Budapest, 1901. március (25. évfolyam, 60-89. szám)

1901-03-01 / 60. szám

Március 1. „BUDAPES­T“ 60. szám. -s' (3) ■— Pártszerveskedés. A székelykeresz­­túri függetlenségi párt szervezkedő gyűlését február hó 25-én tartotta. Vagy 800 választó­­polgár volt jelen. A községek kü­ldöttségileg kép­viseltették magukat. Nagy lelkesedéssel Hoitsy Pál jelölésében állapodtak meg.­­ A g­azd­assági oktatásnak az ország népiskoláiban való általános behozatala érdeké­ben a földmivelési és közoktatási minisztériu­mok közt ezidőszerint tanácskozások folynak. A földmivelési miniszter ugyanis állandósítani akarja az ismétlő tanfolyamokat, a­melyekben a néptanítók a gazdasági oktatás egyes szakaiban kiképzést nyernek, a gazdasági oktatást pedig fokozatosan ingyenessé tennék. — Áthelyezések a honvédséghez. A­­ közös hadsereg tisztikarából legújabban a kö­vetkezőket helyezték át a honvédség kötelékébe: a gyalogsághoz: Gunesevics Mihály őrnagy, Löschner Lajos I. osztályú százados, törzstiszt­jelölt, vihari Wil­erding Ágost, Schneider Fri­gyes, Vozáry László, Petkovics Alajos, Begna Rezső I. osztályú századosok, Danzinger Károly II. osztályú százados, Ficzere Kálmán, Mathiae Lajos, békási Békássy Imre, Pekáry Pál, Grec­­vics Ferdinand, Wukanovics Vladiszláv, Wirth János, herszényi Herszényi László, Kon­­­bai József, Say Rezső, Blazsevac Miksa, herszényi Herszényi Zsombor, Göllner Oszkár, Bírta Sándor, Mikesics Mihály főhadnagyok; a lovassághoz: Kammerer István százados, rosko­­ványi Roskoványi Dezső, bárcai Bárczay And­rás és Vezér Károly főhadnagyok. Az osztrák képviselőházból.­ ­—• Saját tud. távirati jelentése. — Bécs, febr. 28. A képviselőim mai ülését tizenegy óra után nyitotta meg az elnök. A beérkezett iro­mányok fölolvasása után Brzorad, Hrubi és Fressl képviselők, a két utóbbi cseh nyelven, rövid kérdéseket intéznek az el­nökhöz. Brzorad azt kívánja, hogy az elnök he­lyesebben alkalmazza a házszabályokat s feleljen a hozzá intézett kérdésekre.­­ Elnök azt válaszolja, hogy eddig sokkal nagyobb mértékben óvta meg a szólásszabadsá­got, mint más parlamentekben szokás. Minthogy azonban látja, hogy ezzel a szabadsággal visszaélnek, ezentúl nem engedheti meg többé, hogy a házszabályok ellenére hosszú beszédeket mondjanak, a­mikor csak kérdésekről, vagy in­dítványok megokolásáról van szó. Az elnöknek komoly kötelessége, hogy előmozdítsa a Ház munkaképességét. Kérve kéri tehát a Házat, szívlelje meg szavait s ne hozza őt abba a kel­lemetlen helyzetbe, hogy szigorúbban kelljen kezelnie a házszabályokat. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. Ellentmondás a cseh radi­kálisok részéről.) A ház azután áttér a napirendre, vagyis Heinrich-nak a gabona-határidőüzlet meg­szüntetéséről szóló sürgős indítványának tár­gyalására. Heimrich körülbelül egy óra hosszat be­szél indítványa érdekében. Utána Formán­ek szólal föl cseh nyelven. Steiner (keresztény szocialista) beszédé­ben hevesen támadja a tőzsdét és a határ­­időüzlettel való visszaéléseket. A kormányt felszólítja, hogy a magyarokkal szemben mu­tatkozzék erősebbnek, mint elődei, mert kü­lönben­­ sem tarthatja magát. A sürgősséget­ megszavazza. Utána még Reichenstadter és Krttbi ifjú csehek beszéltek hasonló értelemben. A sláz többsége a sürgősséget elvetette. Sileni őr, hosszabb beszédben Incsekolja a paraszt­birtokok adósságának megváltására vo­natkozó sürgősségi indítványt. Schneider az elnökhöz in­tézett kérdés alakjában azt kívánja, hogy a zsidó újságírók­nak a képviselőkkel való érintkezésére két­­három szülön szobát rendezzenek be. Elnök azt válaszolja, hogy az újságírók­nak a Ház tagjaival való érintkezését a kázrend szabályozza és ő nem tartja magát hivatottnak arra, hogy ezen a renden változtasson. Kaiser néhány nappal ezelőtt tett nyilat­kozatára utal, a­mely szerint pártja az indítvá­nyok sürgőssége ellen fog szavazni és az indít­ványok tárgyalásában nem fog résztvenni. Meg­elégedéssel látja, hogy a német haladó párt és a lengyel klub csatlakozott ehhez az álláspont­hoz. Hanem azért mégis napról-napra több sür­gősségi indítványt nyújtanak be. Ez az adófize­tők pénzének olyan elpocsékolása, a­melyre nincs mentség. (Élénk helyeslés és taps balról. Nagy zaj, folytonos közbeszólások a csengje ré­széről.) -f.’ikr Megint botrány Sileny: Önök a mintaképei ennek a pénzpocsékolásnak. Kaiser: Nekünk okunk volt rá ! (He­lyeslés és taps balról. Ellentmondások a csehek részéről.) Elnöke ismételten csönget. Sileny: Három éven át megrohbolták a cseh nemzetet! A­ki valakinek ellopja a nyel­vét, az rabol! (Hosszan tartó lárma.) Kaiser: Mint férfiaknak kötelességünk volt nyíltan obstruálni ! (Helyeslés és taps balról.) Sik­jay ? jit»- fk­&k,, ’fcfHKm ntcS) gyerkőcök módjára viselkedtek! (Komédiások — kiálják balról.) Grössl: Ti­tam-tam verők! Sileny: Hát a trombitákat ki hozta be ? Mi csak titeket utánoztunk. (Bosszantó lárma.) . . : Elnök csenget. Kaiser azt mondja, hogy olyan sürgős indítványt, a­minőt Sileny nyújtott be, már ré­gen benyújtottak a németek. (Ellenm­ondás a csehek részéről. Nagy zaj.) A mostani eljárást a szónok parlamenti csalárdságnak nevezi és azt kérdezi az elnöktől, hogy hajlandó-e a sür­gős indítványok benyújtásánál az indítványozót figyelmeztetni, hogy az indítvány rövid úton és időpazarlás nélkül bizottsághoz" utasítható, to­vábbá összeegyeztethetőnek tartja-e az elnök a házszabályokban, hogy a házban az indítványok­nak bizottsághoz való utalásáról tárgyalnak, mi­kor azok az indítványok már a bizottságoknál vannak. Elnök kijelenti, hogy erre a kérdésre a legközelebbi illések egyikében fog válaszolni. Zárt ülés. Délután fél 5 órakor az elnök zárt ülést rendel el két nagyfiúmét interpelláció fölolvasása végett, a­melyeknek némely része megütközést kelt. Az egyik interpelláció a búcsúlevelekre, a másik egy újságcikknek az „El Rómától“ moz­galom miatt való elkobzására vonatkozik. A zárt ü­lésen a bacsa-levelekre vonatkozó interpellációhoz hozzászóltak Seitz és Scheib­er képviselők, azután pedig mint vezérszónokok az interpelláció ellen Exeter, mellette Tschann. Az interpellációnak nyilvános ülésen való fölol­­vasását vita nélkül vetették el. A zárt ülés ne­gyed 6 órakor végződött. Mikor az elnök újra megnyitotta a nyilvá­nos ü­lést, WoXi oda kiáltotta neki: Ha még egyszer merészel ilyen ártatlan interpellációkat kifogásolni, obstunkcióval felelünk reá! Elnök: a legközelebbi ülést holnapig, tűzi ki és 5 óra 25 perckor berekeszti az ülést. Az utolsó jelenetben a fiú szemére hányja apjának, hogy rosszul nevelte a gyermekeit s Károly is, a leány is odább állanak mint a hogy anyjuk odább állt. A fiú elmegy szocia­lista izgatónak s nem bánja, ha elpusztul, a lány pedig, ki Sándor urfitól semmit sem akart elfogadni, feslett dámának megy s most majd pénzért szeret. Ezt kijelentik az öreg­nek s e szívtelen akkorddal végződik a darab. Látni való, hogy a való életet nem is­meri a tapasztalatlan, kezdő drámaíró, és a benső igazság iránt is kevés vagy hamis az érzéke. Különösen bántó, mert ferde az a mo­rál, melyet a mű ránk akar tukmálni. Elvégre van munka is, melylyel a csalódott lány fen­­tarthatja magát és agg szüleit, nem kell ok­vetlenül azzá válnia, aminek a csábítója ne­vezi őt, t. i. elvetemültté. Az apát sem lehet azzal büntetni, hogy felesége és gyermekei elhagyják, mert ő e gyermekeknek jobb ne­velést akart adni. A fiú is hamis tant hirdet, amikor nem a munkára serkenti magát, ha­nem lazítani és sülyedni akar. Van aztán egy mellékszemély, Sárkány Harcsa (Hettyei Aranka), aki nyíltan hirdeti, hogy a becstelen jólét többet ér a nyomornál, mert a szegény embert úgyis becstelennek tartják. Hát még a csábító Sándor urfi milyen erkölcsi szemét­ember. S az após is, az ő szivar-elméletével mily visszataszító gentleman. Az efféle túlzások, kiforratlan zavarossá­­gok nagyon is kirívón mutatják, hogy a szerző még irigylésre­ méltón fiatal Az alakok rajza igen jó az első felvonásban, a harmadikban­­ .­már elrajzoltak. De legfőbb baj, hogy Volta- s kép alig fejlődik valami s a darab végén ugyanott van a szerző, a­honnan kiindult. Szóval dráma­i nincs, eszik állapotok és alakok rajzát kapjuk. Mindamellett Laczkó Andor oly talen­­tumos n­ő, a­molt csak biztatni kell, de egyút­tal arra méltatni, hogy az elfogulatlan, pajtás­­kodástól ment kritikus, jóakarattal, de igaz­ságosan meg is ítélje. Kár volna, ha lelkiis­meretlen hízelgők és cinikus terrorizálok el­hódítanák a fejét. A t­­stvérek­ szerzője nem szorult rá, hogy mesterségesen emeljék, majd fölemelik őt a maga szellemének szár­nyai. Ebben a darabjában még kevés az új és kevés az önálló, de merészség és­ erősség tudata az van s én ezt üdvözlöm a fiatal íróban. A közönség­ nagy jóindulattal fogadta a művet, mely különben nem kellemes érzé­sek keltésére való. A szerzőt az első és má­sodik felvonás után többször kihitták lelkes hívei. P. Márkus Emilia a leleplezés nagy jelenetéből egész vihart rögtönzött, a­mire aztán a nézőtéren is a tetszés vihara tört ki. Újra meg újra kihívták a nagy művésznőt, ki ez este ismét csodásan játszott s vele a szerzőt is. A többi szereplők közül Mihályfi és Szacsvay, de főleg Bákosi Szidi is meg­kapó realizmussal adták a szegény embere­ket. Viz­vári kis epizód-szerepét nem vetette meg és Török Irma buzgón szolgáiig, a szerző in tendi)jár, hogy a, menyasszony zajjó természetű legyen. ,171 esstfe, feggv rózsafogyst­­vaiét nem szalonszéren. láttuk. j . Fróni József: Az angol-búr háború. ufá Budapest, febr. 28. A délafrikai harctérről a legellentéte­sebb hírek érkeztek ma is. Az egyik szerint Botha még Middleburg és Ermelo közt áll, a másik szerint már innen is elment s Middleburg-tól északra áll, miután keresztül­ment a Delagea vasúton. Ez azt jelentené, hogy Botha elfoglalta már a régi állását, vagyis egészen túl van­ minden állítólagos­­ angol zárlaton, vagy veszedelmen. Powetről is jött ma egy az eddigiek­­­­nek ellentmondó hír. Eddig az összes jelen­tések megegyeztek abban, hogy a rettent­­hetően búr vezér átkelt Oranje szabadultamba most pedig egy fokvárosi távirat azt a meg­lepő dolgot közli, hogy Devzett Richmond m­ellett F­ritz­in gar búr parancsnokkal akar egyesülni. Miután Richmond a Fokgyarmat közepén van, ebből az következnék, hogy Devrett a Fokgyarmat belsejében nyomul­t előre. »Soha ilyen össze-visszaság nem volt tapasztalható a délafrikai hitekben, mint a minőt mostanában előidéznek az angol for­rásból származó, célzatos és félrevezetésre számító táviratok. Az állítólag Botha seregétől elvett ágyukról és lőszerekről is kiderült, hogy azo­kat nem a harcoló csapatoktól vették el, ha­nem már korábban el voltak ásva s most vé­letlenül ráakadtak az angolok. Mai távirataink a következők: Botha nem alkudozik. Brüsszel, febr. 28. Az itteni transzváli ügyvivőség valótlan­nak mondja azt a londoni hírt, hogy Botha Lajos Kitchenerrel a búrok megadásáról tárgyal. London, febr. 28. A heidelbergi birkebiztosoknak nem si-­­­került Botk­át békekötésre indítani. Botha írás­­belileg azt válaszolta nekik, hogy sexpmi köze­­ hozzájuk. Ija Ő valamikor akar a béke felöl tárgyalni -m amire amse pines kilátás — akkor íz srtyrfl fettfl, Kői vtip fföfha és íffewött ? feBr.v'Jg. .v yFokv'ujwldből jelentik: Botha seregé­vel Middleburg és Ermelo között áll. Freue.

Next