Brassói Lapok, 1939. június (45. évfolyam, 122-146. szám)

1939-06-01 / 122. szám

1939. júánius 1 Döntő győzelmet aratott a kormány a magyarországi választásokon Előretörtek a szélsőjobboldali pártok, míg a kisgazdapárt, a szociál­demokraták és a szabadelvűek visszaestek Az ország második legerősebb pártja: a nyilaskeresztesek Budapest, május 30. A pünkösd vasárnapján és hétfőjén lefolyt magyarországi választásokról ed­dig befutott eredmények a következő ké­pet mutatják: A kormánypárt, vagyis a Magyar Élet Pártja 188, a szélsőjobboldali­­ellenzék — beleértve az összes nyilas pártalaku­latokat — 29, a független kisgazdapárt 9, a Rassay-féle szabadelvű párt 5, a szo­ciáldemokrata párt 5, a keresztény párt 3 mandátumot szerzett, míg a pártonkí­­vülieknek 1 mandátum jutott. Vidéken a kormánypárt általában 80 százalékos többséget szerzett. Budapes­ten, amelynek kerületei összesen 27 kép­viselőt választottak, a kormánypárt 11, a nyilasok 8, Rassayék 5, a szociáldemok­raták 3 mandátumot szereztek. A Buda­pest környékét képező választókerületek 6 mandátumából 2 a kormánypártnak, 3 a nyilasoknak, 1 a szociáldemokratáknak jutott. Érdekesebb vidéki eredmények: Pécs mindkét mandátuma a kormánypárté, miközben úgy a nyilasok, mint a szociál­demokraták jelöltje kibukott. Győrött a kormánypárt 1, a szociáldemokrata párt 1 mandátumot kapott. Szeged: 2 kor­mánypárti, 1 nyilas képviselő. Debrecen­ben a kormánypárt 2, a független kis­gazdapárt 1 mandátumot ért el. Pápán Antal István államtitkár kormánypárti jelöltet választották meg nagy fölénnyel Molnár nyilasjelölttel szemben. A legizgalmasabb választási harc Bonyhádon folyt le, ahol Michl Henrik, a Volksbund német szervezet kormány­­párti jelöltje állt szemben a független kisgazdapárt által jelölt Klein Antallal, a magyarországi németség egyik ismert vezetőjével. Magánértesülések szerint Mühl néhány szavazattal győzött. Érdekes, hogy az előző parlament is­mert személyiségei közül többen kima­radtak, így például Bornemisza Géza, Zsitvay Tibor volt miniszterek, Fábián Béla, Friedrich István, a kereszténypárti ellenzék egyik ismert vezetőegyénisége, Kun Béla,­ a független kisgazdapárt egyik vezetője s még többen. Ismét nem került be a parlamentbe Meskó Zoltán, a legrégibb magyarországi nyilasvezér. A Nemzeti Front, a szélsőjobboldali pártcsoportok egyike, sem Budapesten, sem környékén nem tudott mandátum­hoz jutni. ... A Rador sajtóiroda budapesti jelenté­se megjegyzi, hogy Budapesten mintegy 30 ezer zsidó polgár nem szavazhatott, mivel a rövid határidő alatt nem tudták bizonyítani, hogy őseik már 1848 előtt Magyarországon laktak, mint ahogy ezt a bizonyítást a választói törvény előírja. A VÉGLEGES EREDMÉNY Kedd délután 2 órakor a végleges eredményről a következő még nem hiva­talos, de valószínű számítás vált ismere­tessé: A kormánypárt 181, a nyilasok 32, a független kisgazda párt 19 a polgári szabadság párt (Rassay) 3, a szociálde­mokrata párt 5, a nem­zeti front 4, az egyesült keresztény párt 3, az egyesült magyar szocialista párt 3, a keresztény nemzetiszocialista front 3, a pártonkívüli fajvédő csoport 2, s más pártonkivü­li je­lölt 1 mandátumot nyert el Nyolc kerü­letben pótválasztás lesz. Az erőmegoszlás eszerint az új parla­mentben­­i következő: A kormánypárt a M.É.P. 181, a kormánytámogató keresz­tény párt 5, továbbá a parlamentbe be­hívandó felvidéki képviselők 15 mandá­tumával rendelkezik, úgy hogy 80 száza­lékos többségre számíthat. A nyilaspárt és a különböző kisebb szélsőjobboldali alakulatok 46 mandátumot birtokolnak. A nyilasok előretörése különben nem volt meglepetés. A polgári demokrata és szociáldemokrata ellenzéki sajtó már he­tekkel előbb megállapította, hogy a nyi­lasok mintegy 40 mandátumra számíthat­nak. Meglepetést keltett viszont a kis­gazda­párt és a szociáldemokraták letö­rése. . . A Budapesten megválasztott képvise­lők között vannak: Teleki Pál gróf mi­niszterelnök, Imrédy Béla volt miniszter­­elnök, Csilléry András dr. a keresztény­­párt elnöke, Rassay Károly, a szabadel­vűek vezetője, Apponyi György gróf és Hubay Kálmán, a nyilasok vezére. A KÜLFÖLDI SAJTÓ A VÁLASZTÁSOKRÓL A Times, mint Londonból jelentik, a magyarországi választásokkal kapcsolat­ban megjegyzi, hogy a kormány döntő győzelmet aratott. Kiemeli az angol saj­tó, hogy a választások során egyetlen összetűzés sem történt. A legfényesebb egyéni győzelemnek Csáky István gróf külügyminiszter soproni győzelmét tart­ják, annál is inkább, mert Sopront a nyi­lasok főfészkének tartották A Daily Mail is kiemeli, hogy a választás min­dent elsöprő k­ormánygyőze­lmet hozott. A francia sajtó is nagy fontosságot tulajdonít a magyar választásoknak. A lapok egy része első oldalon Horth­y kor­mányzó és Teleki gróf miniszterelnök arcképét. A Petit Parisien megál­lapítja, hogy a magyar közvélemény határozot­tan jobboldali irányba tolódott el, a sza­badelvű alakulatok hátrányára. A Petit Journal a magyar közélet jel­lemzésénél a következő 3 tényezőt emeli ki: 1. A választások kevéssel a Felvidék visszacsatolása után zajlottak le, 2. Ma­­­gyarország igazi vezére Horthy Miklós kormányzó, ez az erős férfiú, aki vala­mennyi magyar szemében ugyanazt je­lenti, mint annak idején a németeknek Hindenburg. 3. A választóközönséget fő­leg a földreform és a zsidókérdés foglal­­lalkoztatta. 5 olda A nagy tubus Lei 26.— A kis tubus Lei 18. Japán jelentés szer­it Szabályszerű harcokká fajultak az orosz-mandzsu határösszetűzések Repülőgépekkel, tankokkal, ágyúnaszádokkal folyik a harc A szovjet hadsereg állítólag benyomult mandzsu területre Sinking, május 30. A Távolkeletről olyan hírek érkez­nek, hogy Szovjetoroszország és a ja­pán gyámkodás alatt álló Mandzsúria határán az eddig is sűrű határösszetű­­­zések szabályszerű har­c­okká fajultak el, amelyekben repülőgépek és harci­kocsik is résztvettek. Érdekes, hogy ezekről a hadműveletekről eddig csak is Japán, valamint a japánnal szövet­séges Mandzsukuo Németország és Olaszország hírszolgálata ad beszámo­lókat, míg orosz részről nem érkeztek híradások. A tokiói hadügyminisztérium azt je­lenti, hogy a külső mongol­iai népköz­társaság,­­amely tudvalevőleg teljesen orosz befolyás és irányítás alatt áll. Szerk.) és a mandzsu csapatok közt az utóbbi időben történt határösszetű­zé­­sek során a mongol szovjet csapatok 200 halottat, 2 tankot, 2 nehéz és 3 könnyű gépfegyvert hagytak a harcok színhelyén. A Stefani olasz sajtóiroda sanghaji jelentése megállapítja, hogy japán ka­tonai körök felfogása szerint a külső­­mongol-mandzsu határon a helyzet rendkívül súlyos. A napokban száz szovjet repülőgép tett kirándulást mandzsu terület fölé, amit japán rész­ről provokációnak tekintenek és a helyzetet aggasztóbbnak minősítik, mint amilyen az 1937 júliusában volt. Ekkor ugyanis a Turnen folyó környé­kén álltak szemközt az orosz és japán szárazföldi és légi haderők. A német távirati iroda jelenti, hogy Chabarowszk orosz várostól délre, az Ussuri folyón több orosz és japán ágyú­naszád tűzharb­a kezdett. A japán ha­jók súlyosan megrongálódtak. A mandzsu külügyminiszter tiltakozást jelentett be a h­arbini orosz főkonzul­nál. A mandzsu vezérkar jelentése sze­rint az ágyunaszádok összetűzése va­sárnap történt. Az oroszok két mand­­zsukuói ágyunaszádot vettek tűz alá. Végül a Domej japán sajtóiroda részletes beszámolót ad azokról a har­cokról, amelyek a Baki-tó környékén zajlottak le. A mongol szovjethadsereg részéről először, rövid időközökben, egy-egy repülőraj jelent meg mandzsu terület fölött. A 20 repülőgépből a mandzsuk kilencet lelőttek. Ezután kö­vetkezett a mongol csapat támadása; ezer lovas és 300 gyalogos, 10 tank és több ágyú, valamint 70 újabb repülő­gép támogatásával átlépte a határt. El­keseredett harc keletkezett, amelynek során végül sikerült visszaszorítani a támadókat orosz területre. Közben a mandzsu haderő 39 orosz repülőgépet lelőtt. GYŐZELMEKET JELENTENEK A KÍNAIAK Csungkingi kínai hírforrás azt állítja, hogy a japánok Habkautól északnyugat­ra 250 kilométernyire, a Han folyó part­ján, Fangcseng és Sieng­ang városok el­leni támadásuk során döntő vereséget szenvedtek. A Tangho és Suihsien mel­letti harcokban a japánoknak több mint 20 ezer halottjuk és sebesültjü­k volt. A japán csapatok most visszavonultak és kínai elbírálás szerint an­nyira ki vannak m­t­rí­lve, hogy mintegy augusztus v­égéig nem is lesznek képesed ísaik támadásra. A Central News kínai sajtóiroda Csen­­lingsu város visszafoglalását jelenti, hozzátéve, hogy a japán hadműveletek a Han folyó keleti partján sikertelenül végződtek és a japánok nem tudták meg­­vetni lábukat a keleti parton. Iíz llSu­bait kifirül! a harc a semlegességi törvény módosítása köröl Hul külügyminiszter a demokrata államoknala­l­edvező módosítást javasol, míg az ellenfél* ki akar tartani az elszigetelődés mellett Csikágó, május 30. Hull az USA külügyminisztere Csi­­kágóban beszédet mondott, amelyben védelmébe vette a nemzetközi együttmű­ködésen alapuló politikát és hevesen tá­madta az elszigetelődést.­­ — A háború elkerülésére — mondot­ta Hull — a legsúlyosabb kérdésekkel kell szembenéznünk. E kérdések egy ré­sze belső helyzetünket is érinti, míg má­sok a többi országokkal való helyzetünk­ből származnak. E kétféle kérdések azon­ban összefüggnek egymással. Megoldásuk olyan külpolitikát tesz szükségessé, a­mely kéz a kézben haladjon közgazdasá­gunk minél teljesebb fejlődésével. Hull egyidejűleg azonos szövegű levelet intézett a kamara és a szenátus külügyi bizottságainak elnökeihez, akiknek a nem­legességi törvény módosítását javasolta. Levelében Hull azt követeli, hogy tiltsák­­ meg az amerikai hajóknak a harci zó-­­­nákba való behatolását és szigorítsák­­ meg az USA állampolgároknak az e zó­nákba való beutazását Ajánlja továbbá, hogy a háborúzó feleknek szánt áruk ki­vitele előtt a tulajdonjogot ruházzák át az idegen vásárl­óra­ és­­tartsák fenn a ha­dianyagkivitel ellenőrzését. A Ha­vas ügynökség szerint Hull ja­vaslata olyan kísérletet jelent, amelynek célja, hogy kihúzza a jelenlegi zsákutcá­ból az amerikai semlegesség problémá­ját. Ebben az évben első ízben történik meg, hogy Hull tényleg javaslatokkal áll elő ezen a téren. Tervezete még Pitt­­mann szenátor ismert javaslatát — a „fi­zess és szállíts” rendszert — is túlszár­nyalja. Az amerikai lapok nagy érdeklődéssel foglalkoznak Hull csikágói beszédével és a semlegességi törvény módosítására vo­natkozó javaslatával, amelyet teljes­­ egészében helyeselnek. A „Newyork Ti­mes” szerint „Amerika befolyása súlyá­val ránehezedik a béke mérlegére, mivel a Franciaország és Anglia részére történő fegyverszállítás biztosítása nagymérték­ben növelheti a békeszerető nemzetek fejét”. Az Evening Star szerint ha a semleges­­ségi törvény megmarad jelenlegi formá­jában, csak bátorítja az európai támadó államokat. Hull javaslata azt a célt szolgálja, hogy pontosan meghatározza az USA kormá­nyának háború esetére való magatartását, az ellenzék azonban meg akarja akadá­lyozni a semlegességi törvény módosítá­sát. Borah szenátor továbbra is ellenzi a hadviselők számára való fegyverszállítást és több köztársasági szenátor vele tart. A képviselőházban a helyzet kedvezőbb a Hull javaslat javára, miután Bloom new­­yorki­ képviselő is indítványozta a semle­­gességi törvény módosítását, mégpedig pontosan a kormány álláspontja értelmé­ben. A francia lapok közül az Oeuvre rá­mutat, hogy Hull módosító javaslata az amerikai kereskedelmi tengerészetnek bi­zonyos cselekvési szabadságot hagy s ugyanakkor fenntartja a „fizess és szál­líts” elvét, ami az aranyban és devizák­ban gazdag, vagyis a demokrata államok­nak kedvez. Az Epoque szerint az ame­rikai tömegek ugyanakkor, amikor irtóz­nak a következő háborúba való beleke­veredéstől, gyűlölik a diktatúrákat. Ez a két érzésük állandó harcban áll egymás­sal,­ de bizonyára a második győzne, ha a totális államok kirobbantanák a háborút. A Justice úgy látja, hogy a Roosevelt el­nök elszigetelési politikája ellen megindí­tott új offenzíva, amely egybeesik az an­­gol-francia-orosz egyezmény közeli meg­kötésével, világosan mutatja, miszerint az USA kedvezően fogadja a megvalósuló új szövetséget.

Next