Budapest, 1877. november-december (1. évfolyam, 1-46. szám)

1877-11-15 / 1. szám

lentőségű mint a keletrómai császárság idejé­ben, s a keresztes háborúk alatt, vagy rom­boló mint a tatár és török hódítások napjai­ban , egy eszme mindig igazolni látszott lété­nek jogosultságát, az, hogy kelet hivatott ellensúlyt képez az európai államok kölcsö­nös hatalmi törekvéseivel szemközt­i . És ennek daczára a kelet ma egy föld­rajzi és politikai felosztás szándékolt válsá­gának rázkódásait szenvedni kénytelen. Egy legkevesbbé sem culturtényező, a pánszláv fenyegeti e harczban Európát s annak állam­rendét, culturáját s történelmi létjogát épen úgy, mint századok előtt azt tévé Dzsin­­gisz kán. Nem örvendetesebb a kép, melyet ma Francziaország tár elénk. A társadalom és állam teljesen különváltak e jobb sorsra ér­demes országban, s tulajdon következetlensé­gének bajaiban vergődik az.Lelkesülve minden jó és szép eszméért, a gyakorlati államczélok iránti érzékeiben megfogyatkozni látszik e nép, mely ma is vakon követi, Remigius püs­pöknek Sikamberhez intézett tanácsát: imádja ma, mit elégetett tegnap! Elítélte mint rom­lásának egyik fő okát a Napoleonidák által innaugurált álszenteskedő concordatumos álla­mot, s íme a sedani katasztrófa után első teendőjének tartotta a vallási rajongás egy fujabb komédiáját lejátszani! Kikiálta a köz­társaságot, s öt év múlva már is kérdésessé teszi a köztársaság intézményeit, s hízelgő trónkeresők udvarlásaiban gyönyörét találja! Hova fog vezetni a belső meghasonlás e küz­delme ? Lesz-e elég erő és mérséklet a köztár­sasági párt férfiaiban, megküzdeni az alkot­mányellenes monarchista­ párt erőszakoskodá­saival, s megőrizni Európa többi népei szá­mára is a köztársasági intézményekben a közszabadság és béke mintáit ?! * franczia, Rómához porosz hatalom segített ? s a melynek terjeszkedési vágya úgy látszik ismét egy újabb balekot keres az európai kor­mányok között, mely őt a szerinte még hozzá­tartozó Olasz tirol s a dalmát tenger­partok­nak is birtokába juttassa ? Olaszország ebbeli törekvései ellenünkké teszik azt épen úgy mint a muszkát, mely a szláv ajkú honfitár­saink által lakott territóriumok elfoglalására számít! Elég támaszt fog-e nyújtani Németor­szág az osztrák-magyar politika részéről neki s miatta, született ellenségünknek az orosz­nak tett roppant szolgálatokért Ausztriának majd akkor, ha az olasz követelések Olasz-ti­­rolra, s Triesztre, Magyarországnak pedig, ha ugyanazok Fiumére s a magyar tenger­partra, az orosz terjeszkedési vágy pedig a korona szláv ajkú polgáraira magukat érvé­nyesíteni akarják? Adja ég hogy úgy legyen, de mi nem hiszszük! — Politikai körökben erősen tartja magát a hír, hogy Perczel Béla igazságügyminiszer a büntető törvénykönyv országgyűlési tárgyalásának befejeztével tár­­czájától végleg megválik és a semmitőszék jelenlegi elnökének, Lipovniczky Vil­mosnak helyét foglalja el, ki nyugdíjaz­­tatni fog. Az igazságügyminiszer utóda iránt a bölcsek természetesen még nem jutottak egyetértésre, de talán a kormány tagjai sem.­­ A kassa-oderbergi és az északkeleti vasút egyesítéséről szóló hírnek, mint értesülünk, koraiak. — Van ugyan szó a keleti vasút egyesítéséről, de még eddig hivatalos nyilatkozat nem történt. — Más oldalról pedig a kassa-oderbergi vasút ruttka-oderbergi vonalának átvétele a ma­gyar államvasutak részéről egyátalán nem bír semmi alappal. — A „F r e m d e n b 1 a 11* * nagyon dühös. A Fremdenblatt a közös külügymi­­niszérium sugalmazott lapja csak két népre szokott haragudni: a törökre és a magyarra- Ma változatosság kedvéért reánk került a sor. A birodalmi tanács képviselőházának tár­gyalásaiból azon következtetést meríti, hogy az „osztrák áldozatkészség“ (!) el­érte a véghatárt és kilátásba­­ helyezi, hogy még a régi számadások revíziójának szuny­­nyadó gondolata is felébredhet. No ebből alig­ha lesz valami, mert bizonyára Ausztriának van legtöbb oka e gondolatot továbbra is szunnyadó állapotban hagyni.­­ Az osztrák és magyar kor­mány azon ajánlatára, hogy kössön Német­ország velünk egy a legtöbb kedvezménye­ket biztosí­tó kereskedelmi és vámkezelési cartellt, a német kormány eddig még nem adott semmi feleletet és igy mindenesetre ko­rai azon hir, hogy a német kormány visszauta­sította volna az osztrák-magyar monarchia ajánlatát.­­ A Bud. Corr. értesülése szerint a horvát képviselők közül többen határozot­tan kijelentették, hogy ha a határőrvidéki javaslat 9. §-a változatlanul elfogadtatik, ők kénytelenek lesznek mandátumaikat letenni. Az új vámtarifa a háztartásban. 1867 óta általános a panasz Magyaror­szágon az adók magassága ellen, s e panasz. Mit szóljunk Olaszországról? Ezen új­donsült nagy államról, melyet Velenczéhez — Ah, csak nem hiszesz komolyan az -féle mese-mondás igazságában. — Nem! De sejtelemben igen s előérze­tem, hogy az öreg dervis véletlenül igazat jósolt. Aztán ismét visszaült a padra. Mig a hajó Budapestre ért, alig szólt még egy-kettőt. Tépelődni látszék a dervis jóslatán. Mikor aztán a hajó Budapesten kikötött s a gróf búcsút vett barátjától, még egyszer mosolyogva szólt: — Öt év nagyon rövid idő. Pótoljuk azzal, hogy többször lássuk egymást mint eddig. Isten veled! * * * A magyar forradalom gyászos véget ért. Budavár ormán ismét a kétfejű sas terpesz­kedett. Az »újépület« kaszárnya udvarának szalmával behintett egyik sarkába okt. 6-án reggel szuronyos fegyveresek közt magas hal­vány férfit vezettek ki. Kiállitották a szalma­ágyasra s a porkoláb fehér kendővel hozzálé­pett, hogy bekösse szemeit. Az elitélt elutasi­­tólag intett kezével. Habt acht! »Fertig! H­an!« Hangzott a császári tiszt vezényszava s hat ember négy lépésnyire az elitélttől, fejére s mellére irányzó fegyverét. A tiszt eltörte a fehér pálczát; a fegy­verek eldördültek s az elitélt holtan arczra bukott. Az öt év lejárt­ Magyarország első felelős miniszterel­nöke, gróf Batthyány meghalt, jogosult, ha tekintetbe veszszük, hogy tőke­szegény hazánk, kiválólag földmivelő ország létére közvagyonossága tekintetében minde­nekelőtt az időjárástól függ. Évek óta mos­toha volt az időjárás az ország legnagyobb részében és az adók folyvást emelkedtek. A fiskális észjárás új és új adónemeket gondolt ki, melyek ugyanazon polgárokat más és más czímen terhelték, míg másfelől az adó­képesség emelésére nemcsak semmi se tör­tént, hanem inkább mindenütt az ellenkezője annak, a mi gazdászatunk, iparunk és keres­kedelmünk felvirágoztatását előmozdította volna. A vámügyi kiegyezés, melyen törvény­­hozásunk oly szeretetreméltó könnyedséggel siklik át, a lehető legérzékenyebben fog sú­ly­osodni a nemzet középrendű osztályaira, épen azokra, kik valóban arczuk véres veríté­kével keresik meg azt, a­mi egy polgári család tisztességes fenntartására nélkülözhet­­lenül szükséges. És a nemzet, mely annyi csalódás és annyi balszerencse után érthető, de megbocsáthatlan apathiába sülyedt, min­den politikai kérdés, sőt — hogy valódi nevén nevezzük a gyermeket — minden közügy iránt, oda se néz a dolognak, mintha azok, a­mik történnek, őt nem is érdekelnék, és csak akkor fog feljajdulni, midőn már az alku eredményeit zsebe is fogja érezni és késő lesz segíteni a történteken. Csupán a gyakorlati élet lehet a törvé­nyek jóságának sinór mértéke, s a­mi a papí­ron, mint elmélet nagyon szépnek, nagyon ártatlannak látszik, a köznapi alkalmazásban néha egészen ellenkező szint élt. Meg vagyunk fgyőződve, és fájdalom, nem ok nélkül, hogy a magyar közönségnek nagyon csekély része olvasta el a politikai lapok által közölt új vámtarifa javaslatot, és a­kik elolvasták, bizonyára nem számították ki azon következéseket, melyeket maga után fog vonni minden lépten-nyomon a minden­napi életben. Hogy több példát ne idézzünk, egyelőre csak két czikkről fogunk szólni, melyek a szó szoros értelmében közszükségleti czikké let­tek ... alkalmilag visszatérünk még a nélkül e kérdésre és módunkban is lesz kimutatni, mily szép meglepetéseket készít elő szá­munkra az új vámdíjszabály egy közönséges polgári háztartás keretében, minden irányban. A petróleum és a kávé azon czikkek közé tartozik, melyeket a megszokás úgy­szólván nélkülözhetetlenekké tett. A belföldi petroleum adó alá kerül és a külföldi petroleum megvámol­tatja. Az adó és a vám közt métermázsánként közel 1 frt 60 krajczár különbözet van az előbbi javára, ha­nem a­mit e téren nyerünk, ez esetben igazán elvesztjük a vámon, mert e különbözetet bőven pótolja a külföldi áru hasonlíthatlanul jobb minősége. Ha tehát valamely család na­ponként csak 17 kilogram (1 font) petróleu­mot fogyaszt is, egy év alatt 9 forint vilá­gítási adót fog fizetni. .Helyest eddig csak drága pénzen vettük fa világosságot, ezentúl még adót is fizetünk érte, mint vala­mely fényűzési czikkért. jP A kávénál máskép­p­ áll a dolog, itt nem hoztak be új adót, hanem­­felemelték " az ed­digit, és pedig hetenkint 2 kilogrammra­­szá­mított fogyasztás mellett, 2 frt 88 krral egy évre. És ha még e tervezett­ uj tarifa összes tétén ,­­­­n végig mennénk, mindenütt ily árkülön­.

Next