Budapest, 1881. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1881-03-01 / 59. szám

Dö-ld szám. Előfizetési felhívás „BUDAPEST“ képes pol. napilapra. Előfizetési árak: Egész évre.................................... . . 12 írt Fél évre................................ 6. Negyed évre........................................ 3„ Egy hóra.......................................................­­ „ Az előfizetési pénzek e lap kiadóhi­vatalához küldendők. Az első rész Budapest, február 28. A bécsi reichsrat­ képvisel­őh­­áza már hosszabb idő óta igen élénk vitát folytat a tankötelezettség időtartama fölött. Egy része fen akarta tartani a 8 évet, a másik rész le akarta szállítani 6 évre! Végre Lienbacher képviselő egy oly indítványnyal lépett elő, amely méltán nevezhető faltörőkosnak, s a­mely indítvány abból állott, hogy a tankötelezettség időtartamának megha­tározása a tartománygyűlésekre bizal­­­ék. Ez indítvány elfogadtatott, és az osztrák alkotmány falán rögtön szembe tűnt az első rés! A faltörő kos megtette hatását, a tartománygyűlések jogköre kit­ágí­ttato­tt. Kérdés ugyan, ha várjon az urak­­háza el fogja-e ezt az indítványt fogad­ni, mert az urak házában többségben van a centralista alkotmányiós párt, annyi azonban tény, hogy az osztrák föderalisták már feltűntek a láthatáron, hogy éreztetik közeledésüket. Mi közünk nekünk, fogják sokan kérdeni, az osztrák bel­viszályokhoz? Mit használ, avagy mit árt az nekünk, ha Lajth­án túl a centralisták avagy a föderalisták ragadják kezükbe a gyep­lőt, hiszen az előbbiek ép oly ellenségei a magyarnak mint az utóbbiak! Igaz, és még­is sokkal közelebbről érdekel minket a föderalisták feltűnése, mintsem gondolnék. Vizsgálódjunk csak egy kissé. Az osztrák alkotmány, habár 1861. év február 26-án tehát épen husz év előtt született meg, egészséges fejlődés­nek és virágzásnak csak akkor indult, amidőn az osztrák-mag­yar monarchia 6s­ a dualismást nyerte alapul. Az állam­polgárok jogai, a miniszteri felelősség, a költségvetés ellenőrzése, az esküdt­székek eljárása sajtó-ügyekben, az isko­la-ügy stb. csak a dualizmus létrehozá­sa után nyert alkotmányos megoldást. • Az alkotmányos életnek az osz­trák nép kebelében mindig voltak azonban ellenségei s különösen a pap­ság nyílt ellenszenvvel viseltetett irán­ta. Nem egyszer kemény támadás in­téztetett tehát Ausztria alkotmánya el­len, de rést abban csak most sikerült ütniük, most, amidőn a klerikálisok és a nemzeti pártiak szövetkeztek. A rés pedig — mint azt fennebb jeleztük — abból áll, hogy az államtör­vény megváltoztatásának a joga a tar­­tománygyűlésre bizatik, s miután leg­nehezebb az első lépés, nagyon köny­­nyen megtörténhetik, hogy fontos­ po­litikai kérdésekben is erre az útra lép­nek. Ezzel azonban megingott az az al­kotmány, amelynek a dualizmus képezi az alapját s így kérdésessé válik maga a dualizmus is­ . Részünkről, kik a dualizmusnak egyáltalában nem vagyunk barátjai, e fordulatnak csak örvendeni tudunk, habár a föderalisták felülkerekedésé­­nek épen nem örvendünk, mert ezek . Úgy gyűlölöm férjedet azóta, mióta ama nőt szereti, nem birok rá nézni többé, s kerülöm, ha az utcán látom is és nem csak én, de igen sokan vannak igy vele s az általános vélemény elitéli Szeredyt, té­ged pedig mint egy nemesen és büszkén szenvedő martyrt, még nagyobbra becsül. Mit ér ez mind nekem Gabrielleom, hát visszaadja-e a világ szánalma nekem fér­jem szerelmét, vissza-e elveszített boldog­ságomat. Albin a mulatság alatt alig szólt hozzám, s egész éjjel Braunhoff Elemérrel s több nőtlen ifjúval mulatott egy asztal mellett. Hajnal felé, látva hogy Flóra teljesen ki van merülve, kértem menjünk haza, azt felelte, hogy kinn vár a kocsi, rendelkezé­semre áll, de ő még kissé maradni fog. — Albin — szóltam kezemet szelíden vállára téve — te azt nem fogod tenni, ha nem szeretsz is többé, az égre kérlek ne tégy ki nyilvánosan ily sértésnek, hogy egyedül hagyj Flórával távozni, azt még sohasem tetted, hiszen nem szükség a vi­lág előtt is annyira kimutatni azt, a­mit mindenki annélkül is tud, s én is mélyen érzek, hogy nem szeretsz már! Egy szóval sem próbált ellenvetést tenni, ajkába harapott, kalapját fejébe nyomta s fölkelt az asztaltól. — Jó éjszakát — szól hidegen, midőn hazaértünk, s szobájába távozott. Hallottam mint fordult meg a kulcs kétszer ajtajának zárjában. Oh! istenem, tehát már annyira gyű­lölt vagyok előtte, hogy a puszta gon­dolat is, hogy bemehetnék hozzá, kellemet­lenül hat rá, s ezt elkerülendő bezárja aj­taját. Keserű könnyek hullottak arcomon végig s idegesen téptem le magamról ru­háimat. Szegény kis Flóra oly­ szomorún né­zett rám, pedig tudtam, hogy ezer fecsegni egyaránt az általános szabadságnak, a szabadelvű intézményeknek nem a leg­jobb barátjai, másrészt azonban meg vagyunk róla győződve, miszerint a, centralista alkotmányhű párt is ha ma nem is, de holnap bizonyára szívesen megmenekül a dualizmustól! Ám lássa Ausztria, Ingy boldogul föderalistáival, mi szívesen odaadjuk nekik a dualizmust, s szabadságunk bás­tyáin őrt állunk. A „BUDAPEST" napi tárcá­ja. A szerelem ... A szerelem égi szikra, A gyávából is hont nevel; Tüze hevít, gyújt, világit, Földig sújt — és égig emel. A szerelem szabaddá tesz, S megint a börtönbe vezet, Virágot hiút az utadra — S mégis töviseit szeded. Hol,hatalom, hol játékszer, Éltető, vagy dúló elem, Örömet vetsz, s könnyet aratsz: Ilindig éget a szerelem ! GERENDAY KALMAN: Alice regénye­ — Elbeszélés. — Írta: * * * (24. Folytatás.) — Rendkívül vonzódtam férjedhez — szólt — megvallom, több volt előttem min­den más férfinál, s talán te is észrevehetted az elmúlt tél folyamán mennyire, nem volt előttem közönyös, de hidd el sokkal drá­gább volt előttem a te barátságod s szen­­tebb házitűzhelyen, mintsem valaha arra mertem, volna gondolni, hogy Szeredy nekem udvaroljon; megelégedtem azzal, hogy öt eszményképül tekintem s boldog voltam, látva boldogságtokát, s most nem mondhatom el neked mennyi kint okoz ne­kem az ellenkezőjét s azt látnom,hogy nemes szived szenved; légy meggyőződve édes, az élet bármily súlyos körülményei közt is biztosan számíthatsz barátságomra. Meg voltam hatva, oh! hisz az igazi részvét oly jól esik a szenvedő kebelnek, s Olgáé a szív mélyéből fakadt, hangys resz- aiatt s szemeiben könnyek csillogtak.­­ Pártszervezkedési és képviselő­­választási mozgalmak. Nagykani­zsai levelezőnk újabban is megerősíti, hogy ott a kormánypárt egyesült a „nem szélsőbalt ellenzékkel s az egyesült két párt értekezletén kimondatott, mikép nem épen azért fognak egész erejükkel küzdeni,, hogy a szabadelvű párt juttathassa elveit diadalra, hanem különösen azért, hogy a szélső­balpártot megbuktassák, és azért midőn Zichyt jelöltnek felléptetni elhatá­rozták, többeknek ellenvetésére is meg­egyeztek abban, hogy tőle smogrammot nem kérnek, hanem a pártot Zichy-párt­­nak fogják elnevezni. Mely eljárás míg, egyrészt a meghabarodottak politikai elv­telenségét bizonyítja, másrészt elárulja fé­lelmüket, amire van is okuk, mert a füg­getlenségi párt a kerületben oly erős, hogy a másik két párt egyesülése dacára mint­egy 600­ főnyi többségre van kilátása a jövő választás alkalmával, amiről a párt vezérfiai Unger Alajos általánosan szere­tett képviselő minapi körútja alkalmával győződtek meg.­­ A tor­o­ckai vá­lasztó­kerület több száz választója felszó­lította O­r­b­ó­k Mór galgóci polgári isko­lai igazgató urat, mint a székely föld fiát, hogy vállalja el a képviselőjelöltséget ke­rületükben. Orbók ur — mint halljuk — engedett a meghívásnak s függetlenségi programmal fog fellépni. — Kisvár­­d­á­r­ó­l jelentik, hogy ott tegnap igen, látogatott pártértekezlet tartatott, melyem valója lenne az elmúltév eseményeiről, s szive­telve van gyermekes örömmel, de­ nem mert előttem hangot adni vidámságá­nak. Beült ágyam szélére s megfogta keze­met, mely oly forró volt mint a tűz. — Édes, édes jó Alice, ne légy oly bánatos — szólt mély részvéttel — ne tö­rődj azzal a csúf, rossz Albinnal, ám ha ön elődbe teszi Karolát, ha oly gyalázatos,, hogy téged meg tud csalni, nem érdemli meg, hogy csak egy könnyet is ejts utána,, vesd ki szivedből, melynek lángját kár egy ilyen emberre pazarolni, a­ki nem érzi át annak becsét. — Hallgass, hallgass Flóra, — vágtam­ szavába — vannak dolgok, melyeket még a te gyermekeszed nem bir felfogni, a nő szenvedésre van teremtve, s sokat igen so­kat kell panasz nélkül eltűrnünk, attól a­­kit szeretünk. — Hát ne szeresd, lásd én is szeret­tem egy kicsit Ottót, szép szőke haja, finom vonásai, karcsú termete oly sokáig emlé­­kemben maradtak, midőn már el is ment tő­letek, de midőn tőled hallottam, hogy ő soha sem fog engem nőül venni, hogy büszke és becsvágyó lelke fényesebb kilátások után­­fut, kivertem őt fejemből s most Pápay Feri, a­ki olyan pompásan táncolja a ke­­ringőt, s akinek olyan kedves, bolondos, víg kedélye van, ezerszer jobban tetszik mint az a szép, hideg Ottó, a­ki örökké, csak az előkelő salonéletről tudott nekenk beszélni, s még azt sem mondta, hogy minő gyönyörű hajam van, már pedig erre bókot mondani még a Rozi néni fia, az a bum­fordi Árpád sem mulasztja el soha. — Gyermek vagy Flóra, s még sem­mit sem tudsz a szív szenvedéseiről, adja­ az ég, hogy ne­­is ösmerd meg őket, soha,, szép, de veszélyes tenger az, s vad viharai BUDAPEST. Jú­n­.1. március 1. Politikai hírek, Budapest, február 28.

Next