Bridzsélet, 2005 (47. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 1. szám

A BRIDZSÉLET már ismerték egyebek mellett a maihoz ha­sonló kulcslicitet, a felüllicitet, a „take­­out”-ot is, lépésről-lépésre teret nyert az összes kettes forsz színindulás helyett az azokat csokorba gyűjtő 2 treff. Amerikában már fölvetették, mi lenne egy képzeletbeli meccsen, amit a régi mes­terek játszanának a mai sztárokkal? Per­sze, a mai rendszerek jobbak és részleteseb­bek, de akadt olyan szakíró, talán Lenz, aki gúnyos cikkben védte meg a régi baj­nokokat. Most, hogy végignéztem a cikkeket, ma­gam is elbizonytalanodtam. Játékütésre, donőrökre alapozott licitek, igen magas technikai tudás jellemzi az akkori - legszűkebben körben vett-éljátékosainkat. Ami biztos: egy mostani középjátékosok­ból álló csapat különösebb megerőltetés nélkül győzne le egy hasonló, akkori team-et. Úgy tűnik, a nagy pontszámítás (7-5-3-1 a 4-3-2-1 helyett), amit még otthon magam is elsajátíthattam, akkoriban még nem lé­tezett, csak a trikkek, a trikkek... IMP-t sem számoltak tán. Megjegyzendő, hogy az 1936-ban kiadott, az amerikai Négy Ász licitrendszert bemutató kiadványban a figu­rák értéke 3-2-1-­­. A világbajnok négy Ász pedig: Oswald Jacoby, Michael Gottlieb, Howard Schenken és David Burstine, akik a felkészültség elvét állítot­ták szembe Culbertson „rapid approach”­­ával (gyors megközelítés). Ám óvatosan kell fogadnunk a leíráso­kat: nem minden állta ki az idők próbáját az elvekből, rendszerekből. A hármas ma­gasságú erős indulás hamar eltűnt a süllyesztőben. Inkább a főbb elveket suly­koljuk továbbra is magunkba, s csipeges­sük fel az ízesebb morzsákat. Szakmai is­meretek helyett kortörténet ez inkább. De számomra újabb megerősítést nyert az, hogy a 4-3-2-1 figurapont-számolás, bár egyszerű, kényelmes, mégsem pontos. Ismert, hogy főként az egyenletes elosztá­sú lapoknál mutatja precízen a lap értékét, ott, ahol a középfigurák is nagyobb szere­pet kapnak, bár a tízesnek is értékhez kel­lene jutnia. Színjátékban az ász és a király értékét inkább 4,3-nak illetve 3,1-nek ven­ném és veszem is a lapértékeléskor. Az első közölt - kissé szubjektív - cik­ket Kenedi Sándor, az akkori ismert szak­író szerezte, ugyanő fordította le Culbertson Kék könyvét. BZ

Next