Brassói Lapok, 1938. június (44. évfolyam, 123-145. szám)
1938-06-01 / 123. szám
4. oldal Az oslói határozat Amint szűkszavú távirati jelentés már napokkal ezelőtt tudtul adta, a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (Szakszervezeti Internacionálé) főtanácsának ülésszaka, amely Oslóban, Norvégia fővárosában a múlt hét végén folyt le, nagytöbbséggel kimondta, hogy nem veszi fel a Szovjetunió szakszervezeteit, sőt véglegesen meg is szakítja velük az erre vonatosotólag régóta folyó tárgyalásokat. Ennek a határozatnak a nemzetközi politika szempontjából is nagy jelentősége van, mert egyelőre levette a napirendről a szakszervezeti egységfront sok vonatkozásban igen fontos ügyét. Az ülésszakon eredetileg, a főtanács végrehajtó bizottságának azt a többséggel hozott javaslatot terjesztették elő, miszerint a szovjetszakszervezetek feltételekhez kötött felvételi kérését utasítsák vissza és a kérdést utalják a legközelebbi nemzetközi szakszervezeti kongresszus elé. A végrehajtóbizottság e javaslatot a főtanács 16 szavazattal 4 ellen elfogadta. Ellene Franciaország két főtanácsi tagja, valamint Spanyolország és Mexikó képviselője szavazott, míg a norvég szakszervezetek kiküldöttje tartózkodott a szavazástól. A kérdés azonban ezzel nem intéződött el. A holland, lengyel, belga, svájci és USA-beli szakszervezetek főtanácsi megbízottai kiegészítő indítványt terjesztettek elő abban az értelemben, hogy a szovjetszakszervezetekkel szakítsanak meg minden további tárgyalást. Ezzel szemben a franciák azt indítványozták, hogy folytassák a tárgyalásokat. Az első álláspont ez esetben is győzött s amíg a holland-lengyel-belga indítvány 14 szavazatot kapott, a francia indítványra csak 7 szavazat (a három francia, továbbá a spanyol, mexikói, norvég és csehszlovák megbízott szavazata) esett. Így aztán nemcsak azt határozta el a főtanács, hogy elutasítja a szovjetszakszervezetek felvételi kérését, hanem azt is, hogy tovább nem is tárgyal felvételük tárgyában. A vita igen heves volt. Zdanovszki lengyel, Mertens belga, Meister svájci és AVall USA-beli szakszervezeti vezetők a leghatározottabban a szovjet szakszervezetek felvétele ellen foglaltaKallaist, Bot Jcetóbbi azzal is fenyegetőzött, hogy amenynyiben a Szovjetunió szakszervezeteit felveszik, a svájci és amerikai szakszervezetek kilépnek a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetségből. A franciák, valamint a cseh és spanyol megbízott azzal érvel, hogy a volág egész szervezett munkásságának az egysége óriási jelentőséggel bírna a fasszilus és háború elleni harc szempontjából. A csehszlovák delegátus amellett volt, hogy a szovjetszakszervezeteket minden előfeltétel nélkül vegyék fel a nemzetközi szövetségbe, mert ez nagy mértékben megerősítené a nemzetközi munkásosztály és demokrácia erejét. Hasonló értelemben beszélt Jouhaux, a francia országos szaktanács főtitkára is, de felfogásuk mégis kisebbségben maradt. A felvétel ellenségei azzal szerezték meg a többséget, köztük az angolokat is, hogy a Szovjetunióban nincs meg a szervezkedési szabadság, márpedig ez a lényeges alapja a szakszervezeti eszmének és demokráciának. Az új, Sztálin-féle alkotmány demokratikus szabadságjogokat helyezett kilátásba s életbe léptetése után meg is volt a hajlandóság a szovjetszakszervezetekkel való együttműködésre és a Velük való egységarcvonal megteremtéseire, de a demokratizálódás már-már megindult folyamatát új terrorhuzam váltotta fel, amint ezt a tömegperok és kivégzések mutatták. Ennek során a szovjetszakszervezetek az uralkodó réteg vak eszközeinek bizonyultak ahelyett hogy síkra szálltak volna a demokratikus szabadságjogok érvényesítéséért, vagyis a vélemény-, sajtó-, szervezkedési és gyülekezési szabadságért. Ilyen körülmények között a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség nem óhajt együttműködni a szovjet szakszervezetekkel, bármenyre szükségesnek tartja is a mai körülmények között a munkásság egységfrontját a béke és demokrácia védelmére. Az oslói értekezlet ilyképpen szétoszlatta azokat a reményfoszlányokat is, amelyek a szervezett munkásság nemzetközi egységének lehetőségéhez fűződtek és ismét teljessé tette a szakadást aminek ódiumát persze mindkét tábor a másíkra hárítja. Ismét visszaállt a tíz évvel ezelőtti állapot, amikor a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség s a szovjetszakszervezetek Vörös Szakszervezeti Internacionáléja egymás ellen küzdött adaz elkeseredettséggel, nem kis prom ere a szociális törekvések ellenségeinek Ma pedig tényleg nagyobb szüksége látszik ennek az egységnek is, mint bármikor avilágháború utáni időkben. ií /I Havas felen## . . KIPPER ANNA KISASSZONY, A HAVAS VARSÓI TUDÓSÍTÓJA E PERCBEN ARADON VAN ÉS INTERVJUT AD A Havas mindent lát, mindent tud és mindenütt ott van AZ ÚJSÁGÍRÁS, SPORT, NEVELŐ HATÁSÚ ÉS FILOZOFIKUSSÁ TESZ Arad, május 30 A Havas mindenütt ott van, mindent lát és mindent tud. A Havas a mindenkori francia kormány félhivatalos sajtóirodája. Most itt ül velem szemben a Havas egyik tagja, ennek a hatalmas világszervezetnek, a hírgyártás nagyiparának és engros-szállítójának egyik képviselője, Anna Kipper, a Havas-iroda varsói társtudósítója. (A lengyel fővárosban ketten látják el a Havas szolgálatot.) Amint mondja, szabadságát középeurópai utazással tölti, legutóbb Prágában és Budapesten volt és azért jött Aradra, hogy meglátogassa Mándy Ilonát, az aradi k És sport is az újságírás. Örökös versenyfutás az események után a kollégákkal egyvonalban. Ilyen versenyt futottam 1933-ban, amikor Titulescu, az akkori román külügyminiszter, Varsóban járt. Három napig tartózkodott a lengyel fővárosban és ígéretet kaptam arra, hogy beszélhetek vele. A három nap eltelt, Titulescu a vonatra szállt és a Havasnak még mindig nem volt Titulescu intervjúja. Az állomáson kíséretétől újabb ígéretet kaptam. Egy kollégámmal fel is szálltam egy harmadosztályú vagonba, majd pedig, amikor a vonat elindult, be akartunk jutni a szalonkocsiba. A szalonkocsi ajtaja azonban zárva volt. Időközben kiderült, hogy a harmadik osztályon hamiskártyások utaznak és a legközelebbi állomáson a szerelvényt rendőrök vették körül. Az állomáson mindössze egy percet állt a vonat. Nekem nem volt sok veszíteni való időm. Leugrottam a harmadosztályú kocsiból és a szalonkocsi lépcsőjére kapaszkodtam. Az származású hírlapírónőt, akivel hosszú időn át működött együtt Párisban. Kipper kisasszony nem igen lehet több 27 évesnél. — Mindenről beszélhetek — mondja —, csak politikáról nem. Egy hírszolgálati ügynökség munkatársa mindig objektív, tehát nem politizálhat. FOCH MARSALL TEMETÉSE Ezután minden átmenet nélkül ezt mondja: — Foglalkozásom fanatikusa vagyok. Ez a foglalkozás nevel, sportot jelent és filozófia is egyben. Kilenc évvel ezelőtt Koch marsall temetéséről irtam az első riportom. Egy kis udvarba kellett bejutattó itt is zárva volt. A vonat már megindult, én a lépcsőn lebegtem. Időközben rendőrök siettek felém, mert azt hitték, hogy én is a hamiskártyásokhoz tartozom. Az utolsó pillanatban vett észre Dragu akkori sajtófőnök, aki kinyittatta az ajtóit és a miniszter elé vezetett. A legközelebbi állomáson már le is szálltam és le.■ Hasonló esetem volt ugyancsak a vonaton Shaw-val 1931-ben, amikor ez Oroszországba utazott. Reggel hét órakor vártam a varsói állomáson. Felszálltam abba a vagonba, amelyben többedmagával utazott. Kísérői közölték velem, hogy még alszik és semmiesetre sem fogad újságírót. Várakoztam és néhány perc múlva felgördült Shaw fülkéjének függönye: az agg író alsónadrágban állt a fülkében. Lefényképeztem, beüzentem hozzá és azt a választ kaptam, hogy nem nunk és a kapu előtt rengetegen szorongtak. „Szíveskedjenek beengedni — mondotta ki. — Nő vagyok és úgy tudom, hogy a hölgyeket előnyben részesítik”. Egy pillanat múlva azonban már meggyőződtem az ellenkezőjéről, mert egy mellettem állótól ezt a választ kaptam: „Rosszul tudja. Mert itt nincsenek nők és nincsenek férfiak. Itt csak újságírók vannnak”. Ez volt az első lecke. Megtanultam, hogy női mivoltom nem jelent előnyt. És még valamire nevelt az újságírás: sikrétűen látni. Mert van eset, amikor az újságírót úgy fogadják, mint egy királyt és van eset arra is, — amint már velem is megtörtént —, hogy ledobják a lépcsőn... telefonáltam az intervjút Párisba. Hoszszú telefonbeszélgetés volt, nem maradt pénzem és kölcsönpénzből kellett visszautaznom Varsóba. Este, mire Varsóba megérkeztem, az esti lapok már közölték a Titulescu-i intervjút, amelyet a Havas Parisból továbbított a lengyel hivatalos irodának, a Pat-nak, fogad. Ennek ellenére tovább várakoztam a folyósón. Valamivel később Shaw kinyitotta fülkéje ajtaját és én ekkor hirtelen mozdulattal az ajtónyitásba tettem a lábamat, úgyhogy az ajtót nem lehetett újból becsukni és ezt a kérdést tettem fel: „Shaw úr, miért gyűlöli ön úgy az újságírókat?” A válasz a következő volt: „Miért gyűlölném őket? Hiszen magam is az vagyok”. Ezután beengedett fülkéjébe és egy negyedórán át, a legközelebbi állomásig, beszélgetett velem. Lógók a szalonkocsi lépcsőjén .. Shaw alsónadrágban fogad ft. t. Pilsudszki halála és a litván konfliktus — Verseny az újságírás — , folytatta Anna Kipper — és sokszor a véletlenen múlik, hogy az ember győz-e? így volt ez Pilsudszki marsall halála alkalmával is. A lengyel hivatalos körök a halál hírét nem hozták azonnal nyilvánosságra. Vasárnap volt, amikor a lapok tudvalevőleg nem dolgoznak. Este a francia követség fogadást tartott. Erre a fogadásra több előkelő hölgy is hivatalos volt. Az egyik hölgy a kora esti órákban megtelefonálta egy másik meghívott hölgynek, hogy a fogadásra nem mehet el, mert a marsall meghalt. Ez a hölgy tovább adta a hírt egy újságírónak, aki azonban nem merte nyilvánosságra hozni, hanem csak velem közölte. Én azonnal telefonáltam Párisba és igy a világ elsőnek a Havas utján tudta meg a marsall halálát. — Mi volt legnagyobb újságírói teljesítménye? — kérdem. Gondolkozás nélkül válaszolja: — A lengyel—litván konfliktus békés elintézésének letudósítása. Lengyelország tudvalevőleg ultimátumot intézett Litvániához és be akart vonulni litván területre. Ezen a napon tizennégyszer beszéltem Párissal, öt perccel éjfél előtt véletlen útján tudtam meg, hogy Litvánia az ultimátumot elfogadta és háborúra nem kerül sor. Azonnal telefonáltam, egy félórával előztem meg a többi távirati ügynökségeket. Ez a félóra nagyon sokat számít, mert Paris azonnal tovább adja a hírt Északamerikának és Délamerikának és ebben a viszonylatban két nagy másik ügynökséggel kell a versenyt felvennünk. Ebben az esetben ezek az ügynökségek, köztük az Associated Press, egy félórával késtek.* Elgondolkozik, a cigarettavéget a hamutartóba nyomja és így folytatja: — Azt is mondottam, hogy az újságírás filozófia. Az ember nagyon sokat lát közvetlen közelről, sokat tud, sok mindennek a hátterét ismeri, gyakran közömbös és távolálló szemlélővé válik és úgy érzi, hogy: vanitatum vanitas, hiábavalóság minden. De ha vérbeli újságíró, akkor azt is érzi, hogy ebben a hajszában, ebben a versenyben és sportban olyan iskolát csinál végig, ahol a legjobban ismeri meg a világot és az embereket. Utóvégre, ha e világra születtünk, ismerjük is meg ezt a világot. És mintegy konklúzióképpen mondja: — Ezért, ha mégegyszer a világra születnék és pályát kellene választanom, — ismét csak újságíró lennék. Molnár Tibor Használjon csak a leghigiénikusabb. 1938. iúnius I Németországban halálbüntetés jár a szovjet rádiók hallgatásáért Berlin, május 30. Amint a Havas berlini tudósítója értesül, rendelet jelent meg, amelynek értelmében a Szovjet szövetségbeli rádióállomások hallgatását mától fogva a nagynémet birodalom területén „az állam biztonsága elleni összeesküvésre való előkészületnek” tekintik é s következésképpen halálbüntetéssel sújtják. Ezzel kapcsolatban nem tisztázott az a kérdés, hogy tekintetbe veszik-e, váljon a bűncselekmény előre megfontolt szándékkal történt-e s általában a vádlott általános politikai magatartását. " Cedillo tábornokot még mindig nem sikerült elfogni A lázadók már sehol sem tanúsítanak komoly ellenállást Mexikó, május 30. Most már a hivatalos mexikói kormányjelentések is bevallják, hogy a lázadó Cedillo tábornok elfogásáról kiadott közlemény elsietett volt. A tábornoknak az utolsó pillanatban sikerült egérutat nyernie, bár azt a repülőgépet, amelyet menekülésére tartott készen, elkobozta a letartóztatására kiküldött lovas osztag. Más jelentések szerint a kormánycsapatok tovább folytatják a felkelés fészkeinek kifüstölését. Vasárnap több olyan községet szállottak meg, ahová felkelők menekültek. Komoly ellenállást most már sehol sem tanúsítanak a lázadók. ___________. ■ •