Budapest, 1896. január (20. évfolyam, 5-30. szám)
1896-01-05 / 5. szám
Huszadik évfolyam, 1896. _______5. szám,______________Vasárnap, jiSTsz KÉPES POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Vidéken: Helyben: Egész évre — — 12 frt. Egész évre 10 frt — kr. Fél évre— — — 6 frt. Fel évre 6 frt, — kr. negyedévre — 3 frt. Negyedévre 2 frt 50 kr. Egy nóra — — 1 frt. Egy hóra — frt 85 kr. Egyes szám ára : helyb. 3 kr, vidéken 4 kr. vasúton 5 kr. Kapható helyb. minden tőzsdében, vidéken minden lapelárusitónál. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep Mai napon is-HIRDETÉSEK • kiadóhivatalban vétetnek fel, egy hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr, többszörinél 10 kr. APRÓ HIRDETÉSEK egyszeri közlése 10 szóig 5 kr, cimmel 45 kr. Minden további szó 1 és fél kr. Eljegyzési hírek 90 krért a „nyílttériben közöltetnek. KIADÓHIVATAL: Budapest, IV., Sarkantyus utca 8. sz. (a vármegyeház mellett), hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó levelek intézendők. SZERKESZTŐI IRODA, Budapest, IV., Sarkantyus utca 8. szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Az első s a második ezredév magyarjai. Lapunk mai, vasárnapi számában „AZ ELTŰNT“ című új, érdekfeszítő regény közlését kezdtük el. Lapunk mai száma „ÚJ-BUDAPEST“ című élclapunkkal együtt 24 oldalra terjed. Milyen különbség az elmúlt és a jövendő ezredév magyarjai között ! Ha mai képünkre pillantunk, elszorul a szívünk, felsír bennünk a lélek. A párducos ősöknek milyen szibarita vázzá törpült ivadékai vannak. A daliás termetű ősök minden izma mintha acélból lett volna, szemükben tűz és erő, arcukról lesugárzott a törni kész, de hajolni nem tudó dac és elszántság, minden vonásukon erő fenség és sziklakemény akarat látszik. Oldalukon súlyos kard, kezükben olyan buzogány volt, amitől most összeroskadnának a kevély hadnagyocskák. Mily törpék ez ősökhöz képest az uj ezredév magyarjai ! Szellős bugyogóikban, kürtő kalapjukban, idomtalan vastag botjukkal egyetemben is elfutna a lábukról az olyan sóhajtás, amely az ősök melléből szakadt föl hajdanra. Akkor az erény és vitézség uralkodott, ma az erkölcstelen szolgaság és gyáva meghunyászkodás korát éljük. Oh, ha láthatnák honfoglaló őseink az új ezredév magyarjait, újra megfújnák a harci riadót, hogy elfoglalhassák megint ezt a földet, mert nem hinnék el, hogy a saját utódaik törpültek el ennyire.