Brassói Lapok, 1937. június (43. évfolyam, 103-125. szám)

1937-06-02 / 103. szám

1937 június 2 A fővárosi magyar szociáldemokrata munkásság tiltakozó gyűlése: Demokratikus összefogással kell el karítani a munkavédelmi kisérleteket sem igaz, hogy a kisebbségek miatt nem jutnak munkához a román do­­­gozók . Kevés lenne a munkaerő, ha betartanák a munkatörvényeket Jumanca nagy beszéde Bucuresti, május 31. A szociáldemokrata párt fővárosi szerveze­tébe tartozó magyar munkásság vasárnap dél­előtt tiltakozó gyűlést tartott az Izvor­ utcai Népház udvarán, a nemzei munkavédelmi kí­sérletek ellen. Az elnöklő Bartalis Sándor megnyitó beszédében áttekintést nyújtott a politikai helyzetről. Hangoztatta többek kö­zött, hogy a nemzeti munka védelméről készü­­­­lő rendelettörvény csak a kezdet. A román dolgozók ne hagyják félrevezettetni magu­kat. Ha nem fogják megakadályozni ennek a Wagner István azzal vezette be a felszóla­lását, hogy Romániában, ahol a fejlődés tu­lajdonképpen még csak a kezdet kezdetén van, már ma is olyan kevés a képzett ipari munkás, hogy az ipar képtelen a növekvő szükségletet kielégíteni, ha tehát ebből a kis létszámból a kisebbségi munkásokat kirekesz­tik, nemcsak a lehetőségek kihasználása válik lehetelenné, de megáll a mai fejlődés is, ami az egész gazdasági élet rovására fog történni. Mi a célja annak, hogy mesterségesen akar­nak munkanélkülieket kitenyészteni egy olyan országban, ahol kevés a munkaerő? Mi­ért is akarják a kisebbségieket kirekeszteni a kenyérkereset jogából? Az ürügy az, hogy a román, tömegek nyomorban vannak. Ez igaz, de az ok egészen máshol keresendő. A legfőbb ok az, hogy Romániában nem tartják be a törvényeket. Nagyon jó törvényeink v­annak, de nem hajtják végre őket. Ott van például a munkaidő szabályozásáról szóló törvény­ Wagner­ István, mint építőmunkás, az építő­­iparbéli helyzetet ismerteti. Egyedül a fővá­rosban 60.000 építőmunkás van, aki napi 1ó- 20 órát, vagyis átlagban 15 órát dolgozik. Ha betartanák a 8 órai munkaidőt, egyedül eb­ben a foglalkozási ágban 60.000 helyett 90.000 —100.000 ember tudna Bukarestben elhelyez­kedni. Az építőiparban a munkásság 60 szá­zaléka magyar, illetve kisebbségi. Kikkel fog­ják pótolni őket? „ELISMERÉS JÁR MUNKÁNKÉRT!“ A jelenlevők viharos helyeslése közben Wagner István így fejezte be felszólalását: " Különböző pártok és szervezetek arról beszélnek csak, hogy azért van nyomorúság, mert magyarok, zsidók, németek élnek az or­szágban. De arról nem beszélnek, hogy ezek­nek a magyaroknak, zsidóknak, németeknek és egyéb kisebbségi dolgozóknak tiszteletre­méltó részük van abban, hogy az ország kul­turális és gazdasági téren arra a fokra fejlő­dött, ahol ma van. Éppen ezért nekünk nem­csak az emberségesség nevében és létérdekeink­re való tekintettel kell tiltakoznunk a terve­zett rendelettörvény ellen, hanem azért is, mert­ nekünk a románság részéről elismerés jár azért a munkáért, amellyel az ország fej­lődéséhez hozzájárultunk. ÖTMILLIÓ CSAVARGÓT AKARNAK AZ ORSZÁGBAN A következő szónok Hoffer Géza volt, aki abból indult ki, hogy Romániában körülbelül rendelettörvénynek az életbeléptetését, végül ellenük fog fordulni az uralkodó osztály. Igaz, először kiteszik a kisebbségi munkáso­kat az utcára, hogy olcsóbb bérek mellett ro­mánokat alkalmazzanak, de ha majd a ké­ny­örtelenné vált, szervezetlen és kitartással nem bíró kisebbségi munkástömegek oda se­reglenek a gyárak és műhelyek kapui elé, mert a kényszer hatása alatt ők még olcsób­ban hajlandók dolgozni, a munkaadók — még a legsovinisztábbak is — gondolkodás nélkül az olcsóbb munkásokat fogják visszavenni, mégha kisebbségiek is, ötmilliónyi kisebbségi ember él. A munkavál­lalás jogától való elütés tehát azt jelenti, hogy ötmillió embert csavargóvá akarnak tenni. — Tulajdonképpen mi történik ebben a kér­désben is? Az, hogy a kátyúba jutott mai kormányrendszer lejárta magát és nem talált más kiutat, mint azt, hogy a kisebbségeket dobja oda bűnbakul az elégületlen román tö­megeknek. Lényegében a demokrácia és a reakció nagy harca ez, amely ma az­ egész vi­lágon zajlik és é­ppen ezért a mi kisebbségi harcunknak nem szabad elszigetelődnie, ha­nem össze kell fognunk az egész romániai de­mokráciával, hogy közös erővel hárítsuk el a fenyegető veszélyt. Ennek az összefogásnak pedig első feltétele a szervezettség. JUMANCA VOLT MINISZTER FELSZÓLALÁSA Jumanca József volt miniszter: — Miért nem vetődött, nem vetődhetett fel ez a súlyos és kényes kérdés 10, vagy akár­csak öt évvel ezelőtt is Romániában? Íme, ez volt az első gondolat, amely felötlött bennem, amikor először hallottam a nemzeti munka védelméről szóló rendeletről. Mi változtatta meg az emberek, a közvélemény gondolkozás­módját annyira, hogy ma mindenütt erről be­szélnek, izgulnak és vitatkoznak? — Lehet, hogy tévedek, de, szerintem, a vál­tozás fő oka az, hogy Európa egyik vezetőál­­lamában, Németországban vereséget szenve­dett a demokrácia. Ennek a vereségnek a kö­vetkezményeit érezzük most Romániában és ezt érzik azok az erdélyi szász dolgozók is, a­kik most ugyancsak tiltakoznak a szóban for­gó törvénytervezet ellen, de különállásukat nem hajlandók feladni. „A NEMZETI MUNKA JELSZÓ — CSAK DEMAGÓGIA“ — Undorító demagógia folyik a nemzeti munka védelméről szóló törvény jelszavával. Sehol sem beszélnek másról. Mégis én azt hi­szem, sőt szent meggyőződésem, hogy nem egyéb az egész, mint puszta demagógia és hogy ez az atmoszféra csakis a munkásosz­­­tály szervezeti szétforgácsoltságának a követ­kezménye. A nemzeti munka elvének keresz­tülvitele már technikailag is lehetetlen. Én például jól ismerem a nyomdaipart A csatolt területeken a lapoknál dolgozó nyomdászok nagy többsége magyar és német. Hogyan le­het ezeket kiküszöbölni? Elképzelhető-e ép emberi elmével, hogy ezekhez a vállalatokhoz olyan személyzetet állítsanak be, amely nem tud magyarul, vagy németül? A BÉKESZERZŐDÉSEK ÉS A KÜLFÖLD SZAVA­I A külföld már most is erős ellenszenvvel válaszolt ezekre a kérdésekre és Antonescu külügyminiszternek nagyon nehéz a helyzete, hogy ezt a külföldi közhangulatot megváltoz­tassa. Tudom, sokan azt mondják, hogy a bé­keszerződés csak papírrongy, amelyet félre kell dobni. Ezeket a békeszerződéseket viszont a demokrácia teremtette meg, ha tehát Romá­nia letér a demokrácia útjáról, letér a béke­­szerződések útjáról is. Ha valaki tehát azt mondja, hogy félre kell dobni a békeszerző­dést, árulást követ el az ország integritásával és magasabb nemzeti érdekeivel szemben. — Még egy ok van, amelyért nem hiszem, hogy Pap Valér miniszter tervezete törvény­erőre emelkedhessék. A külföldi tőke ugyanis aligha fogja rábízni magát akárkinek a ke­zére és ragaszkodni fog a saját bizalmi em­bereihez és nélkülözhetetlen alkalmazottaihoz. Az igazság az, hogy a liberálisok nem akar­ják ezt a törvényt valóban megcsinálni, nem is érdekük, csak arra való ez a vészlárma, hogy megkísérelje a dolgozó tömegek közötti mesterséges válaszfalak kiküszöbölésének megakadályozását. Ha betartanák a törvényes munkaidőt. ti Wt/K­Ikín­tás. Várakozás ellenére Egyhangúlag újították meg a kolozsvári Zsidó Kórház Egyesület vezetőségét Cluj-Kolozsvár, május 31. A kolozsvári Zsidó Kórház Egyesület va­sárnap délután tartotta meg nagy érdeklődés­sel várt közgyűlését, amely iránt országszerte nagy érdeklődés nyilvánult meg, mert, a ki­­szivárgott hírek szerint, nagy összecsapásra volt kilátás az egyesület vezetősége és az idő­közben kifejlődött ellenzék között. Ezzel semben a közgyűlés a legnagyobb rendben és egyetértésben zajlott le. Ez pedig kizárólag Weisz Gyulának és Lilienthal Sán­dornak, a hitközség két elnökének az érdeme, akik saját kezdeményezésükből a közgyűlést megelőzően alig két órával felkeresték mind a két tábort s a szembenálló feleket kibékí­tették. Ugképpen a Kórház Egyesület újonnan megválasztandó vezetőségének összetételét il­letőleg összhangot teremtettek. Az új vezetőség a következőképpen alakult meg: Elnök: Sebestyén József dr. Alelnökök: Dia­mant Izsó, Farkas János, Czitrom Oszkár, Adler Jenő, Klein Miksa dr., Kertész Jenő dr., Stern Vilmos dr., László Jenő, Róth Marcel dr., Lilienthal Sándor, Marton Ernő dr., Sala­mon Jakab, Weisz Gyula. Főtitkár: Vass Zol­tán dr. Ellenőrök: Czodik Jenő, Bergner De­zső. Pénztáros: Krémer Bernát. Felügyelőbizottsági tagok: Peller Lajos, Bo­rosa Samu, Glancz Miksa, Boskovits Imre, Gáspár Ernő, Mikes Alfréd. Megválasztottak továbbá egy hatvantagú választmányt. A választás közfelkiáltással történt. Ennek megtörténte után nagy ováció közepette emel­kedett szólásra Sebestyén József dr., a Kórház Egyesület elnöke. Üdvözölte a vidéki küldöt­teket, majd örömét fejezte ki, hogy a mostani súlyos időkben néhány lelkes embernek sike­rült megteremtenie a harmóniát az Egyesület tagjai között. A Zsidó Kórház iránti országos érdeklődésből azt látja, hogy ennek az intéz­ménynek tovább is élnie kell. Megköszönte vé­gül az irányában megnyilvánult nagy ragasz­kodást és szeretetet s megfogadta, hogy mi­ként a múltban, a jövőben is fáradságot nem ismerő módon fog dolgozni a kórház felvirá­goztatásán. Hasonló értelemben szólalt fel Klein Miksa ügyvéd is, aki az intézmény áldásos működé­sét méltatta. A vidéki delegátusok nevében Fischer Gyu­la dévai rabbi szólalt fel, aki kérte az elnö­köt, vezesse tovább is a kórházat az eddigi lelkesedéssel és odaadással s igyekezzék kikü­­szöböltetni a jövőben netán előforduló nézet­­eltéréseket, hogy a kórház folyton fejlődjön és követendő példaként álljon nemcsak a zsi­dóság, hanem a többi kisebbségi nép előtt is. Sebestyén elnök ezután berekesztette a közö­s gyűlést. B, L . A tiltakozó határozat A gyűlés ezután a következő határozati­ ja­vaslatot fogadta el: 1. A kormány által tervezett úgyneve­zett nemzeti munkavédelmi rendelet tör­vény életbeléptetése esetén az ország nép­kisebbségi állampolgárait megfosztja a munkavállalás lehetőségétől. Ez a rende­lett­örvény-javaslat ellentétben áll az or­szág alkotmányával, a gyulafehérvári ha­tározatokkal­, a nemzetközi szerződések rendel­kezései­vel és úgy társad átírni, gazda­sági mint politikai szempontból az ország jól felfogott érdekeivel is ellenkezik. Az ország lakosságának csaknem, egynegye­dét kitevő népkisebbségeket semmiféle hangzatos jelszó alapján sem lehet halál­ra ítélni. 2. Az ország gazdasági helyzete és az ország iparának és kereskedelmének óri­ási fejlődési lehetőségei minden dolgozó számára bőséges munkaalkalmat biztosíta­­yo. A romániai szociáldemokrata párt és az ország demokratikus erőinek hangadói siettek magukévá tenni a népkisebbségek­ tiltakozásait, azonban a kormány még mindig kitart a kisebbségellenes rendelet­törvény kihirdetése mellett. A létükben veszélyeztetett népkisebbségek elvárják, hogy a román demokrácia élére álljon az indokolatlan és minden észszerűséget nél­külöző kisebbségellenes törvényjavaslat visszavonását követelő küzdelemnek, mert minden józanul gondolkodó kisebb­ségi román állampogár legelsősorban a ro­mán demokráciától várja és követeli a vé­delmet. 4. A népkisebbségi dolgozók feljogosítot­taknak érzik magukat arra, hogy a román demokratikus néprétegek határozott ki­állását követeljék a kormány fasiszta jel­legű kisebbségellenes szándékaival szem­ben, mert a kisebbségi dolgozók csaknem két évtized óta munkájukkal, tudásukkal hozzájárultak az ország gazdasági hely­zetének megszilárdításához és az állam ér­dekein soha, sehol csorbát nem ejtettek. 5. Mindezek megállapítása után a bucu­resti szociáldemokrata pártszervezet ma­gyar csoportja legerélyesebben tiltakozik a kormány kisebbségellenes rendelet tör­vényjavaslatának életbeléptetése ellen követeli a kisebbségi sérelmek orvoslását úgy, amint arra a román nép a gyulafe­hérvári határozatokban, a Népszövetség­ben egyesült hatalmak előtt és vezető ál­­lamférfiainak kijelentésein keresztül is kötelezettséget vállalt, egyben eddig fel­hívja az ipar és kereskedelem román mun­kásait, vállaljanak közösséget a kisebbsé­gi dolgozók ügyével, mert a munkásosz­­tály érdekeit csak a nemzeti különbség nélkül összefogó, szervezett dolgozók vé­delmezhetik. 5 oldal Tökéletes FÉNYKÉPEK PERUTZ filmekkel és LEMEZEKKEL b­rusy

Next