Brassói Lapok, 1938. május (44. évfolyam, 98-122. szám)

1938-05-01 / 98. szám

, 1938. mrf­os ! Miért ütnek minket? ! Nem tudtam, hogy ilyen pontosan teli­be találok azzal a néhány igénytelen sor­sak melyek a Brassói Lapok e hó 20-iki számában láttak napvilágot, hogy fel­­­szisszentek miatta! Pedig csak egy sze­­rény sóhaj erejéig mertem bírálatot koc­káztatni és világért sem a néhai magyar párt és néhai vezetői ellen. A közszelle­met tettem királat tárgyává, mely húsz év alatt képtelen volt gyökeréig lehatol­ni az igazi népsegítés kérdésének, amit a falu, a maga egyszerű észjárásával fü­lem hallatára nemegyszer igy fejezett ki: („Hozzánk a magyar urak csak olyankor járnak, ha szavazatokat akarnak kapni tőlünk.”­­ Ezt a megdöbbentő mondatot 1926 vu­­­rágvasárnapjának előestéjén hallottam legelőször Nyárádszeredán, székely föld­műves ember szájából. Ha valaki veszi magának a fáradságot és utánanéz az ak­kori lapokban, szóvá is tettem mindjárt azzal a megjegyzéssel, hogy ezen a mód­szeren valamikép változtatni kellene. Ezért voltam bátor most felsóhajtani. Mi lett volna, ha húsz év előtt ott kezdik, a­hol mostanában tartanak, vetőmagcseré­­vel, fajsertések szétosztásával, apaállatok beszerzésével, gazdasági gépakcióval, fa- Intanfolyamokkal? Politikai kétszerkettő tanítása ez; adni előbb valamit a töme­geknek, hogy azt bizalom alakjában kap­hassuk vissza tőlük. A kérdés további fejtegetésébe szán­dékosan nem akarok beljebb menni. Szándékosan válaszolatlanul hagyom azt a kínos hatású felszisszenést, mely me­gint — mi telhetvén egyéb tőle? — ka­­méleonkodással vádolja meg a Brassói Lapokat, de maga is érzi, hogy ez a­ vá­gány nem egészen tisztességes, hát felém is megkockáztat egy oldalszúrást: „mint­ha a cikkíró is egészen más húrokat pen­getett volna nemrégiben.” Hogy a falu, a falukérdés, a magyar nép támogatásának, felemelésének, jobb életsorsba segítésének ügye a Brassói La­poknak idestova húsz esztendeje egyik legfontosabb „vesszőparipája”, arra ta­núként ide merem állítani a lap egész ol­vasó táborát. A cikkíróról ugyancsak köztudomású, hogy húsz esztendeje ugyanazokat a húrokat pengeti. Kegyes­kedjenek visszalapozni a Keleti Újság 1920-as évfolyamaiba. Annak a lapnak legelső alapítási éveiben legelső munka­társai közé tartoztam. Igaz, hogy az a lap — akkor — pontosan azt az „una­lomig ismételt demokrácia frázisát” han­goztatta, mint most a Brassói Lapok. An­nak a lapnak akkori munkatársai össze­fogván, maguk kockázatára, kölcsönvett pénzen alapították az első erdélyi népla­pot, hogy a maguk szakmájában valami­vel hozzájáruljanak a népsegítés munká­jához. Tehát régiben is, nemrégiben is, most is és ezentúl is, halálig következe­tesen állottunk és állunk a szegényebb, több gyámoatásra szoruló néposztály­ok felkarolása mellett. Nem érdemek szer­zése miatt, hanem még a kezdő időkben felismert kötelességből. És ha ezen a vo­nalon történik végre valami, ami üdvös­nek látszik, ugy­anez a kötelesség paran­csolja nekünk, hogy elismerjük és továb­bi cselekvésre buzdítsuk a kezdeménye­zőket. Ennyit tettünk most is és ezért ol­vasnak fejünkre tücsköt-bogarat. Valamit nem akartunk tudomásul ven­ni. Valami fölött el akartunk siklani két esztendőn keresztül, nehogy újra minket érjen az ékverés, az egységbontás vádja. Kulisszák mögötti háborúság ez — gon­doltuk—, nem tartozik a nyilvánosságra. Állásfoglalásra sem éreztük kötelezve magnókat, miután a harcban álló felek egyikéhez sem fűznek szorosabb kapcso­latok, tehát mindkét irányban fenn akar­tuk tartani a pártatlan bírálat jogát. Nem voltunk és nem vagyunk „párthívei” sem az egyik, sem a másik közéleti árnyalat­nak és valljuk meg őszintén: nem is tu­lajdonítottunk túlságos jelentőséget en­nek a kisebbségi magyar közéleti belh­á­­borúnak. Tévedtünk. Most látjuk, hogy a két ár­nyalat között jóval élesebb a feszültség, a féltéke­lykedés, mintsem gondoltuk vol­na. Most látjuk, hogy egy hajszálnyi el­ismerés, mely az egyik árnyalatot éri, mekkora szívbéli fájdalmakat okoz a má­siknak. Elkeseredésükben aztán m­i tel­hetik tőlük? Egymást nem merik nyílt színen becsmérelni, tehát nagyot ütnek­­ rajtunk. Mi uralkodó közszellemről beszéltünk, ők rögtön magukra értették. Pedig érthették volna a másik oldalon állókra is, mert azok között is számosan vannak, akik két évvel ezelőtt még ama bizonyos közszellem előharcosai voltak. Van egy alázatos kérésünk. A két szomszéd vár csak marakodjék tovább saját módszereivel. Terjesszenek egy­másról híreket, suttogjanak egymásról felfelé és lefelé halk intrikákat, ahogy éppen jólesik nekik. Egyet azonban jog­gal kérhetünk és joggal el is várhatunk: kapcsoljanak ki minket ebből a játék­ból. Hadd maradjunk mi tovább a ma­gunk becsületesnek, egyenesnek és em­berségesnek felismert útján. Az unalo­mig ismételt demokrácia „frázisainál”. És félre a kezekkel a becsületünktől! Mert nálunk, önmagunkkal szemben, a közéleti következetesség, a bátor, nyílt kiállás, az erkölcsi és világfelfogásbeli meggyőződés tisztasága becsületbeli kér­dés. Ehez ne merjenek hozzányúlni. Ezt mi féltékenyebben őrizzük, mint a köz­életben és bizonyos hírlapírói gyakorlat­ban általában szokásos. Tessék felhagy­ni a tudatos ferdítésekkel, a közvélemény felé való denunciálásokkal, különben csakugyan más húrokat fogunk penget­ni. És ezek a húrok távolról sem lesznek olyan pacifisták, mint eddig ismert húr-­­jaink. SZENTIMREI JENŐ Kétéves gyermek mellé németül beszélő kisasszonyt jó fizetéssel felveszek. Adorján Péter, Oradea, Piát® Unirii 4. ­ A fontfoni megbeszélések második napja negegoet is jött létre az angol-francia koronal­égQói­mOKöd€sroi A CSEHSZLOVÁK—NÉMET VISZONY ÉS A DUNAMEDENCE KÉRDÉSEIT TÁRGYALTÁK MEG PÉNTEKEN Anglia és Franciaország közösen kéri Berlinben a prágai ajánlat elfogadását London, április 29. A francia—angol kormányértekezlet a legtöbb jelentés szerint pénteken este már be is fejeződött s csak arról van szó, hogy Bonnet francia külügyminiszter esetleg szombaton is Londonban marad. A kiszivárgott hírek és a francia állam­­férfiak szűkszavú nyilatkozata alapján megállapítható, hogy a két nyugati nagyhatalom a világpolitika összes kérdései­ben igyekezett megteremteni a teljes egyetértést s főleg háborús eshetőségre számítva eleve megállapodni a katonai együttműködésben. A legvitásabb és legnehezebb kérdés nyilván a csehszlovák ügy. Nem kétséges, hogy Franciaország eredeti állásfoglalása Csehszlovákia megvédését illetőleg alapjában eltér a Chamberlain-kormányétól Középeurópa jöven­dő sorsa nagy mértékben attól függ, hogy a lefolyt 48 óra alatt az erre vonatkozó angol és francia álláspontot hogyan egyeztették össze. A jelek szerint a két nyugati nagyhatalom latba veti minden tekintélyét Berlinben és Prágában egy­­aránt a békés megoldás érdekében. A jmnénteki társudlások Daladier francia miniszterelnök és Bonnet külügyminiszter, akik csütörtö­kön este Windsorban az angol királyi pár vendégei voltak vacsorára, az éjsza­kát a kastélyban töltötték. Pénteken dél­előtt fél 11 órakor aztán a londoni mi­niszterelnökségen folytatódtak a megbe­szélések, amelyeket 1 órakor szakítottak félbe. Ekkor az államférfiak a külügyi hivatalban a Halifax lord külügyminisz­ter által adott ebéden vettek részt, majd utána rögtön összeültek utolsó tanácsko­zásukra, amelynek programján a hiva­talos közlemény megszerkesztése is sze­repelt. A Reuter sajtóiroda úgy tudja, hogy a megbeszéléseken, amelyek talán szom­baton is tartanak még, a csehszlovák és középeurópai kérdésen kívül Svájc sem­legességének az ügyét is megvitatják. Arról van szó, hogy Svájc területét ne lehessen felvonulási­ terepnek felhasználni Franciaország ellen. Szóba került azután a távolkeleti hely­zet és az ott teendő esetleges békeközve­­títés. Megtárgyalták végül valószínűleg a francia pénzügyi helyzetet és azt a kérdést is, hogy nem lenne-e helyénvaló újabb kísérletet tenni Berlinben az angol —francia—német közeledés érdekében? ANGOL BESZÁMOLÓ A CSÜ­TÖRTÖKI TÁRGYALÁSOKRÓL A csütörtökön este kiadott hivatalos jelentés nem bocsátkozik ugyan részle­tekbe, a Reuter angol sajtóiroda mégis tudni véli, hogy az angol és francia ál­lamférfiak között teljes megegyezés jött létre több elsőrangú fontosságú kérdés­ben, így megegyeztek a haderők és első­sorban a légi haderő együttműködését illetőleg, a hadi- és élelmiszerszállítások­ban s ama nyersanyagok beszerzésére vonatkozólag, amelyek háború esetén a legfontosabbak. Llir szerint a megálla­podásban szerepel az is, hogy­­­ háború esetén az angol légi haderő igénybe ve­heti a francia területek bizonyos előre­tolt támaszpontjait. Megvizsgálták to­vábbá a spanyol kérdést és az Olaszor­szággal szembeni magatartást, beleértve az abessziniai hóditás elismerésének ügyét. Csehszlovákia ügyét viszont csak­ érintették s annak letárgyalása péntekre maradt. A francia államférfiak helyesel­ték az angol—olasz szerződés megköté­sét s beszámoltak a francia—olasz tár­gyalások eddigi menetéről, kifejezést adva ama reményüknek, hogy május 15-ig ki lehet nevezni az új római fran­cia nagykövetet. Ismeretes ugyanis, hogy Franciaországot mintegy két éve csak ügyvivő képviseli Rómában, miután a párisi kormány nem volt hajlandó az­lasz kívánságnak megfelelően Olaszor­szág királyához és Etiópia császárjához címezni az új nagykövet megbízóite­velét. Most ideiglenes megállapodás jött létre arra vonatkozólag is, hogyan fognak el­járni a Népszövetségnél az abessz n­en­ olasz­­ Vitás elismerése kérdésében. . A­ francia miniszterek hangsúlyozták, milyen nagy honossága van az olasz ön­kéntesek tényleges visszavonásának a spanyol harcterekről. Olaszország ezzel bizonyítaná be jóakaratát. A Reuter tud­ni véli még, a tárgyaló felek ebben a kérdésben is megegyezésre jutottak, de péntekre újból napirendre tűzték a kér­dést bővebb megvitatás végett. Az angol és francia sajtó cikkeiből kitű­nik, hogy egyöntetű vélemény szerint Prága sorsa most dől el Londonban. Egyes szélső konzervatív és németbarát lapok, mint pél­dául a Daily Mail és a Daily Express, éle­sen tiltakoznak a Csehszlovákiának nyúj­tandó esetleges angol segítség ellen. Glother­­mere lord a Daily Mailbe írt cikkében azt hangoztatja, hogy a Csehszlovákia lakossá­gának 29 százalékát kitevő németség joggal halálos ellensége Prágának s azonkívül a je­lentékeny számú magyarság, valamint a len­gyel, szlovák és ruthén kisebbség is gyűlöli a cseh uralmat. A cikk ezután bizonyos ve­zető személyiség ama véleményét közli, hogy Csehszlovákia kérdése felhőként árnyékolja be Anglia gazdasági és politikai légkörét. Hasonló ellenséges hangnemben ír a Daily Express is, amely szerint lehetetlenség Ang­liának harcbaszállania Csehszlovákiáért. Ha pedig Franciaország köte­­ezettséget vállalt ilyen irányban, úgy Anglia tartsa távol ma­gát Franciaországtól. A lap egyébként tudni véli, hogy az angol kormány sürgős üzenetet küldött Prágába s kérte a szudétanémetekre vonatkozólag tett ajánlat bizonyos pontjai­Péntekre maradt az Anschluss nyomán előállott új középeurópai helyzet és a német—csehszlovák viszony megvitatá­sa, a kisebbségi helyzettel és a Csehszlo­vákiának nyújtandó esetleges katonai, illetve gazdasági támogatással együtt. Megbeszélik­ a Középeurópa más orszá­gainak nyújtandó gazdasági támogatás kérdését is. Valószínűnek tartják, hogy a megbe­szélések még pénteken befejeződnek s a francia miniszterek még az éjszaka el­hagyják Londont. Más hírforrás szerint Bonnet külügyminiszter szombatra is az angol fővárosban marad­­nak módosítását. Különben a Daily Surpress is hangsúlyozza, hogy mennyire fontos Ang­liára nézve Franciaország katonai együttmű­ködése és dicsérő szavakkal emlékezik meg a francia haderő magas értékéről. E lapokkal szemben a szabadelvű News Chronicle Csehszlovákia mellett ir. A Times, a legismertebb angol lap szerint Angliának nincsenek ugyan a Franciaországéhoz hasonló szerződéses kötelezettségei Prágával szemben, de népszövetségi tagsága és érdekei folytán nem nézheti közömbösen a helyzet alakulá­sát. A két nyugati hatalom érdekei egybe­hangzóak, mindkettőjüket a szabadelvű de­mokrácia eszménye lelkesíti s el vannak szánva, hogy ezt minden külső és belső ve­szedelem ellen megvédik. A Manchester Guardian szerint Franciaor­szág a legnagyobb mértékben aggódik Cseh­szlovákia sorsa miatt, de nem remélik, hogy Chamberlain ebben a kérdésben az alsóház­ban annak idején ismertetett álláspontját megváltoztatja. A lap szerint a vélemények eltérnek abban a kérdésben, hogy Francia­­ország Csehszlovákia oldalára áll-e szükség esetén, vagy nem? Sajt­óharc a csehszlovák kérdés k­örül n.­t Az esetleges rendzavaré!*­e­len.­ Az egész francia sajtót is elsősorban a csehszlovák kérdés izgulja. A Jour­nal szerint a londoni értekezleten le­szögezték azt az elvet, miszerint az esetleges rendzavarokkal szemben a béke legerősebb biztosítéka az, ha tudtukra adják, hogy Anglia és Fran­ciaország vállvetve a maximumig fo­kozzák katonai előkészületeiket. A Figaro úgy tudja, hogy az angol és francia államférfiak csütörtökön es­te a berlini kormánynál teendő közös lépésre szánták el magukat, amellyel kérni fogják, hogy fogadja el a szudlé­­tanémet kérdés rendezésére feldolgo­zott prágai javaslatot. A párisi sajtó egy része egyébként nem titkolja, hogy a csehszlovák kérdésben az angol és francia álláspont nem fedi egymást. A párisi diplomáciai körök a londo­ni tárgyalásokról sz­óló végleges hiva­talos közlemény kiadása előtt nem akarnak véleményt nyilvánítani. Kiszi­várgott hírek szerint azonban Pak­s­ban megállapítják, hogy a szudétané­­met követeléseik teljesítése Csehszlová­kia szétbomlasztásával volna egyértel­mű , hogy Csehszlovákiából nem lehet második Svájcot csinálni. 5 MW«! Henderson Prágában Prága, április 29. Henderson Arthur angol munkáspárti képviselő, aki tanulmányozás végett be-­­utatta a dunamenti államokat, kihallga­táson jelent meg Benes elnöknél. Hen­derson találkozott Henleinnal is, akivel a szudétanémet kérdésről tárgyalt. —Modern Mozgó, Brassó—. Április 29-től dupla műsor Vihar *. Villám és VILLÁM, I. Premier: Főszereplők: VIHAR, a ló, a kutya. Ez a film bemutatja az állatok közötti megható barátságot. IL A cigányok Örömök és szenvedések, zene, tánc­dís ének. Vasárnap délelőtt: MATINÉ.

Next