Budapest, 1901. október (25. évfolyam, 270-300. szám)

1901-10-01 / 270. szám

r (2) 270. szám. „BUDAPEST“ A függetlenségi párt legkö­zelebbi feladata. Budapest, szept. 30. Budapest, szept. 30. K­ossuth Ferenc, az orsz. függet­lenségi és 48-as párt elnöke, mint emlí­tettük, tegnap tartotta Czegléden beszá­­­­móló és programmbeszédét. Nagyszabású program­m­beszédének legérdekesebb és a legfontosabb része az, amelyben a függetlenségi és 48-as párt legközelebbi feladatáról és parla­menti működéséről nyilatkozik. A beszéd ez a része így szól: A magyar államnak életfeltétele az, — mondotta Kossuth a többi közt, •— hogy kezébe ragadja az önálló vámpoli­tika fegyverét. Ezzel a fegyverrel védték meg magukat az egész világon a nagy és kis államok, hatalmasok és gyengék. Más fegy­ver e célra nem létezik és nem létezett soha. A mi államunk sem nélkülözheti tovább e fegyvert, melylyel mezőgazdaságát megvéd­heti és iparát megteremtheti. Ha tovább is eldobja magától a védekezés egyetlen ez fegy­verét, öngyilkosságot követ el az ország, a­mi borzasztó gondolat, mert a nemzetek csak öngyilkossággal halhatnak m­eg. Ezért lesz pártunknak fő célja a jövő országgyűlésen az önálló vámterü­let és önálló kereskedelmi szerződések megvalósítása. Elveink egyetlen részéről sem fogunk soha megfeledkezni működésünk közt, de mert a törvény is e kérdést tolja előtérbe, erre fogunk ránehezedni egész sú­lyúnkkal , és segítségünkre fogjuk szólítani pártkülönbség nélkül mindazokat, kik be­látják, hogy az önálló vámterület felállítása életkérdéssé lett. Nehogy a párthatárvonalak,, vissza­tart­sanak bárkit, előre is kijelentjük, hogy nem kívánunk magunknak elsőbbségi jogokat vindikálni e kérdésnek szőnyegre hozatalá­ban és megoldásában, bár köztudomású tény az, hogy a függetlenségi párt és k­ötelesség­­szerűleg mint ennek vezetője csekély magam, járultunk hozzá ahoz leghathatósabban, hogy a nagy igazságok, melyek az önálló vámte­rület elodázhatlan szükségességében rejle­nek, átmenjenek a közmeggyőződésbe, mely most már az ország fővárosa és vezérmegyé­­jétől kezdve, végig az országban, mindig na­gyobb erővel lép fel és követeli az ország jogát. Küzdjünk egy vonalban mi régi hívők és a körülmények nyomása alatt megtértek. Célunk csak egy legyen: a nemzet anyagi helyzetének megmentése és a jólét biztosítása nemzetünk számára. Ne hagyjuk magunkat ámu­tatni azon remények által, melyeket a kormány még most is Ausztria méltányosságához fűz. Ve­lünk szemben Ausztria soha sem volt és nem lesz méltányos. De a közgadasági téren nem­ is lehet az, mert érdekei a magyar érdekekkel homlokegyenest ellenkezők. Minthogy neki érdekében van, az ő vámpolitikájával leverni azon magyar termékek árait, melyeknek ő a vevője és érdekében van az, hogy Magyaror­szág kiszoruljon mindenhonnan és kizárólag rászoruljon Ausztriára, mert így kényétől és kegyelmétől függ és a magyar termékekért oly árt fizet, a­milyent akar. Ha meg akarjuk menteni nemze­tünket a nyomortól, itt az idő, lábra kell állnunk és kezünkbe kell ragadnunk az önálló vámpolitika egyetlen fegyverét. Igaza van Kossuth Ferencnek. Itt a legfőbb ideje, hogy az egész nem­zet talpra ugorjék és visszautasíthatlan erély­­lyel követelje az önálló vámterület fel­állítását. Szegény országot, szegény népet, a­melynek ellentálló erejét a köznyomor megtöri,­­­­könnyebb szolgaságba haj­tani. Ha önálló vámterület révén, anyagilag megerősödtünk, úgy politi­kai függetltségünket is könnyebb lesz kivívni. A BUDAPEST TÁRCÁJA. A választások h­amara, — Még egy marék: korteaadoma. — Találó hasonlat.­ ­ — Honnan jönn ? — Egy menazfiók­ából — Mit láttál ott ? — Egy rókát, a ki addig dicséri a varja éneklő hangját, mig az kiejti szájából a sajtot, aztán egy másik rókát, a­ki sava­nyúnak találja a szőlőt; egy disznót, ki a sárban hever; egy birkát, aki el­hagyja ma­gát darabszámra adni, aztán meg egy szaj­kót, aki páva­tollakkal kérkedik, s igen szé­pen el tudja mondani azt a sok szót, a­mit betanult. — Hát az én képviselő választásomon nem voltál? — Hiszen most mondom, hogy onnan jövök. A csere. A két párt kortesei berúgva talál­koznak. — Te, az én jelöltemnek jobb a bora, — dicsekszik az egyik. — De lesz az enyámé jobb, — hetven­­kedik a másik. — No ezen ne vesszünk össze, — szól­t közbe egy vén sas, — holnap cserélünk, s meggyőződést szerzünk magunknak. Miért nem lépett fel ? — Hát Kőrösh­ázy nem lépett fel kép­­­­viselőnek ?­­— Nem. És miért ?­­ Mert annak, hála istennek, van még­­ Torony és politika. Nagyban magyarázza a kormánypárti jelölt a választó­polgároknak a közösügy ál­dásait. — Tudják figyelmetek, nem lehet ám egyszerre mindent megnyerni, mert lássák csak, a toronyba sem ugrik föl az ember, ha­nem lassan kint megy a garádicson, csak úgy ér fel. — Hej nagy jó uram — jegyezte meg egy ellenzéki választó — csakhogy kirot­­h­atna a garádics, mire felérnénk, ha tovább is így megyünk, mint ahogy nek­i indulunk. A hála. — Talán valami atyafiságban áll ön a jelölttel, hogy annyira kiteszi magát érte ? — Rokonságban éppen nem vagyok, de a felesége valamikor az én nőm volt. Ő megszöktette és oltárhoz vezette. Csupa hálá­ból korteskedem tehát néki. Jobb volna! — Szálikám, nézd milyen szép ember ez a Morzsányi. — Nem is olyan ocsmány, mint te Ja­kob leben. Jobb szeretném, ha te viselnéd az ő képét, mint ő a tiédet. A soványodás oka. Betegség vagy m­ás egyéb baj miatt egy kissé megsoványodott a képviselő úr az országgyűlés tartama alatt. Fel is tűnt e változás nyomban a vá­lasztóknak, amint közéjük menve, uj pro­­grammbeszédét tartá. — Nézd csak pajtás, — bökte oldalba az egyik érdemes viasztó szomszédját, — hogy meglapult a hal, mióta nem láttuk. — Nem csoda, hiszen mindig hasból beszélt. — Volt a talán válasz. Csak lót betű. — Ellenzéki vagy kormánypárti nem nagy különbség a hazára nézve ! — nyugtatja meg a lelkiismeretét egy atyafi. — Az ám! — vánszol az öreg 48-as. A különbség köztük csik két betű. Az egyik el­lenzék, a másik meg — ellenség. Ahol nincs ellenjelölt. Egyik kerületben (ritka az már mai napság) egyhangú választásra volt kilátás. A szomszéd kender kortese, ahol há­rom jelölt is küzdött a pálmáért, találkozik a másik kerület egy válsztójával. Oda megy hozzá s részvétteljesen megrázza kezét: — Sajnálom kendteket. — Miért ? — Hát hogy a mostani választáson szomjan maradnak. Ki beszéljen helyette. Beszédet tart a követjelölt az össze­gyűjtött választókhoz, kezdve saját becses személyét ajánlani, azonban a szónoklás nem lévén kenyere, csakhamar átengedi a szót mellette álló tottesvezérének, aki gyakorlot­tabb szónok lévén, ugyancsak cifra beszédet tartott a jelölt mellett. A dicsérés bevégeztével előáll az egyik választó és ekként szól az ajánlott je­lölt úrhoz: — Hát beiz a’ nagyon szép, hogy a nagyságos ur követ akar lenni. De egyet mondok, ha meg nem sérteném. Hát aztán Pestre is felviszi Torkos Márton uramat, hogy helyette beszéljen? ... mit enni. Október 1. POLTIKAI BIBÉK. tánd­apest. szepi. hu. — A duameséki ev. ref. egy­házkerület ,ndes őszi közgyűlését októbe hó 18. és kövkező napjain tartja meg Bu­dapesten a Ltgay­ utcai ev. ref. főgimnázium dísztermében. Válaszási mozgalmak, Budapest, szept. 30. As X-szkedileji Bernát-párt ma a sajtó és falraiszok útján felhívást intéz a választó­kerülő polgáraihoz, melyben a töb­bek közt ez áll: A miniszternek a párt panaszára kije­lentette, hogy a tomást gyakorló tisztviselők ellen a legszigoriban fog eljárni. Ennek dacára Báród Ede pénügyminiszteri osztálytanácsos ma, e hó 29-én a­örvény által tiltott befolyá­solását — alantas hivatali­ okainak — nyíltan folytatta. Ezen elrással szemben Báród Ede úr ellen az 1899.­­ XV. t. c. 3. §-ának 11. pontja a) alpontjába körülírt és a büntető tör­vény 187. §-ába ötöző vétség miatt a buda­pesti királyi ügyészéőnél a bűnvádi lejelentést meg fogjuk tenni. Ét azzal a kéréssel hozzuk nyilvánosságra, hog­y t. polgárok és külö­nösen a tisztviselő rak minden a törvénybe üt­köző befolyásolását tudád választási joguknak haladéktalanul az ak­ízott végrehajtó bizottság tudomására hozni szicskedjenek. Névtelen be­jelentések figyelembe nem vétetnek. Minden esetre nézve meg­ég tétezni a bűnvádi fel­jelentés. A XX. terültben a Vészi-párt teg­napi értekezletén aóba hozták, hogy Nagy Dezső azzal korteskdik maga mellett, hogy Vészi József visszalé­p Széll Kálmán­hoz­

Next