Bridge Ujság, 1932 (2. évfolyam, 1-5. szám)

1932 / 1. szám

mellékütés nélkül is indítható. Kivételesen két és fél ütés is indítható szerintem két eset­ben. 1. Ha a szín ötösnél hosz­­szabb és más színben van az ér­tékütések legalább egyike. 2. Ha az indító harmadik helyen van, tehát előtte ketten passzol­tak és a két és fél ütésből kettő pozitív ütés. Ezzel szemben a negyedik (három passz után) az előírt minimumnál feltétlen erősebb lappal indíthat csupán, ami nem is szorul indokolásra. Egyetlen kivétel, ha a negyedik helyen ülő, bár három ütéssel rendelkezik ugyan (tehát indí­tása minimum), de a két magas színben igen erős. A licitálás megindításának minimumaként ezen előírt dog­matikus szabály ellen tetszetős érvként hozható fel: hol marad a fantázia? Hisz a bridge a fan­tázia játéka! Ezt nem tagadom, sőt magam is állítom, hogy a fantáziának bő tere kell legyen és azt kikapcsolni a licitációból, vaskalaposság volna. De egyet­len dogmatikus szabály felállí­tásával még nem kapcsoltuk ki a fantáziát. A megindító part­nere és mindkét ellenfele, sőt maga az indító is a második körben szabadon érvényesítheti a lapjában rejlő fantáziát. De egyenesen kiszámíthatatlan előny a licitálást indító partne­rére nézve, hogy szilárd bázisa van, melyre építhet, tudván azt, hogy partnere két és fél-há­rom ütéssel rendelkezik, mely­ből kettő pozitív. A licitálás indításának ezen szabályától való eltérésre külö­nösen csábítanak az úgyneve­zett különleges elosztású lapok, melyekben egy rendkívül hosz­szú, vagy két hosszú szín van, bár az előírt ütésszám nincs je­len. Kétségtelen, hogy a pozitív ütőerőt pótolja sok esetben ez. Mégsem célszerű indítani, sőt helytelen, mert az összes félre­értéseknek ez szokott az indító oka lenni. A második körben mód van rá még bemondani (esetleg ugorva), tehát a mans­­erejű bemondás nem fog elma­radni, ha benne van, de esetleg megtakarítunk vele egy sikerte­len szlem-bemondást. Az elbu­kott szlem-bemondások kilenc­venkilenc százaléka a szabályta­lan és csupán fantáziára alapí­tott licit-indításokból erednek. Ez természetes, mert ha már az indítás is fantázia-bemondás és a partneré is az, a sok fantáziá­ból­­ fantasztikus bukás lesz. Másik igen nagy hátránya az ilyen fantázia-indításnak a partner által alkalmazott kontra, mely balsikerrel végző­dik és a bridgelicit legnagyobb hibáját hozza létre azáltal, hogy a kontra révén az ellenfél rob­­berhez jut. Ez akkor szokott előfordulni, mikor az indító partnere az indító színeiben egész gyenge, ellenben erős ellenlapja van az ellenfél színei­ben, tehát az ellenfél három vagy négy trikkes bemondását kontrázza, ő meg is csinálja az ütéseit, de természetesen számít pozitív ütésre az indító partner­nél. Kiderül, hogy az csupán fantázia-licit volt, de pozitív ütése nem lévén, egyet sem üt az ellen játékban az, aki indított. A kontra e félrevezetés folytán korai volt és éppen ellenkezőjét eredményezte a várt bukások­nak, vagyis robbert az ellenfél­nek. Az ódium a pozitív ütések

Next