Budapest, 1918. január-március (42. évfolyam, 1-77. szám)

1918-01-01 / 1. szám

ü­ lésétől állt volna hátsó lábára. A választásokra lehetne erre vonatkozólag képet rajzolni. A vá­lasztói jog kiterjesztése révén megtartott új választások óriási meglepetést hoznak. Az eredmény a népre kedvező lesz. Az egyes hónapok jellegei: Január hideg és várak más teljes, február enyhe és megnyug­tató, március vizes és örömteljes, április meleg és kesernyés, május forró és diadalmas, június szeles és változatokban gazdag, julius hűvös és kínos, augusztus rekk­enő meleg és mozgalmas, szeptember derűs is meglepetéses, október esős és jelenték­telén, november havas és lármás, december száraz és olyan, mint minden nor­mális december. Akinek pedig ez a horoszkóp sem tetszik, írjon jobbat. Jok­ó. LEGÚJABB. Hz d­­n M­issnim. (Lloyd George hajlandó tárgyalni a központi hatalmakkal.) Amsterdamból jelentik az új esztendő első órájában, hogy a Reuter-ügynökség egy távirata szerint Lloyd George kifejezte abbeli készségét, hogy hajlandó a központi hatalmakkal, illetve Németországgal köz­vetlen tárgyalásokat folytatni a békéről, ha Németország precízen körülírj­a feltételeit. A független Ukrajna üdvözlése. Pétervár, dec. 31. A népbiztosok kor­mánya üdvözli az igazi nép kormány meg­alakítását Ukrajnában, amennyiben a mun­kások és parasztok radáját az ukrajnai nép köztársasága igazi kormányának tekinti és megígéri e köztársaság új kormányának, hogy testvéri támogatásban részesíti és hogy m­indenképen belemegy a békéért való harc­ba és síkra száll azért, hogy a földbirtoko­kat, gyárakat és egyéb műveket és a ban­kokat átadják az ukrajnai nép munkás­­tömegeinek. Éljen az ukrajnai és orosz­­országi munkások, katonák és parasztok testvérisége. A népbiztosok tanácsa. Az I. Péter erőd légberöpült. London, dec. 31. A «Times« jelenti Péter­várr­ól. Az I. Péter erőd Kronstadt mellett légberöpült. Óriási béketüntetés Péterváron. Pétervár, dec. 31. Itt ma nagy mani­­­­fesztáció volt a béketárgyalás sikere alkal­­­­mából. A tüntetésen több ezer munkás, ka­­to­na és matróz vett részt. A menet a kül­városokból indult el a Nevski Prospekten át és résztvett abban az összes gyárak mun­kássága. A katonákat katonai zenekarok kisérték. A Péterváron lakó ukrajnaiak is résztvettek a tüntetésben. A tüntetők szá­mos vörös zászlót hordtak különböző fel­iratokkal, amelyek többnyire bizalomnyil­­vánítások voltak a szovjet iránt, amely az országnak megadja a békét. A nép e nyil­vános tüntetéssel legutolsó nyomatékos felszólítását intézte Európa demokráciái­hoz, hogy együttesen dolgozzanak az álta­lános békéért. Ennek a felhívásnak kell, hogy foganatja legyen. Goremykint és családját meggyil­kolták. London, dec. 31. A Reuter-ügynökség­nek jelentik Pétervárról. Egy estilap jelen­tése szerint Goremykin volt­ miniszterelnö­köt feleségével és vejével együtt a Kauká­zusban levő falusi kastélyában betörők meg­támadták és megölték. BUDAPEST: Kikiáltották a moldvai köztársaságot London, dec. 31. A «Times« jelenti Pétervárról: Besszarábiában proklamálták a moldvai köztársaságot. Kijelentették, hogy a köztársaság az orosz államkötelék keretében fog megmaradni. Tárgyalás a fehér-tengeri fegyver­­szünetről. Pétervár, dec. 31. A Fehér-tengerre vonatkozó fegyverszünet részleteinek meg­állapítására kiküldött orosz bizottság ma délután találkozott első ízben Keyserling báróval, a német tengerészeti vezérkar kép­viselőjével. A lapok jelentése szerint Key­serling báró a Bristol-szállóban, amelyet a német küldöttség számára fenntartottak, sok német hadifoglyot fogadott, akik tuda­kozódtak a hazai viszonyokról. Trockij is találkozott a német küldöttséggel, amely­nek tagjai a lapok híradása szerint meg­látogatták a német nagykövetséget, ame­lyet tudvalévően három évvel ezelőtt tel­jesen kifosztottak. Irkuckban meggyilkolt franciák. London, dec. 31. A Reuter-ügynökség jelenti Charbinból. Az irkucki harcok folya­mán a vörös gárda meggyilkolta a francia konzulátus ügyvivőjét és két más franciát. A lakosság éhséget szenved. A maximalis­ták erősítéseket kapnak Krasznojarszkból. London, dec. 3. A Reuter-ügynökség jelenti Pétervárról. Irkuckban a harcok a rendes csapatok és a vörös gárda között egyrészről és a kozákok és a katonai iskolák növendékei között másrészről majdnem egy hétig tartott. Ágyukat és géppuskákat is fölhasználtak. Azt jelentik, hogy egész városnegyedek elpusztultak. Az állami bank fiókja és a táviróhivatal leégett. Az összes szibériai rabok kiszabadultak Berlin, dec. 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) A svájci «Presstelegraf« jelenti Péter­várról. A maximalisták kinyitották az összes szibériai fogházakat és az összes ra­bokat szabadon bocsátották. Hindenburg és Holtzendorff távirat­váltása. Berlin, dec. 31. Hindenburg tábornagy és Holtzendorff tengernagy újév alkalmá­val táviratokat váltottak egymással, me­lyekben kifejezést adtak a jövőbe vetett hitüknek. Olaszország válasza az orosz meg­hívásra. Basel, dec. 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Stefani-ügynökség szerint Olasz­ország az orosz meghívásról még nem dön- t­­ött. A kormány csak Olaszország szövet­­s­­égeseivel egyetértően fog cselekedni. - -----­Taft beszéde Amerika részvételéről, Hága, dec. 31. (Saját tudósítónk táv­irata. ) Newyorkból jelentik : Taft volt elnök Bostonban tartott beszédében kijelentette, hogy két millió amerikainak Európába kül­dése távolról sem elégséges , legalább hét mil­lió kell. Amerika tehát szedje össze minden erejét a háború befejezésére, vagy pedig készüljön rá egy félszázad évvel előbb, mint­­ Németország tette. 1918 január 1.. kera. Harmincezer koronás csekk­­hamisítás. — A kulcsár bű­ne. — Hová lett a pénz !­­Elek Henrik pusztakereszturi föld­birtokos panaszt tett a főkapitányságon, hogy egy érsekujvári pénzintézetben kezelt takarékbetétéből harmincezer korom hiány­zik. Elek közölte panaszában, hogy mivel csak keveset tartózkodik birtokán, ispán­ját, Wohlstein Gusztávot bízta meg a betéti összegre vonatkozó utalványozási joggal. Wohlstein viszont sokszor Bánki­ Kál­mán gazdasági kulcsárt küldte be Érsek­újvárra, hogy a bet­étből összegeket vegyen fel. A rendőrség nyomozást indított Elek panasza alapján és ekkor megállapították, hogy Bánki kulcsár november 16-án egy Wohlstein aláírása csekkre harmincezer ko­ronát vett föl az Érsekujvári Takarékpénz­tárnál. Bánkit előállították s a főkapitánysá­gon elismerte, hogy a harmincezer koronát a betétből ő vette föl, hamisított csekk alap­ján s a pénzt apósa házánál Seregélyes köz­ségben egy körtefa aljában ásta el. Ezt a fantasztikus vallomást később módosította s az egész ügy ódiumát Wohlsteinre igye­kezett hárítani. Elmondotta, hogy Wohl­­stein bujtatta föl a pénz felvételére, amelyből csak ezer koronát tartott volna meg a maga számára, tizenegyezer koronát pedig állító­lag Wohlstein Gusztávné nevére helyezett el egy pozsonyi takarékpénztárban, a ta­karékkönyvet pedig átadta Wohlsteinnak. Védekezésében előadta még, hogy mi­kor Wohlsteintől érdeklődött, mi lesz, ha kitudódik a dolog, az ispán megnyugtatta, hogy akkor csak ülje le a büntetést, a csa­ládjáról majd gondoskodnak. Elek Henrik földbirtokos úgy vallott a rendőrségen, hogy Bánki vallomását nem tartja hitelt, érdemlőnek, mert Wohlstein régi megbíz­ható embere, míg Bánki büntetett előéletű s zsarolásért két évre, csalásért három évre ítélték annak idején a bíróságok, ő is, a rendőrség is azon a nézeten vannak, hogy a harmincezer koronát egyedül Bánki sik­kasztotta el. A terhelő adatok alapján Szentkirályi Béla rendőrtanácsos ma letartóztatta Bán­kit, a csekkhamisítási ügyben pedig foly­tatja az eljárást. Szilveszter. * -«* úgy van az idén is, mint minden más esztendőben, hogy" a balga ember áhítattal és valami féle-remegő bizonytalansággal várja ama bizonyos tizenkét harangkon­­gást, az éjfél elkövetkezését s hiszi, hogy uj dolgok küszöbére érkezett, mert uj év, uj idő köszöntött rája. Holott az idő örök s a múlás csak maga az ember s az általa alkotott emberi. A tér változatlan, a föld s a csillagok szintén, a nap s a hold, mély­ség és magasság rezzenés nélkül futják a maguk miliárd éveit s nem veszik észre, hogy mint századokkal ezelőtt vén alkimis­ták, kabalisták, Buddha-kutatók, Zoro­­aszter-imádók, bizonyára ma is kiülnek a toronyerkélyre archidiakónusok, minisz­terek, hadvezérek, poéták, szerelmes szol­gálók és ficsurak, hogy az éjfél elkongása­­kor elmormogják kabalisztikus mondatai­kat, megszámlálják a hét utcasarkon fel­ragyogó fényt, csillagok hullását, vagy ól­mot öntsenek és a borban szálló gyöngy felét az ó esztendőre, felét az újra írják, vagy levonuljanak sötét pincébe és titok­zatos port keverjenek az üstbe, melyből aranyat, szerelmet vagy magát az egész jövőt szeretnék elővarázsolni. A bohó ember, ki gyermeki kedélyét, frissen engedi felbuggyanni ez estén, csodá­latos erők elkövetkezését reméli. Hiszi, mert hivő, hogy az uj esztendő nem fogja megcsalni, mint az elmúlt, hiszi, mert ezt

Next