Bridzsélet, 2008 (50. évfolyam, 1-6. szám)
2008 / 1. szám
4 BRIDZSÉLET Fábri Zoltán 141 perc a Befejezetlen mondatból című nagyszerű filmjében szálfaegyenes tartással ott ül a kávéházi bridzsasztalnál, és szokásos mosolya ott bujkál a szája szegletében, ahogy kijátszik egy lapot. Most hogy visszaidézem alakjukat, elsősorban azt érzem, mennyire otthonos volt minden bridzsösszejövetel, amikor megérkezés után János bácsinál és Babi néninél jelentkeztünk, és érdeklődtünk a mezőnyről meg a körülményekről. Csodálatos pár voltak ők, csodálatos életet éltek a teniszpályán való találkozásuktól az unokák, dédunokák meg a barátok hatalmas serege körében rendezett gyémántlakodalomig és tovább, egészen Babi néni, és nem sokkal később János bácsi haláláig! Mindig szimbolikusnak éreztem, hogy Budapesten a Dávid Ferencről, Erdély nagy fiáról elnevezett utcában laktak, Fóton pedig a Szózat Vörösmartyjának utcájában találtak házat. De János bácsit az sem bántotta, hogy miért kellett Magyarországra jönnie. Gyakran vezetett versenyt a Felvidéken és Erdélyben is, és ha románokat látott Budapesten, rögtön segíteni akart nekik. Egyszer a Király utcában sétálva román szó ütötte meg a fülét. Megkérdezte a két párt, hogy tud-e segíteni valamiben. - Hát tudja, uram, Bukarestből jöttünk, mi itt úgy érezzük magunkat, mint önök Párizsban - mondták neki. - Egy kávét szeretnénk inni, de nem tudjuk, merre menjünk. Meghívta őket egy presszóba, ők meg elmondták, hogy keresnek valakit, akiről úgy hallották, hogy minden romániain segít. Azzal elé tettek egy papírt, amelyre az volt írva: „Dávid Ferenc utca 9., Szentpéteri János”. Hogy fénylett a szeme, amikor mesélte, a személyi igazolványát kellett megmutatnia, hogy elhiggyék: a kétmilliós városban éppen vele futottak össze. Boldoggá tette az eset. Egy teljes és boldog élet boldog pillanata volt ez is, mint annyi másik, amelynek szerencsére néha mi is részesei lehettünk. Köszönjük neked, János bácsi. Nyugodj békében! Elhangzott: 2008. február 8.-án