Brassói Lapok, 1938. augusztus (44. évfolyam, 173-197. szám)

1938-08-13 / 183. szám

( 1938.­augusztus 13. m. Zf ­ PUMÜflEPEMCE SZELLEMI ÉLETE­ T AZ ÚJ MAGYAR ZENE ERDÉLYI KEZDETEI !+' Régóta nem találkoztunk az erdélyi ma­gyar szellemi életben oly bátor bírálattal, mint amilyenben most Domokos Pál Péter dalkul­­túránkat részesíti. A neves kolozsvári ma­gyar népkutató „A magyar népzene és ének­kari műveltségünk“* címen a Hitel legújabb számában az új magyar zene erdélyi kezdetei­vel is foglalkozik és élesen szembeállítja a fiatal magyarság népi zenekultúráját a dal­egyesületeinkben uralkodó régimódi középosz­tály-szellemmel. A tanulmányíró kíméletlen őszinteséggel leplezi le az Országos Magyar Dalosszövetség nemrég lezajlott hatodik dalos­versenyét. „A dalárdáktól még mindig ide­gen a magyar múltba gyökerező új magyar é ne“ — olvassuk. „A hatodik verseny szín­vonala semmiben sincs az első verseny fölött, sőt el sem éri azt, alig állt a századforduló szintjén. Jó énekkarok, kiváló hanganyag, különösen a vegyeskaroknál, elfogadható veze­tés, rossz művek.“ A magyar nép ősi dalai he­lyett idegenből vett, szűk osztályjellegű ma­­da­­s cikornyássá torzult cigányzene szere­pelt a műsoron, a felvonult falusi csoportok is megtagadták igazi valójukat s igy­ nem csoda, hogy „a dalosversenyt befejező ünnepségek­ről a közönség nem felüdülve, hanem kissé csalódottan távozott, számosan közülük le­vertem Az át nem vett dijak maguknak a da­losoknak elégedetlenségéről tanúskodtak.’* A dalárdák szánalmasan elakadt zenetör­téneti fejlődésével szemben Domokos Pál Pé­­­ter elismeréssel méltatja az iskoláinkban­­■előtörő új népzenei irányzatot. A kolozsvári,­­Csíkszeredai és marosvásárhelyi katolikus és­­református iskolák ifjúsági énekkarai ezidén im­ár Bartók Béla és Kodály Zoltán népi al­kotásaival szerepeltek s különösen Nagy Ist­ván marosvásárhelyi fiúvegyeskara tört utat a magyarság belső zenei érzékelése felé. Elis­meréssel emlékezik meg a tanulmányíró a Magyar Színház Háry János-előadásáról is, a­mely nagy tömegekhez vitte közel az új magyar zenét. Erdélyi zenekultúránk bírálatával kap­csolatban Domokos Péter Pál már a gyer­mekkorban megkezdődő új énekkari művelő­dést sürget. „A magyar mivolthoz az is hozzá­tartozik, hogy ki hány éneket tud, mennyire énekli azokat és mennyit ad azokból tovább" — hirdeti a Hitel cikkírója s pontokban foglalja össze a műdalok kiküszöbölésének s a népé­nek térfoglalásának erdélyi magyar követel­ményeit. MOZGALOM A FEHÉREGYHÁZI PETŐFI­EMLÉKMÜ RENDBEHOZATALÁÉRT "+ Sándor József, az EMKE elnöke, meg­rázó szavakkal ecsetelte minap egy erdélyi napilap hasábjain a fehéregyházi honvédeír és a Petőfi-emlékoszlop siralmas állapotát. Az er­délyi kiállításra a budapesti „A Reggel“1 ha­sábjain Szabó Zoltán felelt, a „Tardi Hely­zet“ és „Cifra Nyomorúság“ bátorhangú írója. „Ha román költők és írók járnak arra“ — ol­vassuk az emlékműről Szabó Zoltán írásában — „elszomorodnak a sírkő állapotán. Mert ők is nagy költőt és szellemet ismernek benne, aki Európáé is, nemcsak magyaroké! Halálá­nak nyolcvankilencedik fordulóján már csak­nem összeomlott a sírkő a néma csatatéren, mint ezt Sándor József kiáltotta. Ahogy cikkét olvasom, mely pusztulásról és romlásról, gon­­dozatlanságról és elhagyatottságról beszél, úgy érzem, tovább kell adnom kiáltását és kér­deznem kell: maradhat-e így. Maradhat-e a segesvári emlék, a legnagyobb és legpélda­­adóbb magyar költő emléke viharok zsákmá­nya és a pusztító idő martaléka? Feleljen az a magyar társadalom, mely annyi kiáltásnál maradt süket! Mert, ha nem felel, az nem Pe­tőfi szégyene­­sz, hanem a mienk.“ Szabó Zoltán felhívására máris társadalmi gyűjtés indult a fehéregyházi kegyhely rendebehoza­­talának céljaira s az adakozást maga „A Reggel*1 nyitotta meg ötszáz pengős adomá­nyával. Egyelőre gondot okoz, hogy a fel­gyülemlő összeget miként juttassák el rendel­­kezési céljához. Nem lehetetlen, hogy ama regáti adományok példájára, melyeket a há­ború előtt a magyar kormány közvetítésével fordítottak erdélyi román műemlékek karban­tartására, a magyarországi adakozás végössze­gét román állami segítséggel továbbítják a segesvári Petőfi-emlékbizottsághoz. A Petőfi­­emlékmű rendbehozatala így a román—magyar közeledésnek is jelentős állomása lehet, ami Petőfi eszmei örökségének s Szabó Zoltán, valamint a Márciusi Fronthoz tartozó többi falukutató író felfogásának­ is . bizonyára a legjobbanM­egfelel -**­­ **' Az őszi hadgyakorlaton Németországnak 1 millió 350 ezer katonája lesz fegyverben Angol lapok a német „próbamozgósításról“ PRÁGA SZERINT MÁJUS 20.-TÓL 77 ESETBEN REPÜLTEK NÉMET GÉPEK CSEHSZLOVÁK TERÜLET FÖLÉ London, augusztus 11 Angol lapok jelentése szerint a német hadsereg augusztus 15-re mozgósított. Berlini jelentés szerint német illetékes helyen ezzel szemben kijelentették, hogy mindössze bürokratikus próbamozgósí­­tásról van szó, hogy a hadköteleseket számon tarthassák, illetve az utasításo­kat felülvizsgálhassák és ha kell, kiegé­szíthessék. Angol politikai körökben en­nek a „papírmozgósításnak” nagy je­lentőséget tulajdonítanak, mert ezzel a németek bebizonyíthatóan a valódi moz­gósítást akar­ják gyorsabbá tenni. Lon­doni politikai körökben felvetik a kért­dést: mi vezethette a német katonai ha­tóságokat ennek a próbamozgósí­tásnak a gondoltára? A Havas ügynökség jelenti Berlinből. A németországi őszi hadgyakorlatok szo­katlanul nagyszabásúak lesznek és azt je­lentik, hogy novemberig a tartalékokkal együtt Németországnak 1 millió 350 ezer katonája lesz zászló alatt. Ez különösen figyelemreméltó azért, mert Németország­ban azt hangoztatják, hogy őszig el kell intézni a szudétanémet kérdést, különben úgy a Birodalom, mint a szudéták elvesz­tik türelmüket. Amint ismeretes, úgy Chamberlain an­gol, mint Daladier francia miniszterelnök váratlanul visszaérkeztek szabadságuk­ról Londonba, illetőleg Párisba és Cham­berlain Halifax-el, míg Daladier Bonnet külügyminiszterrel tartott hosszabb meg­beszélést. Bonnet ezután a párisi angol nagykövetet fogadta kihallgatáson. Be­avatott körök szerint az angol és francia miniszterelnökök megbeszélései az általá­nos nemzetközi kérdésekre, főleg azonban a csehszlovák és távolkeleti problémákra terjedtek ki. Hartmanitzból érkezett jelentések szerint megállapították, hogy Baierle szudétané­­met meggyilkolásában Matuska Jaroszláv cseh pénzügyi tisztviselő is vezetőszerepet játszott. Látták, amint a gyilkosság utá­ni reggelen Matuska a háza mögötti pa­takban vértől szennyes ruháját tisztogatta. Matuskát felfüggesztették ugyan állásától, de nem tartóztatták le. A külföldi propaganda a Glatz-terü­­letnek csehszlovák repülőgép által történt átrepülését éles támadásokra használja fel a csehszlovák köztársaság ellen. Ezek a támadások Csehszlovákiát fele­lőtlen háborús uszítással vádolják és a a csehszlovák repülőket sértő jelzőkkel illetik. A rágalmazó és sértő kifejezések nemcsak a jelentéktelen kis lapocskákban bukkan­nak fel, hanem a német nemzetiszocialista párt központi napilapjaiban is, amelynek a támadásait azután több német rádióle­adóállomás is idézte. Prágai megállapítás szerint május 20-tól a mai napig összesen 71 esetben állapították meg, hogy birodal­mi német repülőgépek átrepülték a csehszlovák területet. 74 esetben a repülőgépek Németországból jöttek és vissza is tértek oda, három eset­ben azonban le is szálltak csehszlovák te­rületen. Ezeket az eseteket az illetékes csehszlovák hatóságok a repülőgépek jel­zéseinek feltüntetésével, tiltakozás kísére­tében Berlinben bejelentették. Ezzel szem­ben Prágában kijelentik, hogy a birodal­mi német repülőh­a­tóságok eddig a cseh­szlovák hatóságokkal nem közölték azok­nak a repülőgépeknek sem a számát, sem a jelzését, amelyek, német hírforrás sze­rint, tiszta időben száz méter magasság­ban félóra hosszat keringtek a glatzi te­rület fölött. Három arc­­uló ceruza­araira KOLOZSVÁR VENDÉGEI: ÁPRILY LAJOS, HUNYADI SÁNDOR ÉS INDIG OTTÓ... Világsikerek és Amerika után mégiscsak legjobb itthon Cluj—Kolozsvár, augusztus 11. A Savoy-kávéház ablaka mögött régi, kedves arc. Áprily Lajos jött haza egy kicsit megnézni az erdélyi tájat, a régi embereket, a szép Kolozsvárt, ahol leg­szebb verssorait álmodta meg. Csendesen, halkan beszél, az írótársak minden szavát figyelik. Karácsony Benő, Krenner Miklós, Lakatos Imre dr., Ligeti Ernő ülnek a márványasztal körül. Szinte félve közeledünk — olyan finom és ihle­tett a hangulat. A költő, aki örökre itt hagyta Erdélyt, néhány napra leutazott Pestről. Az emlé­keket idézik, régi neveket, történetek s fejek suhannak el a kis márványasztal mellett. — Intervju ? Nagyon szívesen. De nem most­ írjon le tíz kérdést, majd Pestről elküldöm a válaszokat. Halk, finom, egyszerű. Nézem az erdé­lyi lira egyik legnagyobb művészét, sok kérdés tolul fel — Jártam Brassóban is. .. ! Nagyon szeretem azt a várost. .. írom a kérdéseket. Erdélyi lira. .. Uj drámakisérletek... a fiatalok. . . — Tudja, nem merek élőszóban vála­szolni. Olyan mélyek ezek az erdélyi kér­dések, olyan kimondhatatlanul mélyek. Már búcsúzom is. A költő este utazik. Várjon mire fog gondolni, mikor suhan a vonat a kis bogárhátú házak és a Király­hágó fenyvesei között ? ! „Hazajöttem egy kicsit“ — mondja Hunyadi Sándor Elegáns, könnyed, bohém, örül a régi ba­rátoknak, kedélyes cimboráknak, járja az utcákat, kergeti a régi színeket, haza­jött ennek a városnak ihletett szerelmese, Hunyadi Sándor. Az egyik legelőkelőbb pesti lap munka­társa, newyorki folyóirata 150 dollárt fi­zet egyetlen novellájáért, híres színdarab­ját Hollywoodban filmesítették meg, is­merik Párisban, Amerikában — ő mégis itthon érzi magát a legjobban, az Ó­vár girbe-görbe utcáin, a régi klubsarokban, a sétatéri tó mellett, vagy a Fellegvár zeg-zugos ösvényein. És milyen közvetlen ! Milyen angyalian egyszerű s szerény­. — Fiuk, hazajöttem egy kicsit — mond­ja a régi barátoknak. És Hunyadi Sándor igazi otthona, áruig él, Kolozsvár marad, itt dolgozott évekig az „Ellenzék“ szer­kesztőségében, a Monostori-út 28 szám alatt, Kemény bárónő házában, egyszerű, szegényes, szű­k bútorozott szobában la­kott, a botanikus­ kert fűzfái alatt csiszol­ta iróművészetének finom gyöngyszemeit, a Cristal-Palace kis balasztria mellett ir­ta — lila fények és selymes kis hölgyikék között — a Feketeszarú cseresznyét, mely­nek filmváltozatát még a Fokföldön is be­mutatták. Hunyadi Sándor végzetesen kolozsvári maradt. Minden idegszála, bőrének min­den kis szövete ide hozza, a Főtérre, a Newyork teraszára, ahol — amíg itthon volt — minden reggel pontosan 1t órakor, mint régen, megrendelte a haboskávét, három cukorral, azután szivarra gyújtott és elnézett a kedves, régi város színes tája felett. RÖMICSATA ESŐBEN, HUNYADI ÉS INDIG ROZOTT Vasárnap délután pedig — mint régen — bejött a klubba, hogy a játék ördögét kergesse.­­ Délután háromtól este nyolcig remizett Kolozsvár másik kedves vendégével, Sidig Ottóval, az egykori szerkesztőségi kor­társsal, akit szintén kolozsvári redakció­­ból lendített Pestre egy színdarab, a „To­­roc­kói menyasszony” nagy sikere. A két pesti író szenvedélyesen játszott. Nem láttak, nem hallottak és mikor esni kezdett az eső, mindenki fedett helyre menekült, csak Hunyadi és Indig kerget­ték tovább a handrömiket a klubudvaron. A finom, elegáns pesti ruhákra hullott az eső, — de a két h­ó nem mozdult. Baráti társaságban, a régi cimborák kö­zött beszélt Hunyadi párisi útjáról: — Milyen szép az a város, de mennyire idegen. Megyek az utcán, nézem az utca­neveket. .. senkit sem ismerek. Hue La­fayette. . . Rue Dandot... kik ezek ? Éreztem, hogy­ idegen vagyok. Hunyadi Sándor Párisban találkozott amerikai kiadójával. De nem tudtak tár­gyalni. Hunyadi, akinek íróművészete már hat nyelven szólalt meg, csak magya­rul beszél. Indig Ottó testvére, a kitűnő Indig Alfréd festőművész tolmácsolt a newyorki kiadó és a magyar író között. Vasárnap este Hunyadi hirtelen eluta­zott. Marton Sándor, a híres színpadi ki­adó meghalt és Hunyadi azonnal vonatra ült, hogy néhány virágot szórjon a régi, kedves barát koporsója mellé. .. Ruffy­ Péter ■­­ szabadfoglalkozások megszervezése és megtisztítása­ ­ Minden szakmában és foglalkozási ágat felölelő szervezetben élénk munkát tapasztalhatunk egy idő óta. A különböző foglalkozási ágak az új alkotmány szelle­mének megfelelően jól szervezett csopor­tokba tömörülnek és mindenütt szigorú feltételekhez kötik a tagságot. Egyidejű­leg ezekben a szervezetekben komoly tisztulási folyamatnak is tanúi lehetünk és ez a folyamat a hátsó kapukon belo­­pózodtak eltávolítását célozza. Ez a tisz­tulási folyamat a legmesszebbmenő álla­mi támogatás mellett megy végbe. Minden fogalkotási ágban megindult ez a purifikációs folyamat, így a szellemi foglalkozásoknál is. Az egészségügyi mi­nisztériumban működő oklevél felül­vizsgá­ló bizottság a felülvizsgálat során ál­­rá­soknak és álgyógyszer­észeknek egész se­regét leplezte le, akik hamis okirataikká illető szakmai testületbe és élvezték annak jogait. A bi­zottság sok esetben azt is megállapította, hogy olyanok folytattak országunkban orvosi és gyógyszerészi gyakorlatot, akik még b­e sem fejezték tanulmányaikat. Ezeknek az esetében a törvénynek megfe­lelően felfüggesztették gyakorlati jogai­kat. A kormánynak feltett szándéka, hogy minden vonalon megvalósítja ezt a tiszto­gatást. Az orvosi és gyógyszerészi pályák után a többi foglalkozási ágakat is meg­tisztítják és mentesítik ettől a törvénytelen versenytől. A tisztogatási folyamat befeje­zése után nemcsak a szellemi munkanélkü­liek tűnnek el, de orvos, gyógyszerész és mérnökhiány mutatkozik majd az ország­ban. A törvénytelen verseny megszünteté­se után mindenki, aki arra hivatott, meg­­-­­találja majd munkakörét­­ és megélhetését. 5. oldal

Next