Budapest, 1967. (5. évfolyam)

6. szám június - Mándy Iván — Gink Károly: A Teleki

Cinke-riport Budán Korán reggel, szép, nap­sütéses időben találkoztam velük, a Labdarózsa utcá­ban. Itt béreltek maguknak lakást. Szerények és igény­telenek voltak, megeléged­tek egy lyukas vizeskorsó­val. A kerítésajtó előtt ész­revettem ugyanis, hogy a korsóból egy cinkemama röppent ki, és a közeli kör­tefára, majd onnan tovább szállt. Egy-két perc múlva jött vissza, valamit hozott a csőrében, és gyorsan be­bújt a korsó oldalán levő lyukon. Hamarosan megér­kezett cinkepapa is, a kerí­tés drótjára ült, és megvár­ta, amíg párja végez az ete­téssel. Majd, szájában min­denféle rovarral, nyílegye­nesen berepült a fészekbe. Végezvén ő is, a közeli cse­resznyefa virágzó ágára re­pült, úgy látszik, valami gyanús mozgolódást vett észre a még bimbós virágok között. Cinkemama pedig a fa lábánál nyíló ernyős bü­rökvirágot vette szemügy­re, rászállt és gyorsan ki­emelt onnan egy megbúvó hernyót. Sokáig figyeltem és fény­képeztem őket. E nyugta­lan természetű kis mada­rak egész nap úton vannak, ugyanarra a helyre több­ször is visszatérnek. Őket aztán sohasem látni akár egy percre is megpihenni, minden kis zegzugot fel­kutatnak, a legelrejtettebb helyeken is megtalálják a sokféle­ fajta kártevőt. El­mondhatjuk róluk, hogy ezek a városlakó madarak igen hasznos segítőtársai a kertészkedő embereknek: egy cinkepár egy év alatt közel egymillió különböző kártevő rovart pusztít el. Megérdemlik, hogy szeres­sük és védjük őket, amikor télen élelemhiány miatt be­jönnek a házak kiízé­s korán reggel csőrükkel finoman megkopogtatva ablakain­kat, enni kérnek, írta és fényképezte: Celldömölki A. F.

Next