Bridzsélet, 1992 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 1-2. szám

Joe Kovach ZŰRZAVAR A KLUBOKBAN A budapesti bridzsklubokba látogató külföldi játékosok általában azzal a benyo­mással távoznak, hogy a magyarok - legalábbis az a részük, amelyik bridzsel - modortalanok, faragatlanok és primitívek. Abban, hogy a látogatók ilyen benyomá­sokat szereznek, a klubtagoknak az a szűk csoportja a bűnös, amely állandó jelleggel figyelmen kívül hagyja a játék etikáját és a civilizált viselkedés íratlan törvényeit. Nem állítom, hogy efféle barbárok más országokban nem léteznek, de vagy kordában tartják őket a játékvezetők, vagy kizárják őket a klubokból. Mindannyian ismerjük a magukról megfeledkező alakokat, akik artikulátlan hangon ordibálnak egymással. Valószínűleg így viselkednek otthon, munkahelyü­kön és más köznapi helyzetekben is. Ezek az emelt hangon üvöltöző tuskók még azzal sem törődnek, hogy olyan partikat „elemeznek” hallótávolságon belül, amelyeket mások még játszani fognak. A lassú játék néha elkerülhetetlen, de nem szabad hagyni, hogy állandó velejárója legyen a játéknak. A lassú játék fő okozója a „gondolkodó” - ez rendszerint gyenge játékos, aki megpróbálja magas fokú intelligencia látszatát kelteni. Ez a szerencsétlen minden kijátszás előtt elmélyülten gondolkodik, és kihúz, majd visszatol vagy fél tucat lapot, mielőtt elhatározná magát. Van, aki még a tizenharmadik lapnál is töpreng egy keveset. Aztán ott vannak a süketek, akik még akkor sem kelnek fel az asztaltól, amikor már régen elhangzott a „csere!”. Az Északon ülő játékosok azzal is lassítják a játékot, hogy nem adják tovább időben a tokokat a következő asztalra. Legalább a befejezett partit tovább kellene adni, ha a másik még tart is a csere megkezdésekor. A legellenszenvesebbek azok a játékosok, akik kéretlenül osztogatják tanácsa­ikat. E fogadatlan prókátorok - igen gyakran negyedosztályú játékosok - az ellenfél vélt hibáin szórakoznak, és elmagyarázzák, hogyan kellett volna licitálni vagy játszani. Vajon ezek a hólyagok vendégségben megmondják házigazdájuk­nak, hogyan vezesse a háztartást, hogyan nevelje gyerekeit, és miként javíthat szexuális életén? Nem kell eltűrni ezeket a visszataszító viselkedésformákat. Vissza lehetne fogni őket, ha a klubtagok ragaszkodnának ahhoz, hogy a játékvezetők betöltsék szerepkörüket. A játékvezetőnek joga és kötelessége, hogy betartassa a viselke­dési normákat, és ehhez meg is vannak az eszközei. Első lépésként be kell vezetni egy - lehetőleg írásos és nyilvántartott - figyelmeztetési rendszert. A bridzsetika ismételt megsértése vonja maga után a játékjog egy-két fordulónyi felfüggeszté­sét, vagy akár tartós kizárást a klubból. Ezeket a módszereket az egész bridzsvilág eredményesen használja. Sajnálatos módon a helyi klubok játékvezetőinek többsége maga is játszik, s így nem tudja feladatát megfelelően ellátni. Ráadásul legtöbbjük nem is akarja. Mindaddig, amíg a klubtagság nem követeli meg, hogy a játékvezetők ne játsszanak, hanem dolgozzanak, hogy a szabályokat tartassák be, és a bohócokat regulázzák meg, a magyar bridzsklubokban sosem lesz a bridzs olyan kellemes időtöltés, amilyen lehetne, és amilyennek lennie kellene. A Szövetség elnöksége - a tisztátalan játék, az alaptalan vádaskodások és a minősíthetetlen viselkedés visszaszorítása érdekében - úgy határozott, hogy a jövőben a Bridzséleten keresztül nyilvánosságra hozza a véglegesen lezárt fegyelmi ügyeket. 1

Next