Bridzsélet, 2005 (47. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám
A BRIDZSÉLET már ismerték egyebek mellett a maihoz hasonló kulcslicitet, a felüllicitet, a „takeout”-ot is, lépésről-lépésre teret nyert az összes kettes forsz színindulás helyett az azokat csokorba gyűjtő 2 treff. Amerikában már fölvetették, mi lenne egy képzeletbeli meccsen, amit a régi mesterek játszanának a mai sztárokkal? Persze, a mai rendszerek jobbak és részletesebbek, de akadt olyan szakíró, talán Lenz, aki gúnyos cikkben védte meg a régi bajnokokat. Most, hogy végignéztem a cikkeket, magam is elbizonytalanodtam. Játékütésre, donőrökre alapozott licitek, igen magas technikai tudás jellemzi az akkori - legszűkebben körben vett-éljátékosainkat. Ami biztos: egy mostani középjátékosokból álló csapat különösebb megerőltetés nélkül győzne le egy hasonló, akkori team-et. Úgy tűnik, a nagy pontszámítás (7-5-3-1 a 4-3-2-1 helyett), amit még otthon magam is elsajátíthattam, akkoriban még nem létezett, csak a trikkek, a trikkek... IMP-t sem számoltak tán. Megjegyzendő, hogy az 1936-ban kiadott, az amerikai Négy Ász licitrendszert bemutató kiadványban a figurák értéke 3-2-1-. A világbajnok négy Ász pedig: Oswald Jacoby, Michael Gottlieb, Howard Schenken és David Burstine, akik a felkészültség elvét állították szembe Culbertson „rapid approach”ával (gyors megközelítés). Ám óvatosan kell fogadnunk a leírásokat: nem minden állta ki az idők próbáját az elvekből, rendszerekből. A hármas magasságú erős indulás hamar eltűnt a süllyesztőben. Inkább a főbb elveket sulykoljuk továbbra is magunkba, s csipegessük fel az ízesebb morzsákat. Szakmai ismeretek helyett kortörténet ez inkább. De számomra újabb megerősítést nyert az, hogy a 4-3-2-1 figurapont-számolás, bár egyszerű, kényelmes, mégsem pontos. Ismert, hogy főként az egyenletes elosztású lapoknál mutatja precízen a lap értékét, ott, ahol a középfigurák is nagyobb szerepet kapnak, bár a tízesnek is értékhez kellene jutnia. Színjátékban az ász és a király értékét inkább 4,3-nak illetve 3,1-nek venném és veszem is a lapértékeléskor. Az első közölt - kissé szubjektív - cikket Kenedi Sándor, az akkori ismert szakíró szerezte, ugyanő fordította le Culbertson Kék könyvét. BZ