Bridzsélet, 1992 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1-2. szám
Joe Kovach ZŰRZAVAR A KLUBOKBAN A budapesti bridzsklubokba látogató külföldi játékosok általában azzal a benyomással távoznak, hogy a magyarok - legalábbis az a részük, amelyik bridzsel - modortalanok, faragatlanok és primitívek. Abban, hogy a látogatók ilyen benyomásokat szereznek, a klubtagoknak az a szűk csoportja a bűnös, amely állandó jelleggel figyelmen kívül hagyja a játék etikáját és a civilizált viselkedés íratlan törvényeit. Nem állítom, hogy efféle barbárok más országokban nem léteznek, de vagy kordában tartják őket a játékvezetők, vagy kizárják őket a klubokból. Mindannyian ismerjük a magukról megfeledkező alakokat, akik artikulátlan hangon ordibálnak egymással. Valószínűleg így viselkednek otthon, munkahelyükön és más köznapi helyzetekben is. Ezek az emelt hangon üvöltöző tuskók még azzal sem törődnek, hogy olyan partikat „elemeznek” hallótávolságon belül, amelyeket mások még játszani fognak. A lassú játék néha elkerülhetetlen, de nem szabad hagyni, hogy állandó velejárója legyen a játéknak. A lassú játék fő okozója a „gondolkodó” - ez rendszerint gyenge játékos, aki megpróbálja magas fokú intelligencia látszatát kelteni. Ez a szerencsétlen minden kijátszás előtt elmélyülten gondolkodik, és kihúz, majd visszatol vagy fél tucat lapot, mielőtt elhatározná magát. Van, aki még a tizenharmadik lapnál is töpreng egy keveset. Aztán ott vannak a süketek, akik még akkor sem kelnek fel az asztaltól, amikor már régen elhangzott a „csere!”. Az Északon ülő játékosok azzal is lassítják a játékot, hogy nem adják tovább időben a tokokat a következő asztalra. Legalább a befejezett partit tovább kellene adni, ha a másik még tart is a csere megkezdésekor. A legellenszenvesebbek azok a játékosok, akik kéretlenül osztogatják tanácsaikat. E fogadatlan prókátorok - igen gyakran negyedosztályú játékosok - az ellenfél vélt hibáin szórakoznak, és elmagyarázzák, hogyan kellett volna licitálni vagy játszani. Vajon ezek a hólyagok vendégségben megmondják házigazdájuknak, hogyan vezesse a háztartást, hogyan nevelje gyerekeit, és miként javíthat szexuális életén? Nem kell eltűrni ezeket a visszataszító viselkedésformákat. Vissza lehetne fogni őket, ha a klubtagok ragaszkodnának ahhoz, hogy a játékvezetők betöltsék szerepkörüket. A játékvezetőnek joga és kötelessége, hogy betartassa a viselkedési normákat, és ehhez meg is vannak az eszközei. Első lépésként be kell vezetni egy - lehetőleg írásos és nyilvántartott - figyelmeztetési rendszert. A bridzsetika ismételt megsértése vonja maga után a játékjog egy-két fordulónyi felfüggesztését, vagy akár tartós kizárást a klubból. Ezeket a módszereket az egész bridzsvilág eredményesen használja. Sajnálatos módon a helyi klubok játékvezetőinek többsége maga is játszik, s így nem tudja feladatát megfelelően ellátni. Ráadásul legtöbbjük nem is akarja. Mindaddig, amíg a klubtagság nem követeli meg, hogy a játékvezetők ne játsszanak, hanem dolgozzanak, hogy a szabályokat tartassák be, és a bohócokat regulázzák meg, a magyar bridzsklubokban sosem lesz a bridzs olyan kellemes időtöltés, amilyen lehetne, és amilyennek lennie kellene. A Szövetség elnöksége - a tisztátalan játék, az alaptalan vádaskodások és a minősíthetetlen viselkedés visszaszorítása érdekében - úgy határozott, hogy a jövőben a Bridzséleten keresztül nyilvánosságra hozza a véglegesen lezárt fegyelmi ügyeket. 1