Budapest, 1877. november-december (1. évfolyam, 1-46. szám)
1877-11-15 / 1. szám
lentőségű mint a keletrómai császárság idejében, s a keresztes háborúk alatt, vagy romboló mint a tatár és török hódítások napjaiban , egy eszme mindig igazolni látszott létének jogosultságát, az, hogy kelet hivatott ellensúlyt képez az európai államok kölcsönös hatalmi törekvéseivel szemközti . És ennek daczára a kelet ma egy földrajzi és politikai felosztás szándékolt válságának rázkódásait szenvedni kénytelen. Egy legkevesbbé sem culturtényező, a pánszláv fenyegeti e harczban Európát s annak államrendét, culturáját s történelmi létjogát épen úgy, mint századok előtt azt tévé Dzsingisz kán. Nem örvendetesebb a kép, melyet ma Francziaország tár elénk. A társadalom és állam teljesen különváltak e jobb sorsra érdemes országban, s tulajdon következetlenségének bajaiban vergődik az.Lelkesülve minden jó és szép eszméért, a gyakorlati államczélok iránti érzékeiben megfogyatkozni látszik e nép, mely ma is vakon követi, Remigius püspöknek Sikamberhez intézett tanácsát: imádja ma, mit elégetett tegnap! Elítélte mint romlásának egyik fő okát a Napoleonidák által innaugurált álszenteskedő concordatumos államot, s íme a sedani katasztrófa után első teendőjének tartotta a vallási rajongás egy fujabb komédiáját lejátszani! Kikiálta a köztársaságot, s öt év múlva már is kérdésessé teszi a köztársaság intézményeit, s hízelgő trónkeresők udvarlásaiban gyönyörét találja! Hova fog vezetni a belső meghasonlás e küzdelme ? Lesz-e elég erő és mérséklet a köztársasági párt férfiaiban, megküzdeni az alkotmányellenes monarchista párt erőszakoskodásaival, s megőrizni Európa többi népei számára is a köztársasági intézményekben a közszabadság és béke mintáit ?! * franczia, Rómához porosz hatalom segített ? s a melynek terjeszkedési vágya úgy látszik ismét egy újabb balekot keres az európai kormányok között, mely őt a szerinte még hozzátartozó Olasz tirol s a dalmát tengerpartoknak is birtokába juttassa ? Olaszország ebbeli törekvései ellenünkké teszik azt épen úgy mint a muszkát, mely a szláv ajkú honfitársaink által lakott territóriumok elfoglalására számít! Elég támaszt fog-e nyújtani Németország az osztrák-magyar politika részéről neki s miatta, született ellenségünknek az orosznak tett roppant szolgálatokért Ausztriának majd akkor, ha az olasz követelések Olasz-tirolra, s Triesztre, Magyarországnak pedig, ha ugyanazok Fiumére s a magyar tengerpartra, az orosz terjeszkedési vágy pedig a korona szláv ajkú polgáraira magukat érvényesíteni akarják? Adja ég hogy úgy legyen, de mi nem hiszszük! — Politikai körökben erősen tartja magát a hír, hogy Perczel Béla igazságügyminiszer a büntető törvénykönyv országgyűlési tárgyalásának befejeztével tárczájától végleg megválik és a semmitőszék jelenlegi elnökének, Lipovniczky Vilmosnak helyét foglalja el, ki nyugdíjaztatni fog. Az igazságügyminiszer utóda iránt a bölcsek természetesen még nem jutottak egyetértésre, de talán a kormány tagjai sem. A kassa-oderbergi és az északkeleti vasút egyesítéséről szóló hírnek, mint értesülünk, koraiak. — Van ugyan szó a keleti vasút egyesítéséről, de még eddig hivatalos nyilatkozat nem történt. — Más oldalról pedig a kassa-oderbergi vasút ruttka-oderbergi vonalának átvétele a magyar államvasutak részéről egyátalán nem bír semmi alappal. — A „F r e m d e n b 1 a 11* * nagyon dühös. A Fremdenblatt a közös külügyminiszérium sugalmazott lapja csak két népre szokott haragudni: a törökre és a magyarra- Ma változatosság kedvéért reánk került a sor. A birodalmi tanács képviselőházának tárgyalásaiból azon következtetést meríti, hogy az „osztrák áldozatkészség“ (!) elérte a véghatárt és kilátásba helyezi, hogy még a régi számadások revíziójának szunynyadó gondolata is felébredhet. No ebből aligha lesz valami, mert bizonyára Ausztriának van legtöbb oka e gondolatot továbbra is szunnyadó állapotban hagyni. Az osztrák és magyar kormány azon ajánlatára, hogy kössön Németország velünk egy a legtöbb kedvezményeket biztosító kereskedelmi és vámkezelési cartellt, a német kormány eddig még nem adott semmi feleletet és igy mindenesetre korai azon hir, hogy a német kormány visszautasította volna az osztrák-magyar monarchia ajánlatát. A Bud. Corr. értesülése szerint a horvát képviselők közül többen határozottan kijelentették, hogy ha a határőrvidéki javaslat 9. §-a változatlanul elfogadtatik, ők kénytelenek lesznek mandátumaikat letenni. Az új vámtarifa a háztartásban. 1867 óta általános a panasz Magyarországon az adók magassága ellen, s e panasz. Mit szóljunk Olaszországról? Ezen újdonsült nagy államról, melyet Velenczéhez — Ah, csak nem hiszesz komolyan az -féle mese-mondás igazságában. — Nem! De sejtelemben igen s előérzetem, hogy az öreg dervis véletlenül igazat jósolt. Aztán ismét visszaült a padra. Mig a hajó Budapestre ért, alig szólt még egy-kettőt. Tépelődni látszék a dervis jóslatán. Mikor aztán a hajó Budapesten kikötött s a gróf búcsút vett barátjától, még egyszer mosolyogva szólt: — Öt év nagyon rövid idő. Pótoljuk azzal, hogy többször lássuk egymást mint eddig. Isten veled! * * * A magyar forradalom gyászos véget ért. Budavár ormán ismét a kétfejű sas terpeszkedett. Az »újépület« kaszárnya udvarának szalmával behintett egyik sarkába okt. 6-án reggel szuronyos fegyveresek közt magas halvány férfit vezettek ki. Kiállitották a szalmaágyasra s a porkoláb fehér kendővel hozzálépett, hogy bekösse szemeit. Az elitélt elutasitólag intett kezével. Habt acht! »Fertig! Han!« Hangzott a császári tiszt vezényszava s hat ember négy lépésnyire az elitélttől, fejére s mellére irányzó fegyverét. A tiszt eltörte a fehér pálczát; a fegyverek eldördültek s az elitélt holtan arczra bukott. Az öt év lejárt Magyarország első felelős miniszterelnöke, gróf Batthyány meghalt, jogosult, ha tekintetbe veszszük, hogy tőkeszegény hazánk, kiválólag földmivelő ország létére közvagyonossága tekintetében mindenekelőtt az időjárástól függ. Évek óta mostoha volt az időjárás az ország legnagyobb részében és az adók folyvást emelkedtek. A fiskális észjárás új és új adónemeket gondolt ki, melyek ugyanazon polgárokat más és más czímen terhelték, míg másfelől az adóképesség emelésére nemcsak semmi se történt, hanem inkább mindenütt az ellenkezője annak, a mi gazdászatunk, iparunk és kereskedelmünk felvirágoztatását előmozdította volna. A vámügyi kiegyezés, melyen törvényhozásunk oly szeretetreméltó könnyedséggel siklik át, a lehető legérzékenyebben fog súlyosodni a nemzet középrendű osztályaira, épen azokra, kik valóban arczuk véres verítékével keresik meg azt, ami egy polgári család tisztességes fenntartására nélkülözhetlenül szükséges. És a nemzet, mely annyi csalódás és annyi balszerencse után érthető, de megbocsáthatlan apathiába sülyedt, minden politikai kérdés, sőt — hogy valódi nevén nevezzük a gyermeket — minden közügy iránt, oda se néz a dolognak, mintha azok, amik történnek, őt nem is érdekelnék, és csak akkor fog feljajdulni, midőn már az alku eredményeit zsebe is fogja érezni és késő lesz segíteni a történteken. Csupán a gyakorlati élet lehet a törvények jóságának sinór mértéke, s ami a papíron, mint elmélet nagyon szépnek, nagyon ártatlannak látszik, a köznapi alkalmazásban néha egészen ellenkező szint élt. Meg vagyunk fgyőződve, és fájdalom, nem ok nélkül, hogy a magyar közönségnek nagyon csekély része olvasta el a politikai lapok által közölt új vámtarifa javaslatot, és akik elolvasták, bizonyára nem számították ki azon következéseket, melyeket maga után fog vonni minden lépten-nyomon a mindennapi életben. Hogy több példát ne idézzünk, egyelőre csak két czikkről fogunk szólni, melyek a szó szoros értelmében közszükségleti czikké lettek ... alkalmilag visszatérünk még a nélkül e kérdésre és módunkban is lesz kimutatni, mily szép meglepetéseket készít elő számunkra az új vámdíjszabály egy közönséges polgári háztartás keretében, minden irányban. A petróleum és a kávé azon czikkek közé tartozik, melyeket a megszokás úgyszólván nélkülözhetetlenekké tett. A belföldi petroleum adó alá kerül és a külföldi petroleum megvámoltatja. Az adó és a vám közt métermázsánként közel 1 frt 60 krajczár különbözet van az előbbi javára, hanem amit e téren nyerünk, ez esetben igazán elvesztjük a vámon, mert e különbözetet bőven pótolja a külföldi áru hasonlíthatlanul jobb minősége. Ha tehát valamely család naponként csak 17 kilogram (1 font) petróleumot fogyaszt is, egy év alatt 9 forint világítási adót fog fizetni. .Helyest eddig csak drága pénzen vettük fa világosságot, ezentúl még adót is fizetünk érte, mint valamely fényűzési czikkért. jP A kávénál másképp áll a dolog, itt nem hoztak be új adót, hanemfelemelték " az eddigit, és pedig hetenkint 2 kilogrammraszámított fogyasztás mellett, 2 frt 88 krral egy évre. És ha még e tervezett uj tarifa összes tétén ,n végig mennénk, mindenütt ily árkülön.