Budapest, 1905. április (29. évfolyam, 91-119. szám)

1905-04-01 / 91. szám

(B) 91. szám. ,BUDAPEST Tiflis*, márc. 31. (Pétervári távirati ügy­nökség.) A gozi kerület mozgalmáról szóló hi­vatalos hírek nyugtalanítók. Az oszjétek lejön­nek hegyi lakóhelyükről és megszállják az ura­dalmakat, ahol az ott lakó parasztokkal együtt zavarognak. A helyi hatóságok tétlenül állanak, a hivatalok oka alatt megsemmisítik, amivel megakadályozzák a katonaság behívására szolgáló lajstromok kiállítását. A postai szol­gálat szünetel. A parasztok írásbeli nyilatkoza­tokat kérnek a tulajdonosoktól, hogy föld­eiket és birtokaikat nekik engedték át, több urada­lom lenesen megürült. A tulajdonosok veszte­ségei igen jelentékenyek. A parasztok a kor­mány küldöttségének csak politikai jellegű kö­veteléseket nyújtottak át és most nem akarnak eleget tenni ama felszólításnak, hogy jelezzék­­igényeiket. A hatóságok még két szotnya kozá­kot és egy század gyalogságot küldenek a helyszínére. Március 27-én több ezer paraszt vonult végig vörös zászlókkal Gőz város utcáin,­­elpusztították a boltokat, körülvettek egy 6 em­berből álló járőrt és el akarták venni fegyverei­­ket. A katonák lőttek, tíz embert megsebesítet­tek, egyet megöltek. Pétervár, márc. 31. (Saját tudósítónk távirata.) A jövő hónapban cári ukáz fog meg­jelenni, amely ki fogja jelölni a népképviseleti bizottság tagjait. — A cár Alexejevet moszkvai főkormányzóvá nevezte ki. Varsó, márc. 31. (Saját tudósítónk távirata.) Kutnc-kerületben a katonaság sor­­tüzet adott a sztrájkoló munkásokra, a­kik közül tizenegyen meghaltak, tizen súlyosan megsebesültek. Varsó, márc. 31. (Saját tudósítónk távirata.) A parasztnép megtagadja az adófi­zetést. A parasztok készek fegyveresen ellen­­állani az adószedésnek. száz látogatására adott felelet volt, nagy tet­széssel fogadta a szenátus. Bulgária mint királyság, London, márc. 31. (Saját tudósítónk távirata.) Ferdinánd fejedelem tudatta azt a szándékát, hogy legközelebbi uralkodó ju­bileuma alkalmával Bulgáriát független ki­rálysággá akarja tenni és egy­úttal tudatta, hogy mint király abban a helyzetben lesz, hogy Törökországgal szemben egészen más viselkedést tanúsítson. A német császár marokkói útja. Tanger, márc. 31. (Saját tudósitónk táv­irata.) Vilmos császár a nagy hullámzás miatt csak délelőtt egynegyed 12 órakor szállott partra. Tanger, márc. 31. (Saját tudósítónk távirata.) A császár délelőtt 11 óra 15 perckor­­szállott partra. A császárt Abdel Malek fogadta, akivel hosszabb ideig beszélgetett. Ezután be­mutattak a császárnak egy marokkói küldöttsé­get, mire a német gyarmat egybegyűlt tagjai tisztelegtek. A császár így válaszolt: Szeren­csésnek érzem magam, hogy önökben a német ipar és kereskedelem odaadó úttörőit üdvözöl­hetem, akik segítségemre vannak ama felada­­tom teljesítésében, hogy a haza érdekeit egy szabad országban mindig megóvjam. A diplo­máciai kar nem volt jelen. A vámhivatalnál m­a­­­rokkói csapatok tisztelegtek a császár előtt. Vilmos császár a német követségen egyenként fogadta az idegen követeket, és az arab előkelő­ségeket, köztük El Menebhit,valamint a spanyol gyarmat tagjait, mire a német ügyvivő lakására ment, a bot Ab­del Marekkel újból hosszasabban értekezett. Ezután a császár az angol, spanyol és olasz követeket fogadta, a­kik elkéstek. Kü­lönösen soká beszélgetett a császár a spanyol követtel. 1 óra 30 perckor a császár visszatért a­­Hamburgi hajóra, miután Abdel Malek át­nyújtotta a szultán ajándékait. A császár fogad­tatása igen meleg s nagyon fényes volt Tan­­­­gerben. Pária, márc. 81. (Saját tudósítónk távirata.) A szenátusban Decrois kérdésére Delcassé külügyminiszter kijelentette, hogy Franciaországnak a marokkói szultán gyön­­gesége miatt kellett megkötnie az angol-fran­­ciat, majd a francia-spanyol egyezményt ér­dekei megvédése céljából, főleg a határos I Algirra való tekintetből. Az angol-francia­­ egyezmény azonban minden félreértést kizár.­­ Hosszadalmas és kényes munkára vállalkoz­tunk, közben ellentállásra találunk azok ré­széről, akik érdekelve vannak a mostani álla­pot fenntartása körül. Sőt továbbra is ellent­­állással fogunk találkozni, de elhatározásun­kat ez nem változtatná meg. Ezt érdekünk nem engedné. A választ mely a német csá­ 1906 április­i jével nyitottunk lapunkra. ELŐFIZETÉSI AT új előfizetést Vidékem Érés évre . . . Fél évre . . . , Neg­yed évre. . . Egy hóra , , 24 X, 12 K. 6 K. 2 K. Kegyed évre , S K - t, Egy hóra . . 1 K 70 f. Külföldre­­ a Német birodalomba és Szerbiába haronkint 2 K 40 f, a többi Államokba a Amerikába havonkint 11 K. Kérjük azokat a t. o. vidéki előfize­tőinket, kiknek előfizetése március végé­vel lejárt, hogy a lap megrendelését minél előbb megújítani szíveskedjenek. Lakhely­változtatás esetén arra kérjük tisztelt előfizetőinket, hogy új­elmüket idejekorán közöljék velünk. Budapesten: Egész évre DÓK­ . Fél évre . . 10 K - t. ÚJDONSÁGOK. Budapest, márc. 31. I­aptár: Szombat, április 1. — Róm. kath.: Hugó. — Protestáns : Hugó. — Görög­orosz (március 19.): Kat. és Dár. — Zsidó: Vend 25. S. Semini. — Nap­kel 5 óra 41 perckor, — nyugszik 6 óra 28 perckor. — Hold kel 4 óra 19 perckor reggel, — nyugszik 3 óra 8 perckor délután. — Új regényünk. Lapunk vasárnapi számában új regény közlését kezdjük meg. A regény címe: csodás kalandok. E regényben Conan Doyle feltámasztja halottaiból, az ő eszményi titkos rendőrét, Sherlock Holmest, kinek lángeszű lelemé­nyességei, csodával határos ügyes fogásai s a legtitokzatosabb bűnügyek felderítése körül kitüntetett bravúrjai világszerte ismeretesek az olvasó közönség előtt. A »Csodás kalan­dok“ ennek a rendkívüli embernek legújabb viselt dolgait mondják el olyan érdekfeszítő modorban, mely valósággal elbűvöli az olvasót. — Címadományozások. A király Olah József pénzügyi tanácsos, eszéki pénzügyigaz­gatónak, Merzich Lajos pénzügyi tanácsos, bu­­dapestvidéki pénzügyigazgató-helyettesnek és Trautwein Sándor pénzügyi tanácsos, adófel­ügy­előhelyettesnek a királyi tanácsosi címet, Schindler Adoit posta- és távírda számvizsgáló­nak a posta- és távirda-számtanácsosi címet, Caldarovits János pénzügyi számvizsgálónak, nyugalmaztatása alkalmából, sok évi hó és buzgó szolgálata elismeréséül, a pénzügyi szám­­tanácsosi címet s Blázsek János miskolci já­­rásbirónak, saját kérelmére történt nyugalmaz­tatása alkalmából hosszú és buzgó szolgálata elismeréséül az itélőtábla-birói címet adomá­nyozta. — Gróf Lónyayék Angliában. A Lónyay grófi pár elhatározta, hogy végleg An­golországba fog költözni s ott egy birtokot fog vásárolni, a honnan csak látogatóba jönnek néha napján Magyarországra és Ausztriába. Meg a birtokot nem vásárolták meg, de tervük meg­másíthatatlan. — A sátoralja-ujhelyi Kossuth­­szobor. Sátor­alja- U­j Hely­ről írja tudósítónk, hogy a politikai változás milyen érdekes pál­­fordulást csinált a vármegyénkben is, annak egy érdekes jelensége a következő jellemző eset: Zemplén vármegye öt évvel ezelőtt el­határozta, hogy Kossuth Lajosnak Sátoralja­újhelyen szobrot állít s id. Meczner Gyula elnöklete alatt szoborbizottságot küldött ki. Ez a szoborbizottság páratlan ügyességgel egész mostanig elhúzta a szobor feralátását, pedig a pénz már öt évvel ezelőtt együtt volt rá. Az elhúzás ürügye a szobor elhelyezé­­sének kérdése volt. Sátoraljaujhely közönsége a város közepén, a lőtéren levő insurgens­­emlék­helyére kivánta tenni a Kossuth­szobrot, mint egyedül méltó helyre. A szo­borbizottság pedig kijelölt egy lehetetlen helyet a katholikus templom mögött egy mélyedésben s oda akarta állítani a szobrot. Ezt persze nem akarta engedni a közönség s miután a szoborbizottság makacsul ragasz­kodott ehhez a helyhez s a megyegyüléssel háromszor is megszavaztatta, hogy oda állítja a szobrot, a városi képviselőtestület pedig mindig kimondotta, hogy ebbe nem egyezik bele, a folytonos huza­vonával, felebbezések­­kel sikerült kivinniök, hogy még máig se le­hetett pályázatot hirdetni a szoborra. A folyó évi március 28-iki megyegyűlésen azután Dakus Gyula alispán közmeglepetésre azt indítványozta, hogy állítsák oda a szobrot, ahova az ellenzék s a város követelte: a lő­térre, az inzurgens emlék­helyén. S a megye­­gyűlés, mely a hivatalos presszió alatt ezt az inditványt, mikor ellenzéki részről tették, öt év alatt már négyszer leszavazta, most egyhan­gúlag, nagy tapssal és lelkesedéssel elfogadta azt s így a Kossuth-szobor még az idén fel lesz állítva. íme így szabadulnak fel a lelkek a bukott rendszer gonosz nyomása alól s igy javulnak meg, levetkőzve a rájuk erőszakolt mamelukságot. — Czigler Győző emlékezete. Czigler Győző lelkiüdveért ma délelőtt tíz órakor tar­tották meg az engesztelő gyászistentiszteletet a ferencvárosi plébánia templomban. A fekete posztóval bevont padsorokban jobb oldalt fog­lalt helyet a gyászoló család, baloldalt a mű­egyetemi tanárok Hauszmann Alajos rektorral és Jipsvay Lajos, dr. prorektorral. A gyászszer­tartást Kurz Vámos apátplébános végezte Bán Sándor helyettes plébános és nagyszámú pap­ság segédletével; szertartás alatt az operaházi énekesekkel megerősített kara énekelt. . — Dr. Zitelmann Ernő Budapesten. Zitelmann Ernő, a bonni egyetem tanára, a­ki a Magyar Jogász­egylet szombati ülésén fog elő­adást tartani, szombaton délben érkezik meg Budapestre. A pályaudvarnál a Magyar Jogász­­egylet igazgató választmányának és titkárságá­nak tagjai fogják fogadni. Az előadás iránt, mely este 6 órakor tesz a Magyar Jogászegylet Sze­­mere­ utca 10. sz. alatti helyiségében, az érdek­lődés általános. Az ezt követő banketten az igaz­­ságügyminisztérium, a Kurta, az egyetem és az ügyvédi kamara testületileg fog megjelenni. — Verböczy István emlékszobra. Ma­gyarország egykori híres nádorának és törvény­hozójának, Verböczy Istvánnak emlékszobra a belvárost fogja ékesíteni. Közvetlenül a királyi kórház és a Klotild-palota előtt állítják föl a kígyó­ tér kis parkjában. A miniszterelnökség a szobor elkészítésével Donáth Gyulát bízta meg, aki most fejezte be a mintát. Az országos kép­zőművészeti tanács Forster Gyula báró elnök vezetésével ma tekintette meg a szobormintát, mely Werbőczyt álló alakban, tizen­hatodik szá­­zadvejt magyar ruhában örökíti meg. Kezében tartja híres művét, a Tripartitumot A tanács a művészileg minden tekintetben sikerült alko­tást elismerésének kifejezése mellett elfogadta és végleges kivitelére a felhatalmazást megadta. — Ellen Key a Misbarátok körében. A főváros előkelő társadalmának szine-java gyűlt ma össze Ellen Key felolvasására, ki ezúttal Rilke Rainer Máriáról, a modern költé­szet e nagy alakjáról tartott nagyérdekű elő­adást. Abba az idealisztikus filozófiai világné­zetbe, melynek körvonalait a kiváló írónő a lé­lek evolúciójáról tartott első felolvasásában fejtette ki, művészi plaszticitással állította bele kedvenc költőjét, akit Ellen Key méltán tart a legnagyobb élő költők egyikének. Rilke Prágá­ban született 1876-ben s így ma alig 30 éves, de már is a nagyhatású művek egész sorozatá­val irta be nevét­­a halhatatlanságba. A magá­nyos álmok költője minden egyébtől függetlenül képes arra, hogy semmi egyebet ne zárjon ma­gába, mint azt, ami lelkének tökélesbitésére vezet s istenhez viszi közelebb. Elve, hogy minden álom olyan mértékben valósulhat meg, amilyen mértékben maguk az álmodók a valóságban tudnak olvasni. Ahogy Ellen Key ezt a nagy poéta lel­ket a közösen vallott világnézetből fakadó sze­retettel és lelkesedéssel megrajzolta s eszméinek mélyreható analizálásával megvilágította, az a közvetlenségnek olyan megkapó művészete volt, a­melynek hatása bizonyára tartósan fog meg­nyilatkozni abban a nagy érdeklődésben, melyet Rilke művei iránt fel tudott kelteni. De ép oly mély az a hatás is, melyet magának a felolva­sónőnek végtelenül vonzó egyénisége gyakorolt a hallgatóságra. Egy kiváló női lélek, eltérve tiszta és nemes idealizmussal. Egész egyénisége megjelenésében, fellépésében, társalgásában csupa igénytelenség, az apostolok egyszerűsége, jósága Aprilia 1.

Next