Bridzs-élet, 1959 (7. évfolyam, 9. szám, 1. évfolyam, 3-4. szám)
1959 / 9. szám
Licitrendszer és valószínűségszámítás irta: dr. Kolbász István Az utóbbi időben rendkívüli mértékben elszaporodtak nálunk a különböző licitrendszerek. Egyre ritkábbá válnak a nagynevű, félig-meddig '•hivatalos* rendszerek és egyre sokasodnak a házi variánsok. Vannak bridzsezők, akiknek ez a fordulat nem tetszik, a versenyek realitását és az egész játék szépségét féltik, külföldi példára hivatkoznak és a licitrendszerek terén numerus clausus bevezetését sürgetik. (Valóban nem egészen kellemes új szellemű licitrendszerek ellen megfelelő védekezést rögtönözni az asztal mellett. ) Mások viszont egyszerűen arra utalnak, hogy senki sem kényszeríthet szabad államban senkit arra, hogy neki nem tetsző, szerinte alkalmatlannak tartott keretekbe szorítsa elgondolásait. Végül bölcs, középutas vélemény is hallható, mely szerint közömbös a licitrendszer régisége vagy újdonsága; a jó bridzsező minden konvenciót jól alkalmaz és minden konvenció ellen jól játszik. Anélkül, hogy ebben a vitában állást foglalnék (bár az állásfoglalás a csapatkapitányok részéről igencsak kívánatos volna) a következőkre szeretném az egyéni licitrendszerek készítőinek figyelmét felhívni: a bridzs, hosszú időn keresztül játszva, mind a kéz és színelosztások, mind a figurák megosztása szempontjából szigorú törvényeknek engedelmeskedik. Hogy évente milyen figuraértékű és milyen elosztású lapokból hánnyal fogunk találkozni, ezt előre pontosan meg lehet mondani. Minden bevált, klasszikus licitrendszert eleve ezeknek a törvényszerűségeknek a figyelembevételével, ezeket a törvényszerűségeket mintegy ellenőrként alkalmazva dolgozták ki. Minden olyan licitrendszer, mely a bridzs szerkezetének ezt az alapját figyelmen kívül hagyja, eleve kudarcra van ítélve, vagy legalábbis jelentős hátránnyal indul. Az egyes licitrendszerek, illetve egyes konvenciók használhatóságának leellenőrzésére a cikk alján két táblázatot közlök. Az I. táblázat a várható kézelosztásokat közli azok előfordulási dorukkal A II. táblázat azt mutatja, hogy a felvett kezek milyen erősek lesznek figurában - az egyes figuraerő kategóriák előfordulási %-ában kifejezve. Lássunk egy példát. Tegyük fel, hogy csapatunk egyik, újdonságokért lelkesedő tagja azt javasolja, hogy a csapat licitrendszerében kihasználatlan 2 szán indulás minden esetben 7~6 elosztást jelezzen (pl azt, hogy 7 pikk és 6 káró van az induló kezében). Ha egy pillantást vetünk az I. táblázatra, azt látjuk, hogy a 7-6-00 kézelosztás előfordulási gyakorisága 0,0055S1. Ez azt jelenti, hogy minden 20.000 kéz között elő fog fordulni egyszer. Tekintettel arra, hogy oktávonként a csapat 32 kezet vesz fel, egy versenynapra tehát mintegy 130 évi 50 versenynapot és ugyanannyi tréninget alapulvéve 13.000 kézzel találkozik, a 7-6-0-0 elosztással a csapat minden második évben fog találkozni. Persze még ennél is ritkábban akkor, ha az indulást ezenkívül meghatározott trikk- illetve pontszámhoz köti. Ha pl 2-4 trikkel jelöl meg, úgy a II. táblázat szerint erre 27421+11+3, 5, összesen a kezek 62, 5% ában lesz erre reménye és ez esetben 7 600 elosztású 2-4 trikk értékű kézre a csapatnak minden szökőévben csak egyszer lesz kilátása. Ezek után a csapat döntésére bízható, hogy a 2 szán indulást erre a célra igénybe veszi-e vagy sem.5