Budapest, 1967. (5. évfolyam)
6. szám június - Mándy Iván — Gink Károly: A Teleki
Cinke-riport Budán Korán reggel, szép, napsütéses időben találkoztam velük, a Labdarózsa utcában. Itt béreltek maguknak lakást. Szerények és igénytelenek voltak, megelégedtek egy lyukas vizeskorsóval. A kerítésajtó előtt észrevettem ugyanis, hogy a korsóból egy cinkemama röppent ki, és a közeli körtefára, majd onnan tovább szállt. Egy-két perc múlva jött vissza, valamit hozott a csőrében, és gyorsan bebújt a korsó oldalán levő lyukon. Hamarosan megérkezett cinkepapa is, a kerítés drótjára ült, és megvárta, amíg párja végez az etetéssel. Majd, szájában mindenféle rovarral, nyílegyenesen berepült a fészekbe. Végezvén ő is, a közeli cseresznyefa virágzó ágára repült, úgy látszik, valami gyanús mozgolódást vett észre a még bimbós virágok között. Cinkemama pedig a fa lábánál nyíló ernyős bürökvirágot vette szemügyre, rászállt és gyorsan kiemelt onnan egy megbúvó hernyót. Sokáig figyeltem és fényképeztem őket. E nyugtalan természetű kis madarak egész nap úton vannak, ugyanarra a helyre többször is visszatérnek. Őket aztán sohasem látni akár egy percre is megpihenni, minden kis zegzugot felkutatnak, a legelrejtettebb helyeken is megtalálják a sokféle fajta kártevőt. Elmondhatjuk róluk, hogy ezek a városlakó madarak igen hasznos segítőtársai a kertészkedő embereknek: egy cinkepár egy év alatt közel egymillió különböző kártevő rovart pusztít el. Megérdemlik, hogy szeressük és védjük őket, amikor télen élelemhiány miatt bejönnek a házak kiízés korán reggel csőrükkel finoman megkopogtatva ablakainkat, enni kérnek, írta és fényképezte: Celldömölki A. F.