Budapest, 1877. november-december (1. évfolyam, 1-46. szám)

1877-11-21 / 7. szám

Budapest. — Első évfolyam. 7. szám. Szerda, november 21. 1877. KÉPES POLITIKAI NAPILAP. MEGJELENIK ELŐFIZETÉSI ÁR: mindennap, a háború tartama alatt hétfőn 18. Egész évre . . . 16 frt. Negyedévre ... a frt. _______ ) Fél évre .... 6 „ Egy hóra .... 1 frt. Egyes szám ára: hirdetések: helyben 3 kr., vidéken ■ít kr. ■ öthaték­os petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr., többszörnél 10 kr. SZERKESZTŐI IRODA : sugár-ut 60. sz., hova a kéziratok küldendők. KIADÓHIVATAL: megyeháztér 9. sz., hova az előfizetési pénzek és felszólamlások intézendők. Kars elestét az Aladagh körüli sze­rencsétlen csaták előzték meg. Loris­ Melikoff­f Mihály nagyherczeg 85.000 főnyi egyesült had­seregei Moukhtár pasa megerősített hadállásait, a (kis­­ázsiai örmény-orosz határon)három had­oszlopban október 25. és 26-án meg­kerülték s a mit sem sejtő törökökre ve­tették magukat. A szerencsétlen csata kimenetelét is­merjük. Iszonyú vér­fürdő volt ez, mely­ben az oroszok hiva­­talos kimutatás sze­rint, csak holtak és sebesültekben 7180 embert vesztettek. A törököké azonban daczára óriási vesz­teségeiknek ezzel nem arányítható. Holtjaikat és sebe­sültjeiket a konstan­tinápolyi hadügymi­­nistérium 4030 em­berben mutatta ki, foglyokban azonban 6000nél többet vesz­tettek. A csata eredmé­nyei kevésbbé morá­lis, mint inkább stra­tégiai és taktikai fontossággal bírnak. A kis-Ázsiában mű­ködő legnagyobb tö­rök haderő zöme át volt törve, mindkét résznek menekülni kellett, legjobb eset­ben Kari­s Erzerum védelmére sietniök. A menekült hadse­reg e feladatot a leg­nagyobb rendben teljesítette. Moukh­­tar-Ghazi személye­sen vezette a visszavonulást, s erélyességének kifolyása volt, hogy a visszavonulást rendetlen futamlássá viszonirozni szándékozott törzs­karából öt főtisztet, méltó büntetésül revolve­rével személyesen lelőtt. De a nehéz feladatot végrehajtotta; szét­­züllött serege romjait Karsnál összpontosí­totta, az erőd helyőrségéből nagyszámú erős­­bítést s az ágyutelepek nagy részét magával vivén, Erzerum védelmére sietett. Az Erzerum körül folyó csatározásokról, hol most Moukhtár pasa s a támadó oroszok döntő ütközetre készülnek, lapunk háború s Az út Szibéria felé.... távirati rovataiba naponta értesítünk. Kars, mely az alagdaghi ütközet után tarz­­ítatlanná vált, folyó hó 16-án elesett, s most a kis-Ázsiai háború súlypontja Erzerum ha­talmas védműveiben fekszik. Aladaghtól Karsig, a muszkák 14,000- nyi foglyot ejtettek. Ezeknek sorsa ismeretes. A czárnak utasítása szerint rabszinre fűzik őket a kozák­ok, s aztán Szibériába hur­­izoltatnak. Szomorú itt ez, a­honnan ritkán van visz­­szatérés. Élve temettetnek el a jeges ország ólombányáiba, a­hol 7—8 évig a legiszonya­­tosb lélek és testölő munkákat végezik, s aztán elvesznek nyo­morultan .... csak sírásóik, a foglárok vesznek róluk tudo­mást. És a műveit, a humánus, az emberi­­ségért küzdő Európa eltűri egy oly állam­nak létezését, mely harczi foglyaival földrészünk élő te­metőjét, Szibériát, népesíti be, s a hő­söket kik Lengyel­­ország , Magyaror­szág, Törökország, Perzsia és Khina szabadságáért küz­döttek, örökös rab­­­­ságba hurczolja.­­ Ez legyen tehát, jutalma az önzetlen­­ hazaszeretetnek, mely szive vérével fizet a szabadság, a nemzetek független­sége szent oltárán? Hogy vagy meghal­jon a világhatalmat bitorló barbarizmus elleni küzdelemben, vagy rabigája jár­mát hordozza Szibé­ria havas sivatagai­ban!?.. . Mi biztosítéka van a legnemesb ügyért küzdő euró­pai harczosnak, kit isten igazságos bosz­­szuló karja a muszka vérebek ellen északra vezet? Mi biztosítéka van, hogy a dicstel­jes halál helyett a legiszonyúbb, a leg­­baromibb szolgaság­ra kárhoztattatik, a­mely ellen önön vé­re , saját nemzete sem tilalkozik? Két­-------------------—-------­ségbeejtő végzet ez! Szivünk feljajdul ez "embertelenségen, lel­künket az iszonyat fogja el, és nincs erő kar­jainkban, hogy a szerencsétlen áldozatok men­tésére siethetnénk. Az isteni igazságosság vonja felelősségre azokat, kik hatalmuknál fogva hivatottak vol­nának, a humanitás zászlaját Szentpéterváron át Szibériába vinni, megvilágítandó a szabad­ság lobogó tüzével borzalmas örök éjjelét. Az ég büntető Nemezise sújtsa a pokol átkával, kik nem tudnak emberek lenni szívvel, lélekkel s erkölcsi bátorsággal keblükben.

Next