vonatkozásában egyetemes emberi üggyé lett, nem zárható el szűk nem­zeti kereíek közé. Harcolnunk keil az egyetemes emberi jogokért cs azok ér­vényesítéséért. Ez a feladat mindig a kisebbségeké, vagy a másoktól való fé­lelemtől megszabadult igazán nagy nemzeteké. Ez természetesen nem je­lenti a magunk sajátos művelődésé­nek a feladatát. Ellenkezőleg. Ezzel az általános humanizmussal akarjuk be­bizonyítani annak az igazságát, hogy nekünk van létjogunk ma arra, hogy a magunk művelődésének ügyét sza­badon hordozzuk. . A szocializmussal kapcsolatban igy ir „Talán különösnek tetszik, de mégis azt kell mondanom, hogy a szocialista mozgalmak legértékesebb ngyelmezte- tései a mi számunkra nem vilá «nézeti, hanem erkölcsi téren vannak. ^ El kell jutnunk oda, mit ma a szocializmus hangoztat, hogy a közösségi életben minden megbízásnak és magasabb ve­zetésnek egyetlen feltétele a közösség­ért végzett önzetlen manka és a ké­pességek megbecsülése lehet. . * Újabban fordult a széljárás Európa fölött. A bal- és jobboldal szerinti meg­különböztetés szójárásában a fasiszta erők dagadtak zugóbb szélviharrá, mi­után éveken keresztül a szocializmus erőié vol( a vezető szólam. Az eszme azonban közben elsikkadt mindkét ol­dalon, illetve elnyomó és önző világpoli­tikai erők eszköze lett. A vihar persze, csak annál jobban zug s lám, eszközei­ben már találkozott a két világáramlat: mindkettő kezében türelmetlenül suhog a korbács. Az, akiit csapások érnek, hamarabb jön rá a szenvedés izére e a korbács em­bertelenségére. Életparanes, hogy ki­sebbségi nép találja meg a mai idők aranv középutját, azt a demokráciát, a melyben a humanizmus és a szocializ­mus tartalma erkölcsi parancsként ér­vényesül s amelyben nem az elnyomás és a türelmetlenség jelentkezik a politi­ka fegyvereiként, hanem a megértés és az igazságérzet. Ezért az arany középutért azonbaa harcolni kell. Sőt egyre inkább harcol­ni kell, nehogy még járhatatlanná vál­jék a nagy világnézeti harcban. Ez a kisebbségek „arany középutja“. Megkezdődött a reformátusok püspökbeiktató egyházkerületi közgyűlése Programot adott Vásárhely püspö< — Tavas/y Sándor lett az uj püspökneiyettes- főjegyző utat. Az „aurea mediocritas“-t. Cluj, január 10. Szombaton délelőtt tiz órakor nyílt meg a református egyházkerület rendkívüli közgyűlése az alkalomhoz illő rendkívüli érdeklődés mellett. Ez a közgyidés iktatja be hivatalába Vásárhelyi János püspököt, ki májusban történt megválasztása óta a királyi legfelsőbb megerősítést elnyerte és a hüségesküt Őfelsége előtt letette. Így beiktatásának, illetve felszentelésének most már semmi aakdálya. Szól a rendkí­vüli érdeklődés a Vásárhelyi pűspökké- választásával megüresedett piispök-tieiyet- tcs egyházkerülleti főjegyzői tisztség be­töltésének is, amelyre a délutáni órákban dr. Tavaszy Sándor teológiai professzort választották meg. A közgyűlés a rcf. teológia disztermé- ben a püspök bensőséges imájával vette kezdetét. Az elnöki tisztet gr. Teleki Artur rangidős főgondnok töltötte be, ki mellett az elnöki asztalnál még dr. gr. Bánffy Miklós, dr. gr. Bethlen György, gr. Beth­len Bálint és dr. Bene Ferenc főgondnokok foglaltak helyet. A rövid ima és elnöki megnyitó után megállapították a szokásos módon, hogy a közgyűlés egyházi és vilá- 1 gi képviselő-tagjai csaknem teljes szám- j mai jelenvannak, de résztvesz a közgyű­lésen Sulyok István királyhágó melléki püspök dr. Thury Kálmán főgonduok j társaságában. Az igazgatótanács inditvá­• nyára üdvözlő táviratot küld a közgyű­lés Őfelségének, Tatarescu miniszterelnök­nek és lamandi vallás- és müvészetügyi miniszternek. A királynak szóló távirat szövege Őfelsége gondjaiba és szeretetébe ajánlja a ref. egyházkerület lelkészeit, is­koláit, és szeretetintézményeit, áldást kér a király életére és javulást Miklós herceg­nek és Mihály nagyvajdának, betegségük­ben. Dr. Illés Gyula igazgatótanácsos előter­jeszti az igazgatótanács határozati javas­latait, amelyek közül különös érdeklődés­re tarthat számot, hogy a közgyűlés Ugrón fstván volt főgondnokot lelkes éljenzés mellett a közgyűlés tiszteletbeli tagjává, dr. Barth Károly bázeli teológiai tanárt ,a nagynevű tudóst, a c'luji teológia tisztelet­beli tanárává választja. Ugyancsak Illés dr. előterjesztésére a választásokat a meg­ürült egybázkerületi főjegyzői tisztre és más kisebb tisztségekre délután 5 órára tűzik ki. Bejelenti az élőadótanács, hogy a püspök vasárnap délelőttre kitűzött fel­szentelésére a különböző hatóságok «is testvérfelekezetek meghívottal közül nagy számban jelentették be részvételüket« arai különösen jóleső érzéssel tölti el a jelenlevőket. A vallásügyi miniszter kép­viseletében jelen esz dr. Jenciu Moise ve­zérigazgató, a sibiui gör. kel. metropolitát, Nicolae Colán cluji püspök, a gör. kath. érsekséget Pojor püspöki heyuök, Agarbi- ceanu esperes és Cosma teológiai dékán fogják képviselni. A vármegye üdvözletét dr. Dunca Gerő prefektus, az egyetemét dr. Borza Sándor professzor, a királyi táb­láét Balázs Sándor táblabiró, a törvényszé­ket Decusa rá tanácselnök, a várost Dr.b ganu Miklós időközi bizottsági elnök és dr. Moga főtitkár fogják tolmácsolni. A testvér egyházak és felekezetek részéről a róni. kát. püspökséget Szél ly es Dénes főesperes és dr. Boga Alajos kanonok-

Next

/
Thumbnails
Contents