Brassói Lapok, 1938. június (44. évfolyam, 123-145. szám)

1938-06-01 / 123. szám

4. oldal Az oslói határozat Amint szűkszavú távirati jelentés már napokkal ezelőtt tudtul adta, a Nemzet­közi Szakszervezeti Szövetség (Szakszer­vezeti Internacionálé) főtanácsának ülés­szaka, amely Oslóban, Norvégia főváro­sában a múlt hét végén folyt le, nagy­többséggel kimondta, hogy nem veszi fel a Szovjetunió szakszervezeteit, sőt végle­gesen meg is szakítja velük az erre vonat­­osotólag régóta folyó tárgyalásokat. En­nek a határozatnak a nemzetközi politi­ka szempontjából is nagy jelentősége van, mert egyelőre levette a napirendről a szakszervezeti egységfront sok vonatko­zásban igen fontos ügyét. Az ülésszakon eredetileg, a főtanács végrehajtó­ bizottságának azt a többséggel hozott javaslatot terjesztették elő, misze­rint a szovjetszakszervezetek feltételekhez kötött felvételi kérését utasítsák vissza és a kérdést utalják a legközelebbi nem­zetközi szakszervezeti kongresszus elé. A végrehajtóbizottság e javaslatot a főta­nács 16 szavazattal 4 ellen elfogadta. El­lene Franciaország két főtanácsi tagja, valamint Spanyolország és Mexikó kép­viselője szavazott, míg a norvég szak­­szervezetek kiküldöttje tartózkodott a szavazástól. A kérdés azonban ezzel nem intéződött el. A holland, lengyel, belga, svájci és USA-beli szakszervezetek főta­nácsi megbízottai kiegészítő indítványt terjesztettek elő abban az értelemben, hogy a szovjetszakszervezetekkel szakít­sanak meg minden további tárgyalást. Ezzel szemben a franciák azt indítványoz­ták, hogy folytassák a tárgyalásokat. Az első álláspont ez esetben is győzött s amíg a holland-lengyel-belga indítvány 14 sza­vazatot kapott, a francia indítványra csak 7 szavazat (a három francia, továbbá a spanyol, mexikói, norvég és csehszlovák megbízott szavazata) esett. Í­gy­ aztán nemcsak azt határozta el a főtanács, hogy elutasítja a szovjetszakszervezetek felvételi kérését, hanem azt is, hogy to­vább nem is tárgyal felvételük tárgyá­ban. A vita igen heves volt. Zdanovszki len­gyel, Mertens belga, Meister svájci és AVall USA-beli szakszervezeti vezetők a leghatározottabban a szovjet szakszerveze­­tek felvétele ellen­ foglaltaK­allaist, Bot Jcet­­óbbi azzal is fenyegetőzött, hogy am­eny­nyiben a Szovjetunió szakszervezeteit fel­veszik, a svájci és amerikai szakszerveze­tek kilépnek a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetségből. A franciák, valamint a cseh és spanyol megbízott azzal érve­l, hogy a volág egész szervezett munkásságának az egysége óriási jelentőséggel bírna a fassz­ilus és háború elleni harc szempontjából. A csehszlovák delegátus amellett volt, hogy a szovjetszakszervezeteket minden előfel­tétel nélkül vegyék fel a nemzetközi szö­vetségbe, mert ez nagy mértékben meg­erősítené a nemzetközi munkásosztály és demokrácia erejét. Hasonló értelemben beszélt Jouhaux, a francia országos szak­tanács főtitkára is, de felfogásuk mégis kisebbségben maradt. A felvétel ellenségei azzal szerezték meg a többséget, köztük az angolokat is, hogy a Szovjetunióban nincs meg a szervezke­dési szabadság, már­pedig ez a lényeges alapja a szakszervezeti eszmének és de­mokráciának. Az új, Sztálin-féle alkot­mány demokratikus szabadságjogokat helyezett kilátásba s életbe lép­tetése után meg is volt a hajlandóság a szovjetszak­­s­zervezetekkel való együttműködésre és a Velük való egységarcvonal megteremtése­ire, de a demokratizálódás már-már meg­indult folyamatát új terror­huzam váltot­ta fel, amint ezt a tömegperok és kivég­zések mutatták. Ennek során a szovjet­szakszervezetek az uralkodó réteg vak eszközeinek bizonyultak ahelyett hogy síkra szálltak volna a demokratikus sza­badságjogok érvényesítéséért,­­ vagyis a vélemény-, sajtó-, szervezkedési és gyü­l­ekezési szabadságért. Ilyen körülmények között a Nemzetközi Szakszervezeti Szö­vetség nem óhajt együttműködni a szov­­jet szakszervezetekkel, bármeny­re szük­­ségesnek tartja is a mai körülmények kö­zött a munkásság egységfrontját a béke és demokrácia védelmére. Az oslói értekezlet ilyképpen szétosz­latta azokat a reményfoszlányokat is, a­melyek a szervezett munkásság nemz­etkö­­zi egységének lehetőségéhez fűződtek és ismét teljessé tette a szakadást am­i­­nek ódiumát persze mindkét tábor a má­síkra hárítja. Ismét visszaállt a tíz évvel ezelőtti állapot, amikor a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség s a szovjetszak­szervezetek Vörös Szakszervezeti Inter­­nacionáléja egymás ellen küzdött adaz elkeseredettséggel, nem kis pr­om ere a szociális törekvések ellenségeinek Ma pedig tényleg nagyobb szüksége látszik ennek az egységnek is, mint bármikor a­­világháború utáni időkben. ií /I Havas felen## . . KIPPER ANNA KISASSZONY, A HAVAS VARSÓI TUDÓSÍTÓJA E PERCBEN ARADON VAN ÉS INTERVJUT AD A Havas mindent lát, mindent tud és mindenütt ott van AZ ÚJSÁGÍRÁS, SPORT, NEVELŐ HA­TÁSÚ ÉS FILOZOFIKUSSÁ TESZ Arad, május 30 A Havas mindenütt ott van, mindent lát és mindent tud. A Havas a minden­kori francia kormány félhivatalos sajtó­irodája. Most itt ül velem szemben a Havas egyik tagja, ennek a hatalmas világszer­vezetnek, a hírgyártás nagyiparának és engros-szállítójának egyik képviselője, Anna Kipper, a Ha­vas-iroda varsói társ­­tudósítója. (A lengyel fővárosban ketten látják el a Havas szolgálatot.) Amint mondja, szabadságát középeurópai uta­zással tölti, legutóbb Prágában és Buda­pesten volt és azért jött Aradra, hogy meglátogassa Mándy Ilonát, az aradi k És sport is az újságírás. Örökös versenyfutás az események után a kollégákkal egyvonalban. Ilyen versenyt futottam 1933-ban, amikor Titu­­lescu, az akkori román külügyminiszter, Varsóban járt. Három napig tartózkodott a lengyel fővárosban és ígéretet kaptam arra, hogy beszélhetek vele. A három nap eltelt, Titulescu a vonatra szállt és a Ha­vasnak még mindig nem volt Titulescu intervjúja. Az állomáson kíséretétől újabb ígéretet kaptam. Egy kollégámmal fel is szálltam egy harmadosztályú va­gonba, majd pedig, amikor a vonat elin­dult, be akartunk jutni a szalonkocsiba. A szalonkocsi ajtaja azonban zárva volt. Időközben kiderült, hogy a harmadik osztályon hamiskártyások utaznak és a legközelebbi állomáson a szerelvényt rendőrök vették körül. Az állomáson mindössze egy percet állt a vonat. Nekem nem volt sok veszíteni való időm. Leug­rottam a harmadosztályú kocsiból és a szalonkocsi lépcsőjére kapaszkodtam. Az származású hírlapírónőt, akivel hosszú időn át működött együtt Párisban. Kipper kisasszony nem igen lehet több 27 évesnél. — Mindenről beszélhetek — mondja —, csak politikáról nem. Egy hírszolgálati ügynökség munkatársa mindig objek­tív, tehát nem politizálhat. FOCH MARSALL TEMETÉSE Ezután minden átmenet nélkül ezt mondja: — Foglalkozásom fanatikusa vagyok. Ez a foglalkozás nevel, sportot jelent és filozófia is egyben. Kilenc évvel ezelőtt Koch marsall temetéséről irtam­ az első riportom. Egy kis udvarba kellett bejut­attó itt is zárva volt. A vonat már megin­dult, én a lépcsőn lebegtem. Időközben rendőrök siettek felém, mert azt hitték, hogy én is a hamiskártyásokhoz tartozom. Az utolsó pillanatban vett észre Dragu akkori sajtófőnök, aki kinyittatta az aj­tóit és a miniszter elé vezetett. A legköze­lebbi állomáson már le is szálltam és le­.■ Hasonló esetem volt ugyancsak a vonaton Shaw-val 1931-ben, amikor ez Oroszországba utazott. Reggel hét óra­kor vártam a varsói állomáson. Felszáll­tam abba a vagonba, amelyben többed­­magával utazott. Kísérői közölték velem, hogy még alszik és semmiesetre sem fo­gad újságírót. Várakoztam és néhány perc múlva felgördült Shaw fülkéjének függönye: az agg író alsónadrágban állt a fülkében. Lefényképeztem, beüzentem hozzá és azt a választ kaptam, hogy nem nunk és a kapu előtt rengetegen szo­­rongtak. „Szíveskedjenek beengedni — mondotta ki. — Nő vagyok és úgy tu­dom, hogy a hölgyeket előnyben részesí­tik”. Egy pillanat múlva azonban már meggyőződtem az ellenkezőjéről, mert egy mellettem állótól ezt a választ kap­tam: „Rosszul tudja. Mert itt nincsenek nők és nincsenek férfiak. Itt csak újság­írók vannnak”. Ez volt az első lecke. Meg­tanultam, hogy női mivoltom nem jelent előnyt. És még valamire nevelt az ú­jság­írás: sikrétűen látni. Mert van eset, ami­kor az újságírót úgy fogadják, mint egy királyt és van eset arra is, — amint már velem is megtörtént —, hogy ledobják a lépcsőn... telefonáltam az intervjút Párisba. Hosz­­szú telefonbeszélgetés volt, nem maradt pénzem és kölcsönpénzből kellett vissza­utaznom Varsóba. Este, mire Varsóba megérkeztem, az esti lapok már közölték a Titulescu-i intervjút, amelyet a Havas Parisból továbbított a lengyel hivatalos irodának, a Pat-nak, fogad. Ennek ellenére tovább várakoztam a folyósón. Valamivel később Shaw ki­nyitotta fülkéje ajtaját és én ekkor hir­telen mozdulattal az ajtónyitásba tettem a lábamat, úgyhogy az ajtót nem lehetett újból becsukni és ezt a kérdést tettem fel: „Shaw úr, miért gyűlöli ön úgy az új­ságírókat?” A válasz a következő volt: „Miért gyűlölném őket? Hiszen magam is az vagyok”. Ezután beengedett fülkéjé­be és egy negyedórán át, a legközelebbi állomásig, beszélgetett velem. Lógók a szalonkocsi lépcsőjén .. Shaw alsónadrágban fogad ft. t. Pilsudszki halála és a litván konfliktus — Verseny az újságírás — , folytatta Anna Kipper — és sokszor a véletlenen múlik, hogy az ember győz-e? így volt ez Pilsudszki marsall halála alkalmával is. A lengyel hivatalos körök a­ halál hí­rét nem hozták azonnal nyilvánosságra. Vasárnap volt, amikor a lapok tudvale­vőleg nem dolgoznak. Este a francia kö­vetség fogadást tartott. Erre a fogadásra több­ előkelő hölgy is hivatalos volt. Az egyik hölgy a kora esti órákban megtele­fonálta egy másik meghívott hölgynek, hogy a fogadásra nem mehet el, mert a marsall meghalt. Ez a hölgy tovább adta a hírt egy újságírónak, aki azonban nem merte nyilvánosságra hozni, hanem csak velem közölte. Én azonnal telefonáltam Párisba és igy a világ elsőnek a Havas ut­ján tudta meg a marsall halálát. — Mi volt legnagyobb újságírói telje­sítménye? — kérdem. Gondolkozás nélkül válaszolja: — A lengyel—litván konfliktus békés elintézésének letudósítása. Lengyelország tudvalevőleg ultimátumot intézett Litvá­niához és be akart vonulni litván terület­re. Ezen a napon tizennégyszer beszéltem Párissal, öt perccel éjfél előtt véletlen útján tudtam meg, hogy Litvánia az ul­timátumot elfogadta és háborúra nem kerül sor. Azonnal telefonáltam, egy fél­órával előztem meg a többi távirati ügy­nökségeket. Ez a félóra nagyon sokat szá­mít, mert Paris azonnal tovább adja a hírt Északamerikának és Délamerikának és ebben a viszonylatban két nagy másik ügynökséggel kell a versenyt felvennünk. Ebben az esetben ezek az ügynökségek, köztük az Associated Press­­, egy fél­órával késtek.* Elgondolkozik, a cigarettavéget a ha­mutartóba nyomja és így folytatja: — Azt is mondottam, hogy az újság­írás filozófia. Az ember nagyon sokat lát közvetlen közelről, sokat tud, sok min­dennek a hátterét ismeri, gyakran kö­zömbös és távolálló szemlélővé válik és úgy érzi, hogy: vanitatum vanitas, hiába­valóság minden. De ha vérbeli újságíró, akkor azt is érzi, hogy ebben a hajszá­ban, ebben a versenyben és sportban olyan iskolát csinál végig, ahol a legjob­ban ismeri meg a világot és az embereket. Utóvégre, ha e világra születtünk, ismer­jük is meg ezt a világot. És mintegy konklúzióképpen mondja: — Ezért, ha mégegyszer a világra szü­letnék és pályát kellene választanom, — ismét csak újságíró lennék. Molnár Tibor Használjon csak a leghigiénikusabb. 1938. iúnius I Németországban halálbüntetés jár a szovjet­ rádiók hallgatásáért Berlin, május 30. Amint a Havas berlini tudósítója értesül, rendelet jelent meg, amelynek értel­mében a Szovjet szövetségbeli rádióállomások hallgatását mától fogva a nagynémet birodalom területén „az állam biztonsága elleni összeesküvésre való előkészület­nek” tekintik é s következésképpen halálbüntetéssel sújtják. Ezzel kapcsolatban nem tisztázott az a kérdés, hogy tekintetbe veszik-e, váljon a bűncselekmény előre megfontolt szándékkal történt-e s általában a vádlott általános politikai magatar­tását. " Cedillo tábornokot még mindig nem sikerült elfogni A lázadók már sehol sem tanúsítanak komoly ellen­állást Mexikó, május 30. Most már a hivatalos mexikói kor­mányjelentések is bevallják, hogy a lá­zadó Cedillo tábornok elfogásáról ki­adott közlemény elsietett volt. A tábor­noknak az utolsó pillanatban sikerült egérutat nyernie, bár azt a repülőgépet, amelyet menekülésére tartott készen, elkobozta a letartóztatására kiküldött lovas osztag. Más jelentések szerint a kormánycsa­patok tovább folytatják a felkelés fész­keinek kifüstölését. Vasárnap több olyan községet szállottak meg, ahová felkelők menekültek. Komoly ellenál­lást most már sehol sem tanúsítanak a lázadók. ___________. ■ •

Next