A Magyar Bridge, 1934 (2. évfolyam, 1-14. szám)

1934-01-01 / 1-2. szám

Nyugat helyén Lightner ásszal ütött. Lightner nem volt rest és megbontotta a kárót király ellenekként ütött ugyan­­a felvevő bubija, de Cu­lbertsson, miután pikk tízessel ütésbe került, kárót hívott és a bemondás elbukott. Az amerikai krekkek ilyen kisebb jelentőségű sikerek­kel vigasztalják maguikat — a nagy ku­darc ellen­ében. Megjegyezzük még, hogy a Va­nderbilt- Cup kieséses küzdelmei a selejtezőben és az elődöntőiben 36—36 leosztásra, a középdöntőben 80—80 leosztásra, a dön­tőiben 108 leosztásra mentek és mérték­adó körök szerint a leosztások szokatla­nul „szürkék” (?) voltak. A győztesek bizonyára más véleményen volta­k. h.n. Bridzscsatám Belzebubbal és Mephistóval Óriási fölénnyel megnyertük a bridzs­­olimpiász páros bajnokságát. Az uj­ságok tele voltak dicséretünkkel, engem, mint a hidegvérű,­­biztos logikájú, nagytudású játékost, mintaképül állítottak. Partnerem képviselte a temperamen­tumot. Bemutatom: dr. Hirn, német szár­mazású, kissé­­kopaszodó ügyvéd, ha sod­rából kijön, németül veszekszik és ká­romkodik. Utolérhetetlen borotvaélen tán­coló helyzetek megjátszásánál. Nagy diadalunk ünneplésekor fejünkbe szállt a siker és pezsgő mámora, öntel­ten fogadkoztun­k. — Venhietetleniek vagyunk — mond­ot­­tan, — nincs a földön két bridzsező, kik felvehetnék velünk a versenyt. — Még a föld alatt sem — duplázott rá Hirn. — Sapper lett! Veled akár az ördögök ellen is kiáltanék! — Én is veled, öregem — kiáltottam felbuzdulva. Késő éjjjel értünk haza szállodai szo­bánkba. Már ved­kőződni kezdtünk, ami­kor a kandalló felől furcsa zörejeket hal­lottunk, egyidejűleg kínzó kén­szag ter­jedt el a szobában. Óriási megrökönyö­désünkre a kandallóból egy ördögi arc, majd egy csúf szőrös test tűnt elő. Bel­zebub jelent meg nagy lánccsörgetéssel. Néhány másodperc múlva Mefisztó bújt ki elegáns bársonyköpenyben. Az ijedt­ségtől mereven álltunk, midőn megszólalt Belzebub: — Kihívtatok, itt vagyunk! Előbb én nyertem vissza a nyugalmaimat. — Mi bizony nem hívtunk titeket. Most Mefisztó kezdett gúnyolódni: — A banketten bezzeg legénykedite­­tek, hát most rajta! Csak nemi hiányzik a bátorság ?! Szégyen ide, szégyen oda, én már bán­tam a hetvenkedést. Hímnél azonban az első ijedtség dühhé változott, hevesen az ördögökre rivaillt: — Fogjátok be csúf pofátokat, ti ocs­­mány szörnyek! Gyávasággal gyamfusii­­tök?! Ihr miserate Schhufte! — Szóval nem féltek, állapodjunk meg hát a feltételekben. Egy robbert ját­szunk, a vesztesek két évig szolgálják a győzteseiket. — És ha nem állunk ki? — kockáz­tattam meg. — Megbüntetünk az üres kérkedésért, nézzétek majd meg lapotokat pénzjáték­­ban ... — Kiállunk —— vágott közbe Hím. Leültünk. Him­ a déli, én az északi, Belzebub a keleti, Mefisztó a nyugati helyre. Megkezdődött a két szféra ösz­­szecsapása, az emberi tudás és kultúra küzdelme a sötét inferno ellen. Első kiosztásnál én osztottam: ♦ B5 3 D 94 0 DB 4 4. AD 199­6 A licit: Én: 1 káró, Hím: 2 treff, Én: 2 szán, Hím: 3 szán. Belz. kör 6-al indult asztalról a 4-est Mefisztó a D-t adta, ütöttem a K-vaL Most tervet csináltam1. Impassz nélkül a parti nem játszható le. Két lángőröm közül a káróra fogok bazírozni, mert e színben csak egy figura hiányzik. Ha a káró K. Mef.-már van, csinálok 5 káró, 2 pikk, 1 kör, 1 treff ütést. Treffet hív­tam tehát, beütöttem az asztalon az ásszal, hogy onnan hívhassam a kárót. A treff ászba Mefisztótól a király esett. Hirn B M Én ♦ A K 2 K 10­0 A 109 7 3 *752 193

Next