Brassói Lapok, 1937. június (43. évfolyam, 103-125. szám)
1937-06-02 / 103. szám
1937 június 2 A fővárosi magyar szociáldemokrata munkásság tiltakozó gyűlése: Demokratikus összefogással kell el karítani a munkavédelmi kisérleteket sem igaz, hogy a kisebbségek miatt nem jutnak munkához a román dogozók . Kevés lenne a munkaerő, ha betartanák a munkatörvényeket Jumanca nagy beszéde Bucuresti, május 31. A szociáldemokrata párt fővárosi szervezetébe tartozó magyar munkásság vasárnap délelőtt tiltakozó gyűlést tartott az Izvor utcai Népház udvarán, a nemzei munkavédelmi kísérletek ellen. Az elnöklő Bartalis Sándor megnyitó beszédében áttekintést nyújtott a politikai helyzetről. Hangoztatta többek között, hogy a nemzeti munka védelméről készülő rendelettörvény csak a kezdet. A román dolgozók ne hagyják félrevezettetni magukat. Ha nem fogják megakadályozni ennek a Wagner István azzal vezette be a felszólalását, hogy Romániában, ahol a fejlődés tulajdonképpen még csak a kezdet kezdetén van, már ma is olyan kevés a képzett ipari munkás, hogy az ipar képtelen a növekvő szükségletet kielégíteni, ha tehát ebből a kis létszámból a kisebbségi munkásokat kirekesztik, nemcsak a lehetőségek kihasználása válik lehetelenné, de megáll a mai fejlődés is, ami az egész gazdasági élet rovására fog történni. Mi a célja annak, hogy mesterségesen akarnak munkanélkülieket kitenyészteni egy olyan országban, ahol kevés a munkaerő? Miért is akarják a kisebbségieket kirekeszteni a kenyérkereset jogából? Az ürügy az, hogy a román, tömegek nyomorban vannak. Ez igaz, de az ok egészen máshol keresendő. A legfőbb ok az, hogy Romániában nem tartják be a törvényeket. Nagyon jó törvényeink vannak, de nem hajtják végre őket. Ott van például a munkaidő szabályozásáról szóló törvény Wagner István, mint építőmunkás, az építőiparbéli helyzetet ismerteti. Egyedül a fővárosban 60.000 építőmunkás van, aki napi 1ó- 20 órát, vagyis átlagban 15 órát dolgozik. Ha betartanák a 8 órai munkaidőt, egyedül ebben a foglalkozási ágban 60.000 helyett 90.000 —100.000 ember tudna Bukarestben elhelyezkedni. Az építőiparban a munkásság 60 százaléka magyar, illetve kisebbségi. Kikkel fogják pótolni őket? „ELISMERÉS JÁR MUNKÁNKÉRT!“ A jelenlevők viharos helyeslése közben Wagner István így fejezte be felszólalását: " Különböző pártok és szervezetek arról beszélnek csak, hogy azért van nyomorúság, mert magyarok, zsidók, németek élnek az országban. De arról nem beszélnek, hogy ezeknek a magyaroknak, zsidóknak, németeknek és egyéb kisebbségi dolgozóknak tiszteletreméltó részük van abban, hogy az ország kulturális és gazdasági téren arra a fokra fejlődött, ahol ma van. Éppen ezért nekünk nemcsak az emberségesség nevében és létérdekeinkre való tekintettel kell tiltakoznunk a tervezett rendelettörvény ellen, hanem azért is, mert nekünk a románság részéről elismerés jár azért a munkáért, amellyel az ország fejlődéséhez hozzájárultunk. ÖTMILLIÓ CSAVARGÓT AKARNAK AZ ORSZÁGBAN A következő szónok Hoffer Géza volt, aki abból indult ki, hogy Romániában körülbelül rendelettörvénynek az életbeléptetését, végül ellenük fog fordulni az uralkodó osztály. Igaz, először kiteszik a kisebbségi munkásokat az utcára, hogy olcsóbb bérek mellett románokat alkalmazzanak, de ha majd a kényörtelenné vált, szervezetlen és kitartással nem bíró kisebbségi munkástömegek oda sereglenek a gyárak és műhelyek kapui elé, mert a kényszer hatása alatt ők még olcsóbban hajlandók dolgozni, a munkaadók — még a legsovinisztábbak is — gondolkodás nélkül az olcsóbb munkásokat fogják visszavenni, mégha kisebbségiek is, ötmilliónyi kisebbségi ember él. A munkavállalás jogától való elütés tehát azt jelenti, hogy ötmillió embert csavargóvá akarnak tenni. — Tulajdonképpen mi történik ebben a kérdésben is? Az, hogy a kátyúba jutott mai kormányrendszer lejárta magát és nem talált más kiutat, mint azt, hogy a kisebbségeket dobja oda bűnbakul az elégületlen román tömegeknek. Lényegében a demokrácia és a reakció nagy harca ez, amely ma az egész világon zajlik és éppen ezért a mi kisebbségi harcunknak nem szabad elszigetelődnie, hanem össze kell fognunk az egész romániai demokráciával, hogy közös erővel hárítsuk el a fenyegető veszélyt. Ennek az összefogásnak pedig első feltétele a szervezettség. JUMANCA VOLT MINISZTER FELSZÓLALÁSA Jumanca József volt miniszter: — Miért nem vetődött, nem vetődhetett fel ez a súlyos és kényes kérdés 10, vagy akárcsak öt évvel ezelőtt is Romániában? Íme, ez volt az első gondolat, amely felötlött bennem, amikor először hallottam a nemzeti munka védelméről szóló rendeletről. Mi változtatta meg az emberek, a közvélemény gondolkozásmódját annyira, hogy ma mindenütt erről beszélnek, izgulnak és vitatkoznak? — Lehet, hogy tévedek, de, szerintem, a változás fő oka az, hogy Európa egyik vezetőállamában, Németországban vereséget szenvedett a demokrácia. Ennek a vereségnek a következményeit érezzük most Romániában és ezt érzik azok az erdélyi szász dolgozók is, akik most ugyancsak tiltakoznak a szóban forgó törvénytervezet ellen, de különállásukat nem hajlandók feladni. „A NEMZETI MUNKA JELSZÓ — CSAK DEMAGÓGIA“ — Undorító demagógia folyik a nemzeti munka védelméről szóló törvény jelszavával. Sehol sem beszélnek másról. Mégis én azt hiszem, sőt szent meggyőződésem, hogy nem egyéb az egész, mint puszta demagógia és hogy ez az atmoszféra csakis a munkásosztály szervezeti szétforgácsoltságának a következménye. A nemzeti munka elvének keresztülvitele már technikailag is lehetetlen. Én például jól ismerem a nyomdaipart A csatolt területeken a lapoknál dolgozó nyomdászok nagy többsége magyar és német. Hogyan lehet ezeket kiküszöbölni? Elképzelhető-e ép emberi elmével, hogy ezekhez a vállalatokhoz olyan személyzetet állítsanak be, amely nem tud magyarul, vagy németül? A BÉKESZERZŐDÉSEK ÉS A KÜLFÖLD SZAVAI A külföld már most is erős ellenszenvvel válaszolt ezekre a kérdésekre és Antonescu külügyminiszternek nagyon nehéz a helyzete, hogy ezt a külföldi közhangulatot megváltoztassa. Tudom, sokan azt mondják, hogy a békeszerződés csak papírrongy, amelyet félre kell dobni. Ezeket a békeszerződéseket viszont a demokrácia teremtette meg, ha tehát Románia letér a demokrácia útjáról, letér a békeszerződések útjáról is. Ha valaki tehát azt mondja, hogy félre kell dobni a békeszerződést, árulást követ el az ország integritásával és magasabb nemzeti érdekeivel szemben. — Még egy ok van, amelyért nem hiszem, hogy Pap Valér miniszter tervezete törvényerőre emelkedhessék. A külföldi tőke ugyanis aligha fogja rábízni magát akárkinek a kezére és ragaszkodni fog a saját bizalmi embereihez és nélkülözhetetlen alkalmazottaihoz. Az igazság az, hogy a liberálisok nem akarják ezt a törvényt valóban megcsinálni, nem is érdekük, csak arra való ez a vészlárma, hogy megkísérelje a dolgozó tömegek közötti mesterséges válaszfalak kiküszöbölésének megakadályozását. Ha betartanák a törvényes munkaidőt. ti Wt/KIkíntás. Várakozás ellenére Egyhangúlag újították meg a kolozsvári Zsidó Kórház Egyesület vezetőségét Cluj-Kolozsvár, május 31. A kolozsvári Zsidó Kórház Egyesület vasárnap délután tartotta meg nagy érdeklődéssel várt közgyűlését, amely iránt országszerte nagy érdeklődés nyilvánult meg, mert, a kiszivárgott hírek szerint, nagy összecsapásra volt kilátás az egyesület vezetősége és az időközben kifejlődött ellenzék között. Ezzel semben a közgyűlés a legnagyobb rendben és egyetértésben zajlott le. Ez pedig kizárólag Weisz Gyulának és Lilienthal Sándornak, a hitközség két elnökének az érdeme, akik saját kezdeményezésükből a közgyűlést megelőzően alig két órával felkeresték mind a két tábort s a szembenálló feleket kibékítették. Ugképpen a Kórház Egyesület újonnan megválasztandó vezetőségének összetételét illetőleg összhangot teremtettek. Az új vezetőség a következőképpen alakult meg: Elnök: Sebestyén József dr. Alelnökök: Diamant Izsó, Farkas János, Czitrom Oszkár, Adler Jenő, Klein Miksa dr., Kertész Jenő dr., Stern Vilmos dr., László Jenő, Róth Marcel dr., Lilienthal Sándor, Marton Ernő dr., Salamon Jakab, Weisz Gyula. Főtitkár: Vass Zoltán dr. Ellenőrök: Czodik Jenő, Bergner Dezső. Pénztáros: Krémer Bernát. Felügyelőbizottsági tagok: Peller Lajos, Borosa Samu, Glancz Miksa, Boskovits Imre, Gáspár Ernő, Mikes Alfréd. Megválasztottak továbbá egy hatvantagú választmányt. A választás közfelkiáltással történt. Ennek megtörténte után nagy ováció közepette emelkedett szólásra Sebestyén József dr., a Kórház Egyesület elnöke. Üdvözölte a vidéki küldötteket, majd örömét fejezte ki, hogy a mostani súlyos időkben néhány lelkes embernek sikerült megteremtenie a harmóniát az Egyesület tagjai között. A Zsidó Kórház iránti országos érdeklődésből azt látja, hogy ennek az intézménynek tovább is élnie kell. Megköszönte végül az irányában megnyilvánult nagy ragaszkodást és szeretetet s megfogadta, hogy miként a múltban, a jövőben is fáradságot nem ismerő módon fog dolgozni a kórház felvirágoztatásán. Hasonló értelemben szólalt fel Klein Miksa ügyvéd is, aki az intézmény áldásos működését méltatta. A vidéki delegátusok nevében Fischer Gyula dévai rabbi szólalt fel, aki kérte az elnököt, vezesse tovább is a kórházat az eddigi lelkesedéssel és odaadással s igyekezzék kiküszöböltetni a jövőben netán előforduló nézeteltéréseket, hogy a kórház folyton fejlődjön és követendő példaként álljon nemcsak a zsidóság, hanem a többi kisebbségi nép előtt is. Sebestyén elnök ezután berekesztette a közös gyűlést. B, L . A tiltakozó határozat A gyűlés ezután a következő határozati javaslatot fogadta el: 1. A kormány által tervezett úgynevezett nemzeti munkavédelmi rendelet törvény életbeléptetése esetén az ország népkisebbségi állampolgárait megfosztja a munkavállalás lehetőségétől. Ez a rendelettörvény-javaslat ellentétben áll az ország alkotmányával, a gyulafehérvári határozatokkal, a nemzetközi szerződések rendelkezéseivel és úgy társad átírni, gazdasági mint politikai szempontból az ország jól felfogott érdekeivel is ellenkezik. Az ország lakosságának csaknem, egynegyedét kitevő népkisebbségeket semmiféle hangzatos jelszó alapján sem lehet halálra ítélni. 2. Az ország gazdasági helyzete és az ország iparának és kereskedelmének óriási fejlődési lehetőségei minden dolgozó számára bőséges munkaalkalmat biztosítayo. A romániai szociáldemokrata párt és az ország demokratikus erőinek hangadói siettek magukévá tenni a népkisebbségek tiltakozásait, azonban a kormány még mindig kitart a kisebbségellenes rendelettörvény kihirdetése mellett. A létükben veszélyeztetett népkisebbségek elvárják, hogy a román demokrácia élére álljon az indokolatlan és minden észszerűséget nélkülöző kisebbségellenes törvényjavaslat visszavonását követelő küzdelemnek, mert minden józanul gondolkodó kisebbségi román állampogár legelsősorban a román demokráciától várja és követeli a védelmet. 4. A népkisebbségi dolgozók feljogosítottaknak érzik magukat arra, hogy a román demokratikus néprétegek határozott kiállását követeljék a kormány fasiszta jellegű kisebbségellenes szándékaival szemben, mert a kisebbségi dolgozók csaknem két évtized óta munkájukkal, tudásukkal hozzájárultak az ország gazdasági helyzetének megszilárdításához és az állam érdekein soha, sehol csorbát nem ejtettek. 5. Mindezek megállapítása után a bucuresti szociáldemokrata pártszervezet magyar csoportja legerélyesebben tiltakozik a kormány kisebbségellenes rendelet törvényjavaslatának életbeléptetése ellen követeli a kisebbségi sérelmek orvoslását úgy, amint arra a román nép a gyulafehérvári határozatokban, a Népszövetségben egyesült hatalmak előtt és vezető államférfiainak kijelentésein keresztül is kötelezettséget vállalt, egyben eddig felhívja az ipar és kereskedelem román munkásait, vállaljanak közösséget a kisebbségi dolgozók ügyével, mert a munkásosztály érdekeit csak a nemzeti különbség nélkül összefogó, szervezett dolgozók védelmezhetik. 5 oldal Tökéletes FÉNYKÉPEK PERUTZ filmekkel és LEMEZEKKEL brusy