Brassói Lapok, 1938. augusztus (44. évfolyam, 173-197. szám)

1938-08-01 / 173. szám

4 oldal B. k. 1938. augusztu­s Európa viharsarkában, Prágában nemzetközi értekezletet tartott a Vasmunkás Szövetség SZUDÉTANÉMET TAGJAI IS VANNAK A VASMUNKÁSOK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK — A NÉMET KIKÜLDÖTT MEGRENDÍTŐ HANGÚ BESZÉDE A SZÖVETSÉGI KONGRESSZUSON A NAGYGYŰLÉSEK A MI­NKÁSKIKÜLDÖTTEK SAJÁT ÁLLAMUK NEMZETI LOBOGÓJA ALAT­ ÜLTEK Cl­uj—Kolozsvár, Július 31. — Azért még létezünk, kérem, ha nem is látszunk, — feleli régi ismerősöm. — A napokban is, mi vasalok, Prágában ültünk össze világkongresszusra, kétmil­lió szervezett vasmunkás képviseletében hetvennyolcan. És ha Amerika is hoz­zánk csatlakozik, mely egyelőre csak megfigyelőkkel vett részt nagygyűlésün­kön, hárommillió szervezett munkást szá­míthatunk a Nemzetközi Vasmunkás Szö­vetség tagjainak sorába. — Vasmunkás Szövetség? Csak nem a régi Vasas Internacionálé? — Persze, hogy az, csak ne mondja ki hangosan, szerkesztő úr. A nemzetieskedő szélsőségek mostani virágkorában olyan kihívóan hangzik az Internacionálé kife­jezés, mint bikának a vörös posztó. Internacionálé? Dajkamese, melyet gyermekkorunkban hallottunk utoljára. Internacio­nálé. . . Kezdetben volt az első, azután megalakult a legizmosabbnak, az egész világot behálózónak látszó második, de­ Moszkvából megkontrázták és megalakí­tották a harmadikat, a vöröset. Innentől kezdve csupa zűrzavar a nemzetközi munkásélet. Már tört számokban is kez­denek beszélni, két és feles Internacioná- léról. Kialakul aztán a két­ szoc. Interna­­cionálé is és tiszta csoda, hogy nem tö­mörültek még nemzetközi szervezetté a nemzeti szocialisták, hadd lássa a vitág, hogy a fából vaskarika a gyakorlatban nem is olyan képtelenség. Henleinnak Szudétanémetek, akik nem hívei Határozottan érdekelni kezd, mit csi­nálnak, mit csinálhatnak még a mai vi­lágban az olyan őskori leletek, mint a vasasok nemzetközi­ szövetsége? Még ér­dekesebb, hogy éppen a szomszéd szövet­séges Csehszlovákiában gyűltek össze, Európa jelenlegi viharsarkában. Megké­rem a régi ismerőst, aki véletlenül egyike volt a hat romániai delegátusnak, mond­ja el, mit láttak, mit hallottak Prágában? —­ Jöjjön, üljünk be ide a kávéházba, mesélek én önnek és mondanivalóim a polgári lapok olvasóközönségét is érde­kelhetik. Tisztáztuk mindenekelőtt, hogyha vas­munkások nagygyűlése július 11-től 14-ig ülésezett Prágában. Tizenhat állam vasa­sait 78 kiküldött képviselte. Romániából hatan voltak kiküldve: Bartalis Sándor, Gârbovean Simon, Bruder Ferenc, Kdein József, Mutjeteciu József és Pálfy József. Aztán német lapot tereget elém a prágai Metallarbeiter legfrissebb számát, mely­ben három teljes oldalt tölt be a nagy­gyűlésről szóló beszámoló. — Kezd érdekes lenni. Hát német tag­jai is vannak még az Internacionálénak? — Tessék várni, erre is sor kerül mind­járt. Ez az újság itt a szudétanémet vas­­munkásság lapja. A kongresszus elnöke, ügyben a csehszlovákiai vasmunkás szak­szervezet elnöke is szudétanémet, régi név a munkásmozgalomban, Hampl „elv­­társ”. Kongresszus után meghívták az ér­deklődőket szudétanémet területekre. Mi is töltöttünk ott két napot. A falvakon csakugyan megcsappant Henleinék mun­kája következtében a szociáldemokrata munkások száma, de a városokban és­ a nagy ipartelepeken, azt lehet mondani, a helyzet változatlan. — Hogyan volt lehetséges mégis, hogy Henleinék a legutóbbi községi­ választá­sokon a szudétanémet­­szavazatok kilenc­vennyolc százalékát nyerték el? — Megmagyarázták nekünk ezt is. A csehszlovákiai kommunista pártnak mint­egy százezer szudétanémet tagja van. Ezeket Henleinék egyszerűen nem szá­mítják németeknek. Fel sem tüntetik őket statisztikájukban. Esett aztán hat­vanezer szavazat a német agrárpártra, a­melynek tagjai közül kettő a prágai kor­mányban is helyet foglalt Henleinék sze­rint ezek sem németek, hanem csehek. Szintén törtölték őket nemzetiségi kimu­tatásaikból. Abban viszont ön téved, hogy Henl­ein 98 százalékos választási győze­lemről beszélt volna. A tények meghami­sításában ennyire nem ment el, mert a szociáldemokrata német szavazatokat már tényleges német szavazatoknak ismeri el­­­ is, am­i körülbelül 20—22 százalékra rú­gott. ők nyolcvan százalékos választási győzelmet jelentettek s a hiányzó húsz százaléknyi szavazat a szociáldemokra­tákra esett, amit ők sem tagadtak. Csak a kommunistákról és agrárpártiakról mon­dottak le a csehek javára. NEMZETI SZÍNŰ LOBOGÓK ALATT — Térjünk vissza a kongresszusra. Történt valami nevezetesebb esemény . A r­üyen nagygyűlés külsőségekben éli és fejezi ki magát. A csehszlovákiai Szakszervezetek központi házának dísz­termében zajlott le a nagygyűlés. Az egyes államok kiküldöttjei egy-egy cso­portban külön asztaloknál foglaltak he­lyet, saját államuk színeiből készült zász­lók alatt. — Nemzetközi kongresszuson nemzeti színek? — Nemzeti színek bizony. Mindjárt az elnöki emelvénytől jobbra hatalmas piros­­fehérzöld zászló alatt ült a magyar kül­döttség: Csapó Sámuel, Karácsony Sándor és Malasits Péter. Mellettük, pirossárga­­kék lobogó alatt ültem hatodmagammal Románia képviseletében és így tovább. Egyetlenegy asztal volt a teremben, ame­lyet semmiféle zászló nem díszített. Tes­sék, ezt írja róluk a Csehszlovákiai Nép­szava. Olvasom, amint következik: . . .Megrázó volt egy őszhajú, is­mert harc­ és felszólalása. Senki sem kér­dezte a nevét, mindenki tudta, kit kép­visel, merre van hazája. Hárman ültek az asztalnál: egy idősebb őszhajú férfi és két dacosképű fiatal munkás. Hár­man két országot képviseltek. Két or­szágot, két hatalmas szakszervezetet, melyek közül az egyik több mint egy­millió, a másik több, mint százezer ta­got számlált. Asztalukat nem díszí­tette zászló. Halotti csendben hallgatta a kongresszus a szónok megrendítő be­szédét az általuk képviselt munkások borzalmas helyzetéről. . . Könnyes sze­mekkel figyeltek a kemény harcokhoz szokott vasasok, amikor a koránál fog­va is lehiggadt, bölcsbeszédű vasas, zokogástól elcsukló hangon fejezte be beszédét: „A mi volt tagjaink. . . min­ 4 s­zom­batra virradó vjszakan Robbanás történt a Vacuum Oil brassói tinomité telepén 4 környékbeli lakosság a tűzveszélyes gyár kitelepítését kérte a városházán Brasov—Brassó, júlus 30. Szombatra virradó éjszaka 3 óra 40 perckor hatalmas robbanás rázta fel ál­mából az állomás környékbeli házak la­kóit. A robbanás a Iucu Maniu utca 108 szám alatt levő Photogén, jelenleg Vacuum- Oil Company petróleumfinomító gyár­te­lepe felől hallatszott. Az emberek ijedten szaladtak ki az utcára, a hajnalodó ég­boltozatot messzire bevilágították a gyártelepen felcsapó lángnyelvek, me­lyek komolyan veszélyeztették az összes környékbeli házakat. Időközben telefonon értesítették a tűz­oltókat és rendőrséget, akik azonnal a helyszínre érkeztek. Mint a rendőrség hi­vatalos közleménye állítja, a nagy lég­nyomás súlya alatt felrobbant egy petró­­leum­finomító kazán, ettől lángra lobbant a motorina és két és fél vagon még tiszti­­tad­an, petróleum a lángok martaléka lett. A tűzoltók megfeszített és víz hiányában nehezen haladó munka után megakadá­lyozták a lángok továbbterjedését, azon­ban így is több épület elégett. A vállalat szerint a kár összege mintegy 150 ezer lej, ezzel szemben a rendőrség hivatalos köz­leménye 60 ezer lej kárösszeget állapított meg. A hajnali robbanás és könnyen vesze­delmessé válható tűztől felzavart lakosság nevében szombat délelőtt 45 tagú kül­döttség kereste fel. A. Strat ezredes, al­polgármestert. A küldöttség — amely a gyár közelében fekvő utcák háztulajdo­nosaiból és lakóiból állott — közölte az alpolgármesterrel, hogy 1936-ban az ak­kor még magyar érdekeltségű Photogén vállalatot a város ki akarta telepíteni. Azoknak, akik a gyár környékén telke­ket vásároltak, tudomására is hozta a vá­rosi mérnök, hogy nyugodtan építkezhet­nek, mert a már akkor is tűzveszélyes gyárat 5 éven belül lebontják és kihelye­zik a város központjából. Azonban nem­sokkal ezután a gyár gazdát cserélt és a Photogén vállalat eladta telepét a Vacuum Oil Companynak, amelynek a város to­vábbi működési engedélyt adott. A gyár kitelepítéséről többé szó sem esett, sőt a petróleumfinomító üzem nagyarányú épít­kezésekhez kezdett. A lakosság nevében megjelent küldött­ség közölte az alpolgármesterrel, hogy a petróleumfinomító-telep környékén lévő Horasiu-, Ovidiu-, Ioan Creanga-, Has­­deu-, Caragiale- és Slavici-utcákban, amelyek mind közvetlenül a tűzveszélyes gyár környékén vannak, mindössze egyet­len kút szolgáltat vizet és a legtöbb ház­ból 1­4—500 métert kell menni, am­íg víz­hez jutnak. A szombatra virradó hajna­lon bekövetkezett robbanás és tűzvész most arra ösztönözte a rettegő lakosságot, hogy a várostól sürgős intézkedéseket kérjen ennek a veszedelemnek a kiküszö­bölésére. Strat ezredes-alpolgármester a legna­gyobb jóindulattal hallgatta végig a kül­döttség érvelését és közölte, hogy szombat délután 4 órakor helyszíni szemlét fog tartani a gyártelepen, valamint a kör­nyékbeli utcákon, hogy alapos tapasztala­tok után megállapítsa: mi a teendő a többezer házat és lakót fenyegető állandó tűzveszély elhárítására ? den elnyomás, megbántás, megalázás és üldöztetés ellenére hittel hiszik, hogy elkövetkezik az idő, amikor mint egyenrangú szervezetek nyíltan is, részt vehetnek a kongresszuson. . — A helyzet jellemzésére — folytatja ismerősöm, a romániai delegátus — el­mondotta még az öreg szónok, hogy a hit­leri munkakódex szerint minden év április elsején és másodikén meg kell választani az üzemi bizalmiak választmányát olyan, üzemekben, melyekben legalább ötszáz munkás dolgozik. Ezelőtt három évvel a nemhivatalos listákra, melyeken a régi szakszervezeti vezetők szerepeltek, a sza­vazatoknak átlag hatvan-hetven százalé­ka esett. Ha most kellene szavazni, nyolc­van százalékot is meghaladna ez az arány. És ezért három éve nem választottak a nagyüzemekben üzemi választmányokat, noha a törvény kifejezetten és kötelező­en előírja a választást minden év áprili­sára. CSEHSZLOVÁK MINISZTER ÜDVÖZLŐ BESZÉDE — Szerepelt még érdekes felszólalás a napirenden? — Hát vegyük sorjába. Hampl elnök megnyitója után a nemzetközi szakszer­vezetek szövetségének halottait parentál­­ta el, köztük a szociáldemokrácia nagy elméleti tudósát, Bauer Ottót. Aztán üd­vözlések következtek, elsőnek Staal mér­nöké, a Népszövetség mellett működő Nemzetközi Munkahivatal főtitkáráé. Staal beszámolt arról, hogy a munkahiva­tal felhívására 1935 óta tíz állam iktatta törvényei közé a munkások fizetett sza­badságidejének kötelezettségét. Kifejtet­te, hogy a gazdasági világválság nem old­ható meg mesterségesen felidézett fegy­verkezési konjunktúrával, csak a munka­idő rendszeres rövidítésével és a tömegek fogyasztóképességének nagyarányú eme­lésével. Ily svájci kiküldött, szövetségünk központi titkára tartotta meg ezután be­számolóját. Elmondotta, hogy öt államban haladja meg a szervezett vasmunkások számára százezret. Angliában 498 ezer, Franciaországban 780 ezer, Svédországban 146 ezer, Belgiumban 116 ezer és Cseh­szlovákiában százezer szervezett vasmun­kás tartozik a szövetséghez. A második napon pedig a csehszlovák kormány kép­viseletében Necas munka és népjóléti mi­niszter üdvözölte a nagygyűlést. Ismer­tette, hogy milyen lépéseket tett kormá­nya a legutóbbi kongresszus óta a mun­kanélküliség csökkentése érdekében. Han­goztatta, hogy az emberiség legmaga­­sabbrendű eszményeiért, a szabadságért és demokráciáért folytatott küzdelem csak megacélozza erőiket a további harcra. Szavait a szocializmus, a demokrácia és szövetségünk éltetésével fejezte be, ami nekünk, egy hivatalos kormány kiküldött, egy miniszter ajkáról kimondhatatlanul jól esett. MAGYAR MUNKÁSOK SZLOVÁKIÁBAN — Nem hallottak valamit a készülő ki­sebbségi statútum körül folyó tárgyalá­sokról? — Minket ez a kérdés természetesen és elsősorban munkavédelmi vonatkozás­ban érdekelt. A kongresszus után két na­pot Pozsonyban töltöttünk és ott érint­kezésbe léptünk a szakszervezetek ma­gyar osztályaival is, akik a legnagyobb előzékenységgel bocsátották adataikat rendelkezésünkre. Elmondották, hogy Szlovenszkó területén 394 magyar osztá­lyuk működik városokban, falvakon és gyártelepeken. A legutóbbi községi vá­lasztásokon sikerült 411 magyar szociál­demokrata községi tanácsost bejuttatniuk a képviselőtestületekbe. Hodza minisz­terelnök tőlük is bekérte a készülő kisebb­ségi statútummal szemben támasztott kö­veteléseiket. Ezeket ők írásba is foglal­ták 21 pontban és eljuttatták a kormány­hoz, mint a magyar munkásság követelé­seit, nehogy az ellenzéki pártokkal foly­tatott tárgyalások rendjén fontos mun­kásérdekekről megfeledkezzenek. Ha­ ér­dekli, még elmondhatom, hog­y Pilsenben meglátogattuk a Skoda-műveket, melyek tizenkét és félezer munkást foglalkoztat­nak. Pilsenben húsz év óta a polgármes­ter és alpolgármester szociáldemokrata. A kongresszusi vendégek tiszteletére közös­gyűlést tartott a városi tanács, melyen a kiküldötteket, köztük minket, Románia kiküldötteit is, a város tiszteletbeli pol­gárainak választották meg. Megköszöntem a kapott felvilágosítá­sokat, abban a hiszemben, hogy nem árt­hat, ha egy szomszéd Szövetséges állam­ból, mely most a világérdeklődés közép­­pontjában ál, olyan helyzetjelentést, is hallhattunk, mely a munkásság szemszö­géből ítéli meg a helyzetet és az esemé­nyeket, .... " SZENTIMREI JENŐ

Next