Bridzsélet, 2008 (50. évfolyam, 1-6. szám)

2008 / 1. szám

4 BRIDZSÉLET Fábri Zoltán 141 perc a Befejezetlen mon­datból című nagyszerű filmjében szálfa­egyenes tartással ott ül a kávéházi bridzs­­asztalnál, és szokásos mosolya ott bujkál a szája szegletében, ahogy kijátszik egy lapot. Most hogy visszaidézem alakjukat, első­sorban azt érzem, mennyire otthonos volt minden bridzsösszejövetel, amikor megér­kezés után János bácsinál és Babi néninél jelentkeztünk, és érdeklődtünk a mezőnyről meg a körülményekről. Csodálatos pár vol­tak ők, csodálatos életet éltek a teniszpá­lyán való találkozásuktól az unokák, déd­unokák meg a barátok hatalmas serege kö­rében rendezett gyémántlakodalomig és to­vább, egészen Babi néni, és nem sokkal később János bácsi haláláig! Mindig szimbolikusnak éreztem, hogy Budapesten a Dávid Ferencről, Erdély nagy fiáról elnevezett utcában laktak, Fóton pe­dig a Szózat Vörösmartyjának utcájában találtak házat. De János bácsit az sem bántotta, hogy miért kellett Magyarországra jönnie. Gyak­ran vezetett versenyt a Felvidéken és Er­délyben is, és ha románokat látott Budapes­ten, rögtön segíteni akart nekik. Egyszer a Király utcában sétálva román szó ütötte meg a fülét. Megkérdezte a két párt, hogy tud-e segíteni valamiben. - Hát tudja, uram, Bukarestből jöttünk, mi itt úgy érezzük ma­gunkat, mint önök Párizsban - mondták neki. - Egy kávét szeretnénk inni, de nem tudjuk, merre menjünk. Meghívta őket egy presszóba, ők meg elmondták, hogy keres­nek valakit, akiről úgy hallották, hogy min­den romániain segít. Azzal elé tettek egy papírt, amelyre az volt írva: „Dávid Ferenc utca 9., Szentpéteri János”. Hogy fénylett a szeme, amikor mesél­te, a személyi igazolványát kellett megmu­tatnia, hogy elhiggyék: a kétmilliós város­ban éppen vele futottak össze. Boldoggá tette az eset. Egy teljes és boldog élet bol­dog pillanata volt ez is, mint annyi másik, amelynek szerencsére néha mi is részesei lehettünk. Köszönjük neked, János bácsi. Nyugodj békében! Elhangzott: 2008. február 8.-án

Next