Bridzsélet, 1986 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1986 / 1. szám

Nagy események éve Úgy látszik, tekintélyünk van az Euró­pai Bridzs Ligában, az utóbbi években ren­dezett nagy versenyeink sikerének híre — nem utolsósorban „egyszemélyes sport­diplomáciánk”, Salgó Gábor tevékenysé­gének eredményeképpen — megnyitotta előttünk az utat ahhoz, hogy nagyjelentő­ségű nemzetközi tornák házigazdái lehes­sünk. 1986-ban három ilyen eseményt rende­zünk. Az elsőn — már sikerrel — túl is ju­tottunk: a Budapest Bridzs Fesztivál elő­játékaként bonyolítottuk le a Bajnokcsa­patok Európa Kupája egyik selejtezőcso­portjának küzdelmeit. (Külön öröm szá­munkra, hogy magyar győzelem született, és így először a BEK történetében hazánk is képviselteti magát a döntőben.) A második nagy erőpróba — s az igazi megméretés a hazai rendezőgárda számá­ra — a július 17—28. közötti Ifjúsági Euró­­pa-bajnokság lesz. Ha ezt sikerül zökkenő­­mentesen lebonyolítani, akkor már nem jelenthet nehézséget a szeptemberi Bala­ton Bridzs Fesztiválhoz csatlakozó Szo­cialista Országok Kupájának megrende­zése. A rendezőkön kívül játékosaink is szorgalmasan készülnek ezekre a viadalok­ra. A BEK-selejtezőn továbbjutott Taurus­­szal nagyjából megegyező felállítású válo­gatottunknak nyilván Almádiban szeret­nének visszavágni a lengyel bajnokcsapat játékosai a januári vereségért. Női válo­gatottunk hetente tart kemény edzéseket azzal a nem titkolt céllal, hogy ezúttal nem marad alul az erős lengyel csapattal vívandó küzdelemben. Az ifjúságiak kontinensviadalán nem táplálhatunk vérmes reményeket, a leg­utóbbi EB-n hatodikként végzett csapat­ból csak ketten maradtak belül a 25 éves korhatáron, és az eddigi eredmények nem mutatnak arra, hogy társaik tudásban utolérték volna őket. Mindenesetre Laka­tos Péter és Vikor Dániel meglehetősen nagy versenytapasztalata — mindkettő harmadik ifi EB-jére készül, és szép si­kereket mondhat magáénak hazai és kül­földi versenyeken egyaránt — elegendő le­het ahhoz, hogy csapatunk a középme­zőnyben végezzen. Füstmérgezés A dohányosok már a cím olvastán nyil­ván továbblapoznak, így hát csak a nem­dohányzók egyetértő hümmögése kíséri alábbi megállapításaimat. Visszataszítónak érzem azt is, hogy a busz- illetve villamosmegállóban várako­zók cigarettájukat felszállás előtt — az ut­cán! — a földre dobják. De nem hinném el senkinek, ha nem látnám estéről estére sa­ját szememmel, hogy a Népstadion Press JANUÁR - FEBRUÁR 3

Next