Brassói Lapok, 1938. augusztus (44. évfolyam, 173-197. szám)
1938-08-01 / 173. szám
4 oldal B. k. 1938. augusztus Európa viharsarkában, Prágában nemzetközi értekezletet tartott a Vasmunkás Szövetség SZUDÉTANÉMET TAGJAI IS VANNAK A VASMUNKÁSOK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK — A NÉMET KIKÜLDÖTT MEGRENDÍTŐ HANGÚ BESZÉDE A SZÖVETSÉGI KONGRESSZUSON A NAGYGYŰLÉSEK A MINKÁSKIKÜLDÖTTEK SAJÁT ÁLLAMUK NEMZETI LOBOGÓJA ALAT ÜLTEK Cluj—Kolozsvár, Július 31. — Azért még létezünk, kérem, ha nem is látszunk, — feleli régi ismerősöm. — A napokban is, mi vasalok, Prágában ültünk össze világkongresszusra, kétmillió szervezett vasmunkás képviseletében hetvennyolcan. És ha Amerika is hozzánk csatlakozik, mely egyelőre csak megfigyelőkkel vett részt nagygyűlésünkön, hárommillió szervezett munkást számíthatunk a Nemzetközi Vasmunkás Szövetség tagjainak sorába. — Vasmunkás Szövetség? Csak nem a régi Vasas Internacionálé? — Persze, hogy az, csak ne mondja ki hangosan, szerkesztő úr. A nemzetieskedő szélsőségek mostani virágkorában olyan kihívóan hangzik az Internacionálé kifejezés, mint bikának a vörös posztó. Internacionálé? Dajkamese, melyet gyermekkorunkban hallottunk utoljára. Internacionálé. . . Kezdetben volt az első, azután megalakult a legizmosabbnak, az egész világot behálózónak látszó második, de Moszkvából megkontrázták és megalakították a harmadikat, a vöröset. Innentől kezdve csupa zűrzavar a nemzetközi munkásélet. Már tört számokban is kezdenek beszélni, két és feles Internacioná- léról. Kialakul aztán a két szoc. Internacionálé is és tiszta csoda, hogy nem tömörültek még nemzetközi szervezetté a nemzeti szocialisták, hadd lássa a vitág, hogy a fából vaskarika a gyakorlatban nem is olyan képtelenség. Henleinnak Szudétanémetek, akik nem hívei Határozottan érdekelni kezd, mit csinálnak, mit csinálhatnak még a mai világban az olyan őskori leletek, mint a vasasok nemzetközi szövetsége? Még érdekesebb, hogy éppen a szomszéd szövetséges Csehszlovákiában gyűltek össze, Európa jelenlegi viharsarkában. Megkérem a régi ismerőst, aki véletlenül egyike volt a hat romániai delegátusnak, mondja el, mit láttak, mit hallottak Prágában? — Jöjjön, üljünk be ide a kávéházba, mesélek én önnek és mondanivalóim a polgári lapok olvasóközönségét is érdekelhetik. Tisztáztuk mindenekelőtt, hogyha vasmunkások nagygyűlése július 11-től 14-ig ülésezett Prágában. Tizenhat állam vasasait 78 kiküldött képviselte. Romániából hatan voltak kiküldve: Bartalis Sándor, Gârbovean Simon, Bruder Ferenc, Kdein József, Mutjeteciu József és Pálfy József. Aztán német lapot tereget elém a prágai Metallarbeiter legfrissebb számát, melyben három teljes oldalt tölt be a nagygyűlésről szóló beszámoló. — Kezd érdekes lenni. Hát német tagjai is vannak még az Internacionálénak? — Tessék várni, erre is sor kerül mindjárt. Ez az újság itt a szudétanémet vasmunkásság lapja. A kongresszus elnöke, ügyben a csehszlovákiai vasmunkás szakszervezet elnöke is szudétanémet, régi név a munkásmozgalomban, Hampl „elvtárs”. Kongresszus után meghívták az érdeklődőket szudétanémet területekre. Mi is töltöttünk ott két napot. A falvakon csakugyan megcsappant Henleinék munkája következtében a szociáldemokrata munkások száma, de a városokban és a nagy ipartelepeken, azt lehet mondani, a helyzet változatlan. — Hogyan volt lehetséges mégis, hogy Henleinék a legutóbbi községi választásokon a szudétanémetszavazatok kilencvennyolc százalékát nyerték el? — Megmagyarázták nekünk ezt is. A csehszlovákiai kommunista pártnak mintegy százezer szudétanémet tagja van. Ezeket Henleinék egyszerűen nem számítják németeknek. Fel sem tüntetik őket statisztikájukban. Esett aztán hatvanezer szavazat a német agrárpártra, amelynek tagjai közül kettő a prágai kormányban is helyet foglalt Henleinék szerint ezek sem németek, hanem csehek. Szintén törtölték őket nemzetiségi kimutatásaikból. Abban viszont ön téved, hogy Henlein 98 százalékos választási győzelemről beszélt volna. A tények meghamisításában ennyire nem ment el, mert a szociáldemokrata német szavazatokat már tényleges német szavazatoknak ismeri el is, ami körülbelül 20—22 százalékra rúgott. ők nyolcvan százalékos választási győzelmet jelentettek s a hiányzó húsz százaléknyi szavazat a szociáldemokratákra esett, amit ők sem tagadtak. Csak a kommunistákról és agrárpártiakról mondottak le a csehek javára. NEMZETI SZÍNŰ LOBOGÓK ALATT — Térjünk vissza a kongresszusra. Történt valami nevezetesebb esemény . A rüyen nagygyűlés külsőségekben éli és fejezi ki magát. A csehszlovákiai Szakszervezetek központi házának dísztermében zajlott le a nagygyűlés. Az egyes államok kiküldöttjei egy-egy csoportban külön asztaloknál foglaltak helyet, saját államuk színeiből készült zászlók alatt. — Nemzetközi kongresszuson nemzeti színek? — Nemzeti színek bizony. Mindjárt az elnöki emelvénytől jobbra hatalmas pirosfehérzöld zászló alatt ült a magyar küldöttség: Csapó Sámuel, Karácsony Sándor és Malasits Péter. Mellettük, pirossárgakék lobogó alatt ültem hatodmagammal Románia képviseletében és így tovább. Egyetlenegy asztal volt a teremben, amelyet semmiféle zászló nem díszített. Tessék, ezt írja róluk a Csehszlovákiai Népszava. Olvasom, amint következik: . . .Megrázó volt egy őszhajú, ismert harc és felszólalása. Senki sem kérdezte a nevét, mindenki tudta, kit képvisel, merre van hazája. Hárman ültek az asztalnál: egy idősebb őszhajú férfi és két dacosképű fiatal munkás. Hárman két országot képviseltek. Két országot, két hatalmas szakszervezetet, melyek közül az egyik több mint egymillió, a másik több, mint százezer tagot számlált. Asztalukat nem díszítette zászló. Halotti csendben hallgatta a kongresszus a szónok megrendítő beszédét az általuk képviselt munkások borzalmas helyzetéről. . . Könnyes szemekkel figyeltek a kemény harcokhoz szokott vasasok, amikor a koránál fogva is lehiggadt, bölcsbeszédű vasas, zokogástól elcsukló hangon fejezte be beszédét: „A mi volt tagjaink. . . min 4 szombatra virradó vjszakan Robbanás történt a Vacuum Oil brassói tinomité telepén 4 környékbeli lakosság a tűzveszélyes gyár kitelepítését kérte a városházán Brasov—Brassó, júlus 30. Szombatra virradó éjszaka 3 óra 40 perckor hatalmas robbanás rázta fel álmából az állomás környékbeli házak lakóit. A robbanás a Iucu Maniu utca 108 szám alatt levő Photogén, jelenleg Vacuum- Oil Company petróleumfinomító gyártelepe felől hallatszott. Az emberek ijedten szaladtak ki az utcára, a hajnalodó égboltozatot messzire bevilágították a gyártelepen felcsapó lángnyelvek, melyek komolyan veszélyeztették az összes környékbeli házakat. Időközben telefonon értesítették a tűzoltókat és rendőrséget, akik azonnal a helyszínre érkeztek. Mint a rendőrség hivatalos közleménye állítja, a nagy légnyomás súlya alatt felrobbant egy petróleumfinomító kazán, ettől lángra lobbant a motorina és két és fél vagon még tisztitadan, petróleum a lángok martaléka lett. A tűzoltók megfeszített és víz hiányában nehezen haladó munka után megakadályozták a lángok továbbterjedését, azonban így is több épület elégett. A vállalat szerint a kár összege mintegy 150 ezer lej, ezzel szemben a rendőrség hivatalos közleménye 60 ezer lej kárösszeget állapított meg. A hajnali robbanás és könnyen veszedelmessé válható tűztől felzavart lakosság nevében szombat délelőtt 45 tagú küldöttség kereste fel. A. Strat ezredes, alpolgármestert. A küldöttség — amely a gyár közelében fekvő utcák háztulajdonosaiból és lakóiból állott — közölte az alpolgármesterrel, hogy 1936-ban az akkor még magyar érdekeltségű Photogén vállalatot a város ki akarta telepíteni. Azoknak, akik a gyár környékén telkeket vásároltak, tudomására is hozta a városi mérnök, hogy nyugodtan építkezhetnek, mert a már akkor is tűzveszélyes gyárat 5 éven belül lebontják és kihelyezik a város központjából. Azonban nemsokkal ezután a gyár gazdát cserélt és a Photogén vállalat eladta telepét a Vacuum Oil Companynak, amelynek a város további működési engedélyt adott. A gyár kitelepítéséről többé szó sem esett, sőt a petróleumfinomító üzem nagyarányú építkezésekhez kezdett. A lakosság nevében megjelent küldöttség közölte az alpolgármesterrel, hogy a petróleumfinomító-telep környékén lévő Horasiu-, Ovidiu-, Ioan Creanga-, Hasdeu-, Caragiale- és Slavici-utcákban, amelyek mind közvetlenül a tűzveszélyes gyár környékén vannak, mindössze egyetlen kút szolgáltat vizet és a legtöbb házból 14—500 métert kell menni, amíg vízhez jutnak. A szombatra virradó hajnalon bekövetkezett robbanás és tűzvész most arra ösztönözte a rettegő lakosságot, hogy a várostól sürgős intézkedéseket kérjen ennek a veszedelemnek a kiküszöbölésére. Strat ezredes-alpolgármester a legnagyobb jóindulattal hallgatta végig a küldöttség érvelését és közölte, hogy szombat délután 4 órakor helyszíni szemlét fog tartani a gyártelepen, valamint a környékbeli utcákon, hogy alapos tapasztalatok után megállapítsa: mi a teendő a többezer házat és lakót fenyegető állandó tűzveszély elhárítására ? den elnyomás, megbántás, megalázás és üldöztetés ellenére hittel hiszik, hogy elkövetkezik az idő, amikor mint egyenrangú szervezetek nyíltan is, részt vehetnek a kongresszuson. . — A helyzet jellemzésére — folytatja ismerősöm, a romániai delegátus — elmondotta még az öreg szónok, hogy a hitleri munkakódex szerint minden év április elsején és másodikén meg kell választani az üzemi bizalmiak választmányát olyan, üzemekben, melyekben legalább ötszáz munkás dolgozik. Ezelőtt három évvel a nemhivatalos listákra, melyeken a régi szakszervezeti vezetők szerepeltek, a szavazatoknak átlag hatvan-hetven százaléka esett. Ha most kellene szavazni, nyolcvan százalékot is meghaladna ez az arány. És ezért három éve nem választottak a nagyüzemekben üzemi választmányokat, noha a törvény kifejezetten és kötelezően előírja a választást minden év áprilisára. CSEHSZLOVÁK MINISZTER ÜDVÖZLŐ BESZÉDE — Szerepelt még érdekes felszólalás a napirenden? — Hát vegyük sorjába. Hampl elnök megnyitója után a nemzetközi szakszervezetek szövetségének halottait parentálta el, köztük a szociáldemokrácia nagy elméleti tudósát, Bauer Ottót. Aztán üdvözlések következtek, elsőnek Staal mérnöké, a Népszövetség mellett működő Nemzetközi Munkahivatal főtitkáráé. Staal beszámolt arról, hogy a munkahivatal felhívására 1935 óta tíz állam iktatta törvényei közé a munkások fizetett szabadságidejének kötelezettségét. Kifejtette, hogy a gazdasági világválság nem oldható meg mesterségesen felidézett fegyverkezési konjunktúrával, csak a munkaidő rendszeres rövidítésével és a tömegek fogyasztóképességének nagyarányú emelésével. Ily svájci kiküldött, szövetségünk központi titkára tartotta meg ezután beszámolóját. Elmondotta, hogy öt államban haladja meg a szervezett vasmunkások számára százezret. Angliában 498 ezer, Franciaországban 780 ezer, Svédországban 146 ezer, Belgiumban 116 ezer és Csehszlovákiában százezer szervezett vasmunkás tartozik a szövetséghez. A második napon pedig a csehszlovák kormány képviseletében Necas munka és népjóléti miniszter üdvözölte a nagygyűlést. Ismertette, hogy milyen lépéseket tett kormánya a legutóbbi kongresszus óta a munkanélküliség csökkentése érdekében. Hangoztatta, hogy az emberiség legmagasabbrendű eszményeiért, a szabadságért és demokráciáért folytatott küzdelem csak megacélozza erőiket a további harcra. Szavait a szocializmus, a demokrácia és szövetségünk éltetésével fejezte be, ami nekünk, egy hivatalos kormány kiküldött, egy miniszter ajkáról kimondhatatlanul jól esett. MAGYAR MUNKÁSOK SZLOVÁKIÁBAN — Nem hallottak valamit a készülő kisebbségi statútum körül folyó tárgyalásokról? — Minket ez a kérdés természetesen és elsősorban munkavédelmi vonatkozásban érdekelt. A kongresszus után két napot Pozsonyban töltöttünk és ott érintkezésbe léptünk a szakszervezetek magyar osztályaival is, akik a legnagyobb előzékenységgel bocsátották adataikat rendelkezésünkre. Elmondották, hogy Szlovenszkó területén 394 magyar osztályuk működik városokban, falvakon és gyártelepeken. A legutóbbi községi választásokon sikerült 411 magyar szociáldemokrata községi tanácsost bejuttatniuk a képviselőtestületekbe. Hodza miniszterelnök tőlük is bekérte a készülő kisebbségi statútummal szemben támasztott követeléseiket. Ezeket ők írásba is foglalták 21 pontban és eljuttatták a kormányhoz, mint a magyar munkásság követeléseit, nehogy az ellenzéki pártokkal folytatott tárgyalások rendjén fontos munkásérdekekről megfeledkezzenek. Ha érdekli, még elmondhatom, hogy Pilsenben meglátogattuk a Skoda-műveket, melyek tizenkét és félezer munkást foglalkoztatnak. Pilsenben húsz év óta a polgármester és alpolgármester szociáldemokrata. A kongresszusi vendégek tiszteletére közösgyűlést tartott a városi tanács, melyen a kiküldötteket, köztük minket, Románia kiküldötteit is, a város tiszteletbeli polgárainak választották meg. Megköszöntem a kapott felvilágosításokat, abban a hiszemben, hogy nem árthat, ha egy szomszéd Szövetséges államból, mely most a világérdeklődés középpontjában ál, olyan helyzetjelentést, is hallhattunk, mely a munkásság szemszögéből ítéli meg a helyzetet és az eseményeket, .... " SZENTIMREI JENŐ