Bridzsélet, 1988 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám

A milánói versenyen Európa egyik legerő­sebb mezőnye vesz részt, a gyakorlatilag teljes olasz, lengyel, magyar és jugoszláv élgárda mellett osztrák és svájci csapatok is indulnak, és a négynapos küzdelemsorozat éjszakába nyúló fordulóinak idegi és fizikai fáradalmait állni nem kis dolog, nyerni pedig kifejezetten nagyszerű fegyvertény (nem is sikerült ez még magyar csapatnak, jóllehet hosszú évek óta részt veszünk a versenyen). A sikert hatan vívták ki: a kapitány, Szappanos Géza, valamint Kei­ Béni mellett két újonnan alakult pár alkotta a csapatot: Magyar Péter és Kottár Gábor ill. Szilágyi László és Macskássy Gábor. Nem panaszkodhatott a Taurus sem az évzáróra, mert mint a budapesti csapatbajnok­ság győztese jogosult volt indulni Isztanbulban a Bajnokcsapatok Európa-kupájának kelet-eruó­­pai selejtezőjén, ahol a török, görög, jugoszláv és izraeli bajnokcsapatokat megelőzve, veretle­nül vívta ki a részvétel jogát a márciusi, koppenhágai döntőre. A bajnokcsapat tagjai Nikolits Tamás, Dumbovich Miklós, Kovács Mihály és Linz­­mayer Lajos voltak. (D. M.) 4 DR. SZENTPÉTERI JÁNOS 75 ÉVES — Hogy van Zsűri bácsi? — érdeklődtek szinte egyötenlűen a Romániából kivándoroltak tavaly februárban, az izraeli bridzsfesztiválon részt vett magyar csapat tagjaitól. Örömmel értesültek arról, hogy a hetvenes évek erdélyi bridzsversenyeinek állandó tornavezetője, Zsűri bácsi, vagyis dr. Szentpéteri János nélkül még ma is elképzelhetetlen bridzsverseny Magyarországon. Pedig ki hinné, hogy János bácsi az idén tölti be 75. évét! A BBE, majd az MBSZ háznagyaként lassan két évtizede végzi szellemileg és fizikailag nem kis megerőltetéssel járó munkáját a hazai bridzssportért. Első szervezője volt a felvidéki és erdélyi bridzsversenyeknek. Munkálkodása nyomán pezsgő versenyélet alakult ki és gyümölcsöző kapcsolatok jöttek létre a csehszlovákiai és romániai ill. a magyar bridzsezők között. Egy-egy pozsonyi vagy kolozsvári versenyen 60—70 magyar pár is részt vett, de sokan érkeztek a mi versenyeinkre is Romániából és Csehszlovákiából. Sajnos, manapság Erdély már nem tartozik a hazai bridzsezők lehetséges úticéljai közé, és ez, mint tudjuk, nem Szentpéteri Jánoson múlik. . . Tevékenységének elismerését illusztrálandó, álljanak itt az Österreichisches Bridge Magazin legutóbbi számában megjelent, a soproni bridzsversenyről szóló tudósítás bevezető sorai: „Ez a a barátságos verseny három dolognak köszönheti népszerűségét: Sopron kedvező fekvésének­, a szép szállodának, de mindenekelőtt a bájos (charmant) tornavezetőnek, „János­ Bacsi­­nak. . . .Azt hiszem, sok honfitársam elsősorban azért látogatja a magyarországi versenyeket, mert szereti János bácsit. . ." — írja Fritz Babsch, az osztrák újság szerkesztője, és ehhez már csak annyit tehetek hozzá, hogy bár a szállodákkal gyakran nem vagyunk megelégedve, néha a környezet sem felemelő, de remélem, hogy bridzsversenyeink népszerűségének legfőbb biztosítékára, dr. Szentpéteri Jánosra még nagyon sokáig számíthatunk! (D. M.)

Next